- Max agyon nyomsz.- tolom le magamról a pilóta rám nehezedő testét.

- Nem is.- motyogja még félálomban.

- De igen, szállj le rólam.

- Így jobb?- fordít helyzetünkön, így én fekszem rajta.

- Nem mintha nem férnénk el ketten ezen az ágyon kényelmesen egymás mellett.

- Ez az én magángépem, itt úgy utazunk, ahogy én akarok Szörnyi, úgyhogy inkább aludj egy jót.- hogy ezt nyomatékosítsa a kezét az arcomra tette, majd ismét egyenletesen kezdett el szuszogni, így én is elaludtam pár perc múlva.

Kb fél órát aludhattunk, amikor Max úgy döntött, hogy az utunk utolsó harminc percét bizony ébren kellene töltenünk, ezt pedig úgy adta tudtomra, hogy mocorgni kezdett alattam.

- Sof, keljünk fel.- bökdösi meg az oldalamat.

- Max komolyan máskor az apámmal utazom, aludjunk, keljünk fel, együnk, hagynál öt percet nyugodtan?- szólalok fel erélyesbben ellene.

- Nem, kelj fel aranyom.

- Kikészítesz Max Emilian Verstappen.- kelek fel, és mellkasára csapok.

- Elhiszem, de éhes vagyok.

- Én meg álmos.- hajtómű vissza fejemet.

- Sofia.

- Borzalmas vagy, rosszabb, mint egy kisgyerek.- tápászkodtam fel a pilótáról, majd átültem egy fotelbe, hogy a holland is nyugodtan fel tudjon kelni. Míg ő nyújtózkodik, én még félálomban előkerestem a táskámból a könyvem és olvasószemüvegem.

- George Orwell: Állatfarm?- ásít Max az ágy szélén ülve.

- Olvastad már?- helyezem fel orromra a szemüveget.

- Nem, milyen?

- Sztálinizmus, Szovjetunió.

- Mi?- néz rám zavartan.

- Nem hosszú. Elolvasod?

- Dehát akkor te mit olvasol?

- Majd ezt.- húztam elő egy másik keménykötésű könyvet a táskámból.

- Jussi Adler Olsen: 64-es betegnapló, igazán érdekes borítója van,- veszi szemügyre a kezemben tartott könyvet- akkor viszont én ezt elolvasom.- veszi el tőlem a neki adott könyvet.

- Esetleg segíthetek önnek valamiben Mr. Verstappen?- tipeg oda hozzánk egy légiutas kísérő, Max végigméri, ahogy én is, majd ismét a könyvnek szenteli minden figyelmét.

- És én még azt hittem, hogy a higiéniai és öltözködési előírást minden emberekkel dolgozó személynek be kell tartania.- utalok a nő hosszú vörös körmeire, festett szőke hajára és a már rövidnek is alig nevezhető szoknyájára, Max rám néz, majd jóízűen felnevet.

- Borzalmas vagy drágám, nekem egy kávé lesz kösz,- int a nő felé mit sem törődve vele- Sofi?

- Egy teát.

- Esetleg tortát nem kér a nagyasszony?- húzza fel az orrát felháborodottan a nő.

- Ha már így megemlíte, akkor kettőt.- veti oda Max fel sem nézve a könyvből.

- Nagyszerű.- fordít nekünk hátat a nő, és visszatipeg arra, ahonnan jött.

- És én vagyok borzalams?- kérdezem nevetve a pilótát, aki csak vállat rántott, és rám mosolygott.

- Én cuki vagyok, de csak azokkal, akiket szeretek.

- Szóval engem szeretsz?

- Hmm, megesik...

- Hát kösz.

- Na most megsértődtél?- csukja be a könyvet és leguggol elém, én pedig olvasom tovább a könyvet- Sofi, Sofia, nem? Hát jó.- ezzel összecsapta a könyvet, ami a kezemben volt, és engem az ágyra dobott, és elkezdett csikizni, én pedig azonnal nevetésben törtem ki.

- Nehem, neheem, nehem harghudtam megh, csakh olvastam.- fogom a hasamat, hiszen már fájt a nevetéstől.

- Biztos?- áll meg egy pillanatra Max, és komolyan néz rám.

- Igen.- hajolok fel hozzá, és nyomok egy puszit a szájára.

- Így elhiszem.- veti le magát mellém, és derekamnál fogva magához ölel.

- Khmm, hoztam amit kértek.

- Csak tegye le.- int az asztal felé Max.

- Igazán kedves.

- Tudom.- vigyorog fel a pilóta a nőre, majd fejét újra a nyakhajlatomba helyezi- Hová megyünk ha leszálltunk?

- Én haza.

- Akkor én is.- nyújtózik egyet, majd ismét átöleli a csípőmet- Rég láttam már Sütit és Caramelt, ideje meglátogatnom őket.

- Már azt hittem, hogy takarítani akarsz.

- Azt otthon se szoktam.

- Vettem észre.- nevetem el magam.

- Leszállunk.- dobta oda nekünk a szöszi, mi pedig helyet foglaltunk, hogy biztonságosan földet tudjunk érni, és amit leszálltunk, Max-szel együtt indultunk el lefelé, ahol a pilóta várt bennünket.

- Mr. Verstappen remélem igazán jól telt az utuk a kisasszonnyal.

- Ez csak természetes.- mosolygott rá Max a körülbelül velünk egy idős férfira- Igaz Sofi?

- Hát a tériszonyom ellenére, persze.

