" A sötétség ha bajban vagy ugyanúgy meg tud segíteni mint ahogyan meg is tud ijeszteni. "

Régi idézet volt ami most beugrott. Másodpercnyi idő volt talán a gondolatokra. 

- Isabelle. - Válaszolta a női hang. Hátrébb léptem. Hangtalan és csendes volt minden. Velem egy magasságú női alakot pillantottam meg a sötétben. Arcát takarták az árnyak. 

- Isabelle... hol vagyunk? - Kérdeztem bal lábamat a jobb mellé csúsztatva a márvány padlón. Még mindig sajgott valamiért. 

- Az lényegtelen hol vagyunk. Az a lényeg hogy te hogyan juthatsz ki innen. - Érkezett a válasz, valami földöntúli elhaló suttogás formájában. 

- Szóval fogoly vagyok vagy a ház vendége? - Karba tettem a kezem mint akit kicsit sem érdekel az egész. Próbáltam leplezni hogy mennyire kétes érzelmeim vannak. 

Mert párszor már keveredtem szokatlan ügybe, de egy szellem soha nem kért meg hogy segítsek rajta. 

- Nem vagy az... én pusztán a segítségedet kérem. Ha nem vállalod viszont lehet elesel attól amit kiérdemelnél.

- Ha nem túl bonyolult úgy lehet elvállalom. - Pillantottam a sarok felé elgondolkodva. 

- Jennes Harris. emlékszel rá?

- Az ember akitől loptam, mert volt neki. Mit érdekel az téged? - Kérdeztem színtelen hangnemben, kissé cinikusan. - Csak nehogy azt mond már a holtakat is érdekli a pénz.  - Ennél a mondatomnál halovány, gúnyos mosoly jelent meg az arcomon. 

De nem sokáig volt olyan jó kedvem, mert a női alak közelebb lépett hozzám egy lépéssel, s az arcomra tette jéghideg kezét. Közelebbről nézve olyan volt mint valami szokatlan fény jelenség. 

Hátra hököltem, kissé félve tőle. 

- Vág az eszed, Tolvaj, de rosszra gondolsz. - Suttogta. - Lord Harris megölt engem. A te feladatod hogy kiszabadíts engem viszont, mert a testem bennragadt egy teremben melyről senki nem tudta, eddig, hogy létezett. Ha kiszabadítasz én végre békében nyugodhatok. És a fizetséged sem lesz kevés. 

- Kiszabadítsalak? ... De honnan? - Kérdeztem, követve minden egyes mozdulatát, miközben agyam folyamatosan azon gondolkodott hogyan juthatnék ki innen. 

- Az óra toronyból. - Gondolataim hirtelen elszálltak s üveges tekintettel bámultam Isabellre. Hitetlenkedve szólaltam meg, kissé rekedtesen:

- Az óra toronyból... az óra torony foglya vagy?