Az a pár nap, amíg a családjaink velünk voltak igazán gyorsan eltelt. Max pedig 30-án úgy állíott be a házba, hogy csomagolja, ugyanis Svájcban fogjuk tölteni a következő egy hetet.

- Már most unatkozom- dőlök neki az első fél óra utáni út közben az autó üvegének.

- Ha megszületik a babánk, akkor lesz két gyerekem, akit cipelhetek a nagydíjakra.

- Ez a baba fél éves koráig nem fog utazni semmilyen nagydíjra, egy éves koráig, pedig csakis európaiakra.- nézek komolyan a pilótára, kezemet pedig a még lapos hasamra teszem, ő ezek után csak fáradtan sóhajt egyet.

- Majd megbeszéljük még, van nyolc hónapunk.- na igen, voltunk az előírt ultrahangon, amin megtudtuk, hogy már lassan egy hónapja velünk él a kis pocaklakó, csak nekünk nem mutatkozott még be.

- Ezen nincs mit megbeszélni, nem lenne biztonságos.

- Nem védheted örökké.

- De még pici addig csak az enyém, akkor még védhetem.- fonom össze magam előtt kezeimet.

- Jaj te nő, el sem tudom képzelni mi lenne velem, ha te nem lennél nekem.

- Gondolom unatkoznál, meg könnyebb életet élnél.

- Az elsőt nem cáfolom a másodikat viszont igen, nekem már csak akkor nyugodt az életem, ha te is ott vagy.- teszi kezét a combomra.

- Ezzel a kormányt kellene fognod- kezdem el piszkálni ujjait.

- Jobb helyen van az ott, különben is autómata váltós.

•

A svájci hotelig csak háromszor álltunk meg. Egyszer enni, kétszer pedig tankolni.

- Álmos vagyok.- sétálok be a pilóta után, a már előre lefoglalt szobába, ahová ő behúzta a két bőröndöt, majd felcsapta a lámpát, de én a nappalinak háttal állva vetettem le a csizmámat.

- Majd lesz időd pihenni is.

- Hát ezt én is így terveztem.

- Én nem éppen- szól bele a pilótával folytatott beszélgetésünkbe egy harmadik személy, én pedig olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam megpördültem a tengelyem körül- Szia Sofia.

- Mia, istenem de hiányoztál, el sem tudom mondani mennyire.

- Jaj te is nekem, képzel Oliver megkérte a kezem.

- Jézusom, gratulálok.- ölelem magamhoz rég nem látott barátnőmet.

- A legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphattam.

- Úr isten, majdnem elfelejtettem, nekünk babánk lesz.

- Keresztanya leszek- bordul nyakamba barátnőm, és ismét egymás ölelésébe temetkezünk.

- Nem mondtad, hogy apa leszel.

- Te se hogy férj.- hallatszik a párbeszéd a hátunk mögül, miközben mi nagyon örülünk egymásnak Miaval.

- Hát boldog karácsonyt mindenkinek.

- A meglepetés szerintem mindenhol megvolt- nevetek rá Oliverre, aki csak mosolyogva megrázza a fejét.

- Én gartulálok nektek, remélem nem Sofira fog hasonlítani.

- Most mélyen megsértettél Oliver.- húztam fel orromat durcásan.

- Tudod, hogy szeretlek, pont ezért, most elviszem Miat, hogy kialhassátok magatokat.- húzza kifelé barátnőmet Oliver, aki próbál ellenkezni, de nem igazán sikerül neki, majd végleg elhagyják a szobát.

- Te tudtad, hogy itt lesznek?- állok a pilóta elé, aki mosolyogva néz le rám, majd húz közelebb magához csípőmnél fogva.

- Oliverrel beszéltük meg, Mia se tudta.

- Úgy szeretlek- pipiskedek fel hozzá, hogy megcsókoljam, ő pedig még közelebb von magához.

