- Jó reggelt doktornő.

- Jó reggelt!

- Üdvözlöm, doktornő.

- Áh kisasszony szép napot.- hallom a reggeli üdvözleteket ahogy haladok fel a munkahelyemre. A cipőm kopog a márvány lapokon, a napszemüvegem a fejem tetején pihen, a ruhám pedig kifogástalanul áll rajtam. Csuklómon a karpereceim, és karórám, a körmöm kilakkozva, nyakamban egy nyaklánc és persze a belépő, amivel beengednek a futam helyszínére, hiszen az itt dolgozó főorvosnak mégiscsak itt kell lennie a francia nagydíjon, nem?

Benyitottam az új irodámba, ami persze minden hétvégén változni fog, amikor futam van. Az iroda már az én stílusomat tükrözi, hiszen amikor aláírtam a FIA-val a szerződést, akkor elkezdték berendezni az irodákat, úgy ahogy azt én kértem. Ledobtam a táskámat és a zakómat az asztalom előtti székre, és elfoglaltam a helyemet. Az asztalon már szépen sorba rakva vártak a papírjaim, minden sorba volt rakva, név, csapat, kor... Minden csapaton végig kell mennem, átnéznem a papírokat, és minden versenyzővel beszélnem kell. Minden egyes versenyzővel, legyen az Mercedeses, Ferraris vagy éppen Red Bull-os pilóta. Talán nem gondoltam át ezt az állást elég komolyan.

10 csapat, csapaton ként 2 pilótával, egy pilóta 10 perc beszélgetés, szimpla matekkal az 200 perc lesz, ami durván számolva is több, mint három óra egy helyben ülés lesz számomra, és ebbe még a plusz idő sincs beleszámolva, ami persze minden csapatnál lesz. Na jó, nekem ehhez kell csoki, kávé vagy energia ital. Vagy ha jobban belegondolok akkor mindhárom. Elindultam le, mert persze nekem most is a harmadikon van a munkahelyem. Lerohantam a lépcsőn, el először a kávéautómatához, utána az ételautómatához, ahol szereztem magamnak csokit, de energia italt sehol nem láttam, azonban egy ismerős alak jött velem szembe.

- Szia, Sofi.- ölelt meg Pierre, amit én is viszonoztam.

- Szia Pierre, hogy s mint?

- Megvagyok köszönöm, de valamit kerestél ha jól láttam.- mutat az italautomatára.

- Öh igen, energia italt.

- A kávé és a csoki mellé? Az szép doktornő, de gyere nálunk egy csomó van.- nevet, és a Red Bull feliratú garázs felé kezd menni, én pedig követem, de az ajtó előtt én megállok, míg ő bemegy azon- Na nem kell?- néz rám hátra miközben rajtam nevet.

- Hát nekem ide be szabad jönni, vagy ez itt hogy- nem engedi, hogy befejezzem, mert beránt maga mellé.

- Te nem tartozol egy csapathoz sem, ha jól tudom, oda mész, ahová akarsz, vagyis az egyéni szobák előtt kopogj, mert azokhoz tarozik fürdő is, és

- Oké, oké, ennyi elég lesz.- tartom fel kezemet nevetve a túlbuzgó pilóta miatt.

- Na akkor Red Bullt?- nyitja ki a hűtőt, ami tele van energiaitallal.

- Jöhet.

Kezembe nyom egyet, majd magának is kinyitja a kezében maradt dobozt, és fel is hajtja annak tartalmát, az üres dobozt pedig eldobta a megfelelő szemeteskosárba. Felém fordult, hogy beszéljen, de valaki megelőzte belépve a helyiségbe.

- Pierre a főnök- néz a francia felé az újonnan érkezett személy, de végül rajtam állapodott meg tekintete- Sofi?

- Én szerintem most megyek. Majd jöttök, ezt pedig köszönöm Pierre.- tartom fel jobb kezemben lévő italos dobozt.

- Ez a legkevesebb Sof, mikor kell nekünk menni?

- Öh pillanat- nyitom fel a telefonomat- ti vagytok az utolsó csapat- nézem meg a mai beosztást.

- Azt mégis hogy hoztad össze?

- Nem én csinálom a sorrendet,- emelem fel kezeimet- de asszem a pilóták neve alapján állítanak valamit össze, vagy mit tudom én. Én már készen kapom ezt.

- Akkor majd viszek neked még egy koffein bombát.- nevet Pierre.

