Félálomban elmosolyodtam a válaszától. Hela a Népünkre tört, és Thornak az volt a legfontosabb, hogy megtudja, mi volt ez köztünk Lokival. Szóval nem csak én őrültem meg. Elájultam.   

~~~

~Álom

A rózskertben szaladozom. Újra kislány vagyok. Anyám egy padon olvas. Gyönyörű nő, ha szája nem is, a szeme mindig mosolyog, különösen ha engem vagy a bátyáimat figyeli. Loki szalad ki az egyik ösvényről, mosolya a füléig ér. Virágot visz Édesanyánknak.

- Ezt nekem hoztad? Nahát Loki, milyen figyelmes vagy! - Anyánk arcán hatalmas boldogság tükröződik, majd az apró vörös rózsa egy hangosan csiripelő madárkával változik. 

Loki hátra tett kézzel, büszkén kihúzva magát fogadja Anyánk dicséretét. Oda akarok szaladni hozzájuk, hogy jobban szemügyre vegyem a madarat. Hevességemben orra esek és hangosan sírni kezdek. Loki ijedten szalad oda hozzám, Édesanyámmal a háta mögött. Anyánk felültet és az ölelésébe húz, hogy megnyugodjak. Az orromon lévő plezúrt vizsgálja, ahogy Loki is.

- Ne sírj Nessi! A Hercegnők nagyon erősek, nem eshet komoly bajod, csak fáj egy pillanatra. De már be is gyógyult, nem látszik. - mosolyog rám Loki, majd egy puszit nyom az orromra, amitől hangos kacagásba kezdek. Anyánk megnyugodva mosolyog ránk.

Jó pár évet ugrunk az időben.

A Palota erkély ajtajait kinyitják előttünk az Őrök. Apám egyik oldalán Thor, másik Oldalán Anyánk, Loki és én. Az éves Győzelmi Évforduló van Asgardban. A Kilenc Birodalom békéjét ünnepeljük zsivajos, színes karnevállal. Thor nemsokára király lesz. Fiatal fejemmel a korláthoz sietek és annak támaszkodva csodálom a karneváli kocsikat.

- Lefizettem egy lakost, hogy csináljon a családjával olyan kocsit, ami előtted tiszteleg - támaszkodik mellém Loki. Csillogó szemekkel nézek rá, ő pedig kedvesen mosolyog.

- Van egy karneváli kocsim? - kérdeztem meghatódva bátyámat. Loki nagyon jól tudta, mennyire oda voltam ezért az ünnepért, de az is egyértelmű volt, hogy a királyi család nem lép fel, csak néző. Mindig részt akartam venni, de soha nem találtam meg a módját. Loki igen.

Annyira fiatal és boldog. Szarvas sisakja talán először volt a fején hivatalos eseményen. Nagyon büszkén viselte. Szemei csillognak, ahogy a színes maskarába öltöztetett kocsikat figyeli. Anyánk is jót mulat rajtuk, Apánk kezében hazai bor lötyög, Thor pedig néhány udvarhölgynek magyaráz magabiztosan. Boldogak vagyunk és nyugodtak, a legnagyobb problémám, hogy nem lehetek lent a tömegben.

- Nézd az ott! - ragadja meg Loki a karomat és egy karneváli kocsira mutat. Kartonból készített Légbuborékok és tornádók díszítik, amiket előszeretettel szoktam létrehozni. A kocsi közepén egy hercegnői korona díszeleg, olyan vörös kövekkel, mint a gyűrűimen. Gyönyörködök benne, majd Loki rám néz.

- Pont olyan gyönyörű, mint az én kis Húgom! - mosolyog rám én pedig a nyakába ugrok örömömben. A Szüleink mosolyogva néznek ránk.

- Ez igazán odaadó volt tőled Loki! - zengi Apánk hangosan. - Öntsenek egy pohár bort a fiatalabbik Fiamnak is! Megérett rá!

Thor már az előző évben megkóstolhatta, de Loki most iszik belőle először.

- Milyen az íze? - kérdezem izgatottan, amikor kortyol egyet.

- Mintha rohadt szőlő levet innál. Piszkosul isteni rohadt szőlőt - nevet fel. Hátra néz szüleinkre, akik újra a karnevál csodálásával vannak elfoglalva.

- Kérsz belőle? - suttog azzal a pimasz csillogással a szemében. 