•

A svájci napok gyorsan elteltek, Mia és én főleg az esküvőről és a babáról beszélgettünk, míg Oliver és Max pihentek mellettünk, vagyis megpróbálkoztak vele. Februárban vagyunk hivatalosak barátnőmék esküvőjére, mivel állításuk szerint, ha szeretik egymást, akkor minek várjanak éveket. Ebben pedig teljes mértékig egyetértek velük.

Amikor negyedikén Max-szel hazaértünk ő azonnal foglalt időpontot az orvosomhoz, mert állítása szerint ő igazán kíváncsi arra, hogy másfél hét alatt, mennyit nőt a kislánya, habár szerintem inkább kisfiunk lesz, de csak, hogy a pilóta nyugodt legyen, elmentünk, és meggyőződtünk róla, hogy minden a legnagyobb rendben a picivel.

Reméltem, hogy a második hónapba lépve, jobban fognak telni a reggeleim, de tévednem kellett. Minden reggel arra kelek fel, hogy rosszul vagyok, napközben borzalamsak a hangulatingadozásaim, egyik pillanatban még veszekszem Max-szel, a másikban azonban már a nyakába borulva sírok, hogy nem úgy gondoltam az egészet. Szegény Maxon látszik, hogy segítene, ha tudna, de nem tud, és azt se értem, hogy képes elviselni még, amikor már én sem vagyok képes mindig elviselni magamat.

- Sofi, kelsz?- nyit be a szobába.

- Már fent vagyok.- teszem rá a fejemre a párnámat.

- Jól van akkor, három perc múlva visszajövök.

- De minek? Már fent vagyok!

- Mennünk kell.- jön vissza mellém a pilóta, majd leül az ágyra.

- Hová?

- Az orvoshoz- veszi le a fejemről a párnát, és kisimítja a hajamat az arcomból, majd leveszi rólam a takarót.

- Nem akarok menni, semmi bajunk, akkor minek?- húzom össze magam magzatpózba, most az egyszer komolyan nem akarok menni sehová.

- Sofia, légy szíves, kelj fel, utána alhatsz, de most mennünk kell.

- Meg fogok egyszer halni melletted.- kelek fel, és dobom rá a takarót a pilótára.

- Maximum olyan 70-80 év múlva.- teszi vissza az ágyra az előbb általam neki dobott pokrócot.

- Kapok utána csokit?

- Mint egy nagy gyerek...

- Kapok vagy nem?- dobbantok a lábammal a fürdőszoba padlón, összefont karokkal.

- Kapsz- támaszkodik neki Max az ajtófélfának és onnan figyeli tovább, ahogy rendbe szedem a fejemet.

- Akkor megyek.- bókintok tükörképemnek.

- Ugye tudod, hogy minden féle képen jöttél volna?- nevet Max, én pedig felé fordulok, elszakítva magam a tükörtől.

- De sokkal jobban hangzik az, hogy én egyeztem bele, nem te rángatsz el.

- Ebben igazad van.- bólogat, mögém sétál, és hátulról átöleli csípőmet- És hogy vannak ma az én hercegnőim?- veszi fel velem a szemkontaktust a tükrön keresztül.

- Én jól vagyok, viszont a pocaklakóm szerintem nem díjazza, ha hercegnőnek hívják...

- Mozog?- csúsztatja gyorsan kezét a pilóta a  még észre se vehető hasamra.

- Nem, ahhoz még kicsi, de rosszul vagyok.

- Erre nincs valami tabletta?- fintorodik el a holland- Olyan sokszor vagy rosszul- hajtja fejét a nyakhajlatomba.

- De van, de nem fogom magam orvosságokkal tömni, amikor egy pici élet növekszik bennem, inkább vagyok rosszul, és eszek össze mindent.

- Annyira imádlak- von ölelésébe Max.

•

A napok teltek, így január végéből február eleje lett, a havi egy vizsgálatból, kettő lett, gyarapodtunk és a baba is. Max idegei még megvannak, viszont a rosszulléteimmel könnyes búcsút vettünk egymástól.

