Megnéztünk két filmet, ebédeltünk, most pedig a szakadó esőben tartunk hazafelé, ugyanis úgy gondoltuk, jobb lesz már kettőkor elindulni, mert ilyen esőben, nem lehet éppen a leggyorsabban haladni. A rádióból éppen az aktuális top listás számok szóltak, az ablakokon pedig az eső monoton kopogása hallatszik, mellettem pedig a pilóta is kopog a kormányon a zene ütemére.

- Tudod mi érdekel?- fordulok hirtelen a holland felé, és ő is egy pillanatra rám kapta a tekintetét, ám azonnal vissza is fordult az út felé.

- Nem, mi?

- Hogy-hogy egy újság sem hozta le a hírt, hogy egy Forma 1-es pilóta ott volt a Liverpool meccsén, méghozzá egy vad idegen lánnyal, na nem mintha ezt én bánnám, csak furcsa.- figyelem a pilótát összehúzott szemekkel.

- Nem vagy vad idegen, mert mindenki ismeri az apádat, és így téged is.

- Nem ezt kérdeztem.- világosítottam fel, ha neki nem lenne ez pont elég világos.

- Tudom.- bólint, majd rutinosan kikerül egy előttünk haladó autót.

- Akkor?

- Akkor mi?- néz ismét rám egy pillanatra.

- Miért nem hozta le egy újság sem címlapon, hogy Max Verstappen a Forma 1 reménysége, egy ismeretlen lánnyal jelent meg a Liverpool meccsén?

- Valójában,- gondolkodott el- lehozta legalább három.

- Hogy mi?- néztem rá hihetetlenül- Az nem lehet sehol sem láttam, és senki sem küldte.

- Van valami kémhálózatod?- neveti el magát.

- Nem, csak minden ismerősöm tudja hogy, hogy nézek ki, és mind olvas újságot.

- Ráálítottam a sajtósomat, hogy ha bármi ilyent lát, azonnal intézkedjen, csak előtte küldje el nekem.

- Tehát neked megvannak?

- Igen.

- Megnézhetem?

- Nem- neveti el magát ismét.

- Mert?

- Mert nem.

- Tehát szegény sajtósod ott ült ma a gépe előtt és azt várta, hogy mikor kerül fel rólad bármilyen platformra új cikk?

- Hmm- átgondolja a hallottakat, majd csak utána válaszol, mintha egy nehéz kérdés lenne- nem teljesen. Ma is, és tegnap is ott ült, de nem csak a gépe előtt. Volt nála egy laptop, egy tablet, és két telefon a gép mellett.

- Persze ez teljesen normális- válaszolok neki mintha tényleg ez lenne a világ legtermészetesebb dolga mindenki számára.

- Hát neki sajnos ez, tudod te hányszor rugdosta ki a seggemet valami oltárian nagy botrányból?

- Gondolom nem tudnám megszámolni egy kezemen.

- Hát sajnos kettőn sem éppen.

- Már kezdem kicsit sajnálni.

- Oh nem kell, hidd el. Olyan jól szórakozik ezeken a dolgokon, például a mostanin is, konkrétan már könyörögtem neki, és még így is csak miattad vállalta el.- neveti el magát.

- Dehát nem is ismer.- lepődtem meg a kijelentésén.

- Nem, de segítettél a csapatnak Spanyolországban, ezért úgy érezte, tartozik ezzel.

- Nagyon aranyosnak tűnik.-jegyzem meg mosolyogva- Meddig fog még esni?

- Nem tudom, én nem viselem el tovább ezt az időjárást, mintha a világ másik felén lennék Monacóhoz képest. Ausztriában is ilyen volt az időjárás, mint itt?- kapja felém egy pillanatra tekintetét.

- Nem, ott normális időjárás volt, néha esett, néha viszont volt vagy 30 C°+. Habár én inkább az esőt szeretem, csak bentről nézve teával vagy kakaóval, és egy jó könyvel.

- Akkor te olyan őszi lány vagy?

- Ühümm.

- Akkor is születtél?

- Igen, októberben.

- Pontosabban?

- Harmadikán.

- Akkor nem sokkal az enyém után van a szülinapod.

