- Max mégis hová megyünk?- próbálok nevetve nem elesni, hiszen Max a hátam mögött állva befogta a szemeimet, és így vezetett valahová a házában, ahová engem is beköltöztetett Mia segítségével.

- Nem fogsz elesni Sofia, nem engedem, hogy eless, nyugodj meg. Itt egy lépcső vigyázz. Látod? Mondtam, hogy nem engedem. Küszöb, vigyázz.- suttogta a fülembe- Itt is vagyunk drágám.- nyom egy csókot a kulcscsontomra- Szóval remélem tetszeni fog.- vette el kezeit szeme elől, én pedig kinyitottam azokat.

- Max ez mégis- fordulok a pilóta felé, ő peidg hatalmas vigyorral néz rám, majd kezeit csípőmre vezeti.

- Tetszik? Ez a te szobád, csak a tiéd, hogy legyen hol olvasnod, dolgoznod, vagy csak pihenned, ha ahhoz van kedved.

- De ezt én nem

- De igen elfogadhatod,- nyomja mutató ujját a számhoz- azok után, hogy iderángattalak, ez jár neked, a hálóban pedig van egy hatalmas könyvespolc, tele neked könyvekkel.

- Bolond vagy,- fogom kezeim közé arcát- az én bolondom.- csókolom meg.

- Csak a tiéd.- ölel magához, én pedig elveszem hatalmas kezei közt.

Amikor elenged, belépek a szobába, ahol letisztult színek és formák fogadnak. Bézs és fehér keveréke, és a bútorok mellett rengeteg növény, mindemellett pedig a szobához tartozik egy saját erkély is. Mesés ez a szoba, mintha lenne egy saját dzsungelem, hiszen ez már nem mondható olvasószobának.

- Itt is hagylaj a szobáddal,- nyom egy utolsó csókot Max a számra- még el kell mennem valahová, de maximum egy óra, és itt vagyok.

- Ebédre kérsz valamit?

- Téged.- nyom egy csókot a nyakamba.

- Max, borzalmas vagy.

- Tudom, de amit te szeretnél, azt főzz, és bármit megeszek.

- Igen erre már én is rájöttem.- nevetek, ő pedig ellép hátam mögül, majd hallom, ahogy becsukja maga után az ajtó, amikor elhagyja a szobát.

•

- Hosszú az út?- kérdezem a pilótát, amikor már a repülőtéren várunk arra, hogy felmehessünk a gépre.

- Nem annyira, és Vic meg anya, már ott fognak várni minket az ottani reptéren.

- Igen, ezt Vic mondta.

- Örülök, hogy ennyire jóban vagytok, anyám is nagyon kedvel.

- Ez kölcsönös.- ekkor a hangosbemondó a felszállásra szólított fel bennünket, így elindultunk a megfelelő kapu felé. És az út valóban nem volt hosszú, ahogy azt a pilóta ígérte. Amikor pedig végre kiértünk a reptér portájáról csomagjainkkal, Sophia és Victoria ott vártak bennünket.

- Max.- ölelte meg azonnal az idősebb nő a fiát, én pedig Victoriát karoltam át.

- Rég láttalak Sofia.- nevet a szőke lány.

- Ugye mennyire?- nevetek én is vele, majd Max és Sophia is odalépnek hozzánk.

- Igazán örülök, hogy újra látlak Sofia, a fiam szinte minden nap áradozik rólad.

- Én is nagyon örülök, hogy látom Sophia.- ölelem meg én is a nőt.

- Drágám tegezz, te mentetted meg a fiam testi, utána pedig a lelki életét is.- símítja végig kezét a hátamon- Menjünk haza, kész az ebéd, húsleves, sülthús, saláta, és desszertnek csokoládés muffin.

- Igazán nem kellett volna ennyit fáradnia.

- Oh édesem nekem ez nem fáradtság, főleg ha a fiamról és rólad van szó édes Sofi.- indul meg a pilóta édesanyja egy autó felé, Max pedig maga után húzva a bőröndjeinket indul az édesanyja után.

- Max azt én is- indulok a pilóta után, azonban Vic belém karol és az autó felé vezet.

- Te itt most pihensz! Nem kell ilyesmit csinálnod.- nyitja ki a jármű ajtaját beül hátra először ő, majd én is. Max a volán mögött foglal helyet, Sophia pedig az anyósülésen.

- Sofi voltál már Hollandiában?- fordul hátra felém társaságunk legidősebb tagja.

- Nem igazán, de eddig amit láttam az gyönyörű.

- Remélem Max nem riasztott el a holland emberektől örökre, nem mindenki olyan idegesítő ám, mint a bátyám.- fogja meg a vállalat bíztatóak Victoria, én pedig nevetésben török ki mellette.

- Victoria ne tömd már szegény Sofi fejét ostobaságokkal.- néz hátra a visszapillantó tükörben Max.

- Nem is tömöm!- háborodik fel mellettem a szőke lány.

- Mindig ilyenek Sofia, remélem nem hagysz ott bennünket egy nap után. Mert én néha otthagynám őket, de akkor valamelyik képes és megfojtja a másikat.- ingatja a fejét társaságunk legidősebb tagja.

- Mi csak így mutatjuk ki a szeretetünlet.- védekezik a sofőrünk.

- Ti is ilyenek vagytok a testvéreddel drágám? Max mondta, hogy bátyád van.

- Mark és az én kapcsolatom is hasonló, habár nem állandóan vitatkozunk, de ha mégis, akkor nagyon.

- Legalább tudom, hogy nem csak az én gyerekeim ilyenek.- nevet az első ülésen a két Verstappen édesanyja.

- Oh dehogy, erről biztosíthatom, de az én édesanyám mindig az apámra fogja, hogy tőle örököltük.

