Nem tudtam mit kezdeni ezzel az E-maillel, és most még csak Maxszel sem tudok beszélni erről. Mia szerint nem lenne rossz ötlet. Oliver rávágta, hogy azonnal vállaljam el a munkát. Így ismét írtam Pierrenek.

Nagyon sajnálom Pierre, hogy ennyit zaklatlak, de kellene még egy utolsó segítség ma, és utána ígérem békén hagylak.

Te nem zavarsz Sofi, de ha Max érdekel akkor arról még most sem tudok semmit.

Nem, most nem Max érdekel, vagyis ő is, csak most nem miatta írok. Nincs meg neked véletlenül a FIA elnökségének a száma?

Akarattal sincs meg Sofi, nem hogy véletlenül, de kiderítem neked Sof. Kb 10 perc múlva ha nem jelentkezem, akkor Horner megölt.

Isten vagy Pierre!

Ezt megmutathatom Maxnek?

Pierre...

Jól van na Sof, pár perc, és megkapod a számot.

Imádlak!

Letettem a telefont az asztalra, majd előtúrtam egy műzliszeletet, és visszaültem az eddigi helyemre. Már Odet is megérkezett a vizit papírjaival, és én is átnéztem azokat, amikor megjött a várt SMS-em Pierretől, én pedig azonnal ugrottam, és hívtam is a megkapott számot.

Délután van, már lement a szabadedzés, és az időmérőnek is vége, Max azonban még mindig nem veszi fel a telefont, és nem is jelentkezik, ellenben Pierre szólt, hogy már ismét a hotelben van, és a szobájából nem hajlandó kijönni. Én pedig feladom, és inkább elmerülök a kádamban, egy fahéjas-almás habfürdőben. Ekkor azonban a telefonom ismét csipogni kezd. Azonnal érte nyúlok, azonban csak az Instagramon érkezett egy új üzenetem, de a feladó miatt megnéztem, ugyanis az meglepett, Lewis Hamilton küldött nekem egy linket. Egy igen neves sportújságét, majd sorban még pár kisebb sportlapét is csatolta, végül ezek után egy kis szöveg is érkezett.

Gondoltam jobb lesz, ha nem valami idegentől tudod meg, vagy egy újságból. Sajnálom Sofia, ezt nem kellett volna neki, főleg nem veled.

Kíváncsian nyitottam meg a kapott linkeket, szépen sorban mindet, de mindegyiknél egyre lejjebb engedtem a kezem, majd végül a vízbe érkezett a telefonnal együtt. Pár perc múlva kiemeltem azt onnan, és elküldtem az első és általam leghitelesebbnek titulált linket Pierrenek.

Ez igaz?

Pár perc múlva a francia pilóta videóhívást indított, azonban én jelenlegi tartózkodásom miatt elutasítottam, és csak egy sima hívást fogadtam.

- Ugye jól vagy?- szól azonnal bele a készülékbe köszönés nélkül a pilóta.

- Asszem.

- Sajnálom, több mindenkivel beszéltem, és többen is azt mondták, hogy szerintük igaz, és volt aki látta is vele, tényleg nagyon sajnálom. De ugye jól vagy?

- Igen Pierre, köszönöm.- suttogom a készülékbe- Ha nem baj, akkor most mennék aludni, sok sikert holnapra, és mond meg Lewisnek, hogy köszönöm.

- Rendben Sof.- válaszol letörten a pilóta.

- És Pierre. Ezen a számon most egy darabig ne keress, mingyárt küldök egy másikat SMS-ben, ha akarsz, azon elérsz, de csak te.- hangsúlyoztam ki a végét.

- Rendben, de ha bármi van te is hívsz, azonnal.

- Nem lesz semmi baj, holnap itthon leszek, jövő héten pedig minden napra van programom.

- Rendben, de nekem minden nap jelentkezz, addig is jó éjt Sofi.

- Jó éjt Pierre.- suttogok majd elnyomom a telefont. Kiszálltam a kádból, szobámban felöltöztem, majd befeküdtem az ágyba, szipogni kezdtem, ám ekkor egyik felől kutyusom, másik felől pedig kiscicám fészkelődött be mellém, és így aludtunk el.