- Ennek igazán örülök. A pályaszállásra küldjem a csomagokat?

- Áh ne, ne, öh Sofi mi is a pontos címed?

- Te nem tudod, hogy hol lakom?- teszem csípőre a kezem vele szemben.

- De, nálam, de a londoni címedet, azt nem tudom.- fejemet csóválva lépek oda hozzá, majd a pénztárcámból egy kis lapot veszek ki.

- Erre a címre küldesse kérem.- adok át a pilótának egy papírt, amire a címemet írtam rá.

- Rendben kisasszony, további szép napot.

- Önnek is.- bólint Max, majd maga után kezd húzni egy taxiig, aminek a hátsó ülésére szálltunk be. Lediktáltam a címem, hiszen az az öt perc alatt a holland nem tanulta azt meg.

- Mi az, hogy nálad lakom?- fordulok felé, miután megbeszéltem a sofőrrel hová megyünk.

- Miért, nem így szokás? Így egy helyre kell mennünk szünetekben, egy helyet kell fenttartanunk, kevesebb munka, több együtt töltött idő.

- Nem korai ez?- nézek rá bizonytalanul.

- Szerinted az?

- Nem tudom, ezért kérdezem.

- Szerintem nem az.- csókolja meg a halántékomat.

A lakásba belépve, Süti és Carameli is vidáman futott oda hozzám, én pedig ugyan ilyen vidáman hajoltam le hozzájuk, ekkor pedig Mia lépett elém.

- Mius.

- Sofika.

- Lányocskák.- sétál ki a nappaliból Oliver.

- Oliver?- nézek rá döbbenten- Te hogy hogy itt?

- Hát tudod én és Mia, már három hónapja együtt vagyunk.

- Hogy mi?- akadok ki- És én nem tudtam róla?

- Nem mintha te elmondtad volna, hogy Verstappennel együtt vagytok.- néz rám barátnőm sértetten.

- Jogos, de sejtetted.

- Na gyere ide.- tárja ki karjait, én pedig megölelem, majd Olivert is, és mind a négyen a nappaliban ültünk le.

- Arra gondoltam, hogy itt maradhatnátok vacsorára, főzünk valamit, mint régen.- fordulok két barátom felé.

- Ez nem rossz ötlet, tudod mikor ettem utoljára házi kaját?- néz rám Oliver bólogatva.

- Hé én szoktam főzni.- néz rá sértetten Mia.

- Tasakos levest, és mirelit kaját.- dobja vissza a labdát Oliver a barátnőjének, aki mellei alatt ősszefűzi karjait, és mérgesen figyeli tovább a földön ülő férfit.

- Ettől még én is jobb kajákat eszek.- gondolkodik el hangosan Max.

- Na ne, Sofi te se főzöl?

- Neki?- nézel a pilótára, Oliver pedig bólint- Isten mentsen attól, tudod te milyen válógatós?

- Nem is.- háborodik fel a pilóta, de én csak leintem.

- Hát persze.

- Nekem bármi jó lenne, ami otthon készül, nem hogy még válogassak is benne.- gondolkodik el hangosan az eddig hallottakon göndör hajú barátom.

- Akkor költözz vissza anyádhoz.- forgatja meg szemét Mia.

- Jézusom,- jött egy újabb hang a nappali ajtaja felől- és én még azt hittem, hogy apámék borzalamsak, de ti négyen,- mutat ránk- ti még őket is überelitek.

- Na azért ne túlozzunk.- morgom az orrom alatt- Hogy hogy itt vagy?

- Megvettem a szemben lévő lakást.

- Mi? Mégis minek?

- Megtetszett ez a környék.- ránt vállat, ujjai közt egy kulcsot forgatva.

- Csakhogy te New Yorkban laksz, Mark.- világosítom fel, ha véletlenül nem lenne vele tisztában.

- Na igen, itt kaptam egy sokkal jobb álláslehetőséget, elfogadtam, megvettem a lakást, és beköltöztem. Hát nem csodás hugi? Na de megyeki is nem zavarok tovább, majd a nagydíjon találkozunk, további szép napot.- ezzel már ki is ment a lakásból, pont olyan gyorsan és csendben, ahogy ideért.

- Ez megőrült.- nézek döbbenten magam elé.

- Még jó hogy hozzám költözöl.- bólogat mellettem Max.

- Hogy mi?- néz ránk egyszerre Mia és Oliver.

- Max, én egyszer még úgy szájba váglak, hogy még az unokáidnak is emlegetni fogod.

- Az unokáinknak, tudod közösek lesznek drága, és a számmal mást is csinálhatsz.

- Verstappent inkább hallgass, azt csináld a száddal, abból legalább hasznom is lesz.- sziszegem neki.

- Komolyan odaköltözöl?- néz rám szomorúan barátnőm cicámmal a kezében.

- Nem, csak ez Max mai agymenése, szerencsére minden napra jut egy.- masszírozom az orrnyergemet.

- Ez nem agymenés, csak még nem beszéltük meg.- védi magát azonnal a holland.

- Haver én nem veszekednék velük, ha ketten vannak.- néz a pilótára unottan Oliver, majd felkel Miának ad egy csókot, nekem a homlokomra nyom egy puszit, Max vállát pedig megvetegeti- Nekem mennem kell egy ügyfélhez, de ebédre itt vagyok, ha már Sofi főz.

- Nagyon vicces vagy.- szól utána Mia- Szóval akkor mi ez a költözős dolog?