- Hát ezek a kis borzalamak is Joshtól örökölték, ő volt mindig a forrófejű.

- Unalmas lenne nélkülünk az életed anya.- jegyzi meg Max kanyarodás közben.

- Meg nyugodt is kisfiam.- veregeti meg Max vállát az anyja.

- Hál istennek itthon vagyunk, és nem haltunk meg Max mellett az autóban.- emeli az ég felé tekintetét a mellettem ülő szőke lány, én pedig nevetni kezdek reakcióján.

- Forma 1-es pilóta vagyok, elég baj lenne, ha autóban halnál meg mellettem.- jegyzi meg a szőke férfi.

- Harapnátok el a nyelveteket mindketten.- jegyzem meg kiszállás közben, Vic pedig értetlenül néz rám.

- Ezt mondja Sof, ha olyanról beszélek, ami nagyon rossz dolog.- magyarázza meg Max a mondatomat, mely Victoria számára furcsa volt.

- Ja értem.- bólogat a szőkeség, majd édesanyjuk után elindul be a házba, én pedig a pilótához megyek hátra a csomagokért.

- Ugye nem ijesztettünk máris el?

- Ha az eddig neked sem sikerült, akkor most a családodnak sem fog.

- Ennek örülök.- vette ki a csomagokat, majd lecsukta a csomagtartót, és velem kézenfogva indult be a házba.

A Sophia által készített ebéd elfogyasztása után, Max ragaszkodott ahhoz, hogy aludjunk, mert kifáradtunk az ide utazás során. Az elalvással még nekem sem volt problémám, de a pilóta előtt keltem fel, és nem volt szívem felébreszteni, így lementem a konyhába, ahol azonban a várt társaság helyett egy cetli fogadott.

Vásárolni mentünk, ha kell valami hívjatok fel.

Mivel ezek szerint itt sem lesz társaságom, így egy pohár vízzel a kezemben visszamentem Max szobájába, ahol most volt időm szétnézni, letisztult inkább felnőtt szoba volt, mit gyerek. Egyik falban ablak, mellette íróasztal, felette pedig könyvespolc, ahonnan le is emeltem egy könyvet, ami bár hollandul volt, reméltem, hogy ezt még az én kezdetleges tudásommal is érteni fogom. A pohár vizemet az íróasztalra tettem, és az ablak alatti babzsák fotelbe huppantam bele a könyvvel, amely a már számomra is jól ismert Kis herceg volt.

- Mikor keltél fel?- zökkent ki egy álmos hang az olvasásból, és egy velem szemben ülő Maxszel találom szemben magam, amikor felnézek a könyvből, majd ismét le annak lapjaira.

- 53 oldallal ezelőtt.- csak elmosolyodik, majd leül mellém, úgy, hogy fejem a vállán helyezkedjen el, és mindketten kényelmesen elférjünk, majd elkezdi nekem felolvasni a könyvet. Én pedig ölébe kuporodtam, és úgy figyeltem tovább, ahogy felolvassa nekem a könyv megmaradt részét, majd amikor befejezte azt, összecsukta, és feje fölé az ablakpárkányra helyezte- Miért?

- Mert vége.

- Nem, nem hogy miért rakod oda, miért olvastad fel?- kérdésemen elmosolyodik, és eltűr egy tincset a fülem mögé, majd kezét végigsimítja arcomon.

- Tudod szeretem ezt a könyvet, és akkor is ezt olvastam, amikor fél évig nem jelentkeztem neked, mindenhová vittem magammal, te voltál az én rózsám.

- Akkor miért nem kerestél?

- Akkor azt hittem jobb ha távol tartom magam tőled, és egy kis részem még most is ezt hiszi, olyan törékeny vagy Sofi, és annyira ártatlan, ez a világ pedig amiben én élek borzalamas.

- Mi, amiben mi élünk Max.- javítottam ki, ő pedig ezt mosolyogva fogadta.

- Igen, amiben mi élünk.

•

A nyári szünetet Hollandiában töltöttük, vagy várost néztünk vagy pihentünk vagy aludtunk egész nap. Most pedig itt vagyunk a Belga nagydíj első szabadedzésen, és éppen Sophiával és Victoriával kávézunk, amikor Josh ül le az asztalunkhoz.

- Hölgyeim, igazán gyönyörűek ma.

- Josh.- bólint a mellettem ülő nő, majd beleiszik kávéjába.

- Szia apa.

- Jó napot!

- Látom senki sem bőbeszédű, majd akkor én lefoglalom magukat.

- Minden álmom az volt, hogy a fiam versenyén a volt férjem szórakoztasson.- jegyzi meg enyhe éllel hangjában társaságunk legidősebb női tagja.

- Dr. Berger, le tudna jönni egy pillanatra? Lewis Hamilton papírjain valami nem stimmel.- jött oda a FIA egyik orvosa, aki az én orvosi karom egyik tagja, aki a Mercedes csapatához tartozik.

- A csapatorvos vagy az én papírjaimon?- fordulok a Mercedes stáb egyik tagja felé.

- Azt nekem nem mondták kisasszony.

- Elnézést.- állok fel az asztaltól, majd mappámat magamhoz véve indulok le a férfival.

- Szép jó napot uraim. Esetleg segíthetek valamiben?- lépek be a Mercedes garázsába, ahol a két pilóta és Wolff állnak idegesen a FIA orvosi karával szemben.

- Igen kisasszony, ez a vércukorszint itt és itt,- mutat az egyik idősebb orvos a papírokra- nem stimmel, 0,4-gyel túllépi a megengedett határértéket.

