A kezeim ökölbe szorultak a bilincsben. Hela manipulálni akarja Lokit, azzal, hogy két bolygón is engedi uralkodni. Loki túlságosan komolyan nézte Helát, ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy kitagadott Nővérünk próbálkozásai céltalanok.

- Loki, ugye nem mész ebbe bele? - suttogtam kétségbe esetten, mire Loki rám se nézett. Helára mosolygott. A Föld szinte megnyílt alattam a csalódottságtól. Loki Hela oldalára áll?

~~~

Hela mintha csak olvasna Loki gondolataiban odalépett hozzá és a bilincshez nyúlt miközben büszkén Loki szemébe nézett.

- Tudtam, hogy rád számíthatok! - Loki hirtelen elhúzta a kezét Helától. Földbe gyökerezett lábbal néztem a jelenetet.

- Velük mi lesz? - biccentett Loki felénk.

Úgy éreztem magamat, mint egy darab hús, ami fölött két mondatban dönteni lehet. Megy vagy marad? Él vagy hal? Ennyi vagyok Lokinak? Egy félresiklott beszélgetés utáni kurta kérdés? Elég neki egy visszautasítás és már is elpártol tőlünk? Valahogy az egész egy otromba játéknak tűnt. Undorítóan egyszerű volt Helának Lokit magához édesgetni.

- Mit szeretnél? Lassan vagy gyorsan öljük meg őket? Esetleg zárjuk börtönbe mindkettőt? - tervezgette Hela hangosan a Sorsunkat. Loki felnevetett. Semmit nem értettem. Számára ez vicces?

- Hela te félreértesz! - jelentette ki mély, magabiztos hangon - Nem leszek a cinkos társad! Csak király akarok lenni!

- Oh. Hát akkor halljam a követeléseidet, ha jól sejtem vannak! - lépett egy lépést hátra Hela.

Loki kezdte őt feldühíteni, de Helának valamiért szüksége volt egyikünkre. Először engem próbált Midgardon átcsábítani, most Lokinál próbálkozott. Ezúttal láthatóan nagyobb sikerrel.

- Szabadon engeded Nessát és Thort is. Nem bánthatod őket, mert különben Odin óvjon a haragomtól. A sereged negyedét hivatalosan átengeded nekem, attól a perctől, hogy leveszed rólam a bilincset, csak nekem engedelmeskednek. Durdot pedig Asgard börtönében fogjuk őrizni, halála napjáig.

- Loki - suttogtam remény vesztve.

Rám emelte smaragd zöld szemeit és némán álltunk nem tudom mennyi ideig egymást bámulva. Loki arca elszánt volt és elégedett. A szívem egyik fele furcsa mód, boldog cigány kerekeket vetett, hiszen Loki végre megkapja amit akar. De a másik fele legyőzöttnek érezte magát. Ennyit értünk? Nem vagyunk méltóak Örökösöknek, ha ilyen egyszerűen legyőztek minket és kirúgtak Apánk trónjáról.

- Ne késlekedjünk Öcsém! Végre mindketten igaz családra leltünk! - Hela levette Lokiról a bilincset és jobb kezét nyújtotta. - Minden úgy lesz ahogy kérted!

Loki kezet fogott kitagadott Nővérünkkel.

- Akkor enyém a sereg? - kérdezte Loki, mire Hela az egyik Zöld Szemű felé biccentett.

Az nem kevés emberével Loki mögé menetelt, ezzel kifejezve hová tartozásukat. Teljesen kicsúszott a kezemből. A helyzet, Loki, meg úgy az egész életem tovaszállni látszott, Loki lépésével.

- Nem is csinálsz semmit? - ordítottam kétségbe esetten Thorra, aki elmosolyodott.

- Loki? - vonta fel a szemöldökét Thor.

- Ajj pedig már olyan jól szórakoztam! - csettintett egyet Loki, majd ravasz mosolyra húzta a száját.

A következő percben minden olyan gyorsan történt. Loki trükkel a kezébe varázsolta Apánk Jogarát és belevágta az Én majd a Thor bilincsébe, felszabadítva ezzel mindkettőnket. Azonnal pajzsot vontam magunk köré, ami hasznosnak is bizonyult. Mire Hela is észbe kapott volna, hogy nekünk rontson, addigra a nem rég Lokinak átengedett serege ellene fordult. Amíg a Zöld Szeműek egymásnak feszültek, Loki megragadta a karomat és Thor után húzott. Elindultunk egy meredek lépcsőn és az életünket félve rohantunk.

- Ez meg mi volt? - lihegtem. A fejem szinte szét akart robban, annyira nem értettem semmit.

- Egy szép színjáték! - dörmögte Thor, miközben hátra se nézett rám.

- Mi? Semmit nem értek! - förmedtem rá.

- Majd mindent elmagyarázunk, de most szedd a lábadat. - szorította meg Loki még jobban a kezem, hogy erősebben tartson maga mellett.

Egy hatalmas zöld ajtó elé értünk. Lokiék minden mozdulatát követtem. Thor végre megállt és rám nézett.

- Kinyitod? - emelte magasba a szemöldökét

- Ennyi?Magyarázat? - ismételtem ma már másodjára a követelésemet.

- Akkor megoldom én. - forgatta a szemeit, majd néhányat rácsapott az ajtóra és beütötte.

- Loki fedezzetek, ha ide érnek. A maroknyi sereg nem tarthatja fel őket egész nap. Megkeresem!

