Persze előbb-utóbb az otthon ülésnek is vége szakad, így az Ausztrál nagydíjjal ismét megkezdődött egy újabb Forma 1-es idény. Persze mindenki kicsattanó örömmel fogadta a baba érkezését, főleg a sajtó, amióta megérkeztünk, már legalább hat cikk került fel rólunk a világhálóra, és még csak három órája vagyunk itt.

Persze a napok múlásával a cikkek is egyre kisebb számban jelentek meg, de még így is minden nap felreppent valami új pletyka vagy rólam, vagy Maxról, vagy a közös babánkról.

- Ah én ezt nen bírom- vetem le magam Max mellé az ágyra a laptopommal, ahol a már kivizsgált adatokat vittem be a rendszerbe, így már csak a végső összegzés és nyomtatás volt hátra.

- Mit?- fordítja maga felé a laptopot Max, és elkezdi olvasgatni, amiket felírtam.

- Sok van még?- fordítja vissza a gépet, és rám emeli tekintetét.

- Nem igazán, csak elszoktam már tőle, és fárasztó volt ez a három és fél óra, amit egy helyben kellett töltenem.

- Abbahagyod?- ül fel velem szemben a pilóta, és lecsukja a laptopot, majd félre teszi azt.

- Kérdezték?

- Szinte mindenki erre volt kíváncsi, azon kívül, hogy megtartjuk e a kicsit és hogy fiú lesz e, vagy lány.

- Egyenlőre maradok, csak vissza kell szoknom ehhez a tempóhoz.

- De ha kell, szólj valakinek az elnökségnél, biztos nem csinálnának problémát belőle, ha szeretnél valakit magad mellé, főleg ilyen állapotban.- teszi kezét a hasamra, ami lassan kezd látszani, ami engem nem igazán zavar, és ahogy látom Maxot sem.

- Nem haldoklom, csak terhes vagyok, és csak pihennem kellene, de ezt még befejezem.- húzom vissza a laptopot eredeti helyére, majd a szemüvegemet is előszedtem a táskámból.

- Maximalista.- ugrik le az ágyról a pilóta, amikor éppen kopogtak- Ki az ilyenkor?- indul el az ajtó felé a holland, majd amikor odaért kitárta azt- Valtteri, Emilia, igazán kellemes meglepe

- Menj innen Max- tolja el mondata közepén a pilótát a szőke finn nő az ajtóból, én pedig ezt csak nevetve nézem végig.

- tés, hogy itt vagytok- fejezi be a mondatot Max.

- Kösz haver- veregeti meg a holland pilóta vállát a finn, majd ő is követi feleségét.

- Sofia, mi az, hogy én nem tudom, hogy babát vársz? Az újságokból tudtam meg.

- És ezért kiutazott ide.- foglal helyet Bottas az ebédlő asztal egyik székénél.

- Azt hittem te is itt leszel a nyitó nagydíjon.- nézek értetlenül a szőke nőre.

- Erre soha nem jön, vagyis miattam nem.

- Ne duzzogj már!- fordul hirtelen párja felé a szőke- Legalább te hívtál volna fel, hogy amúgy Sofia babát vár.

- Hidd el kincsem, nem te vagy Sofi egyetlen barátnője, aki újságból tudja ezt meg, igaz?- néz rám a finn, én pedig hirtelen nem is tudom, kit hozhatnék fel mentőövnek.

- Igaz, Ane sem tudja- rakja le a finn pilóta elé a poharat Max, majd ő is leül az asztalhoz.

- Jó- forgatja meg a szemeit az ideges finn nő, majd a nappaliba húzva leültet és úgy kezd el faggatni a babával kapcsolatos dolgokról.

A Bottas házaspár egy óráig voltak ott nálunk, ez idő alatt Max Valtterivel, én pedig Emiliaval beszélgettem.

- És végül megbékélt?- ül le mellém a kanapéra egy pohár vízzel pilóta, én pedig belehajtottam ölébe fejemet, és onnan figyeltem tovább.

- Igen meg, örül a babának, ahogy mi, és már ő is nagyon szeretne.