- Valóban? Megnézhetném?- nyújtom a papírért a kezem, melyet a férfi habozás nélkül át is ad nekem. Fejem tetejéről orromra csúsztatom szemüvegemet, majd a papírt kezdem el tanulmányozni.

- Valóban túl lépi,- teszem le az asztalra a lapot, az egyik Mercedeses férfi pedig gyorsabban kezdi szedni a levegőt, gyanítom hogy Hamilton vagy Wolff lehet az- de a múlt hónapi maximális értéket, három napja jelentek meg az új értékek az európai orvosi kamara jóváhagyásával.

- Igen de ez nem a világon elismert érték Berger kisasszony.

- Ebben igaza van Dr.- keresem zakójan névtábláját- Dr. Thomson, de tudtommal jelenleg mi Európában tartózkodunk, így jogilag és orvosilag az európai szabványok szerint kell dolgoznunk. Nemde?

- Ez valóban igaz, és valóban változtak az értékek,- szólal meg az általam legidősebbnek titulált orvos- elnézését kérünk a kellemetlenségek miatt a Mercedes csapatától és öntől is Miss Berger. A viszont látasra.- teszi társa vállára a kezét, majd indul meg kifelé a férfi, és az egész csapata követi őt.

- Sofia szóljon, hogy küldjek magának bort vagy valamit, ha nem lenne itt, én már megfojtottam volna valakit.- masszíroza halántékát a csapatfőnök.

- Ugyanmár ez természetes, további szép és sikeres napot uraim.- veregetem meg Lewis vállát kifelé menet, majd ismét az előző asztaltársaságomhoz csatlakozom fent.

- Mi történt Sofi?- néz rám Vic, amikor ismét helyet foglalok vele szemben.

- Csak egy kis félreértés.

- Az megesik erre, borzalmas mennyire nem figyelnek oda a papírokra.- helyesel a volt Forma 1-es pilóta.

- Áh most nem a papírokkal volt baj, csak a szabvány változtatást nem egyeztették.

- Belgák,- legyint Sophia, majd felkel, amikor meglátja, hogy fia felénk közelít- Max, remélem jól fog sikerülni a szabadedzésed kisfiam.

- Ha Sofi itt van ez természetes.- nyom egy csókot édesanyja, majd az én homlokomra is.

- Nagyon remélem, hogy így lesz kisfiam, és remélem, hogy egyben kiszálsz abból az autóból.

- Persze, persze anya, ezt már Sofinak is megígértem.

- Ahogy nekem és a nővérednek is, még régen.

- Nem fogom itt hagyni semmimet anya, ígérem! De most mennem kell, mert mingyárt kezdődik a szabadedzés.- lép el az asztalunktól Max, majd Alexet vállon fogva indulnak le a Red Bull garázsába.

- Áh itt vannak az én kis csodáim.- áll fel az asztaltól Josh, és az érkező feleségéhez és gyerekeihez sétál.

- Szép napot, mi még nem ismerjük egymást Kelly van der Wall vagyok- lép elém az újonnan érkezett nő, és kisfiát, aki kezében aludt, átfektette bal vállára, és jobb kezét felém nyújtja.

- Sofia Berger, örülök, hogy megismerhetem.

- Én is drágám, de tegeződünk.

- Szia, Blue Verstappen vagyok, ő pedig az öcsém Jason.- ugrál oda elém egy szőke copfos kislány, én pedig leguggolok elé.

- Sofi vagyok.- mosolygok a kislányra.

- Max barátnője, tudom, egyszer amikor Jason elaludt a mellkasán, és nem tudott mozdulni, és én megkértem, hogy meséljen valami szépről, akkor rólad mesélt.- ugrándozott a kislány boldogan.

- Valóban? Mikor volt ez?

- Már régen, talán márciusban.- gondolkodik el a lány.

- Kincsem hagyd szépen Sofi nénit békén.

- Ugyan már, mi csak beszélgetünk igaz?

- Igen anya, most éppen kibeszéljük Maxot, ez fontos- teszi csípőre a kezét, és úgy néz fel édesanyjára.

- Valóban? Ennek a bátyád is örülni fog Blue?

- Az nem fontos, de legalább tényleg olyan szép Sofi, mint ahogy Max mondta, jó ízlése van. Meg modnom neki, hogy Sofit megtarthatja.- fordul vissza hozzám hatalmas vigyorral a kislány.

- Na de Blue!- néz a kislányra Kelly, én pedig csak felnevetek.

- Ugyan hagyd csak, imádom a kis csajt.- mosolygok le a kis szőkeségre.

- Ahogy látom ő is téged.- forgatja meg szemét a nő.

- Nekem vissza kell ugaranom a hotelbe valmiért.- áll fel az asztaltól Sophia.

- Hazavigyelek?- fogom meg a nő alkarját, aki enyémre teszi saját kezét, és megszorítja azt.

- Nem szükséges kincsem, Maxnak itt van szüksége rád.

- Siess vissza.- mosolygok rá.

- Sietek, addig is viszlát.- engedi el kezem, majd lemegy a földszintre.

- Vic eljössz velem inni venni?- ugrál nővére mellett a kis szőkeség.

- Persze kincsem.- áll fel a lány, és indul el a kis tündérrel.

- És ez a másik kis tündér?- ülök le Kelly mellé, akinek karjaiban még mindig ott alszik kisfia.

- Álomszuszék.- mosolyog a nő le a fiára.

- Átvehetem?- nyújtom ki a kezimet az anyuka felé, aki rám mosolyog.

- Persze.- adja át kezeimbe a kisfiút.

- Drágám elmegyünk ebédelni?- teszi felesége vállára Josh a kezét.

- Most?- néz fel rá a nő.

- Jasonra én nagyon szívesen vigyázok Kelly.

