Bár a holland tulipánok a legszebbek, téged akkor sem múlnak felül!
E.

Ez a levél, és egy doboz tulipán fogadott a Holland nagydíj előtti szerdán, amikoris Maxnak sajtóeseményen kellett részt vennie, így egyedül ébredtem a hatalmas szobában.

Magamra kaptam a köpenyemet, majd az ajtóhoz siettem, hiszem kopogtak azon, így kinyitottam azt.

- Vic- öleltem magamhoz a lányt, amit ő azonnal viszonzott is.

- Szia Sofi, milyen nagyra nőtetek- néz végig rajtam.

- Hát növünk, növünk,- mosolygok a szőke lányra- bejössz?- nyitom ki az ajtót, Vic pedig be is lép azon.

- Persze, de ugye nem keltettelek fel?- néz hátra rám.

- Nem, már fent voltam, csak nem régóta.

- A bátyám?

- Sajtózik, de remélem te velem reggelizel, nem úgy mint ő.

- Ah ez természetes! Hol és mit eszünk?

- Itt, és amit akarsz.

- Akkor palacsinta?

- Én gyümölcsöt eszek, te pedig akkor palacsintát, mingyárt ide is rendelem.- emelem fel a szobai telefont, és fel is rendeltem, a reggelinket, és el is indultam a nappaliba Victoria után, majd leültem mellé a kanapéra.

- És, hogy vagytok?- néz rám a szőke lány.

- Nagyon jól, köszönjük, a pici is élvezi itt bent- simogatom meg a pocakomat.

- És szerinted kislány vagy kisfiú lesz?

- Hát szerintem kisfiú, de Max szerint kislány.- forgatom meg szemem.

- A lényeg, hogy egészséges legyen.

- Pontosan!

•

A holland nagydíj hangulata valami isteni volt. Rengeteg ember érkezett a helyszínre, főleg Maxnek szurkolva, hiszen ez számára a hazai nagydíj, így persze nem is okozott csalódást a nézőknek.

- Annyira hiányzott már a dobogó- lép oda elém a pilóta- főleg itthon.

- Elhiszem- mosolygok fel a pilótára.

- De ti jobban hiányoztatok- lép közelebb hozzám, majd magához ölel.

- Te is nekünk, főleg a picinek.

- Igen?

- Bizony, igazán mocorgóssá vált neki odabent, amikor te éppen az autóban ültél.

- Apja lánya lesz.

- Vagy fia.

•

- Ah messze vagyunk még?- nézek rá a pilótára, aki éppen olvas a repülőút közben, de most összecsukja könyvét, és rám emeli tekintetét.

- Még mindig nem szeret repülni?

- Sem ő, sem én, de jelenleg talán ő ellenkezik jobban.

- Fél óra és ott vagyunk- emeli maga elé karóráját- Sok?

- Hát nem, nem annyira.

- Tudok valamit segíteni?- lép elém Max, majd leguggol és onnan figyel tovább.

- Nem hiszem, majd jobb lesz, ha leszállunk.

- Monacóba pedig majd autóval megyünk, ha nekem az jobb.

- Biztos?

- Igen biztos Sofi.

Az út valóban már csak fél óra volt Barcelonaig, majd a reptérről még tíz perc út a hotelig, ahol azonnal meg is kaptuk a nekünk kiosztott szobát.

- Ah miért vagyunk mi mindig ilyen magasan?- nyöszörög Max a második emelet lépcsőfordulójában.

- Istenem Max, mi lenne veled, ha neked kellene szülnöd?- nézek hátra a hollandra, aki kikerekedett szemekkel néz vissza rám.

- Ilyesmiről ne is beszéljünk inkább.

- Ott halnál meg.

- Hát még szerencse, hogy ezt nem kell megtudnunk, mert én is erre tippelnék.

- Nagyszerű,- dünnyegöm inkább magamnak, mintsem neki az orrom alatt- gyerünk, már csak egy emelet és ott vagyunk.

- Még egy?

- Istenem Verstappen nem halsz bele, én se haltam bele a repülőútba, egy kis sétába te se fogsz. Gyerünk már, éhes vagyok.

- Mi?- néz fel rám ismét a pilóta- Ezt eddig nem mondtad, gyerünk- lép azonnal elém, majd kezemet megfogva kezd el szaladni felfelé a lépcsőn, így a következő emeletet már két perc alatt megtudtuk tenni, és a szobába felérve Max azonnal rendelte is fel az ebédet.