- Azt megköszönném,- eresztek meg felé egy halvány mosolyt- addig is sziasztok.- fordulok ki a helyiségből, és indulok meg ismét fel a harmadik emeletre. Ahol több mint három órát fogok "bezárva" eltölteni.

•

Már csak az utolsó csapat maradt, vagyis a Red Bull, mingyárt ők is itt kell, hogy legyenek, de addig is az ablak kinyitása mellett döntöttem, mert a levegő már elég nyomott volt a szobában. Háttal álltam az ajtónak, ám tisztán hallottam, ahogyan az nyitódik, és csukódik.

- Sziasztok!- köszönök még mindig háttal állva, majd mikor sikeresen kinyitottam az ablakot, az ajtó felé fordulok, ahol nem várt meglepetés ért- Pierre?

- Csak kicsit később tud jönni, a mérnökeivel beszél,- sétál a holland az asztal előtti székekhez- de ezt küldi.- emeli fel a kezében lévő fém dobozt, majd az asztalomra helyi azt, és leül az egyik székre.

- Értem.- kicsit sem látszik rajtam, hogy feszengek, egy ici picit sem, miért is kellene? Végülis csak a kanadai nagydíj óta nem beszéltünk.

- Te nem ülsz le?

- Nem, nem nekem így is jó, ültem ma már eleget. És hogy vagy?- dőlök neki a falnak mellem alatt összefont kezekkel.

- Köszönöm, megvagyok, vagyis egészségügyileg, pszichológiailag már lehet nem ez lenne a megfelelő válasz. De ennyi pont elég lesz most szerintem. Megvagyok.- bólint a pilóta.

- Igen?

- Igen.- ő is felállt, majd megkerülve az asztalomat, arra ült le velem szemben.

- Esetleg keressek neked egy jó pszichológust, pszichiátert?

- Nem hiszem, hogy segítene.- ingatja a fejét lassan.

- Szerintem pedig határozottan igen.- mellé lépek, és a kis postit-ek közt kezdek el turkálni- Volt is egy nagyon jó ismerősöm még annó az egyetemen- nem tudtam folytatni sem a mondatot, sem a kutatást, mert a velem lévő pilóta megfogta mindkét felkaromat, és a fal felé kezdett velem hátrálni.

- Nem hiszem, hogy tudna segíteni.

- És miért nem hiszed?- szívom be élesen a levegőt.

- Mert aki nekem tudna segíteni, az szóba sem áll velem, teljesen jogosan, vagyis nem éppen- ekkor a hátam már a falnál volt- hiszen látott egy olyan cikket, ami félreérthető volt, nagyon is, pedig nem a valóságot tükrözte.- nem folytatta a mondatot, de egyre közelebb hajolt hozzám.

- Igen?- arca már csak pár centire volt enyémtől, így éreztem szapora lélegzetvételét.

- Igen, az a nő letámadott, és persze hogy látott pár pilóta, mert egy autógramm osztás után volt, egy VIP vendég lánya volt az, vagy kicsoda- ismét nem folytatta a mondatot, de megint közeledni kezdett felém, én pedig nem tudtam kiszabadulni kezei közül, vagy talán nem is akartam? De ismét megszakítottam.

- És utána?

- Utána beszéltem a csaj apjával, aki szerint nagyon jó sajtó volt ez mindkét cégnek, de mivel a sajtósom nem így gondolta, ahogyan persze én sem, és Chris sem, így inkább elsimítottuk az ügyet a félreértések elkerülése érdekében, de mint látod nem elég korán.- duruzsolta már szinte a fülembe a szavakat.

- Igen.- vettem egyre mélyebben a levegőt.

- Ühümm, de egy kis nyomás hatására a csaj is elmondta, hogy csak úgy mert miért ne alapon csinálta.- súrolta ajkaival a fülcimpámat, én pedig ennek hatására összerezzentem.

- Igen,- olyan közel volt hozzám, hogy már szinte beszélni sem tudtam- igen, olvastam, csak nem tudtam, hogy miért mondaná ezt, ha már megtette.

- Igen?- erre már nem tudtam válaszolni, mert megtámadta ajkaimat, én pedig nem ellenkeztem, hiszen hiányzott ez, hiányzott Max, de az eszem nem pont ezt mondta, és hogy mit tettem? Viszonoztam a csókot, de utána, utána ellöktem magamtól és felpofoztam, ezzel magamat is meglepve, kezemet pedig azonnal szám elé kaptam, Max pedig az arcát fogta.

- Mondták már, hogy erősen ütsz?- kérdezte komolyan, de elnevette magát a végére.