- Biztos?- néz rám kicsit aggódva a nő.

- Persze, nemsokára Max is itt lesz megint, meg persze Vic is.

- Köszönöm Sofi.- bólint Josh, majd felsegíti feleségét a székről, és karon fogva vezeti azt ki a pálya területéről.

- Csak mi maradtunk babó.- simítom végig a kisfiú arcát.

- Hát ez nem teljesen igaz.- ölel át hátulról két erős kar, Max pedig a másik vállamba fúrja fejét.

- Hogy ment?- döntöm fejemet az övére.

- Harmadik lettem.

- Büszkeségem- nyomok egy puszit a hajába.

- Ezt nekem szabad, neked nem.- nyom egy csókot a nyakamra.

- Na milyen szabályokat hozunk? Diktatúra van?- nevetek fel, a pilóta viszont figyelmen kívül hagyja kérdéseimet.

- Nagyon aranyosak vagytok kincséim.- lép elém a pilóta, majd leül egy székre.

- Nagyon aranyos kisbaba.

- Igen az.- ültem le én is egy székre, majd ringatni kezdem a legfiatalabb Verstappent. És dúdolni kezdek neki, mert mocorogni kezd kezeim közt.

- Ez nem igaz.- csapja le az asztalra telefonját a pilóta.

- Mi történt? Megijeszted...- utalok a kezemben tartott kisfiúra, aki ismét mocorogni kezdett.

- Semmi.- néz a másik irányba a holland.

- Max.

- Csak újság.- legyint majd próbál közönyös arcot vágni.

- Na mutasd.- nyújtom felé a kezem.

- Ne, ne!- fogja meg kezemet a pilóta, amikor nem adja oda, így a telefonja után nyúlok.

- Ugyan olyan borzalmas nem lehet.- nyitom ki telefonját, amin egy cikk van megnyitva egy Forma 1-es újságban.

Vajon Max Verstappen szerint is olyan jól néz ki párja kezében a kisbaba, mint szerkesztőnk szerint...?

...mert ha már csak fele annyira is tetszik ez a kép a pilótának, mint nekünk, akkor a holland és párja már a baba projekten is gondolkodik. Valljuk be, már mindenki örülne egy Forma 1-es babának, de vajon mikor érkezik az? Ha rajtunk múlna, mi már szívesen közölnénk az örömhírt...

- Mi a jó isten ez?- nézek tátott szájjal a képernyőre.

- Egyszer még beperelek egy újságot, ha ez így halad...- dobol az asztalon ujjaival idegesen Max.

- Erre semmi szükség.- teszem kezem az ő kezére, mellyel eddig az asztalt ütögette.

- De tényleg nagyon aranyosak vagytok együtt.- mosolyodik el a pilóta, majd végigsimítja szabad kezét testvére arcán, aki erre felriad, de nem kezd el sírni- Jó reggelt kismanó, ide jössz?- tartja a kisfiú felé kezeit, az pedig felé kezd el kapálózni, így átadom a hollandnak a kisbabát.

•

A pénteki és szombati szabadedzések nem sikerültek valami fényesen Max számára, ahogyan sajnos az időmérő sem. Talán ez betudható a csapattárs cserének is, de állítása szerint nem e miatt van, és én sem olyannak ismerem, aki ilyesmi miatt rosszul teljesítene.

- De akkor mi volt a baj?- ölelem át hátulról fedetlen felsőtestét, hiszen még az ágyban ülünk a hotelben.

- Csak rossz előérzetem van, ennyi az egész.- rántja meg vállát a pilóta.

- De ugye nem a versennyel kapcsolatban, Max ha azzal van valami, akkor nem szabad elindulnod.

- Nem, ez valami más, csak nem tudom pontosan mi, de remélem nem lesz igazam.- ingatja fejét összehúzott szájjal.

- Én is remélem.- simítom végig kezemet arcán, ő pedig tenyerembe csókol.

- Keljünk, lassan indulnunk kell a pályára, ha nem akarunk elkésni.- kel fel az ágyból a pilóta, majd engem is kiemel onnan, és a fürdőszobába visz, ahol talpra állít, hogy el tudjam végezni reggeli tehendőimet.

Egy óra múlva már mindketten a Red Bull garázsában voltunk, és éppen Horner beszédét hallgattuk, mit vár ma el satöbbi, satöbbi, valójában nekem itt sem kellene lennem, de Max ragaszkodott hozzá, a reggeli megérzése miatt.

- Sofia,- fordul hozzám Chris a beszéde után- nem tudod, hogy hol vannak Alex papírjai?- összehúzom szemöldökömet, majd homlokon csapom magam.

- Fent az irodámban, Pierre feljött értük, de Alexnek elfelejtettem lehozni, mingyárt felszaladok értük.

- Köszönöm.- lép el tőlünk a csapat többi tagjához a férfi.

- Látod, biztos csak ezt érezted.- nyomok egy csókot Max szájára.

- Csak legyen igazad.- bólogat bőszen a pilóta, majd elindul Alexszel, hogy felkészüljenek a közelgő rajtra, én pedig elindultam, hogy megkeressem a pilóta elkeveredett papírjait.

Tíz perc turkálást után megtaláltam az asztal közepén hagyott mappát, amin öt centis fekete vastag betűkkel volt írva a pilóta neve, hát már csaknem ordibált nekem onnan, mondjuk lehet akkor sem vettem volna észre, hogy ott van, de a lényeg az, hogy megtaláltam, így azzal a kezemben indultam vissza a Red Bull bázisa felé. Az egyik folyosó kanyarjában kicsúszott egy papír a fehér mappából, így azért leholtam, és amikor felegyensedtem, már csak annyit láttam, hogy Hamilton jön felém telefonját nyomkodva egy rollerrel, és nem csak felém jött, hanem nekem is csapódott, én pedig elestem, és fejemet beütöttem valamibe, valami keménybe.