Fiatal vagyok még. Loki is elég zsenge életévében van és olyan nagyon gondtalan az arca. Boldog és rettentő közel állunk egymáshoz. Annyira, hogy nem csak a testvéremnek, de a legjobb barátomnak is tekintem. Együtt minden rosszban benne vagyunk. Sunyi módon veszem el sokkal magasabb testvéremtől a poharat. Loki próbál minél jobban kitakarni, hogy szüleink véletlenül se vegyék észre, hogy idő előtt kortyolok alkoholba. Amikor egy kis italt a számba löttyintek, keserűen grimaszolok tőle.

Abban a pillanatban utáltam meg a bort és imádtam meg még jobban Lokit. ~

Hirtelen riadtam és ültem fel. Az asgardi ágyamban voltam egyedül, eszembe jutottak az utolsó emlékeim. Hela támadása! Loki csókja! Elájultam és emlékekkel álmodtam. Mi történt? Megmentettem a Népem? Hela hol van? Győztünk? Thor? Loki?

- Loki! - kiáltoztam, mire Ivola került a szemem elé, miközben hálóingben rohantam az ajtóm felé - Thor!

- Kisasszony!Pihennie kell! - sietett utánam, de én nem is figyeltem rá.

 A tárgyalóterem felé rohantam a kitartó Ivolával a nyomomban. A folyosó üres volt és tiszta. Bármi is történt ide nem jutott be a harc. Se a saját őreinket nem találtam, se a zöld szeműeket. Zihálva rántottam fel a tárgyaló ajtaját és szinte beestem a megkönnyebbüléstől, amikor megláttam Thort és Lokit. Épségben. Az asztal felett álltak és megfeszülve beszélgettek. 

- Húgom! - kapott el Thor és egy székre segített - Hála Apánknak, hogy jól vagy!

- Mi történt? - simítottam meg gondterhelt arcát és Lokira néztem. Loki szótlanul nézett a szemembe és meg sem mozdult csak állt ott. Szeme alatt egy lila folton akadt meg a szemem, elcsúnyította azt a gyönyörű arcát. 

Eszembe jutott a megmentő akció. Azaz a csókunk. Nem tudtam, hogyan kezeljem. Csak egy stratégia volt, vagy ő is épp úgy élezte, mint én? Ami talán hiba volt és felelőtlen és örököshöz nem méltó, egy csata közepén. Loki még mindig szótlanul bámult rám. Alig pislogott. A mostohabátyám nem rég megcsókolt. Mit műveltünk? Zavartan kaptam el a tekintetemet róla és az asztalt kezdtem tanulmányozni.

- Hela nem tudta megtámadni a hajót. Megmentetted őket! - nézett rám Thor. - Heimdall velük maradt,segített látni és állítása szerint nem követik őket, sőt Hela visszavonult Midgardra. A mi ostromunkat sem folytatta. Aludtál egy órácskát, hiszen minden erődet elvette a pajzs. - Gyűrűimre néztem, nem voltak az ujjamon, csak apró égési sebek éktelenkedtek a helyükön.-Lokival épp azt beszéltük, hogy Helát ezúttal újra megtámadjuk majd. Nem hagyjuk szökni többé! Nélküled nem megy, szóval várunk, hogy felépülj.

- Thor – suttogtam könnyes szemekkel. Nem tudom mi ütött belém. Az érzelmek, a feszültség, a gyengeség. Sírásban törtek fel belőlem. Túl sokat sírok mostanában. Thor a hajamat simogatva csitított.

- Beszélünk...arról...arról a...dologról? - dadogott Thor, mire csak behunytam a szemeimet. 

Felidéztem Loki hideg ajkait és kirázott a hideg. Újra érezni akartam, ez meglehetősen megrémisztett. Mindketten hallgattunk. Bátortalanul néztem fel Lokira, aki újra engem figyelt. Vagy még mindig. Nem voltam benne biztos,hogy melyik. Néztük egymást. Hiba volt, amit tettünk. Ő a mostohatestvérem.

- Jó! Akkor beszéljünk a bazi nagy villámról, amit Helába vágtam. - bólintott Thor

- Mi történt?Hogy sikerült? - néztem rá egy halvány, büszke mosolyt megeresztve

- Egy pillanatra elveszthettem az eszméletemet és Apánk beszélt hozzám. Azt mondta nála is erősebb vagyok és ez valahogy tényleg, legyőzhetetlenné tett. A Pöröly nélkül is képes voltam mindenre, még talán többre is. – mesélte csillogó szemekkel, miközben erősen gesztikulált, én pedig elmosolyodtam a boldogságától. 