- Semmi.- vágom rá, de a pilóta már nem éri be ennyivel.

- Szerintem Sofinak hozzám kellene költöznie, de szerinte ez korai.

- Szerintem sem az Sofia, túl konzervatív vagy, miért ne költözhetnél oda?- gondolkodik el Mia is a földön.

- És akkor mi lesz Sütivel meg Caramellel?

- Itt maradnak velem meg Oliverrel.- adja meg a szerinte logikus választ a barátnőm.

- Nem akarlak kihasználni titeket, de nem is szeretném cipelni szegénykéimet.

- Nem használnál ki minket, édesem, még örülnénk is neki. Szeretem ezt a két rosszcsontot.- simogatja meg mindkét állatot.

- És a lakás?- lassan már szerintem is csak kifogásokat keresek, de miért keresek kifogásokat? Szeretem Maxot.

- Azt megtartanánk, lenne hová jönnünk ha hazavágysz, na? Így már megfelel?- néz rám nagy szemekkel a holland.

- Nem tudom még.- nyomom fejemet Max mellkasának, ő pedig átölel.

- Akkor ezt még megbeszéljük.- suttogja a fülembe, és mintha szomorú lenne, hajamba nyom egy puszit, majd felkel és a konyha felé veszi az irányt.

- Már most olyanok vagytok, mintha házasok lennétek.- néz rám Mia, majd táskáját magához véve, a cipőjét is lábára húzza- Nekem is mennem kell, nekem még mindig van munkaidőm.

- Ha, ha, ha.- nézek hátra rá.

- Igaza van.- szól ki Max a hűtőből.

- Verstappen mássz ki onnan, mert nem lesz jó vége, ha az edződ megtudja.

- Akkor köszönjük az ebéd meghívást, de nem lenne jobb holnap? Akkor már én is és Oliver is szabadságon leszünk.

- Nekem, akkor is megfelel.- kísérem ki barátnőmet az ajtóhoz, majd egy puszival el is búcsúztam tőle, és visszamentem a konyhába a pilótához, aki félig még mindig a hűtőben volt.

- Ugye nem valami csokit, tortát, süteményt vagy bármi ilyesmit eszel Verstappen.

- Nem, találtam Tortilla tésztát, csirke húst, meg zöldségeket, gondoltam csinálhatnék azt, de nincs semmilyen szósz bele.

- Majd én csinálok, te csak süsd a csirkét,- tolom el a hűtő elől, kezében a tállal, amiben a csirkemell van- van itthon majonéz, tejföl, mustár, kapros savanyú uborka, kell még kapor, bors és só, meg a mexikói szószhoz még kechup, zöld fűszerek és erős paprika. Jók lesznek?- fordulok a pilóta felé miközben kipakolom a hűtőből a szükséges dolgokat a konyhapultra.

- Több minden kell ahhoz a két szószhoz, mint az egész ételhez.- forgatja meg szemeit.

- Lehet.- rántok vállat és összeszedem a többi szükséges dolgot.

- Sütőt merre találok?

- Öh fent a harmadik szekrényben serpenyő, mellette egy fa forgató, olívaolaj a hűtőben.

- Köszi.- puszilta meg a homlokomat, majd el is indult, hogy összeszedje a számára szükséges dolgokat.

•

- Aah szerintem ez rosszabb volt, mintha csokit ettem volna.- tolta el maga elől a tányért a holland, hátradőlt a széken, és hasát kezdte el simogatni.

- Lehet nem kellett volna ennyit enni.- szúrom oda neki mosolyogva.

- De finom volt.

- És akkor annyit kell enni, hogy az ingedről lepattanjon a gomb?- nevetek rajta, hiszen arcára még mindig a szenvedés ül ki.

- Istenem, ha ilyen kajákkal etetsz, akkor az autón át kell rendezni a súlyozást.

- Majd szólok Chrisnek.- nevetek még mindig rajta, ő pedig lassan felkel és elindul a hálószoba felé- Ugye lefürödsz mielőtt elalszol?- kiabálok utána, de ő még csak válaszra sem méltatva halad tovább.

Borzalmas... Én is felkeltem, majd elkezdtem összepakolni a vacsora maradékait, és a főzés után maradt piszkos edényeket, melyeket most inkább a mosogatógépbe helyeztem, a kézi mosogatás helyett. A vacsora maradékát a hűtőbe helyeztem, majd és is a háló felé vettem az irányt, ahol egy alvó pilótát találtam bedőlve az ágyba, ruhástól. Kivettem a szekrényből egy fehérneműt, majd elindultam, hogy kettőnk közül legalább én megfürödjek.

•

- Max az nem kell.- teszem vissza a polcra a hatodik felesleges dolgot is, amit a pilóta meg akar venni.

- Zöldségek?- indul meg egy újabb sor felé, de visszarántom a kosárral.

- Azokat majd a biopiacon.

- Igaz, de ehhez ragaszkodom.- ölel magához a pilóta egy doboz csokiskekszet.

- Vagy a keksz jön velem haza, vagy te Max.- fonom össze karjaimat melleim alatt, és úgy nézek farkas szemet a hollanddal.

- Sofi, kincsem,- kezd el felém sétálni a pilóta, és persze negédes hangon beszélt hozzám- drága egyetlenem.- fog egy tincset a hajamból, és azzal kezd el játszani ujjai közt- tudom, hogy te is szeretnéd.- dobja a kosárba a kekszet, és magához ölel.

- Nem Max én azt szeretném ha letennéd azt, vissza a polcra.