Ez nagyon rossz, ha kinyitom a szemem, akkor nagyon fáj a fejem, de ha a kezem mozdítom meg, akkor sem lesz sokkal jobb, de muszáj elérjem a fejem, így bármennyire is fáj megmozdítom a kezem, majd fejemre szorítom. Nagyszerű Sofia, ennyit az értelmes mozdulatokról, jár a taps.

- Kisasszony fent van?- kérdezi tőlem egy ismeretlen hang- Kisasszony kérem ha fent van nyissa kis a szemét, tudom, hogy nagyon fáj, de nyissa ki.- utasít a hang, én pedig ebből tudom, hogy bizony kórházban vagyok. Majd bevillan minden a mappa, a kiesett papír majd Hamilton, és lassan kinyitom a szemem, de be is csukom azt, majd egy kattanást hallok magam mellől- Kérem nyissa ki megint.- utasít a hang, én pedig ismét kinyitom a szemem- Fáj valamije?- bólintok, az orvos pedig jegyzetelni kezd- Emlékszik mi történt önnél?- ismét bólintok- El tudja mondani?- körbenézek a szobában, tipikus orvosi szoba, fehér és zöld színek, gépek, orvosságok, majd megtalálom ami nekem kell. Egy üveg víz, rábökök, majd a velem tartózkodó férfi is odanéz- Áh elnézést.- felém tartja a vizet, melyből egy szívószálla tudok inni pár kortyot- Jobb?- ismét bólintok.

- Nekem jöttek rollerrel, elestem és beütöttem a fejem, erre emlékszem.- mondtam el rekedt hangon az összes emlékemet, mely a balesethez köthető.

- Rendben van, enyhe agyrázkódással megúszta a kolléga kisasszony, Mons vagyok, Dr. Johnson Mons- nyújtja felém kezét, én pedig nehezen de megrázom azt.

- Dr. Sofia Berger, de gondolom ezt már tudja.

- Valóban,- neveti el magát halkan- valaki nagyon vár magára, mingyárt beküldöm, de maga nem kel fel.- mutat rám szigorúan mutató ujjával.

- Higgye el, ha akarnék se tudnék.

- Való igaz.- bólint, majd kimegy a kis teremhez, az ajtón pedig Max lép, vagy inkább ront, be.

- Te mégis mi az istent keresel itt?- nézek rá döbbenten, mennyi idő esett ki? A fali órára nézek nehezen, csak két óra, akkor még nem lehetne itt...

- Ezt én is kérdezhetném.- lép oda hozzám, és egy csókot nyom a homlokomra- Kiestem.

- De ugye jól vagy?

- Kettőnk közül jelenleg te vagy kórházba, nem én, vagyis én csak miattad. Hamiltont pedig az autója mentette meg attól, hogy neki ne essek. Mert akkor ő is itt lenne, csak a balesetin, vagy a sűrgősségin, még nem döntöttem el.

- Jézusom, te pedig a bíróságon utána, nyolc napon kívül gyógyuló sérülésokozás miatt, mi?- nevetem el magam, de azonnal a  emelem homlokomhoz a kezemet- Áh.- engedem le a kezemet mégis.

- Fáj?- néz rám riadtan Max- Szóljak az orvosnak?- kel fel a pilóta.

- Max én is az vagyok, ez csak a szokásos ilyenkor, csak ülj le, és adj inni, kérlek.- teszem hozzá, ő pedig azonnal felém tartja az előző üveget vízzel, én pedig ismét iszok pár kortyot- Hány óra?- nem láttam pontosan az órát az előbb.

- Este hat.- lassan bólintok, akkor három- négy óra esett ki, majd a kórterem ajtaja ismét nyílik.

- Jól vagy?- lép be rajta Victoria, kezében Jasonnal.

- Jobban.

- Blue és Jason is nagyon hiányolt ám, csak mindketten bealudtak.

- Megértem,- bólintok lassan- nagyon aranyosak vagytok.- mosolygok a szőke lányra.

- Ti is azok voltatok délután,- ült le az ágyam szélére- nagyon aranyos volt az a cikk.

- Én nem így gondoltam.- morogta az orra alatt a holland pilóta, és átveszi a kisöccsét Victől- És Jason is úgy gondolta, ahogy én, ugye picúr?- néz rá a kisfiúra, aki ébredezni kezd ölében.

- Ugyan már, szerinted semmi sem aranyos, ahol rólad is szó van. Ellesztek Jasonnal, amíg elmegyek pisilni?- kel fe Vic az ágyról, és kisimítja magán a ruháit.

- Persze.- mosolyog a pilóta a kisfiúra.

- Szupi.- indul meg gyors léptekkel az ajtó felé a lány.

- Kis picúr, jól vagy, igaz?- cirógatja meg a pici arcát, majd rám néz, felkel, ezután pedig hasamra helyezi a kisbabát, aki ott kezd el gügyögni, és fejét felemeli, hogy lásson engem- Szeret téged.- ül le mellém ő is, és gyengéden átölel, így ültünk ott hárman a kórházban, mintha egy boldog család lennénk.

•

- Maradnunk kellett volna.- dobol idegesen a lábán útlevelével Max- És ha most rosszul leszel a repülőn? Vagy elájulsz, vagy

- Max, Max, Max megfájdul tőled a fejem, istenemre mondom egy napig bent voltam, nem volt semmi bajom, azt mondták pihenjek, amire ott lesz a holnap, a szerda sőt még ha kell, akkor a csütörtök is. Csak nyugodj meg.- fogtam meg kezét, melyben az útlevel volt, ő becsukta a szemét, majd mély levegőt vett, és ismét rám nézett.