Bécsi szeletet rendelt, rengeteg körettel és legalább dupla annyi mediterrán gyümölccsel. Nem tudom mit gondolt, mennyit tudunk mi ketten megenni, de ez még egy hadseregnek is elég lett volna, így mi ketten eléd sok ételt meghagytunk a balkonon eltöltött ebédből. Gyönyörű kilátás tárult elénk Barcelonáról.

- Mesés ez a város.

- Én is nagyon szeretem, sokszor voltam már itt.- fordítja fejét Max is a város felé.

- Ezelőtt még soha nem jártam a városban.

- Mi?- kapja rám tekintetét a holland- Nem jártál még Barcelonaban?

- Nem- ingatom lassan a fejemet- ezelőtt még soha nem jártam itt.

- Akkor holnap város néző napot fogunk tartani, ezt a várost muszáj mindenkinek megismerni, gyönyörű ez a hely.

- Azt elhiszem. Főleg most, tele van virággal, és emberekkel.

- Főleg emberekkel, ha jól tudom, most lesz a hét végén FC Barcelona meccs is. Szombaton.

- Akkor megértem miért van itt ennyi ember, rosszabb mint London.

- Nem, itt nem esik folyton.

- Hé, Londonban sem, csak az esetek nyolcvan százalékában.

- Igaza, néha csak fúj a szél- nevet velem szemben a pilóta, én pedig grimaszolva nézek rá.

- Én szerettem ott lakni.- vontam vállat.

- Én is szerettem ott lenni, tudod miért?- néz komolyan a szemembe.

- Miért?- nézek én is mélyen a pilóta átható szemeibe.

- Mert ott találkoztam veled először, ott indult el ez- mutata körbe- az életemben, valami, amit semmi pénzért nem fordítanék vissza.

- És azt tudod miért szerettem ott lakni?

- Nem, miért?

- Mert ott mindig találkoztam érdekes és számomra különleges emberekkel.

- Mint például?

- Például? Például volt egyszer egy Forma 1-es pilóta, aki agyrázkódás miatt érkezett az osztályomra.

- Igen? És mi volt róla a véleményed?

- Őszintén?

- Csak őszintén.- dől hátra a székében felemelt kezekkel, és úgy figyelte tovább minden rezdülésemet. Én is hátra dőltem a székemben, majd úgy kezdtem el gondolkodni azon, mi is volt az első benyomásom a pilótáról.

- Arrogáns, minden lében kanál, önfejű és csökönyös világsztár.

- Au, ez most azért ide ütött- kap a szívéhez a holland- legalább változott azóta valami?

- Igen, nem vagy arrogáns.

- És a másik három?- néz rám tátott szájjal.

- Ugyan már Max, te is tudod, hogy azok iagazak, konkrétan beteg vagy ha valamibe nem szólhatsz bele- nevetek a pilótán, aki belegondol az általam elmondottakba.

- Ez nem igaz.- néz rám durcásan, én pedig csak folytatom a nevetést.

- De az.

- Na jó, talán csak egy kicsit, de a másik kettő, csökönyös és önfejű?

- Soha nem hallgatsz senkire, és mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy azt te szeretnéd, de én így szeretlek, így soha nem unalams az élet melletted.

- Tudod hogy én mit gondoltam rólad, amikor először megláttalak?

- Nem, de tudni szeretném.

- Hogy amibiciózus, gyönyörű és okos vagy, és hogy soha még csak szóba sem állnál velem.

- Ez hülyeség.- ingatom a fejemt, a pilóta pedig csak vállat rántott.

- Hát akkor én így gondoltam, de szerencsére tévedtem.

•

- Jó reggelt Sofi- simogatta meg az arcomat Max- lassan kelni kell, indulunk a városba.

- Csak még öt perc.- fordulok át a másik oldalamra, Max pedig nevetni kezd mellettem.

- Jó akkor még öt perc, de utána megint keltelek.

- Ühüm.

Nem tudom mennyi idő telt el az előző ébresztésem óta, azonban most nem Max, hanem az ajtón túli kopogó ember szakított ki álmaimból. Nehezen, de felkeltem és az ajtó felé indultam, hiszen a pilóta éppen zuhanyzott.

- Jó reggelt Sofi- köszönt mosolyogva az ajtóban Charles- gondoltam megnézem a kedvenc kismamámat.- nyom egy-egy puszit arcom mindkét oldalára.

- Neked is jó reggelt Charles, gyere beljebb- tárom ki az ajtót, a monacói pedig belép mellettem a szobába.

- Felkeltettelek?

- Nem, azon már Max túl van, csak visszaaludtam.- dörzsölöm meg szemeimet, hiszen még mindig álmos vagyok.

- Ilyen korán kelt? Nem szokott felkelni ilyenkor még ő sem.- néz rám a pilóta furcsán.