- Mit? - szóltam az ajtón befutó Thor után, de senki válaszra se méltatott. - Nem szeretem, amikor kihagytok! - fordultam Loki felé

- Nyugi már! Jó ötleteid szokta lenni, de ezt most így lehetett hitelesen! - emelte fel Loki védekezően a kezét.

- Mikor beszéltétek meg? Honnan tudtátok, hogy ezt kell csinálni? Mit keres odabent Thor? - kapkodtam összevissza a fejem. Loki csak vett egy mély lélegzetet.

- Figyeljt! Mindent elfogunk magyarázni, de előbb...- Loki vállába egy apró penge fúródott. A Zöld Szeműek utánunk jöttek. Legyőzték Loki ajándék seregét, és most mi következtünk.

Levegő pajzsot vontam magunk köré.

-Jól vagy? - néztem kétségbe esetten Lokira, aki épp kihúzta a vállából a pengét, majd visszadobta és egyből szíven talált egy Zöld Szeműt. Nincs ember, aki nála jobban forgatná a pengét. Leszámítva talán Helát. Lokival szinte már rutinból harcoltunk a felénk sereglő szörnyekkel. Mivel a folyosó túlságosan is szűk volt, egyszerre nem sokra kellett figyelnünk. Némelyikkel levegő buborék végzett, másokkal pedig Loki pengéje, miközben a pajzsom hűségesen védelmezett minket. Amikor néha-néha túlságosan felszaporodtak a ellenségeink, levegő tornádót vetettem feléjük.

Nem sokkal később igencsak kezdtünk kifáradni és úgy tűnt ellenségeink száma sohasem, akar megfogyatkozni. Mindenki számára meglepetést okozott, a hátunk mögül jövő hatalmas szikrázó villám. Thor, bármit is csinált odabent, most végre végzett és a segítségünkre sietett. Loki középre dugta a Jogart és mind megragadtuk azt.

A látásom nehezen akart kitisztulni a fénycsóva után, hiszen egy amúgy is nagyon világos helyre jutottunk.

- Hol vagyunk? - suttogtam szorosan Loki mellett maradva.

A hely borzasztó ismerősnek tűnt, a sziklás, hegyes-dombos vidékével és a hevesen morajló tengerrel. A felismerés hirtelen csapott arcon. Apánk halálának helyszínén voltunk. Loki meredten bámulta azt a helyet, ahol nem rég utoljára üldögéltünk Apánkkal. Thorral összepillantottunk. Senki nem adott hangot annak, hogy vajon miért ide gondolt minket Loki.

- Hej. - Loki elé sétáltam és mélyen a szemébe néztem. A szomorúság teljesen úrrá lett rajta. Loki halványan rám mosolygott, próbált erősnek mutatkozni, de előttem nem tudta és nem is kellett megjátszania magát. Szorosan a nyaka köré fontam a kezeimet és megöleltem. Hosszú idő után volt hajlandó ő is megölelni, de amikor megtette a Világ egy percre jobb és szebb helynek tűnt. Miért kell nekünk állandóan veszekedni?

Mire elengedtem és a szememmel Thort kerestem, ő már a sziklán ült. Valószínűleg őt is elkapták az érzelmes emlékképek. Lokival a nyomomban odasétáltunk hozzá és leültünk. Ezúttal Apánk nélkül. Hangtalanul bámultuk a messzeséget.

- Most márt elmondjátok, hogy mi volt ez az egész? Még mindig nem győztük le Helát, sőt nem is igazán próbálkoztunk. - néztem hol Thorra, hol Lokira. Thor egy apró fekete dobozt nyújtott felém.

- E nélkül nem is igazán tudtuk volna - szólt szinte suttogva. Értetlenül meredtem rá. - Hela lelkének a páncélja. Amíg ez épp, addig nem tudja legyőzni senki. Ha elpusztítjuk akkor többé már nem sérthetetlen.

- Honnan tudjátok? Biztos, hogy igaz? - hitetlenkedtem, miközben a fekete dobozt forgattam.

- Heimdall látta Helát egy kósza pillanatra. A dobozzal a kezében, amit olyan gondosággal rejtett el, hogy számomra egyértelmű volt, mi ez. Apánk régen mesélt erről a módszerről. Viszont Heimdall nem csak ennyit látott, elmondta, hogy Hela, Loki átállítását tervezgette néhány Sakaarival. Tudta, hogy ha királynő akar lenni, kell mellé egyikünk, hogy a Nép tiszteletét elnyerje. Lokit vélte a legbefolyásolhatóbbnak. Neki tudott olyat ígérni, amit oda is tudott volna neki adni.

- Csak szegény ostoba arra nem gondolt, hogy nem akarok Jotunheimbe menni. - szúrta oda Loki

- Így hát mielőtt reggel beléptünk volna hozzád. Elmagyaráztam Lokinak a tervet, hogy hitesse el Helával, hogy igenis átáll hozzá. Szerezzen harcost, akik lekötik addig a figyelmét, amíg mi meg nem szereztük a dobozt. Viszont, ahhoz hogy Hela elhiggye, hogy Loki átáll hozzá, kellett a te őszinte reakciód. Téged figyelt, és mivel tökéletesen, elhitted, hogy elveszted Lokit. Így Hela is elhitte.

- Azta fiúk! - csodálkoztam. - Ez nem semmi terv volt, és még működött is.

- Már csak el kell pusztítanunk a kicsikét! - vette át a dobozt Loki.

~~~

És még egy fejezet kész! Hogy tetszik?