- Igazad van, vegyünk vizet?

- Igen, azt lehet.- mosolygok a pilótára, aki ezt viszonozza, majd puszit nyom a hajamba, és elmegy hogy vegyen vizet a repülőútra, én pedig leülök a mögöttem lévő székre, mert bár valóban jól vagyok, azért jobb félni, mint megijedni...

Max csak a repülőút végén keltett fel, amikor már csak negyed órát töltöttünk a levegőben. Bár átaludtam az egész utat, ami nem volt a leghosszabb, még így is álmos voltam, így a hotelba vezető úton is belülről csodáltam a szemhéjamat. A hotel recepciójánál is Max jelentkezett be, egy szobát ítélt nekünk a FIA a kórházban töltött napom miatt, és jobbulást kívántak. A szobába vezető útból is annyi maradt mindössze meg, hogy valahol az emeleten vagyunk.

- Sofi, jó reggelt.- simogatja valaki az arcomat, én pedig belebújok a hatalmas kézbe, amelybe egész fejem belefér- Fel kell kelni, azt mondta az orvos rendesen kell enned, tegnap már így is kimaradt a vacsora.

- Nem akarom.- fúrom fejem a fehér paplanba, a holland pedig leemel azzal együtt az ágyról, hát micsoda pofátlanság már ez, hogy csak így a fél ággyal együtt emelget?

- Reggeli, kifli, friss gyümölcs, kakaó és zabkása, mézzel és fahéjjal.

- Nem lesz ez kicsit sok?

- Nem, határozottan nem!

- Jól van, jól van, csak ne nézz így rám.- adtam meg magam, hiszen mi mást is tehettem volna?

És bizony ez a három kínkeserves nap így telt. Max nem engedett semmit csinálni, és amikor véletlenül, nehogy adja úr isten dolga volt, akkor simán szerzett mellém valakit, volt hogy Alex hozott nekem ebédet és fogyasztotta el velem, vagy éppen Pierre és Danyiil hoztak könyvet és felolvastak nekem, nem mintha én nem tudnék olvasni. Vagy éppen az apám ült le velem reggelizni, majd kávézni az erkélyre. Hihetetlen, hogy nem mertek egyedül hagyni, ebben a három napban, maximum akkor voltam teljesen egyedül, amikor fürödtem, vagyis valaki akkor is tartózkodott a szobánkban. Néha komoly azon gondolkodtam, hogy jobb lett volna az a belga kórház. Gondoltam ezt én, ám amikor ennek hangot is adtam csütörtök este, amikor heten, nem túlzok, heten voltunk egyszerre egy két személyes szobában, akkor persze mindenkitől, megkaptam, hogy ezt én sem gondolhatom komolyan, hogy jobb lett volna a kórház, mint az ő kitűnő társaságuk...

Viszont ma végre engedélyt kaptam eddigi védett helyem elhagyására. Talán eddigi életemben most léptem ki legboldogabban a hotelból.

- Ennyire azért nem kell idegeskedni az állapotod miatt, végülis csak agyrázkódásod volt.- csapkod Max hisztérikusan.

- Nyugodj már meg, nem vagyok halálos beteg. Ez pedig itt csak levegő, semmi több, és itt vagy velem te, szóval semmi bajom nem lehet.- bújok hozzá, mint egy kiscica, ő pedig azonnal lágyan magához ölel.

- Igazad van, lehet jót is fog tenni.

- Abban biztos vagyok.- húzom össze magamon a vékony pulóveremet, majd amikor már teljesen elhagytuk a hotel területét, valaki utánunk szaladt, Max mellett megállt egy pillanatra, majd onnan indult el a a mi tempónkban mellettünk- Alex jó reggelt, milyen az új helyen?- nézek a pilótára ő pedig visszamosolyog rám.

- Köszönöm, eddig nagyon tetszik, csak hivatalosan eddig még nem igazán találkoztam a csapat egyik női tagjával, mivel szegénykém eddig kórházra és ágynyugalomra volt ítélve.- sandít rám majd ismét elkezd mosolyogni.

- Csapattagá lettem avanzsálva?- nézek felváltva a két pilótára, majd egy nagy sóhaj után, és miután átölelte a vállamat, Max mutatott hajlandóságot arra, hogy válaszoljon feltett kérdésemre.

- Hát tudod Chris szerint az vagy, mivel nálunk nézed a futamokat, nálunk vagy ha nincs semmi dolgod, velem jössz be, velünk eszel, én viszlek haza, én viszlek ágyba is.- gondolkodik el a pilóta.

- Verstappen most hagyd abba!- csapom meg a pilóta mellkasát, de mintha ő észre sem vette volna, folytatta tovább.

- És emiatt mostantól te is a csapatunk tagja vagy, még ha nem is szerződés szerint.- mosolyog rám a holland pilóta mellette pedig a thai férfi is hevesen bólogat az imént elhangzottakra.

- Jaj istenem nekem- temetem kezeim közé vörös arcomat, a két pilóta pedig csak nevet mellettem, és így lépünk be a verseny helyszínére, ahol el is válunk, hiszen nekem is és nekik is dolgoznunk kell.

Mint minden nap, amikor a vizsgálataim vannak, ma is meglátogatott minden csapat, és jelenleg már csak a Mercedes és a Red Bull pilótái vannak hátra.

- Igen gyere.- szólok ki, amikor valaki kettőt kopog az ajtómon, majd be is lép azon a Mercedes finn és brit pilótája, én pedig furcsán nézek rájuk, hiszen a két Red Bull-os fiúnak kellett volna jönnie.

