A Fekete sikátorban (2)
" Miért mindig sikátorok? "
Egész úton azon gondolkodtam mit láthattam. Akárhogy is... nem volt jó jel.
Viszonylag késő volt míg sikerült visszaverekednem magam a Fekete sikátorba, és nem szívesen tettem ezt.
Keresztül kellett mennem a fő téren. Ott ahol most majdnem minden városi őr az olyan alakokat kereste mint én.
Csak két helyen láttam papíron hogy vérdíj van a fejemen, bár ez megmosolyogtatott.
Még szerencse hogy nem ismernek fel. Elvégre, bármelyik csuklyás alak sétálhat sötétben.
"Nem csak én vagyok az egyetlen tolvaj ebben a városban."- Gondoltam cinikusan magamban.- " Kereshetitek azt az alakot aki ellopta a királynő amulettjét. Én sem tudom ki lehet az. "
Halk lépésekkel végre aztán eljutottam a fogadóba. A fogadó azonban zárva volt.Nem láttam bent gyertyafényt.
- Basso... hol lehet? - Akárhogy is, akkor már tudtam hogy ez semmiképp nem jelenthet jót. Hangot hallottam, mire inkább lehajoltam és a fogadó melletti nagyobb hordó mögé bújtam.
" Őrök? Itt? Mégsem olyan kihalt ez az utca. " - Nagyon nem tetszett a helyzet.
Egy pillanatnyi gondolkodás után arra gondoltam hogy mindenképp vissza kell mennem az óratoronyba. CSakhogy megint keresztül menni a Főtéren, és a Kőpiacon....
Ott volt azonban a búvóhelyem, az volt az egyetlen olyan hely ahova nem mert senki sem bemenni. A torony szelleme miatt. Babonás baromság! Bár azok után ami ma történt...
Balra, majd jobbra pillantottam hunyorogva miközben ezeken a szavakon gondolkodtam.
" Torony szelleme..."
- Sehol senki! Nézzünk körbe a másik oldalon! - Kiabálta az egyik őr a másiknak.
Elmentek. A fáklyáik narancsos fénye épphogycsak megvilágította az arcomat. Hova lett Basso? És miért van zárva a fogadó? És ami jobb kérdés:
Miért van ennyi őr az utcán?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top