- Elhiszem,- simítja meg pocakomat a pilóta- már most annyira szeretem, pedig még nem is fogtam meg, nem is láttuk még szinte, de már most imádom.

- Én is- helyezem kezemet övére, ő pedig összekulcsolja ujjainkat.

- És, akkor mi lesz a baba neve?- néz le rám, én pedig furcsán nézek fel rá, hiszen nem tudom, honnan jött neki ez a furcsa kérdése- Emilia megkérdezte, én pedig véletlenül hallottam, és rájöttem, hogy erről még nem is beszéltünk, pedig már a negyedik hónapja velünk van a kis pocaklakónk.

- Korai még.- ingatom a fejem.

- Ez soha nem az.

- Legyen, akkor hogy fogják hívni ha lány lesz?- nézek fel a pilótára, aki lehajol és egy puszit nyom a homlokomra.

- Úgy mint az édesanyját.

- Nem, ez unalmas, valami más név kell neki, valami aranyos, nem Sofia, az olyan sablonos.

- Rendben, akkor Rebecca?

- Az legyen a középső neve, de valami rövid és aranyos nevet keressünk, mint a Sara.

- Ez tetszik! Sara Rebecca Verstappen.- ízlelgeti a nevet a pilóta.

- És ha fiú lesz?

- Lehetetlen!- jelenti ki olyan határozottsággal a pilóta, mintha valami hatodik érzék súgta volna neki, hogy bizony lánya fog születni.

- De azért kellene fiú neveket is keresni, nem gondolod?

- De csak azért, mert nagyon szeretlek.- egyezik bele abba a lehetőségbe, hogy talán nem lánya, hanem fia lesz.

- Akkor milyen név jut eszedbe?

- Dominic.

- Daniel.

- Nem, az nem jó, akkor legyen George.

- Istenem, soha, szegény baba, ne is hallgass rá- simogatom meg a pocakomat, mint egy nyugtatás képpen- soha nem hagynám, hogy George legyél.

- Akkor Liam.

- Leo.

- Tristen.

- Tristen Thomas Verstappen?- nézek fel a pilótára, aki gondolkodva bólint egyet.

- Tristen Thomas Verstappen.

A verseny ugyan úgy telt, mint a tavalyi összes, ezek voltak az idény első rajtjai, így talán e miatt volt kiemelekedő ez a verseny az évben a többi közül.

•

Verseny versenyt követett, ahogy nálam vizsgálat vizsgálatot. Lassan ez lett a heti rutunom: hét elején utazunk, közepén orvosi vizsgálat, végén pedig futam és munka. Habár egyenlőre nem fárasztott le ez a gyors lefolyású menetel sem annyira, mint vártam, ami meglepett, viszont kellemesen csalódtam benne.

A héten pedig a kínai nagydíj helyszínén vagyunk, ami nekem igazán izgalmas, hiszen még soha nem jártam ebben a gyönyörű országban.

- Tetszik?- lép mögém Max, amikor a panoráma ablakon át kémlelem a gyönyörű kínai tájat.

- Gyönyörű.

- Akárcsak te- puszilja meg a nyakamat, majd egy hideg tárgyat ejt rá, én pedig hirtelen oda kapok, hiszen nem tudom, mi lehet az, majd egy medál kerül az ujjaim közé.

- Ezt miért kapom?- fordulok hátra hozzá, ő pedig csak lágyan rám mosolyog.

- Mert mindne nap megérdemelnél valamit, hiszen már csak a mosolyoddal szebbé tudod tenni az emberek napját. Ezért kapod.

- Köszönöm Max, köszönöm hogy itt vagy nekem.

- Én köszönöm Sofi.- nyom egy puszit a nyakamra, amikor valaki kopogni kezd az ajtón- Istenem- lép el mellőlem a holland, majd kinyitja az ajtót- Miért nem lep meg, hogy te vagy az? Ki más is lehetne? A legjobbkor mint mindig. Na mit akarsz?

- Beengedsz?- lépne be az érkezett pilóta Max mellett, aki azonban oda áll elé.

- Nem.