Thor megtanulta összpontosítani az erejét és azt hiszem én is sokkal többre vagyok képes Loki közbenjárása óta. Talán letudjuk győzni Helát. Ha a csókunk nem ver Loki és közém éket, amit sajnos elképzelhetőnek tartok. Nem hullhatunk szét. Most még nem. 

Thor lelkesen és izgatottan tárta elénk tervét, miszerint várjunk holnapig, hogy én jobban legyek és aztán támadjuk meg Helát, Midgárdon. Én pedig csak ültem Lokival szemben és őt néztem. Gondterhelt arcán, mintha apró ráncok jelentek volna meg, mióta legútóbb olyan közelről láttam. Szemei Thort nézték, aki világmegváltó terveit ecsetelte nekünk, de Loki  gondolatai, akárcsak az enyéim, látszólag egészen máshol jártak. Egyik kezével a másik kezén lévő sebet birizgálta, és látszott, ahogy belülről a szája szélét harapdálja. Mindig ezt csinálja, ha aggasztja valami. Tűnődöm, ő vajon tudja-e, hogy néha mennyire az arcára vannak írva a gondolatai. Vagy legalább is, tudja-e, hogy előlem nem sok dolgot tud elrejteni. 

Valójában engem is sok minden aggasztott. Hela, Asgard, a Nép, a Családom. De ahogy ott ültem és Lokit figyeltem, hirtelen vágott mellbe a felismerés, miszerint egyértelműen, Loki aggasztott a leginkább. Hogy mi lesz most velünk? El fogom veszíteni? Nem volt erőm küzdeni többé a gondolat ellen, miszerint miközben visszatért az életembe, valahol útközben beleszerettem. Talán egy órával ezelőtt még legyőzhettem volna ezt az értést, de amikor Loki ajkai az enyémhez értek, végleges lett. Valóságossá vált. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy hazudjak magamnak. Loki rám nézett, ami visszarántott a valóságba. Zavartan pislogtam, hisz rajta kapott, hogy őt nézem. Gúnyosan elmosolyodott. Semmi együttérzés vagy kedvesség nem jelent meg az arcán.

- Szerinted Nessa? - hallottam Thor hangját, ami késztetett, hogy Lokiról ő rá emeljem a tekintetemet.

- Hogy mi? - nyögtem ki végül

- Holnapra jobban leszel már szerinted? Hogy megtámadjuk Helát?

- Miért nem megyünk most? – néztem rá hitetlenül - Jól vagyok!

- Ki van zárva! Ma mindenképp pihensz. Holnap meg majd meglátjuk, mit mondanak az ispotályban. – mondtam mire válaszra nyitottam a számat, de Loki gyorsabb volt.

- Most az egyszer, ne ellenkezz már! - ripakodott rám, mire értetlenül néztem rá, rideg, érzelemmentes hangját hallván. Percekig csak szemeztem Lokival, mire grimaszolva bólintottam egyet.

- Szóljatok, ha kellek! - pattantam fel a székből és elviharoztam az asztaltól. 

Idegesen vágtam ki a tárgyaló terem ajtaját. Újra dühös voltam Lokira. Miért ez a vége minden beszélgetésünknek? Vagy pedig az, hogy elájulok a karjaiban. Szó szerint.

- Megtennéd, hogy nem hagysz minket faképnél egy beszélgetés közepén? - kiáltott utánam Loki. 

A szemeim szikrákat szórtak, amikor hátra néztem rá a lépcsőről. Megszaporázva a lépteimet, szó nélkül siettem tovább a szobám felé. – Nessa, várj már meg!

- Minek? - kiáltottam hátra a vállam felett.

Loki elkapta a karom és maga felé fordított. Az arca kifejezéstelen volt. Nem tudtam mire gondol és ez megrémített. Rettegtem, attól, hogy újra eltávolodik tőlem. Megforgattam a szemeimet és határozottan szóltam hozzá. 

- Ha azért jöttél utánam, hogy kioktass a királyi család illemszabályairól, ne fáradj! A te szádból hiteltelen lenne. - Loki szája félmosolyra görbült, majd megnyalta alsó ajkát. Megbabonázva néztem végig. Lesz már másként, hogy nem csak a csókjára tudok gondolni?

~~~

Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy ezentúl szombatonként hozok részeket, mert az valahogy mindig nyugisabb számomra. Ha meg valamiért megcsúsznék, ott lesz a vasárnap. Puszi nektek! Remélem még mindig szeretitek Nessa történetét.