A Fekete sikátorban (2)


" Miért mindig sikátorok? "

Egész úton azon gondolkodtam mit láthattam. Akárhogy is... nem volt jó jel.

Viszonylag késő volt míg sikerült visszaverekednem magam a Fekete sikátorba, és nem szívesen tettem ezt.

Keresztül kellett mennem a fő téren. Ott ahol most majdnem minden városi őr az olyan alakokat kereste mint én.

Csak két helyen láttam papíron hogy vérdíj van a fejemen, bár ez megmosolyogtatott.

Még szerencse hogy nem ismernek fel. Elvégre, bármelyik csuklyás alak sétálhat sötétben.

"Nem csak én vagyok az egyetlen tolvaj ebben a városban."- Gondoltam cinikusan magamban.- " Kereshetitek azt az alakot aki ellopta a királynő amulettjét. Én sem tudom ki lehet az. "

Halk lépésekkel végre aztán eljutottam a fogadóba. A fogadó azonban zárva volt.Nem láttam bent gyertyafényt.

- Basso... hol lehet? - Akárhogy is, akkor már tudtam hogy ez semmiképp nem jelenthet jót. Hangot hallottam, mire inkább lehajoltam és a fogadó melletti nagyobb hordó mögé bújtam.

" Őrök? Itt? Mégsem olyan kihalt ez az utca. " - Nagyon nem tetszett a helyzet.

Egy pillanatnyi gondolkodás után arra gondoltam hogy mindenképp vissza kell mennem az óratoronyba. CSakhogy megint keresztül menni a Főtéren, és a Kőpiacon....

Ott volt azonban a búvóhelyem, az volt az egyetlen olyan hely ahova nem mert senki sem bemenni. A torony szelleme miatt. Babonás baromság! Bár azok után ami ma történt...

Balra, majd jobbra pillantottam hunyorogva miközben ezeken a szavakon gondolkodtam.

" Torony szelleme..."

- Sehol senki! Nézzünk körbe a másik oldalon! - Kiabálta az egyik őr a másiknak.

Elmentek. A fáklyáik narancsos fénye épphogycsak megvilágította az arcomat. Hova lett Basso? És miért van zárva a fogadó? És ami jobb kérdés:

Miért van ennyi őr az utcán?  



Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top