- Beszéltünk Maxszel és Alexszel, hogy ha nem baj előbb mi jönnénk, mert utána mennünk kell egy hivatalos megjelenésre, vagy mire.- mondta a finn pilóta még mindig az ajtóban állva, mintha azt várná mikor teszem ki őket.

- Akkor gyertek nyugodtan,- mutatok a két fotelre asztalom előtt- viszont akkor nekem most nyomtatom is kell, mert a ti papírjaitok még nincsenek meg.

- Rendben, csak nyugodtan.- helyezkedik el kényelmesen Valtteri, mellette viszont a brit pilóta feszülten figyeli társát, ez is érdekes 20 perc lesz.

Viszonylag gyorsan elmúlt az a szűk fél óra, amit a két pilótával kellett töltenem. Abban a 20 percben viszont Hamiltont maximum háromszor ha hallottam megszólalni, most pedig várják, hogy elmondjam folytathatják e a felkészülést a vasárnapi futamra. Tollamat a fehér papírra dobom, majd hatradőlök a széken, és így nézem a két pilótát. Valtteri maga a megtestesült nyugalom, tőle nem is várhat mást az ember, azonban Lewis olyan, mintha a fogát húznák, feszült, fél és mintha bűntudata is lenne.

- Nos, Valtteri eredménye kitűnő, mint mindig, viszont Lewist nem érzem 100%-osnak. Nem tudom, hogy csak velem van e baja, vagy úgy átlagban mindenkivel, így vagy marad a pszichológus, vagy ha elmodndod mi történt, akkor most az egyszer ettől eltekintek.- könyökölök rá az asztalra, és onnan figyelm tovább a két pilótát, Hamilton mocorgni kezd a székében, Bottas azonban jobban belesüpped abba, remélve, hogy nem kell neki a pszichológushoz is elkísérnie tarsát- Nos?- nézek kérdően a britre.

- Nem lehetne négy szem közt?

- Nem, na haladjunk Lewis nem akarok itt megöregedni.- veszi maga elé kezét, melyen órája van a finn férfi, majd megkocogtatja azt, társa pedig mély levegőt vesz a folytatáshoz.

- Csak az van, hogy mikor neked mentem, és utána kórházba kerültél, és miattam voltál ott, kórházba juttattam egy embert,- fogja fejét a brit pilóta, Valtteri mellette bólogat és lábával dobol- el sem tudod képzelni Sofi mennyire sajnálom, be akartam menni, de

- De Max nem engedte.- fejeztem be helyette.

- Mondta?- kapja rám tekintetét.

- Ő,- nevetem el magam- nem, de Vic igen. És ha ez bánt, akkor el kell keserítselek, voltam már rosszabbal is kórházban Lewis, e miatt ne érezd magad rosszul, sem te sem én nem tehetünk róla.

- Akkor megbocsájtasz?

- Nem is haragudtam,- nevettem el magamat- na de menjetek, mert Wolff még azt hiszi nem engedlek el benneteket.

- Szeirntem nem hiányzunk neki.- kel fel eddigi helyéről nevetve a finn pilóta, majd vállon veregeti a britet- Gyerünk Lewike.

- Biztos nincs semmi baj?- néz rám utoljára a pilóta- Ha kell fizetem a kórházi számlákat

- Azt már én elrendeztem Hamilton,- lép be az ajtón Max és Alex, mielőtt még a finn kiléphetne azon- Valtteri.- fog kezet a vele szemben álló pilótával, majd ezt Alex is megteszi, és a holland ismét minden figyelmét Hamiltonnak szenteli- Ha nem gond, most mi jövünk.

- Nem nem az Verstappen, de éppen Sofival beszélgettem.- világosítja fel a brit pilóta a hollandot.

- Én is vele fogok, szóval kelj fel onnan.

- Talán ide szeretnél ülni?- kel fel a brit pilóta, aki így szembe kerül Maxszel, a másik két férfi csendben és tehetetlenül nézi az előttem cívódókat.

- Isten őrizzen onnan.- emeli maga elé Max a kezeit.

- Na elég lesz köszönöm, Verstappen, Alexander páros marad, Hamilton, Valtteri páros megy. Gyorsan, gyorsan, nekem is van még ma dolgom.

- Viszlát Sofi.- mosolyog rám utoljára a finn pilóta, majd kilép az ajtón, ahol a brit is követi.

- Szia Sofi.

- Hál istennek.- ül le szemforgatva Max, mellé pedig Alex.

- Bele ne halj itt nekem, hogy látnod kellett szegény szerencsétlent, és még egy levegőt is kellett vele szívnod...

- Pedig lehet bele fogok.- bólogat bőszen a holland pilóta, én pedig csak megforgatom szemeimet, és inkább a thai férfinek szemtelem először figyelmemet.

•

- Remélem ma jobb napom lesz, mint tegnap.- húzza zokniját a holland pilóta az ágy szélén ülve.

- A tegnapi sem volt olyan borzalamas.- fejezem be a tükör előtt hajam fonásat, és kisétálok a pilótához.

- Olyan... Szóval szerinted is az volt, csak nem annyira, mint szerintem.

- Ne forgasd ki a szavaimat Max Emilian Verstappen, mert nem állok jót magamért, utálom ha valaki kiforgatja amit mondok. Ezt vedd fel.- veszem el tőle a kezében tartott pólót, és adom oda neki a tisztát.

- Mert?- nézi a kezébe kapott ruhadarabot.

- Mert, az tiszta, ezzel ellentétben.- tartottam felé a már jó ideje nem mosott fehér felsőt.

- De azt jobban szeretem.- nyúl a kezemben tartott ruhadarab után, de én azt elrántom onnan.