- Sofi,- öleli át a csípőmet, de a keksz még mindig ott van a kosárban- Sofi.- néz rám kiskutya szemekkel.

- Tedd vissza, és sütök neked otthon.

- Imádlak,- csókol meg a bevásárlóközpont közepén- mit szedjük össze a sütihez?- és veszi ki a kosárból a kekszet.

- Liszt, cukor, vaj van otthon, kell csoki és vaníliás cukor.

- Csak ennyi?- hozza oda a szükséges dolgokat és beleteszi a kosárba.

- Ühüm, utána pedig irány a biopiac.

- Rendben, akkor arra.- kezdi el tolni egy irányba a már szinten tele pakolt bevásárlókocsit.

•

- Max, ugye vettél salátát?- kiabálok ki a konyhából a nappaliban ülő, és FIFA-t játszó pilótának.

- Ja, lent van a kocsiban.

- Felhoznád?- mentem be a nappaliba, kezemet törölgetve.

- Aha.- otthagytam, mert a konyhában még mindig hatalmas káosz uralkodott, és be kellett fejeznem az ebédet, de a saláta még öt perc után sem ért be a konyhába, így fogtam a kocsikulcsot és elindultam, hogy felhozzam a szükséges alapanyagot. Amikor felértem, nem a konyhába, hanem a kamrába mentem először, itt kell lennie a árambiztosítékoknak, konyitottam a dobozt, majd ki is pattintottam azt, amelyik a nappaliban biztosítja az áramellátást.

- Mi a jó édes, Sofia!- kiált Max, én azonban már a konyhában vagyok, és a salátát szeletelem.

- Igen?- kiabálok neki vissza.

- Elment az áram.- trappol be a konyhába a pilóta.

- Nem, itt van.- mutatok körbe, ahol éppen a sütő kapcsol ki, én pedig a salátát beledobom a retek, hagyma, és paprika mellé, majd teszek rá tejfölt, sót és borsot, a holland pedig mellém sétál, és nekidől a pultnak.

- A nappaliban akkor sincs.

- Ez van.- rántok vállat, majd kinyitom a sütőt, ahonnan gőz száll ki, az ajtó felől pedig kopogás hallatszik- Kinyitnád?

- Persze.- löki el magát a pulttól, és a bejárati ajtó felé indul.

- Sofia be szokták fizetni a számlákat.- jön be nevetve a konyhába Oliver.

- Igen, ezt én is tudom Oliver.

- Oliver én inkább csendben maradnék, nem tudom kinek van otthon legalább tíz befizetetlen számlája.- jön utána Mia is.

- Mindig én fizettem be a számláit, úgy néz ki ezután is rám, marad, amikor hazajövök.- ingatom a fejem.

- Na állj, állj, állj- emelte Mia maga elé mindkét kezét- te fizetted a számláit?

- Nem mindig.- védekezett azonnal Oliver.

- Nem hát...- teszem ki a salátát két kis üvegtálba, és azt is a hús mellé rakom az asztalra- Ebédelünk?

- Nálad? Bármikor, Sof.- ül le az egyik tányér mögött elhelyezkedett székre Oliver.

- Olyant csinálsz, mintha otthon nem kapnál enni.- vágja le magát az Oliverrel szembeni székre durcásan Mia.

- Nekem is hagyj azért Oliver.- dobja le a levelek a konyhapultra Max, majd leül az Oliver melletti székre, én pedig vele szemben foglalok helyet.

- Neked nem szokott főzni Sofi?- néz rá Oliver a pilótára hatalmas szemekkel.

- Nem igazán, de eddig ritkán voltunk csak ketten, mindig versenyhétvége van. Akkor nincs alkalma főzni.

- Sofinak mindig van ideje főzni.- nevet mellettem Mia, melybe az asztal másik felén ülők is csatlakoznak.

•

- Nem sütöttél nekem sütit...- veti be magát mellém az ágyba Max.

- Te sem erőltetted meg magad, hogy felhozd nekem a salátát, amikor kértem.

- Te pedig utána lakpcsoltad a nappaliban az áramot.- vette ki a kezemből a telefont, majd fölém mászott kezeit fejem mellett támasztotta meg, csípőjét viszont enyémre engedte.

- Valamit valamiért Verstappen.

- Igen?

- Ühüm.- bólogatok hevesen, ő azonban megállította, majd ajkait enyémeknek nyomta.

- Valamit valamiért alapon játszunk Berger?

- Mint mi mindig Verstappen.

- Akkor én sütit akarok.- fekszik rám teljes testsúlyával.

- Agyon nyomsz.- nevetek, és próbálom vállánál fogva eltolni magamtól.

- Nem, mert a fejed az itt van.- nyom egy csókot a mellkasomra, és a nyakamra.

- Az a nyakam.- tolom el magamtól egy kicsit, de ő azonnal visszahelyezi rám egész testsúlyát.

- Tudom.- kezét a csípőmre vezeti, és azt kezdi el cirógazni.

- Max.- vezetem kezemet a hajába, ám ő ekkor egész testét leemeli rólam és ismételten mellém fekszik.

- Jó éjt Sofi.- ölelné át a csípőm, azonban én felkelek az ágyból, magamra terítem a köntösömet, és az erkély felé veszem az irányt- Sofi, Sofia, megfázol gyere vissza.- csak megforgatom szemeimet, majd ahogy kiérek a balkonra az ajtaját be is csukom, és visszamegyek a lakásba, a nappaliba vezető ajtón keresztül.