- Meg akarja mutatni Barcelonát, mert én még nem jártam a városban- ülök le Charles-szal szemben az étkezőasztalnál.

- Hangulatos hely- bólint a Ferraris pilóta- Főleg most, hogy egy hétvégén lesz meccs is, meg futam is, most nyüzsög.

- Valóban, Max említette, hogy ha nem ütközik a programmal el akar menni a meccsre.

- Igen? Régen nem rajongott az ilyesmiért túlságosan, de jó kapcsolatban van néhány játékossal, lehet az miatt.

- Valójában Messi hívta meg a csapat két pilótáját, és a párjainkat.- lép ki a fürdőszobából Max egy törölközővel a csípője körül.

- Az nem hangzik rosszul- fordul felé Charles is- Haver vegyél már fel valami, én nem vagyok arra kíváncsi amire Sofi.- fordul inkább vissza felém a monacói.

- Jelenleg én is csak a kávém iránt érzek kíváncsiságot- állok fel eddigi helyemről- Charles?

- Jöhet.

- Max?

- Én már ittam reggel, amikor felkeltettelek.

- És nekem nem is főztél?- nézek rá tetetett haraggal.

- Tudtam hogy úgy sem kelsz fel- neveti el magát, majd bemegy a hálószobába, én pedig a konyhába, ahová a monacói követ, és felugrik a márvány pultra. Onnan figyeli, ahogy a kért italt készítem el neki és magamnak.

- Nagyon jó hatással vagy rá Sofi, te és a baba is - szólal meg, amikor már azt hittem végleg szótlanságba burkolózott, rá kaptam a tekintetemet, ő pedig csak vállat von, még mindig a márvány konyhapulton ülve- Ismertem előtted, ismertem abban a hat hónapban, elhiheted nem volt egy kellemes dolog, és ismerem most, sokkal nyugodtabb, összeszedettebb, felelősség tudó, és mindent átgondol mielőtt megteszi. Végre van kik miatt gondolkodnia a holnapon, nem napról napra él.

- Hű ez

- Ez az igazság Sofi. Amúgy jól áll a kismamaság- vállt vissza sokkal természetesebb hangnembe, mintha az előbbi komoly monológot nem is ő mondta volna el, vagy csak nem lenne tudatában.

- Köszönöm.- mosolygok rá, és ő is, és én is tudjuk, hogy nem feltélenül az utóbbi bóknak szól a köszönet- Tessék a kávé- nyújtok felé egy csészét benne a fekete koffein bombával.

- Köszi, te nem kávézol?- néz bele az én csészémbe, melyben tea van.

- Nem, nem reggeliztem még, és akkor nem bírja a gyomrom.

- Áh a várandósság örömei- iszik bele nevetve saját italába, én pedig hihetetlenkedve nézem a nagy gyereket, aki a konyhapulton ülve issza a reggeli kávéját.

- Mintha legalább már négy gyereket szültél volna.- nevetem el magam fejemet ingatva, a monacói pedig kiköpi a kávéját, úgy kezd el nevetni a pulton.

Így belegondolva talán tényleg megkomolyodott Max az utóbbi időben. Vajon neki ez jó, vagy utálja, hogy elvették tőle a szabad életét? Hogy én vettem azt el tőle. Magam elé bámulva gondolkozom ezen, amikor valaki meglebegteti előttem kezét.

- Hé, jól vagy?- néz rám aggódva Max, válla felett pedig Charles figyel, mostmár teljesen komoly és aggodalommal teli tekintettel, én pedig egy mosolyt erőltetek ajkaimra.

- Persze csak elgondolkoztam.

- Akkor én megyek is,- teszi le csészéjét az asztalra a monacói, feltörli a földről a kávét, majd az ajtó felé indul, de onnan még vissza fordul felénk- legyen szép napotok!- ezzel elhagyja a szobát, egyedül hagyva engem Max-szel és a gondolataimmal, amik éppen folytogatnak.
Vajon jó ez neki így?

- Felöltözöl, lemegyünk reggelizni, utána pedig a bevesszük a várost- veszik ki kezemből a pilóta a már üres csészét, és mellém teszi a pultra- Jó?- öleli át a csípőmet, én pedig úgy szorítottam magamhoz, mintha az életem múlna rajta.

- Jól vagy Szörnyi?- néz mélyen a szemembe, amikor elvállok tőle.

- Persze- mosolygok rá, ő pedig bizonytalanul de bólint egyet.

- Akkor indulunk?

- Csak felöltözök- mosolygok rá, most pedig viszonzásul tőle is kapok egy vidám mosolyt.