- Szeretheted majd, miután kimostam, addig azt szereted,- mutatok a fehér darab felé- és szeresd felhúzni is, légy szíves.

- Nem tetszik?

- Mi?

- Amit látsz.- néz végig magán a pilóta.

- Jobban tetszene fehérben, na öltözz, indulnunk kell, már így is késel.

- Már megszokták.- ránt vállat Max, majd magára húzza a fehér pólót, és fejére teszi a Red Bull-os baseball sapkát- Kész vagyok, mehetünk.- foga meg kulcsait a pilóta, majd összekulcsolja ujjainkat, és így indulunk el a pályára.

- Verstappen már azt hittem soha nem érsz ide.- jön azonnal szembe velünk Horner, mintha tudta volna hogy Max mikor teszi be a lábát a boxba, és lehet, hogy tudja is.

- Bocsi, de Sofi lefoglalt.

- Hogy mi van?- nézek rá hihetetlenkedve.

- Erre nem vagyok kíváncsi fiam,- masszírozza a férfi a halántékát- indulj meg, mingyárt kezdődik a szabadedzés. Sofia, te innen nézed a hétvégét vagy?

- Ma még biztos nem, van dolog, esetleg holnap.

- Szeretettel várunk,- mosolyodik el, majd kilencven fokos fordulat után, ismét hangnemet vált- Verstappen nem mondtam én neked, hogy menj készülj el? Süket vagy?- és ezek voltak az utolsó mondatok, amiket itt hallottam, mivel ezután elhagytam a garázsok mesébe illő világát, és elindultam fel az én szörnyű valóságomba.

Egy szabadedzéssel, és egy időmérővel később a holland pilótával állok a hotel liftjében. Az időmérő óta meg sem szólalt, már lassan kezdek félni, hogy elfelejtett beszélni. Kinyílik a lift ajtaja, és szintén szótlanul lépünk ki azon.

- Ma meg fogsz még szólalni?- kérdezem a pilótát, amikor már a szobában voltunk, és le is pakoltunk mindent, amire itt bent nincs szükségünk. Semleges arccal néz rám, de még mindig nem mond semmit- Tudod mit? Ne is beszélje, szeirntem is jobb lesz így.- legyintek, majd inkább elmegyek lezuhanyozni, amiből egy hosszú fürdő lett. Legalább egy óráig áztattam magam, majd amikor kiléptem a helyiségből a szobában az alvó Max látványa fogadott, ahogy átöleli a párnámat, és úgy pihen. Mellé léptem, és a meleg idő ellenére betakartam a pilótát, hogy biztos ne fázzon meg, majd én is befeküdtem mellé aludni.

Reggel hétkor keltem fel ismét, ám akkor már a mellettem lévő hely üres volt, de nem csak, hogy üres, hanem hideg is, vagyis a pilóta már régen elment. Felkeltem, magamra csavartam köntösömet, és a konyhába indultam, ahol egy levél és reggeli fogadott.

Sajnálom a tegnapit, túlreagálltam... Remélem ezzel egy kicsit ki tudlak engesztelni, jó étvágyat hozzá!
                     E.
U.i.:Lent vagyok, úszni pár kört, hátha segít lenyugodni...

Nem haragudtam a tegnapi miatt, de a reggeli azért nagyon jól esett. Zabkása friss gyümölccsel, és jó kávéval, így kell indítani egy vasárnap reggelt. Amikor befejeztem a reggelit, és elpakoltam magam után, akkor toppant be a pilóta is, vizes hajjal, és vizes ruhában.

- Haragszol?

- Nem is haragustam,- msolyoktam rá- de öltözz át, mert megfázol, és akkor haragudni fogok.- mosolyogva megindul a fürdőszoba felé, de még utána szólok- És Max,- visszafordul hozzám- köszönöm a reggelit.

- Bármikor.- mosolyog rám, majd eltűnik a fürdőszobában, hogy vállalható állapotba hozza magát.

•

A verseny szokásosan telt, én és Max szokásukhoz híven késtünk, pedig most időben elindultunk, Chris ismét maga mellé invitált a verseny követéséhez, csak annyi volt a különbség, hogy Max most az élboly helyett, hátulról kezdett.

- Felhozza?- intézi nekem kérdését Chris rám sem nézve.

- Top 10-be biztosan.- csak bólint azonban még mindig nem néz rám, hiszen másodpercek múlva indul is a verseny.

Pár óra múlva, amikor már minden hivatalos procedúra lement, a versennyel egyetemben, Maxot várjuk szokásos kávéink társaságában. A pilóta meg is érkezik köreinkbe, már utcai ruházatban, és felfrissülten.

- Szép volt Verstappen, szép volt- veregeti vállon csapatfőnöke a pilótát- legközelebb is ilyent szeretnék látni, csak az élén a versenynek. További szép napot, találkozunk a következő futam helyszínén.- kel fel eddigi helyéről Horner, majd utolsó korty kávéja megivása után, el is indul a kijárat felé.

- Ügyes voltál.- msolyogok a pilótára, aki lehajol hozzám, és egy csókot nyom a számra.

- Köszönöm Szörnyi. Mehetünk mi is?

- Persze, de hová?- kelek fel én is, majd a pilóta mellé lépek, aki átfogja csípőmet, és így sétálunk tovább.

- Egyenlőre haza, utána oda ahová szeretnénk.- néz le rám mosolyogva.

- Aah csak pihenni akarok, sok volt ez a két hét, főleg a belga nagydíj után.

- Ebben egyetértünk.

- Akkor közös lustálkodás otthon?

- Téged az edzőm már megevett volna.- neveti el magát Max.

- Még szerencse, hogy nekem olyanom nincs.- nyújtom ki rá nyelvemet.

•🦋•