Az egész lakásban csend van, még Süti és Caramel is alszanak, így őket elhelyeztem a nappaliban az ágyon, a hálószobán, ahol a pilóta aludt párnámat ölelve, behúztam az ajtót, majd a konyhába lépve kezdtem el éjszaka készíteni a csokis sütit, ha már a holland ennyire arra vágyott. Hajnali öt volt, mire rendet raktam a vacsora és az éjjeli sütés után, de még mindig nem voltam álmos, így a futás mellett döntöttem, ami bár nem a kedvenc sportom, de most éppen megfelelő lesz. A fürdőben felvettem egy melegítő szettet, majd az ajtót bezárva indultam neki a hajnali Londonnak.

Fél hétkor indultam vissza, így csak tíz perccel hét előtt értem haza lakásomba. Kulcsaimat a komódra dobom, cípőmet leveszem, és kulacsommal kezben indulok meg a nappali felé, ahol Max fogad, nem éppen boldog ábrázattal.

- Hol voltál?- hangja számon kérő, és talán a mérges alsó határát is súrolya.

- Futni?- érkezett tőlem a válasz ugyan ebben a hangnemben.

- Soha többé ne csinálj ilyent, el nem tudtam képzelni merre lehetsz, amikor reggel nem voltál mellettem, sőt éjszaka sem.- ölelet azonnal magához, hangját pedig az aggodalom járta át.

- Megfojtasz.- nevettem el magam karjai közt, ő pedig lazított a szorításon, de nem engedett el.

- Soha többé, nem hagy el.

- Soha többé Max.- puszit nyomott a fejem tetejére, majd el is engedett.

- Indulnunk kell, mert nekem ott kell lennem ma este valamilyen jótékonysági vacsorán, ahová persze te is jössz, pakolj olyan ruhát is, én addig elcsomagolom a csokis kekszet, ami nem mellesleg isteni lett.

- De én álmos vagyok.- nézek rá fájdalmas arccal, ő pedig elhúzza a száját.

- Utánam jössz inkább holnap?- feltette ugyan a kérdést, de láttam rajta, hogy reméli nemet mondok, és most megyek vele.

- Van időm lezuhanyozni?

- Persze, hogy van. Addig én elpakoljak még neked valamit?

- Ott van a gardróbban minden amit el kell pakolni, ki van rakva két székre, meg ott van a két bőrönd is.

- Rendben, akkor csak menj zuhanyozz le, utána indulunk is.- ezzel el is indul, hogy összepakolja a csomagjaimat, én pedig ismét a fürdőszoba felé veszem az irányt.

•

- Sziasztok fiatalok, örülök, hogy végre ti is itt vagytok.- jött élénk azonnal Christian, amikor leparkoltunk a hotel előtt. Én csak álmosan bólintottam, majd végignéztem a minket váró társaságon. A két Ferraris pilóta csapatfőnökükkel, Pierre Christiannal, és a szüleim apám pilótáival.

- Hamiltonék?- szólal meg mellettem a pilóta.

- Ennyire hiányzik Max? Nem fárasztottad le eléggé Sofit így is? Szegény alig áll a lábán.- vidul magán a fiatal pilóta.

- Neked is szia Charles.- intek a monacói pilóta felé, majd én is hátra megyek a csomagjaimért, de Danyiil és Alex megelőzve engem kezülbe vesznek egy-egy bőröndöt- Köszönöm.

- Leclerc te nem akarod vinni a bőröndömet?- néz rá Max, amíg az ő csomagját húzza ki a csomagtartóból.

- Majd ha te is fele annyira jól nézel ki, mint Sofi, akkor esetleg beszélhetünk róla Verstappen.- bólint Charles.

- Elég volt fiatalok, azonnal megy mindenki a dolgára. Sofia és Max a szobáikba, ahogy a többiek is a sajátjukba. Sofia a 120-as, Max pedig a 310-es szobát kapta.- adja nekem a saját kulcsomat Chris, ahogy Maxnak is.

- Na nem,- hitetlenkedik Max- két emelettel feljebb? Most komolyan?

- Kisfiam ha valami nem tetszik, lehet panaszt tenni, Sofi ha nem baj, akkor az anyád veled lenne egy szobában, nem szeretném, ha miattam kellene neki hajnalban kelnie.- üdvözöl az apám egy-egy puszival az arcom mindkét oldalán.

- Természetesen nem baj. Én úgyis csak tízre járok be.

- Igen ezt tudjuk Sofia.- szól utánam Charles.

- Leclerc remélem egy grammot sem híztál, mert bajok lesznek.- fordulok vissza felé.

•

- Szóval ma egy, jótékonysági eseményen vesztek részt.

- Így van.

- Végre felöltöztethetem a lányomat egy gyönyörű csillogó ruhába.- vidult fel azonnal az anyám.

- Természetesen.- nevetek fel- De akkor keressük meg azt a ruhát. Ebben nincs.- nyitom ki az egyik bőröndöt, amiben hétköznapi ruhák, sportcipők és fehérneműk vannak.

- Itt van.- nyitja fel a másik bőröndöt, majd kiemel belőle egy fehér csipke felső résszel és királykék szoknya résszel rendelkező hosszú ruhát.

- Dehát ez nem az én ruhám.- nézem a ruhát döbbenten.

- Pedig ez volt a bőröndben. És ez volt rajta.- ad a kezembe egy kis fehér papírt.