- Persze, így ki sem engednélek- pörget meg, aminek köszönhetően a köntös lerepült rólam, így csak egy hosszú póló van rajtam- Ez helyett határozottan valami olyant kell felvenned, ami el is takar.

- Terhes vagyok Max- nevetem el magam- szerinted ugyan ki akarna ilyenkor tőlem többet egy beszélgetésnél?- nézek a szemébe még mindig nevetve, de ő komolyan néz rám, és megrázza a fejét.

- Az a baj, hogy mindenki Sofi, még így is, szóval indulj öltözni- kezd el a háló felé terelni.

- Féltékeny vagy?- furdolok felé, játékosan, ő pedig féloldalas mosollyal néz vissza rám.

- Remélem nincs kire.

- Csak az ágyadra- vonok vállat, a pilóta pedig nevetni kezd mögöttem.

•

Reggeli után Max ígéretéhez híven elindultunk várost nézni.

- Kell neked egy kalap Sofi.- megy oda a holland egy utcai standhoz, ahol kapokat árulnak.

- Ugyan minek?

- Mert napszúrást kapsz.- néz rám a válla felett a pilóta.

- Dehogy kapok Max, nincs is olyan meleg.

- Nem érdekel Sofi, fekete vagy fehér?- tart felém két kalapot a férfi, karimájuk felett egy-egy szalaggal megkötve.

- Fekete- vonok vállat, a pilóta pedig kifizeti a kiegészítőt, és a fejemre helyezi, majd eligazítja a hajamat alatta, és felemeli az államnál fogva a fejemet, és egy puszit nyom a homlokomra, amihez csak nehezen fér hozzá.

- Mostmár mehetünk.- fogja meg a kezemet, és el is indul egy általa választott irányba.

- Ki akarsz menni a meccsre?

- Szombaton?- néz le rám a pilóta, én pedig bólintok- Te szeretnél?

- Ha meghívnak, akkor nem illik visszautasítani.

- Ez nem az illemről szól Sofi, most nem.

- Régen voltunk már ilyen helyen, persze a futamokon kívül, szerintem nem lenne rossz ötlet.

- Akkor megyünk, ha jól tudom ott lesz Messi felesége is, szóval te sem fogsz unatkozni.

- Én szeretem a focit.- sandítok fel a pilótára, akinek csak szélesebb lett a mosolya.

- Tudom.

•

- Ez nem volt jó ötlet- húzza szeme elé Max a napszemüvegét- túl sok itt az ember, és ha rosszul leszel?

- Nem leszek, nyugodj már meg Max.

- Igen Max, nyugi, nem lesz semmi baj- néz rá a hollandra Alex is.

- Hogy lehettek ennyire optimisták?- néz le először rám a pilóta, majd Alex felé sandít.

- Áh a két Red Bull-os pilóta- fogad bennünket mosolyogva Lionel Messi és felesége Antonella Roccuzzo- és Max Verstappen elbűvölő párja, Sofia Berger, nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat, kisasszony- lép először elém, majd kezét nyújtja felém- Lionel Messi.

- Sofia Berger, igazán örülök, hogy megismerhetem.

- Tegeződhetnénk kisasszony, ha nem probléma?

- Nekem tökéletes.- mosolygok rá, ő pedig viszonozza ezt, ekkor pedig egy igazán kedves arcú nő eltolja őt előlem Max irányába.

- Antonella Roccuzzo vagyok, rengeteget hallottam már rólad drágám.

- Sofia Berger, igazán örülök, hogy találkoztunk- ölelem meg a nőt, habár ez váratlanul fogadja, boldogan ölel vissza.

- Csak úgy sugárzol édesem, de ilyen hatással van a nőkre a terhesség, olyan csodálatos vagy.- ha lehet mosolya még szélesebb lett, és úgy figyel tovább engem.

- Mondja ezt az, aki már több csodás gyermeknek is életet adott.

- Ezt majd a vacsoránál megbeszélik a hölgyek,- lép oda a focista felesége mellé- persze csak ha nem baj. Most elkísérlek benneteket a lelátóra, nekem utána mennem kell, öltözni, meg bemelegíteni.

- Hát persze drágám.- karol bele a nő férje kezébe, és így halad tovább vele a folyosón, Max is mellém lép, majd egyik kezemmel az ő kezébe karolok, másikkal pedig Alexébe.

- És hogy ment a szabadedzés és az időmérő?- fordul hátra Messi, miközben haladunk a pálya lelátója felé.

- Jól ment, nem a legjobban, de jól- bólint kimérten mellettem a holland.