- Csak egy évvel később.

- Csak egy évvel vagy fiatalabb, mint én?

- Ennyire fiatalnak nézek ki?- nevetem el magamat.

- Hát az biztos, hogy egy bárban nem adnám ki neked a piát.

- Ezzel nem vagy egyedül.

- Mi?- neveti el magát- Ezt hallani akarom.- jelentette ki határozottan, de még mindig nevetve.

- Nem, ezt nem akarod hallani.- ingatom a fejem.

- De igen, vagy énekelek neked- kapcsolja a hangerőt feljebb a rádión, majd már bele is kezd az éneklésbe, amit én kb egy perc után meg is szakítok.

- Oké, oké, akkor inkább elmesélem mi volt.

- Ennek nagyon örülök, mert nem tudom tovább a szöveget- nézett rám, majd egyszerre elnevettük magunkat.- Na de akkor halljam azt az ominózus piás, báros történetet.

- Hát kb olyan 2 éve lehetett ez. Egy péntek vagy szobát este- és itt közbe is vágott az éppen vezető pilóta.

- Igazán hiteles ez a sztori akkor, ha minden második szó kb, talán, vagy.

- Örülök ha arra emlékszem, hogy mit ettem tegnap ebédre, de a bátyám biztos emlékszik mindenre, ha az ő szemszöge is érdekel, amikor hazaértünk- sandítok felé, ő pedig kicsit erősebben szorítja meg a kormánykereket.

- Nem! Nem, légyszíves folytasd.

- Tehát péntek vagy szombat este volt, és a szobatársaimmal, és még pár egyetemistával lementünk egy nekünk fenntartott bárba, olyan 12-15-en voltunk.

- A bátyád is ott volt?- nem igaz, hogy nem tudok egy valamit úgy végig mondani, hogy ne szóljon bele.

- Mindig ennyit beszélsz?

- Csak téged tisztellek meg vele.- mosolyog rám- Na ott volt?

- Igen ott, csak egy másik társasággal. Mi pedig megittuk az első kört, a másodikat, és a harmadikat én mentem el kikérni, oda is mentem a pulthoz ahol valami pasas volt a pultos, nem az a csaj, aki ismert már, addig nem is volt baj, hogy kikértem a legalább 10 különböző fajta koktélt és italt, csak ő utána elkérte a személyimet, ami persze megjegyzem nem volt nálam, de mondtam neki, hogy oda járok orvosira, erre rám nézett, elkezdett röhögni, és hozzám vágta, hogy boccs de kiscsajoknak nem adhatok ki piát.- a holland olyan szinten elkezdett nevetni, hogy azt hittem félre kell állnunk, nehogy karambolt okozzunk, de két perc után sikerül megemberelnie magát, és abbahagyni a már-már folytogató nevetést, amit én unott fejjel figyeltem.

- És végül hogyan szereztetek piát?- nevetett még mindig, csak már sokkal nyugodtabban, vagyis inkább kulturáltabban.

- Hát a bátyám odajött hozzám, mielőtt elment volna a pultos átkarolta a nyakamat, majd kikérte ő az italokat, csak éppen fizetni felejtett el, mondván erre a körre a csávó meghívott minket, mert megsértette a személyiségi jogaimat.

- Tahát fiatalabbnak néztek mint voltál, és még ingyen is ittatok.- gondolkodik el a pilóta.

- Úgy csinálsz, mintha ez valami jó dolog lenne.

- Mármint az ingyen alkohol, vagy a fiatalító kijelentés.

- Egyik jobb, mint a másik.- jegyzem meg gúnyosan.

- Azt hittem a nők szeretik, ha fiatalabbnak nézik őket.

- Hát én nem.- fonom össze durcásan a karomat, a melleim alatt, ő pedig csak ismét kinevetett és csendben folytattuk tovább az utat Londonig.

Egyikünk sem szólalt meg a főváros széléig. Félúton elállt az eső is, így normális tempóban tudtunk haladni, ezért 5 óra alatt a lakásom elé is jutottunk, ahol a holland leállította a jármű motorját, majd gyorsan kiszállt, és kinyitotta a felőlem lévő ajtót is, amin én ki is szálltam. A csomagtartóból kiszedtük a Liverpoolban vásárolt ruhákat, majd megálltunk az autó mellett, és Max törte meg az eddigi csendet.