- Jézusom én nem, én nem akartam ezt, basszus- kezdtem el fel-alá járkálni a helyiségben.

- Hát pedig megérdemeltem.- emeli fel kezeit a pilóta- Vagyis azért ennek csak egy töredékét.

- De akkor is, ez én, én nem akartam, ezért engem kirúghatnak, én ezt nem, nem akartalak bántani.- túrtam hajamba hisztérikusan, nem akartam bántani a férfit...

- Hé, hé, hé, nyugi. Nem tudja meg senki,- áll elém, és fogja kezei közé arcomat- nem lesz semmi gond. Igen?- nem regálltam rá, így ismét megkérdezte- Igen?- erre elkezdtem bólogatni, ahogyan ő is, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és visszaült eredeti helyére, keresztbe tette lábát, hátradőlt és onnan figyelt engem mosolyogva- Na hol is tartottunk, doktornő?

- Öh igen persze, a kérdések- kezdek el a papírok után kutatni az asztalomon, amit az előbb sikeresen összetúrtunk, Max pedig ezen igazán jó szórakozik- Élvezed?- nézek rá kissé elveszetten.

- El se tudod képzelni mennyire.- terült szét még nagyobb mosoly az arcán.

- Elnézést a késésért, csak volt egy kis gubanc egy interjúval meg a mérnökeimmel is.- lökte be a terem ajtaját Pierre.

- Semmi baj, ülj csak le.- mosolyogtam rá, és kerestem tovább a papírokat.

- Azt hittem ilyenkorra már megfojtod Sof.- jegyzi meg a francia.

- Hát, ha azt nem is, de jól elszórakoztunk.- vigyorog továbbra is a már rég óta itt lévő pilóta.

- Mi?

- Verstappen te itt csak akkor beszélsz ha kérdezlek, itt is vannak a papírok.- emelem fel a két üresen maradt papírt diadalittasan, amire a megjegyzésemet kell felírnom.- Na tehát az orvosi jelentéseket már láttam, azok igazán jók lettek, szóval arról most nem is igazán szeretnék külön mondani semmit, majd a csapatorvos ha úgy látja, így kezdhetjük is az én kérdéseimmel...

A beszélgetés befejeztével az összes pilóta adatait bevezettem a rendszerbe, majd egy bizonyos boríték keresésének szenteltem a figyelmet. Megjegyezném nem valami könnyen, mivel az asztalon csak fehér papírok vannak, és az a bizonyos fehér boríték, ami éppen most került a kezem közé. A fehér papírra gyöngybetűkkel volt ráírva a nevem, így szinte 100%-ig biztos vagyok abban, hogy nem az a pilóta írta, aki az átadásért felelt. Lassan nyitottam ki a borítékot, hogy a benne lévő levél, még véletlenül se sérüljön meg. Egy egész levélpapír lapult az eddig még lezárt borítékban. Tetején monogrammal, mint a sajátom, amit én is akkor használok, ha valakinek jó első benyomást szándékozom tenni, felszeretném hívni a figyelmét, kérni szeretnék tőle valamit, vagy mindezt egyszerre, így egyre jobban érdekel kitől is kaptam ezt a levelet, és milyen szándékkal.

Nagy örömmel töltene el engem és persze a csapatot is, ha a vasárnapi versenyt a kisasszony velünk nézné, és izgulná végig a Ferrari csapatával!
A Scuderia Ferrari csapatfőnöke:

Mattia Binotto

Mikor a levél végre értem, letettem azt az asztalra, és mellé a szemüvegemet is. Persze szóltak, hogy lehetnek ilyen esetek, hogy elhív egy-egy csapat, hogy legyek velük vasárnap a futamon, és hogy ezt nyugodtan elfogadhatom, de nem gondoltam volna, hogy már az első versenyemen ez lesz, azt pedig pláne nem gondoltam volna, hogy pont a Ferrari hív meg megához. És hogy ki adta át a levelet? Charles Leclerc, aki nem ismert fel, természetesen nem is vártam tőle, hiszen csak egyszer beszélt velem, akkor is csak telefonon. Visszabújtattak magassarkú cipőmbe a lábam, majd elindultam le megkeresni a Ferrarisokat, személyesen is megköszönni, és elfogadni a meghívást.

Először a Mercedes garázsa előtt kellett elhaladnom, ahonnan éppen akkor sétált ki az egyik pilóta.

- Berger kisasszony.- mosolygott rám, amit én viszonoztam is neki.