- Holnap én és Antonella is kint leszünk a futamon.

- Ez remek,- mosolygok a férfira, ő pedig viszonozza ezt- remélem nem az ellenséghez pártoltok.

- Én?- fordul hirtelen hátra Antonella- Soha, csakis a Red Bull.- elnevetem magam a nő rajongásán.

- Akkor majd keress meg, valahol a boxban szoktam én is lenni, reggel tíztől a futam végéig.

- Az délelőtt tíz- néz felém furcsán Alex, én pedig csak legyintek.

- Nekem az reggel van- erre a kijelentésemre a társaság minden tagja nevetésben tör ki.

•

A Spanyol Nagydíj igazán jó hangulatban telt el, Antonella, Lionel és a gyönyörű gyermekeik egész nap velem voltak, így feldobva a már megszokott vasárnapi monotonitásomat. A nő megígértette velem, hogy bármi van velem, vagy csak Barcelonában járok, hívajm fel, mert mindenképpen találkozunk kell még ez a hét vége után is. Valóban kellemes volt Antonella társasága, így nagyok örültem, hogy a hétvége után őt is egy olyan embernek nevezhezem, akit szívesen hívok fel, ha beszélgetni támad kedvem.

Mivel a következő nagydíj a monacói, így Maxszel a saját házukba érkeztünk, nem pedig egy hotelben. Autóval érkeztünk az országba, mert nekem mostanában nem igazán fekszik a repülős utazás. A házba belépve tisztaság fogad, ami meglepett, hiszem nem igazán volt alkalmunk mosatnában itt tartózkodnunk.

- Szóltam egy takarítónak, hogy tegyen rendet, hogy neked csak pihenned kelljen- fogja meg hátulról a vállaimat a pilóta.

- Köszönöm Max.

- Bármikor Szépségem, ez az idő csak a tiéd, pihend ki magad, annyit dolgozol, és nem csak a munkádban, hanem a babánkkal kapcsolatban is, ideje kipihenned mindent.- nyom egy csókot a nyakamra, majd kezeibe kap, és felvisz az emeletre a hálószobánkba, ott pedig befektet az ágyba- Csak pihenj- csókolja meg a homlokomat, majd felkel és besötétíti a szobát, én pedig csak szót fogadok neki, és pihenek.

•

Valóban rám fért már a pihenés, így újult erővel tudtunk nekivágni Maxszel a heti versenynek, így a pilótának remekül sikerült a hétvége, én pedig nem fáradtam bele a munkába, így talán ugyan olyan felhőtlenül tudtam élvezni a hétvégét, mint tavaly ilyenkor.

De egyetlen gondolat nem tudott elengedni egész hétvégén, ami még a barcelonai Charles-szal történt beszélgetésemre vezethető vissza, így nem tudtam egész hétvégén megnyugodni. Ez az érzés pedig egészen vasárnap estig kitartott bennem.

- Max- szólalok meg a már sötét szobában.

- Hm?

- Max, jó ez így neked? Mármint ez az élet, úgy érzem, hogy elvettem tőled a szabadságod, én és a baba.- a pilóta olyan gyorsan ült fel, mintha az élete múlna rajta, azonnal felkapcsoltam a lámpát, és döbbenten nézett rám, nem tudom miért itt és miért most, de ez a kérdés már a barcelonai Charles-szal való beszélgetésem óta nem hagy nyugodni, és most már igazán kikívánkozott belőlem.

- Mi?- néz rám még mindig döbbenten a pilóta, nekem pedig akaratom ellenére lefolyik egy könnycsepp az arcomon.

- Elvettem a szabadságodat Max?- nézek a pilótára, aki odatérdel elém az ágyra, kezei közé fogja arcomat, majd hüvelykujjával letörli arcomról könnyeimet.

- Én szeretlek Sofia, te nem elvettél tőlem valamit, hanem nagyon sok mindent adtál nekem, de ha te ezt nem hiszed el, akkor most azonnal mehetünk keresni egy ékszerészt, meg egy anyakönyvvezetőt, és papírt is kapsz róla, ha ez kell ahhoz hogy elhidd, akkor most azonnal megyünk, és túl esünk ezen.

- Nem kell róla papír, csak

- Nincs csak Sofi, szereltek, mindennél és mindenkinél jobban, hidd el, rendben?- lassan bólintok, ő pedig gyengéden megcsókol- Holnap pedig elviszlek vacsorázni, hogy ezen túl ilyen őrültség eszedbe se merjen jutni. Rendben?- ismét bólintok, a pilóta pedig engem átölelve dől vissza az ágyba, hogy ezek után nyugodtan aludjunk.

•🦋•