Remélem nem baj, ha kicsit keresgéltem reggel a londoni üzletekben, amíg nem voltál otthon. Ez tökéletes lesz a fehér cipőhöz és táskához, amit még régebben vettem neked...
E.

- Hát ez nem igaz.

- Miért? Kié ez?

- Az enyém. Max vette.

- Aranyos. Főleg mert megy a cipőhöz és a tás

- Azokat is ő vette.- nézek az anyámra összepréselt ajkakkal.

- Áh, értem. Akkor pedig pláne édes, gondol rád drágám, én ennek örülnék. Na menj szépen el tusolni, utána pedig megcsináljuk a hajad, és a sminked is. Bár az nem kell sok. Na de menj.- tol meg drága édesanyám a fürdőszoba felé, kezembe nyomja a köntöst, majd rám is csukja az ajtót.

•

- Már mindent előkészítettem.- jön azonnal elém, ahogy kilépek a fürdőszobából- A ruha mesés, Maxnak rejtett tehetsége van, hasított a szoknya része, szóval valami eszméletlen. A hajadat kontyba tűzöm fel, viszont a simked az csak éppen a minimális lesz drágám, jó? Nagyszerű.- ezzel le is ültetett az ágyra, majd először a ruhát adta rám, végül szépen sorban mindent.

Összesen másfél órát töltöttem édesanyám kezei közt, de az idő alatt sem unatkoztam, hiszen végig szóval tartott. Majd mikor befejezettnek nyilvánította művét a szobában helyet kapott egészalakos tükör elé állított, hogy én is megnézhessem magam. A ruha valóban remek választás volt, ahogy a cipő és táska is. Az a nyaklánc kapott helyet nyakamban, melyet még Max adott nekem Monacóban, füleimben kis ékkövek csillogtak, karperecet nem kaptam, hiszen a ruha hosszú fehér csipke ujjai egészen a csuklómig takarták kezemet. Ugyan dekoltázsa nem volt a ruhának, ezt a hátoldalán bepótolták, hiszen szinte egész hátamat engedte látni, fent a ként vállrésze volt összekötve egy szalaggal, melyet gyönyörű masni díszített. Hajam kontyba fogva csücsült fejemen, benne apró ékköves csatokkal, melyek néha megcsillantak a fényben, arcomon pedig csak éppen a szükséges smink volt. Anyám remek munkát végzett, mint mindig.

- Köszönöm anya.

- Ugyan én köszönöm kincsem. Ez Max lesz, érezzétek jól magatokat!- búcsúzik el azonnal, amikor valaki kopog az ajtón, én pedig táskámat és zakómat összeszedve indulok el, hogy kinyissam az ajtót, ami előtt valóban Max állt. Rajta is ugyan olyan színű ruhák voltak, mint rajtam. Királykék öltöny, fehér ing, és szintén kék csokornyakkendő. Oldalra billentette fejét, és úgy figyelt.

- Meseszép vagy Sofia, mint egy porcelán baba.- ejti ki lágyan a szavakat.

- Te sem panaszkodhat Max.- mosolygok rá.

- Ennek örülök, mehetünk kisasszony?

- Hát persze.- elfogadom a felém tartott kezét, és belé karolok, így megyünk le a hotel étterem részébe, ahol a csapatok találkoznak.

- Charlesék vagy Valtteriék és Pierreék?- néz le rám Max, én pedig az utóbbi páros felé biccentek.

- Finn, francia duó.

- Tökéletes ízlés.- bólint egy aprót a holland.

- Azt hittem bírod Charlest.- jegyeztem meg.

- Őt igen, de Giadát a barátnőjét nem igazán.- integet oda az említett nőnek, majd továbbhalad csapattársa és az egyik Mercedeses pilóta felé.

- Áh Sofi, Max,- jött azonnal élénk Valtteri- Sofi te még nem ismered a feleségemet Emiliát.

- Szia, Emilia Bottas.- nyújtja felém kezét a finn mellett álló gyönyörű szőke nő.

- Sofia Berger, örülök, hogy végre megismerhetlek.- mosolygok rá.

- Szintén, Valtteri már sokat mesélt rólad.

- Ahogy rólad is.

- Hát akkor ezek szerint nem valami változatos a témaválasztása.- neveti el magát Emilia.

- Sofi, szia,- jön oda Pierre is a barátnőjével- Caterina ő Sofi, Max barátnője, Sofi ő Caterina a világ legszebb barátnője.

- Ezzel vitatkoznék.- fogja át csípőmet Max és a vállamra helyezi állát.

- Sofia Berger.- nyújtom felé kezemet, melyet ő nagyon szívesen fogad el.

- Caterina Masetti Zannini, igazán örülök.- mosolyog rám a lány.

- Szintén.

- Na csipet csapat, mindneki hozta a csaját?- sétál oda hozzánk a hiányzó Mercedes pilóta is.

- Szia Lewis, jó újra látni.- üdvözli azonnal a finn nő.

- Tégedi is Emilia, ahigy Sofit is. Rád nem itt számítottam.- fordul felém a brit.

- Merthogy? Sofia a barátnőm, így természetesen jön velem.- néz farkasszemet a holland pilóta a brittel, és szorosabban húzott magához.

- A cikkek után nem számítottam arra, hogy megbocsájt.- ránt vállat Hamilton.

- Az te voltál, te- indulna meg Max a brit felé.

- Sofi- szakítja félbe Valtteri Max mondtatát, talán ő is érezte, hogy ennek nem lesz jó vége, ha befejezi- Toto mondta, hogy lehet jössz hozzánk vasárnap.