- Ugye nem haragszol?- emeli fel állam alá nyúlva a fejemet, én pedig elmosolyodom, és picit megrázom a fejem.

- Nem.- a pilóta magához von, én pedig viszonzom az ölelést, a rengeteg táska ellenére, ami a kezemben van, elválik tőlem, és hátrál is egy lépést, hogy kinyissa a kocsija ajtaját.

- Akkor majd találkozunk- mosolyog ő is rám, és én is elindulok a bejárat felé, ahogy ő tette azt.

- Ugye nem akarsz csak így elmenni Verstappen?- szólal meg valaki hirtelen, és mindketten a hang irányába kapjuk a fejünket- Szia hugi!- integet le nekem a bátyám úgy, mint a kisgyerekek szoktak integetni a balkonról. Neki van dőlve a lakásom erkélyének a korlátjának, kezében egy kávéval, arcán pedig egy hatalmas mosollyal. Max rám néz, majd ismét fel a testvéremre.- Na gyere csak nyugodtan fel Verstappen, nem foglak megenni, a húgom pedig ez a két nap után biztosan nem, ha eddig nem tette meg, igaz Sofi? Hát ilyen ez az osztrák vendégszeretet hugica, ha nem lennék itt fel se hívod magadhoz?- ezzel már el is tűnt, be a lakásomba, a pilóta pedig ismét rám kapja a tekintetét, szemében pedig bizonytalanság csillogott.

- Gyere be, mert ha lent maradsz, akkor biztos nem jársz jobban, mint fent.- becsukja az eddig általa fogott ajtót, lezárja a jármű központi zárát, majd mellém lép, de még mindig nem nyugodott meg teljesen- Hé nem lesz baj, hidd el. Mark Nagyon rendes, kicsit lobbanékony,- ezt lehet nem kellett volna, mert riadtan kapja rám a tekintetét- de tényleg nagyon rendes- emelem fel védekezően kezeim- És különben sem csináltál semmi rosszat.- rántok vállat, és ki is nyitom a bejáratot, ahol belépünk a hatalmas épületbe.

- Csak elvittem a húgát, egy szó nélkül két napra Liverpoolba, ő pedig közben eljött meglátogatni, és nem találta sehol, majd megjelenik egy számára szinte vadidegennel hétfő este.- mondja el egy mondtban, hogy Mark miért is csavarná ki a nyakát.

- Na jó ez így összegezve tényleg kicsit rosszul hangzik- ismerem be végül.

- Cch...

- De nem vagy vadidegen- próbálom javítani a helyezet küllemét a lépcsőn felfelé haladva, ő pedig kiveszi a kezemből az eddig általam cipelt csomagokat.

- Tudod, ha az én testvéremmel csinálná valaki ugyan ezt, akkor az már nem élne.

- Reméljük a bátyám nem így gondolja, különben is van már elég magamhoz való eszem, nem kell senki aki felügyeli, mikor hol vagyok, kivel és mit csinálok.- jelentem ki határozottan, miközben a hátam mögött ballagó Maxra figyelek, és mikor előre fordulok a bátyám mellkasával találom szemben magam- Kivéve te Mark- mosolygok zavartan fel rá, de mintha észre sem venné a hátam mögött sétáló férfival foglalkozik.- Hahó Mark én is itt vagyok, tudod itt lent.

- Sof légy szíves bemenni, beszédem van Verstappennel.- tol arrébb, szó szerint, a bátyám, majd egy lépést tesz előre.

- De én

- Sofia Colett Berger menj be a lakásba!- néz rám határozottan, majd ki is nyitja nekem az ajtót, mikor pedig azon belül érek, be is csukja azt, vagy inkább vágja.

- De én csak köszönni akartam- fejezem be a mondatot, amit a bátyám nem volt hajlandó végighallgatni, pedig már legalább két hónapja őt sem láttam, most pedig csak egy ajtó választ el tőle, de még csak észre sem akarja venni, hogy itt vagyok, mintha csak az apámat láttam volna ott az ajtó mögött...

•🦋•