Hogy mit csináltam vasárnap? Ültem, feküdtem, aludtam, beszéltem Pierreel, írtam Hamiltonnak, a bátyámmal is beszéltem, aki holnap jön vissza ide, hiszen most éppen Liverpoolba ment egy ügye miatt. Igazán produktív napot tudhattam magam mögött. Persze mivel Oliver nem tudta, hogy nem szeretném ma nézni a futamot, így minden pillanatot közvetített, így tudtam meg, hogy Verstappen az 5. lett, és hogy ezek után az interjúkon olyan lekezelő és ideges volt, hogy még a sajtósa sem tudta lenyugtatni, ellenben Pierrevel, aki pont a hollanddal szemben volt ugyan ilyen. Mondjuk ezt pont tudtam a franciától, de nem igazán hatott meg eme tények tudata sem. Az után az újságcikk után? Miután azt láttam hogy egy másik nővel enyeleg? Hogy megcsókolja? Azután ez hasson meg? Ugyan kérlek XXI. század. Persze hogy láttam ahogy cáfolta a cikket Instagramon, Tweeteren, Facebookon, mindenhol ahol csak lehetett, de ez mit sem változtat a valóságon.

Most pedig vissza a megszokott életemhez. Amiben a mai napra munka és még több munka szerepelt. Persze a főnökömnek átküldtem az E-mailt, amit kaptam, és szerinte is egy remek állásajánlat. Hát én ezek után ezen elgondolodnék, de azért a pénteki találkozóra elmegyek a FIA elnökségével. Ezzel semmit sem veszíthetek.

- Sofi mi a baj?- teszi fel már vagy huszadjára ugyan ezt a kérdést ma Mark.

- Semmi, miért lenne baj?

- Mert már vagy három perce úgy kevergeted a tűzhely felett a tejet, hogy az kiforrt.- hirtelen lenézek, és valóban igaz van.

- Bassza meg.- rántom el onnan a tejes edényt.

- Abból már ami akart, kiment, kétszer is. Na mi a baj?- csapja el bátyám a tűzhelyet, majd ismét helyet foglal a széken- Kit kell ugyan úgy elintéznem, mint régen?- nevet, de én nem csatlakozom hozzá, így gyorsan abba is hagyja azt, és komolyan néz rám- Mostmár komolyan mond el mi lett.- látszik hogy kezdi egyre rosszabbul érezni magát, én pedig eddig bírtam, mindent elmondtam neki, igaz nem a legartikuláltabban a sírás miatt, de figyelt, így mindent értett. Báris remélem hogy azért bólogatott.

- Van ásód?- néz rám halál komolyan.

- Neked most komolyan ez a legfontosabb?- nézek rá hisztérikusan.

- Igen, megyek elásom azt a kis nyomorék hollandot.- komolyan a cipőjét húzta, és indult meg kifelé, de utána szaladtak, és visszarántottam.

- Ne menj, csak légyszíves ma maradj itt velem, és beszélgessünk, pontosan úgy mint régen.

- De utána eláshatom.- nézett vissza rám.

- Utána eláshatod.- mosolyogtam rá, amit ő viszonzott, és hatalmas mosollyal nézett vissza rá, majd ölelésébe zárt.

- Ugye tudod hogy én imádlak Sofi, te vagy az én Kis Macim.

- Te pedig az én Nagy Macim.- viszonoztam én is az ölelését.

- Na de akkor megyünk, és keresünk valamit a TV-ben, egy csomó kaját eszünk, te nem mész be dolgozni, én leszarom az ügyfeleimet, és majd kitaláljuk mi lesz ezután.- dobja át vállamon a hajamat.

- Tökéletes nap, de van még egy ötletem.- kapom fel a kulccsomómat a komódról, majd belelépek a kint hagyott Nike sportcipőmbe.- Mehetünk?

- Így?- néz végig először rajtam, majd önmagán. Rajtam is és rajta is szürke melegítő nadrág van, rajta egy egyetemi logós póló, rajtam pedig a volt gimim logójával ellátott póló volt.

- Nem tudom mi bajod ezzel az outfittel.- fordulok körbe előtte.

- Én sem- neveti el magát- na gyerünk hugi, hazafelé pedig veszünk egy-egy pizzát.- lép ki az ajtón, majd már meg is indul lefelé a lépcsőn, én pedig gyorsan utána indulok.

Autóval megyünk, habár nincs messze az úticélunk. Kb 10 perc alatt oda is értünk, és nem is messze a helytől leparkoltunk. A kirakatban egy csomó igényesen megrajzolt kép van kiragasztva, vagy éppen rárajzolva az üvegre.

- Tetováló szalon? Ohohó Sofi,- dobja át kezét a vállamon, és úgy sétál velem tovább- rossz hatással volt rád az a holland gyerek. De ez az új stílus- mutat a szalonra- NA-GYON tetszik!

- Neked is lesz édes.