- Igen beszéltem vele,- mosolygok rá a finnre- mondta, hogy vártok vasárnap a futamra.

- Hát igen Sofi, megnézheted ahogy legyőzöm Verstappent.- mosolyog rám a brit.

- Nem kellene lassan indulnunk?- nézek a francia és finn pilótákra.

- Ez egy nagyon jó ötlet drága.- jön azonnal mellém Emilia, és húzza maga után Valtteriet.

- Kivel megyünk egy autóban?- indul meg utánuk a holland engem kézenfogva.

- Caterinával és velem,- indul meg utánunk Pierre- és én vezetek Verstappen.

- Jézusom én élve szeretnék odaérni.- dörzsöli meg a homlokát Max.

- Ez csúnya volt!- csapom meg a felkarját.

- De attól függetlenül igaz.- nevet előttünk Bottas is, Max pedig lepacsizik vele.

•

A szerda, csütörtök és péntek eseménytelenül telt. Anyával mentem vásárolni, Emiliával ebédelni vagy éppen Maxszel vacsorázni. Természetesen nekem is dolgozom kellett már szerdától, hiszen a Mercedesnél kiesett egy orvos a csapatból, így én vettem át a mostani versenyre a helyét.
Most pedig már csak az időmérő van hátra, amit fentről a VIP részről nézek végig, és remélem, hogy Maxnak ez jobban alakul mint az utolsó két szabadedzés.

- Édesem gyere ülj le, innen is ugyan úgy látod.- invitál meg ismét az anyám a saját asztalához, ahol kávé és aprósütemény van, én pedig most el is fogadom a helyet, amit nekem kínál, hiszen már csak pár perc van hátra az edzésből, és sajnos ez sem a legjobban alakult a holland számára.

- Lehet le kéne mennem a Red Bull-hoz.- gondolkozom hangosan.

- Lehet,- kevergeti meg anyám megint a kávéját- én visszamegyek a szállodába inkább. Szervusz kincsem.- nyom egy puszit a homlokomra, majd ott is hagy. Én pedig elindulok le a Red Bull boxához, ahonnan Pierre jön ki velem szemben.

- Én nem mennék be.

- Mert?

- Nincs jó kedve.

- Láttam már úgy.

- Eddig én is azt hittem,- helyesel a pilóta- de én szóltam.- ment tovább a francia, én pedig beléptem a boxba.

- Max?- nézek a hollandra, aki anyanyelvének szebbik részének kiejtését ismétli.

- Mondtam Pierrenek, hogy ne engedjen be, erre itt vagy, Hamilton is ha nem küldi el azokat a hülye cikkeket, akkor most nem itt tartanának, elegem van mindenből, abból is hogy nem itt nézed a futamot, hogy nem nekünk segítesz, hogy nem velem vagy egy szobában, mindenből elegem van.- kel ki magából, én pedig szinte leesett állal figyelem, na nehogy már az én hibám legyen az, hogy ő ötödik lett.

- Na ide figyelj Max Emilian Verstappen, ha neked rosszul sikerül egy verseny, akkor azt nem rajtam kell levezetni, mert én nem vagyok köteles ezt elviselni, nagyon sok mindent lenyletem már, amit nem sokan tettek volna meg, azét valljuk be, és ezek után még ezt is nekem kell elvislenem, bármikor rosszul sikerül egy verseny?

- Hű,- sétál mellém Pierre- ez nem volt semmi.

- Sofi én- nyújtja ki felém kezét Max, de én hátra lépek egyet.

- Nem Verstappen, én most visszamegyek a hotelbe.

•

- ...szóval ez volt.- fejeztem be annak az elmondtását, miért is értem előbb haza.

- Szóval Max rajtad töltötte ki a rosszkedvét.

- Ühüm.- szorítok magamhoz egy díszpárnát az ágyról.

- Jaj kincsem tudod, hogy az apád hányszor csinálta ezt velem? Már nem is számolta. A férfiak nem tudják jól kezelni az ilyen helyzeteket, hiszen ők mindig tökéletesek.- legyint egyet az anyám, majd leül elém az ágyra.

- De akkor is rosszul esett.- hajtom le a fejem, és a lepedőt kezdem el alattam birizgálni.

- Sofi?- nyitja ki valaki az ajtót.

- Na én megyek is megkeresem az apádat,- ütögeti meg bátorítóan a lábamat az anyám- mielőtt még megfojtja azt a két szegény fiút.

- Anya, nem vacsorázunk ma együtt? Jön Mark is.

- Nem is tudtam, hogy kijön, de akkor beszélek az apáddal, úgyis régen ettünk már így négyen együtt.- ezzel ki is megy az ajtón, egyedül hagyva engem a pilótával, aki még mindig ugyan ott áll, és a gondolataimmal, amik egymást ölik a fejemben. Mély levegőt vesz, kifújja, majd mintha mondani akarna valamit, kinyitja a száját, majd be is csukja azt.

- Interjú?- nézek fel rá, ő pedig félve tekint vissza rám.

- Eljöttem, Pierre mondta, hogy elrendezi.- csak bólintottam, majd tovább birizgáltam a paplanomat- Sof, én tudom, hogy borzalmasan kezelem az ilyen helyzeteket, sőt szinte minden számomra kedvezőtlen helyzetet, és ezt másokon vezetem le, de ezt most nagyon nem kellett volna, hiszen te nem tehetsz semmitől sem, csak a munkádat végzed, sajnálom, hogy ezt ennyire nem vettem figyelembe, megint csak magamra figyeltem, és ennek most nem lett jó vége.- lépked lassan felém.