- Max, hagyd- lépek oda, és nyitom ki az ajtót- gyere be.

- Kint is ugyan úgy el tudta volna mondani, hogy mint akar- csapja be az ajtót Max a belépő férfi után.

- Max nyugodj már le, nem dől össze a világ azért, mert bejött. Valamit inni?- nézek a vendégünkre, aki leült az ebédlő asztalhoz.

- Nem köszönöm Sofi.

- Nekem egy vodka ezután jól jönne- dobja le magát egy másik székre a holland.

- Az sajnos nincs itthon, így vizet kapsz, biztos nem kérsz semmit Lewis?

- Nem kér semmit sem Hamilton Sofi, csak ülj le.- szemforgatva leültem a holland pilóta melletti székre, ami szemben volt Hamiltonnal.

- Csak gartulálni szerettem volna nektek a babához, nagyon örülök, hogy boldogok vagytok.- néz rám mosolyogva a brit férfi.

- Ezt kint is elmondhattad volna.

- Max- szólok mostmár ingerültebben a holland pilótára, aki morogva hátradől székében, és mellkasa előtt összefont kezekkel kémleli tovább a brit férfit- Köszönjük szépen Lewis, biztos nem iszol valamit? Teát vagy kávét?

- Egy teát mégis kérnék, köszönöm.

- Max?

- Egy kávét.

- Rendben- állok fel az asztaltól, majd a konyha felé veszem az irányt, hogy elkészítsem a kért italokat.

Felteszem a vizet forrni, majd a csészékbe kiteszem a megfelelő dolgokat a forró italokhoz, majd amikor a víz megfelelő hőmérsékletű lett, fel is öntöttem azokat, és kivittem azokat az asztalra, ahol a két pilóta szótlanul ült egymással szemben.

- Amíg nem voltam itt, addig meg sem szólaltatok?-  teszem le először a holland elé a kávét, majd a  brit elé is leteszem a teás csészét, ő pedig mosolyogva köszöni meg azt.

- A kérdésedre a válasz az, hogy nem,- néz rám Max, majd bele iszik a fekete italba, és visszateszi azt eredeti helyére- meg sem szólaltunk.

- Ezt jó tudni.- teszem le saját helyen elé a harmadik csészét, majd a tálcát vissza viszem a konyhába, és ismét helyet foglalok a két férfi mellett az asztalnál- Na halljam, kinek mi baja a másikkal?- forgatom fejem a két pilóta közt, akik farkas szemet néztek egymással.

- Nekem ugyan semmi vele- kapja el először Max a tekintetét Lewisről, és engem kezd el figyelni.

- Nekem sincs semmi bajom Maxszel- néz rám a brit pilóta is.

- Hát persze hogy senkinek sincs baja senkivel,- könyökölök rá az asztalra- de ha most nem nekem mondjátok el, akkor holnap fogjátok együtt a pszichológusnak. Na hogy tetszik az ötlet?- nézek felváltva a két férfira, akik kikerekedett szemekkel figyeltek.

- Nem, azt biztos, hogy nem- ingatja a fejét a holland.

- Rendben.- dőlök hátra székemen, majd a pilótának szentelem figyelmemet- Akkor kezd te Max. Miért vagy ennyire ellenséges Lewisszel?

- Én nem vagyok vele

- De igen az vagy Max- vágok a pilóta mondatának közepébe- kezd szépen el Max. De Lewis is kezdheti- fordulok a másik férfi felé, aki eddig csendben figyelt engem és a hollandot.

- Ha nem probléma, ezt a lehetőséget, inkább átadom Maxnek, mégiscsak ő a fiatalabb.- mutat a holland felé, aki erre csak fintorog egyet.

- Szóval Max?

- Rendben- szegezi tekintetét az asztalra Max- az egész akkor kezdődött, amikor megjelentél te Sofi,- néz most fel rám, majd a brit pilótára, és úgy folytatja- Lewis túl sokat volt veled, engem ez zavart, így gorombán viselkedtem vele, majd amikor miatta kerültél kórházba, az tetézte a dolgokat. Ennyi- néz ismét fel rám a pilóta, én pedig mosolyogva bólintok, majd a brit felé fordulok.