- Mr. Bottas.- bólintottam felé, ő pedig erőltetetten elnevette magát.

- Valljuk be doktornő, ez nagyon rosszul hangzott.- ezen én is szélesebben elmosolyodtam és kezemet nyújtottam felé, hiszen ő csak úgy ismer, hogy Berger doktornő.

- Sofia vagyok.- elfogadja kezemet, és ő is bemutatkozik, holott én jól tudtam az ő nevét, de ezt ő mégsem vette természetesnek, és ez igazán tetszett.

- Valtteri. Esetleg elkísérhetem valahová a kisasszonyt?

- Csak a Ferrariig megyek.- mutatok a piros garázsra, két hellyel arrébb.

- Az ellenséghez?- dől neki a falnak nagy mosollyal arcán.

- Nekem olyanjaim nincsenek.

- Azok mindenkinek vannak Sofi, kinek ilyenek, kinek olyanok,- von vállat- de a következő futam a miénk vagy, megyek beszélek is Toto-val.

- Honnan veszed, hogy azért megyek oda, mert ott nézem a futamot?

- Pletyka, pletyka, pletyka, mióta tudjuk, hogy itt fogsz dolgozni, mindenki rólad beszél, kivéve a Red Bull és a Toro Rosso, nem tudod miért?- lökte el magát a faltól, így ismételten velem szemben állt.

- De, tudom.

- Na és mi az?- néz rám kíváncsian, de valahogy nem tolakodóan.

- Nem mi, hanem ki...- egyik szemöldökét felvonja, és úgy néz ismét le rám- Az apám, és Max.

- Verstappen és Berger, jobb kombót össze se tudtál volna hozni, még ha akartál volna se.- nevetett ki a finn, én pedig értetlenül néztem rá.

- Mi? Mert?

- Nem tudtad? Max és az apád nem igazán szívlelik egymást, de körülbelül a Kanadai nagydíj óta ez csak rosszabb lett, mi nem tudjuk miért, de ha jól sejtem ti igen. Vagyis te biztosan.

- Van pár ötletem, de ha igazam van, akkor Verstappen addig élt...

- Elmondod? Egy kávé mellett?- mutat egy asztalra mellette két székkel, én pedig vállat rántok.

- Elmondhatom ha érdekel.

- Hozok két kávét, te addig ülj le.- úgy is tettem, ahogy mondott, és helyet foglaltam az egyik fehér széken az asztal mellett. A finn pilóta pár perc múlva vissza is tért két papír pohárral, az egyiket letette elém, a másikat pedig a kezébe fogta.

- Csokis-fahéjas, a feleségem ezt szereti itt a legjobban.

-Igazán jó ízlése van neki.- jegyzem meg mosolyogva, miután belekortyolok a kapott italba.

- Kedvelnétek egymást, ha itt lesz egy futamon, akkor bemutatlak neki.

- Ezt behajtom rajtad Valtteri.- mutattam felé mosolyogva, ő pedig elkezdett nevetni.

- Behajthatod, ha elmondod mi történt.

- Minden finn ilyen kíváncsi, vagy csak te?- döntök oldalra a fejem és úgy figyelem tovább.

- Különleges képesség nyugi, a legtöbbünk általában semleges arccal nyugodtan ül egy helyben.- nevetett, melyben én is csatlakoztam hozzá.

- Igen azt tapasztaltam.- gondoltam vissza a másik finnel való találkozásonra a mai nap folyamán, majd bele is kezdek abba, ami miatt itt vagyok- Azt gondolom tudtátok, hogy Maxnak volt barátnője.

- Igen, azt nem hogy ki, de tudtuk, de hogy-hogy csak volt, ezt honnan veszed?

- Én voltam az, vagyis ez most olyan- keresem a megfelelő szavakat- bonyolult.- döntöm előre fejemet.

- Oh, óh, szóval Kanada, és az a csaj, szerintem összeraktam mi volt.- bólogat a pilóta.

- Hát igen.- húztam el a számat.

- Ez még a jobbik eset, ha az én lányommal valaki ilyet csinálna, az más napra már nem biztos, hogy élne, sőt, biztos hogy nem.

- Mondjuk innen nézve,- kezdek el nevetni, a pilóta pedig velem szemben csak mosolyog- de nekem mennem kell, ha még ott akarom érni a Ferrarisokat.

- Nem hiszem, hogy elmentek, nemsokára kezdődik a második szabadedzés.