- Ez most egy bocsánatkérés volt?- emelem fel a fejemet.

- Nem annak hangzott, igaz?- vakarja meg a tarkóját.

- Hát hogy nem volt hétköznapi az biztos, mondjuk körülötted semmi nem az.- teszem vissza a fejem az ágyra.

- Megbocsájtasz?- néz le rám a pilóta hatalmas szemekkel.

- De utoljára.- kelek fel eddigi helyemről, és visszadobom a párnát az ágyra, majd egy pulóvert veszek a kezembe, és húzom fel a trikómra.

- Köszönöm Szörnyi.- ölel meg Max, majd egy hosszú csókot nyom ajkaimra.

- Fagyi?

- Hát én állítólag rosszul vagyok.- nevet a holland indokán, amivel lerázta a sajtót.

- Hm, igaz, akkor kénytelen vagyok magam fagyizni.- indulok meg az ajtó felé, de elkapja kezemet.

- Nem ezt mondtam, a mandulagyulladásra jó a fagyi nem?- gondolkodik el.

- Orvosilag nézve igen, de mint a barátnőd, nem szeretném ha nagyobb bajod lenne.- ingatom elgondolodva, és szomorúan a fejemet.

- Na indulj szépen Szörnyi.- csap a fenekemre, én pedig tátott szájjal nézek vissza rá.

- Mi vagyok én? Ló?

- Határozottan nem,- jelenti ki a pilóta, én pedig elégedetten bókintol- azoknak lehet parancsolni.

- Fuh hogy azt a holland hét szentséges istenedet neked Verstappen.- szaporázom meg a lépteimet a folyosó felé.

- Most mérges vagy Szívem?- jön utánam a holland széles vigyorral.

- Fuh, hogy az a...

•

- Túl könnyen megbocsájtasz neki.- jelenti ki a brit pilóta a reggeli kávé mellett, melyet szintén a Mercedes garázsában fogyasztottam el, ha már innen nézem a versenyt.

- Na de Lewis, ez Sofi dolga, ne is hallgass rá drágám, ilyen az ha az ember igazán szeret valakit, könnyen megbocsájt, igaz Valtteri?- néz férjére kérdően a velem szemben ülő nő.

- Igen kincsem, és szerintem is igaza van Sofinak, Max nagyon könnyen felhúzza magát, de a kölyök egyre nyugodtabb, mióta itt vagy neki te.

- Jah- kel fel a székéről a brit, és elindul a kocsija felé.

- Ennek meg mi baja?- nézek utána.

- Biztos megjött neki.- ránt vállat Emilia, én pedig nevetésben török ki.

- Ez nem volt szép drágám.- próbál komoly maradni a finn pilóta, azonban ő is nevetésben tör ki egy kis idő után.

- Menj inkább rendezd el te is az autódat, addig mi pletykálunk Sofival.

- Amit az asszony mond az szent és sérthetetlen,- kel fel az asztaltól a finn, majd egy puszit nyom Emilia homlokára- hölgyeim.- Ezzel ott hagy engem feleségével, akivel könnyen megtaláltuk a közös hangot, így a futam kezdetéig szinte megszakítatlanul beszélgettünk.

- Hölgyeim, maguk jönnek nézni a futamot?- sétál oda asztaunkhoz a Mercedes csapatfőnöke.

- Hát persze.- áll fel azonnal Emilia, majd én is követem.

- Bűn lenne kihagyni.

- Hát önöknek valóban, főleg önnek Miss Berger, hiszen itt lakik Londonban, nemde?

- Valóban.- bólintok.

- Ah végre lesz kihez kijönnöm Londonba, eddig nem volt egy itteni barátnőm sem, pedig imádom a várost, mostmár lesz kihez jönnöm, vagyis, nem úgy csak

- Csak szólj előtte, hogy rendet rakjak.- teszem kezemet a nő vállára, és mindketten nevetésben törünk ki, Wolff pedig előttünk nevetve ingatja a fejét. Hát ma ő sem fog unatkozni a futam alatt, az is biztos.

És valóban nem unatkozott egyikünk sem, hiszen tudtunk olyan témáról is beszélni, amelyben a csapatfőnök is otthon volt, így néha ő is bekapcsolódott a beszélgetésünkbe, mégha csak rövid időre is.
A futam a Mercedesnek jól sikerül, azonban azt tudtam, hogy Max minden lesz csak nem elégedett azzal az 5. helyével, így felálltam eddigi helyemről, és búcsúzóra fogtam.

- Jobb lesz ha én most megyek. Nagyon köszönöm a lehetőséget Her Wolff, és örülök, hogy megismertelek Emilia.- ölelem meg a szőke nőt, aki ezt azonnal viszonozza.

- Remélem nemsokára találkozunk Sofi.

- Én is.- msolyogok rá, majd elindulok kifelé- Viszlát.- kilépve a Mercedes csapathelyéből, azonnal el is indultam a Red Bull boxa felé, ahová belépve a beszélgető csapatot láttam, ahonnan elszakadva ott állt a két pilóta kiegészülve Pierre barátnőjével. Hozzájuk léptem oda, és fogtam meg Max vállát, mire ő hátra nézett, majd megfordult és karjaiba zárt.

- Jól vagy?

- Csak menjünk haza, veled akarok most lenni, messze innen.

- Menjünk...

•🦋•