- És Lewis, neked mi a problémád Maxszel?- a pilóta vállát ránt, majd bele iszik a teájába.

- Tudod, majdnem ugyan ez. Amikor te megjelentél az első versenyen, láttam, hogy Max mennyire boldog, én már évek óta nem voltam ez, így ez feldühített, de ő erről nem tehet.

- Szóval mindennek én vagyok az oka. Értem én- dőlök hátra a székemben, és onnan figyeltem a két pilótát.

- Nem.

- Dehogy.- kapta rám azonnal tekintetét mindkét pilóta.

- Persze, persze.- legyintek- Nem is ez a lényeg, hanem hogy ezt meg kell oldani, egyszer s mindenkorra. Ez a megoldás pedig nem máskor, mint most lesz. Ne, ne, ne, bele se kezd Verstappen, vagy megoldjátok most itt velem, vagy holnap a pszichológusnál.

- Rendben- hajtja le a fejét a holland.

- Szóval még ti ezt megbeszéitek, én előkészíteni a holnapra szükséges dolgaimat.- állok fel az asztaltól, majd a hálószoba felé veszem az irányt, hogy holnap csak meg kelljen nyitni s szükséged dokumentumokat.

Egy óra előkészítés, és rendezés után, ismét az ebédlő felé vettem az irányt, azonban a keresett pilótát a nappaliban találtam meg.

- Hamilton?- Max rám kapja tekintetét, majd a maga melletti helyre mutat, én pedig le is ülök mellé.

- Megbeszéltük, de neki akkor már sietnie kellett, valamilyen eseményre, mondta, hogy mondjam meg neked, hogy köszöni a segítséget, ahogyan én is- kezd el játszani a pilóta a hajammal.

- Ez csak természetes.- fektetem vállára fejemet, ő pedig enyémre sajátját.

- Mondtam már, hogy mennyire jól áll a terhesség neked Sofia?

- Az hogy sokat, vagy hogy undorítóakat eszek?- nézek szemébe, ő pedig ezen elneveti magát.

- Neked még az is jól áll Szörnyi.

•

- Azt hittem ennek a napnak soha nem lesz vége- dől be mellém az ágyba Max este hét órakor.

- Hosszú volt?- teszem félre laptopomat, majd a szemüvegét is leveszem a fejemről.

- Főleg nélküled Sofi- ölel magához, majd hajamba temeti arcát.

- Délelőtt én is ott voltam- nevetem el magam, ő pedig pocakomra vezeti mindkét kezét, és ott kulcsolja össze azokat.

- De hiányoztatok.

- Te is nekünk, képzeld csak, ma megmozdultunk.

- Mi?- ül fel azonnal a pilóta engem is magával rántva- És engem meg sem vártál- hajol le a pocakomhoz, és ahhoz kezd el beszélni.

- Csak picit, alig éreztem én is, de nemsokára jobban fog már mocorogni.

- De akkor is lemaradtam róla- néz rám szomorúan a pilóta, én pedig arcára simítom kezemet.

- Ugyan már Max, annyi gyönyörű közös pillanatotok lesz még, eszedbe sem fog jutni ez az egy, ezt megígérem.

- Tudom, de ez akkor is fontos pillanat volt.

- Nem Max, az akkor lesz, amikor ez a baba- csúsztatom vissza kezét enyémmel együtt pocakomra- megszületik, el kezd járni, beszélni, enni, elindul iskolába, és akkor te mindegyiken ott lehetsz majd vele.

- Mindketten ott leszünk neki.- néz mélyen a szemebe, én pedig lecsapok ajkaira.

- El sem tudom képzelni mennyire el lesz kényeztetve ez a gyerek.

- Már most el van, pedig még meg sem született- neveti el magát a pilóta, én pedig csatlakozom hozzá, hiszen teljes mértékben igaza van neki.

•🦋•

Drága olvasók!
Nemsokára a történet végéhez érünk, pontosabban már csak két rész maradt, ami szerdán és szombaton kerül publikálásra.
Mindenkinek szép hétvégét!❤️