- Igazad van, köszönöm a kávét.- emelem meg felé a már üres poharat.

- Ugyan már,- legyintett- legyen szép napod.

- Neked is, és sok sikert.

- Köszi,- megfordultam és indultam is kifelé- Sofi,- visszafordulok a finn felé- Max jó gyerek, én beszélnék vele.

- Azon már túl vagyunk, vagy fogalmazzunk így, lehet egyszerűbb lesz.

- Ja, hogy a kölyök már, ja értem.- bólogatott mindent tudóan a pilóta.

- Mi? Neem, csak beszéltünk.

- Persze, persze, nem is Max lenne.- folytatja tovább útját mérnökei felé a pilóta nevetve, én pedig ismét kifelé veszem az irányt. Az ajtóban azonban ismét Mercedeses emberekbe botlok.

- Oh Fräulein Sofia.

- Her Toto Wolff, Lewis.- biccentek a két érkező felé.

- Szia Sofi.

- Esetleg van valami probléma doktornő?- érdeklődött a csapatfőnök.

- Ugyan dehogy, csak Valtterivel megittunk egy kávét.

- Áh értem.- állt félre Toto az ajtóból, hogy ki tudjak azon menni, én pedig ellépve mellettük kiléptem az ajtón.
A Mercedes mellett a Red Bull csapathelye volt, benéztem az ajtón, és egy nem várt pillanatot sikerült elkapnom.

Max Verstappen éppen az autójával vitatkozott, vagy a kerekekkel ki tudja, én pedig nekidőlök az ajtónak, és onnan figyelem tovább.

- Ugye tudod, hogy akkor se lesz gyorsabb, ha körberugdosod?- hirtelen rám kapja a tekintetét, és ellép az autótól.

- Tudod milyen kicsi kellett, hogy harmadik legyek?

- Igen, tudom, néztem- sétáltam be a helyiségbe.

- Ez most, a múlt heti, ami veled volt...- dobta le magát a kanapéra, sisakját pedig elrúgta felém, én pedig maga elé kaptam a kezem védekezés képen.- Látod?- mutat felém- Ez is. Sajnálom. Nem akartam.

- Hát, van amit helyrehozhatsz.- vettem fel a földről a sisakot, ami végül nem talált el, és leültem a pilóta mellé a kanapéra.

- Mégis mit?- csapja szét a kezeit magatehetetlenül.

- Hát az utolsó például.- rántok vállat.

- A sisakot?- néz le a kezemre.

- Azt mondjuk pont nem.- forgatom meg kezemben az engem majdnem eltaláló tárgyat- De akkor az előtte lévőt. 

- Téged? Adnál mégegy esélyt? Ennyi után? Mert én nem adnék magamnak.- néz rám kitágult szemekkel.

- Hát, én nem te vagyok, és talán,- álltam fel a kanapéról, és az ölébe tattem a sisakot- ha nem kérdezed meg, soha nem kapsz rá választ.- indultam meg kifelé.

- Sofi, hová mész?

- A Ferrarihoz.

- Áh igen Charles mondta, hogy meghívnak vasárnapra, mondjuk szerencsére nem tudja ki is vagy- jutott neki eszébe egy előző beszélgetése- mi pedig akkor majd jövőhéten.

- Erről lecsúsztál.

- Hogy-hogy?

- Bottas már meghívott.

- Bottas? Komolyan mindenkinek előbb jut eszébe az ilyesmi, mint nekem?

- Hát nagyon úgy néz ki, hogy mindenki többet gondol rám mint te.-  tárom szét a karomat.

- Nagyon vicces vagy.

- Pedig egyikünk sem nevet.

- Na menny, mert még a végén megharagszom Leclercre.- nevet a holland pilóta, és ismét az autójához megy, és kétszer körbejárja, én pedig közben elkezdek az ajtó felé sétálni.

- Ez még mindig nem segít- szólok még vissza neki.

- Ez még minig nem vicces...

Ezzel a végszóval, kiléptem helyiségből, majd végre eljutottam az úticélomig, ahol éppen a csapatfőnök beszélgetett a pilótáival.

- Jó napot Mr. Binotto, Mr. Vettel, és Mr. Leclerc.- bólintottam a három férfi felé- Csak meg akartam személyesen köszönni, hogy meghívtak magukhoz a vasárnapi futamra.

- Áh drága Sofia, ez csak természetes, remélem azért megelőztük a többi csapatot.- mosolygott rám az olasz csapat kapitánya.

- Erről biztosíthatom.- mosolyogtam rá.