- Közös tetkó? Még jobb. Tetszik!- nyit be az ajtón.- Steve, haver.- pacsizik le az éppen dolgozó pasival.

- Hé Mark. Most mit csinálunk?

- Neked van tetkód?- nézek tátott szájjal a testvéremre, aki csak lazán megvonja a vállát.

- Csak egy pár.

- És ki ez a szép hölgyemény Berger?- húzza félmosolyra a száját Steven.

- Sofia Berger, Mark húga.- nyújtom felé a kezemet, melyet ő el is fogad.

- Steven Springer, Mark haverja. Vagy a kis hölgynek lesz esetleg valami?- bár Markhoz beszél, végig velem tartja a szemkontaktust, és a mosolya is egyre szélesebb lesz.

- Pontosan, de ahhoz nem kell a tekinteteddel levetkőztetned.- tolja el tőlem a srácot a mellkasára fektetett kezével.- Szóval ő választ mintát,- mutat rám- és mindkettőnknek az lesz.

- Oké, oké,- emeli fel a kezeit megadóan- ott vannak a minták kiscsillag. Én bármit megcsinálok, válassz amit csak szeretnél.

- Oké.- lépek oda a könyvhöz, és azt kezdem el lapozgatni, és szebbnél szebb rajzokon siklik át a tekintetem.

- Első tetkó?- ül vissza jelenlegi vendégéhez a srác, akin már csak az utolsó simítások vannak hátra.

- Nem.

- Mi?- néz rám a batyám- Mi az hogy nem első?

- Ugyan már, neked is van, nekem miért ne lehetne?- rántok vállat- Különben nem is látszik egyik sem, nem engedélyezett a munkahelyemen.

- Azért van rajtad mindig karperec, gyűrű, vagy ha azok nincsenek, akkor sebtapasz?

- Aha. Ez lesz- mutatok rá, arra a mintára ami nekem tetszett.

- Mutasd,- veszi el tőlem a könyvet a tetováló srác, aki már végzett is a már előttünk is ott lévővel- ez max 10 perc, te kezded, vagy Mark?

- Uh én.- ülök bele a székbe, és teszem oda a kezemet a kis asztalra.

- Hová lesz?

- Könyélhajlat.

- Oké, csak lazulj el, mert így nem lesz jó.- letörli a kezem, majd elkezdi felvinni rá a körvonalakat, amiket majd belevarr a kezembe.

Fél órát voltunk ott a szalonban, majd további tizenöt percet a pizzériában, hogy mind a ketten vegyünk magunknak ebédet, és végre hazamehessünk.

- Remélem ma már nem akarsz sehová menni.- lépek be az ajtón, majd be is zárom azt, a kulcsot pedig visszadobom a helyére.

- Nem, csak WC-re, ugye azt nem zárod?- néz rám hátra, a két pizzás dobozt pedig leteszi a komódra, a kulcs mellé.

- Egyenlőre nem- nevetem el magam, majd ellépek mellette be a konyhába, közben pedig megnyomom az otthoni telefon üzenetrögzítőjét, ahol már ment is az első üzenet a főnökömtől.

- Na látod így szeretlek- támaszkodik rá testvérem a konyhapultra.

- Mégis hogy?

- Amikor nevetsz.- amint ezt kimondta az üzenetrögzítő váltott a következő rögzített hangra.

- Sofi, tudom hogy én vagyok most az utolsó akiről- ezzel Mark le is csapta a telefont, és ki is húzza, én pedig ott állok, a konyha közepén kezemben két tanyérral.

- Viszünk be poharakat is?

- Aha.

- Vigyem én a tányérokat?

- Mi?- kapom felé a fejem az eddigi bambulásomból- Mi? Nem kell. Viszem én. Ott van süti, abban az üveg tartóban, hozz azt is, és poharakat.

- Rendben. De ugye nincs baj?

- Ha hozod a sütit, akkor nem lesz.- teszem a tányérokat a két pizzás doboz tetejére, és viszem be így a hálószobámba.

- Ühm, eszt te szütöthed?- jött be utánam Mark a szájában egy sütivel, de egyik kezével már éppen veszi ki a következő édességet. én pedig elkezdtem rajta nevetni, mivel úgy nézett ki, mint egy kis hörcsög. Ezekben a pillanatokban talán ő az egyetlen ember, aki meg tud vigasztalni...

   dr.brg.mrk. és további 43789 személy kedvelte ezt a bejegyzést
   soff.ger #brother🖤🤜🏻🤛🏻!

   A commentek le vannak tiltva ennél a bejegyzésnél.

•🦋•