- A pilótáimat már ismeri, én pedig Mattia Binotto vagyok.- nyújtja felém a kezét

- Sofia Colett Berger- mutatkozok én is be neki, habár már tudjuk ki a másik, és kezet rázok vele.

- Igen, igen, esetleg velünk töltené a szabadedzést is?- fogja meg felkaromat és elkezd egyre beljebb vezetni a csapatfőnök.

- Öh tudja nekem- elengedte a felkaromat, de a beszédet nem hagyta abba, csak éppen nem mellettem, hanem előttem haladt, de még minig hozzám beszélt, vagyis gondolom.

- Ezt már nem úszod meg.- sétál mellém először Charles.

- De bizony hogy nem, remélem szereted a törit.- jön a másik oldalamra Sebastian is.

- Jaj istenem.- temetem arcomat kezeim közé.

•

A második szabadedzést nem néztem végig a helyszínen, inkább visszamentem a szállodába és ott folytattam. Most pedig le kellene mennem vacsorázni a FIA fő bizottságával, amihez az ég világon semmi kedvem nincs, de a munka, az munka. Ma elegánasabban kell felöltöznöm, hiszen hivatalosan most mutatna be minden csapatnak. Rossz ötlet lenne pont ma ellógni a vacsorát? Igen? Hát akkor vegyük fel a vacsorára összeszedett ruháimat.

Egy zöld ceruza szoknya, fehér ing kicsi zöld levél mintákkal, egy fehér cipő, nyaklánc két gyűrűvel, ugyan olyan levél medálos karperec, mint ami az inget díszíti, az utolsó darab pedig a lámpaláz, na igen, az soha nem maradhat el. Lehet kicsit túlzásba vittem a vacsorai öltözetem. Vagy nem. Állapítottam meg, amikor leértem a hotel étterem részébe, ahol minden ott lévőn ing és zakó volt, a nőkön pedig hasonló öltözet, mint rajtam. Erőltetett mosollyal az arcomon sétálok át a termen, a nekem kijelölt helyre. Már szinte mindenki ott volt a teremben, én is beültem a FIA alelnöke, és titkára közé, ahol már csak az én üres helyem volt kihagyva. Az asztalnál ülők látva, hogy megjöttem lassan el is csendesedtek, ahogy azt lassan mindenki megtette a helyiségben.

- Kedves barátaim, munkatársaim és persze minden kedves itt jelenlévő, nagyon nagy örömömre szolgál, hogy bemutathatom maguknak legújabb munkatársunkat Sofia Colett Berger kisasszonyt a FIA nagy családjának új főorvosát.- nyújtja felém a kezét, hogy felsegítsen, amikor pedig felálltam, a velünk egy asztalnál ülők elkezdtek tapsolni, ami vírusszerűen átterjedt a többi asztalra is, majd ebben a pillanatban kinyílt a terem kétszárnyú ajtaja, amin Max és Charles lépett be- És kérem fogadják ugyan ilyen nagy szeretettel a két fiatal, ám mindig késő pilótánkat is.- mutat nevetve az újonnan érkezett két férfi felé, a teremben pedig mindenki elkezd nevetni- Uraim kérem foglaljanak helyet, azonnal felszolgálják a vacsorát.- nekem kihúzza a széket, majd be is tolja alattam, majd ő is helyet foglal, és valóban a pincérek azonnal el is kezdik felhordani az ételt az asztalokra.

A vacsora hangulata végül igazán oldottra sikeredett, főleg az elvárásaimhoz képest. Ma pedig a harmadik szabadedzést és az időmérőt is a Ferrari csapatával néztem végig, így kicsit jobban belelátva az itt történő folyamatokba, na meg persze a csapat történetébe. És ez talán segített abban, hogy a vasárnapi futam igazán élvezetesre sikerült ezzel a csapattal, akik inkább hasonlítanak egy nagy családra. Most pedig itt, ismét Londonban, rájöttem, hogy nem döntöttem rosszul, amikor elfogadtam az állásajánlatot. Igaz, hogy nem vagyok annyit itthon, mint azelőtt, de így talán még élvezetesebb az itthon töltött idő. A lakásba belépve a kulcsaimat a szokásos helyre dobom, és a cipőmet is leveszem. A bőröndömet nem húzom magamat után, úgyis mindent ki kell mosatnom, ami benne van. A nappaliba belépve felkapcsolom a lámpát, ám mindenre számítottam, csak arra nem, amilyen látvány ott fogadott...

•🦋•