Február elejének révén a pilótával elindultunk Londonba, hiszen mi már most ott fogunk tölteni az esküvő előtt egy hetet. Hiszen Mia és Oliver lagzija csak február harmadik hetében esedékes, így most a repülőn ülünk a pilótával, aki mióta elindultunk otthonról ideges.

- Max, minden rendben?- kérdezem meg tőle sokszor már ki sem nyitva a szememet.

- Nem, mi van ha most indul meg a szülés- fogja meg idegesen két felől felkaromat a pilóta, és maga felé fordít és kényszerít arra, hogy ránéztem.

- Max, a harmadik hónapban vagyok, még van fél év.- mintha egy gyereknek kellene elmagyaráznom mindent- Te tanultál biológiát?- nézek rá kétkedve.

- Akkor ha rosszul leszel? Itt nincs fent orvos.

- Történetesen hármat is látok a gépen, mint utast.- nézek szét gyorsan.

- És akkor ha

- Max az isten szerelmére, aludj- tolom vissza a hollandot a székébe, mert már igazán fáradt voltam, így szinte azonnal el is aludtam, amint felszálltunk, egyedül hagyva Maxot az idegességével, nem igazán viseli jól ezt a baba dolgot, főleg nem ilyenkor.

•

- Megváltás- sétálok oda bátyámhoz, és ölelem meg őt, majd Ellét.

- Nem volt jó az út hugi?- fordul felém bátyám, miután kezét fogott Max-szel, és összeszedte a bőröndömet.

- De az az lett volna, ha Max legalább három percig nem idegeskedett volna közben.

- Én csak féltem mi lesz ha

- Ha három hónapos terhesen elkezdek szülni?- nézek rá fapofával, Mark pedig nevetni kezd.

- Te terhes vagy?- mutat rám Elle, én pedig furcsán nézek a nőre.

- Mark nem mondta?

- Nem de persze minden más lényegtelen dolgot megoszt velem, csak ezt az egy fontosat nem.- dobbant egyet Elle, Mark pedig átöleli a csípőjét.

- Ezt is el akartam mondani, de ki ment a fejemből.

- Az hogy Sofi terhes? Ez egy kisbaba, nem lehet csak úgy elfelejteni, kis aranyos, meg édes, és uuh majd megfoghatom?- fordul hátra hozzám a nő ragyogó szemekkel.

- Persze- nevetem el magam, majd mind a négyen beszállunk Mark autójába, hiszen ő visz el bennünket londoni otthonunkba.

•

- Sofi, Indulnunk kell.- néz be Max a szobába.

- Tudom, tudom, de ez nem jó rám.- mutatok felé szomorúan egy zakót, ő pedig fejcsóválva áll oda elém, majd kezei közé fogja arcomat.

- Lesz egy mesés kisbabánk, azért nem jó rád.

- Akkor nem szedtem fel semmi?

- De, engem, de remélem engem nem akarsz leadni, különben is, Mia azt mondta, hogy ott vár a ruhád, akkor menjünk, már biztos nagyon várnak bennünket.

- Menjünk- mosolygok a pilótára, aki egy lágy csókot nyom ajkaimra, majd ismét elindul az ajtó felé, azonban most én is követem oda, és együtt hagyjuk el a lakást, hogy egy órát autózzunk az esküvő helyszínéig.

Barátnőm egy gyönyörű téli kastélyt választott helyszínnek, ami már most elvarázsolt, viszont még nem volt készen minden. Oliver fogadott bennünket, aki először engem vezetett el Miahoz és a többi koszorúslányhoz, majd magával vitte Maxot, hogy neki segítsenek készülődni.

El sem tudtam volna képzelni ettől szebb szertartásst a két legjobb barátomnak, akik mától örökre összekötötték életüket, és ezt ünnepeljük mi itt háromszázan, egy gyönyörű báltermében rengeteg étellel és itallal.

- Sofi, Max- lép oda mögém Mia, oldalán Oliverrel.

- Gratulálok- fog kezet a pilóta Oliverrel, én pedig felállok, és megölelem Miat.

- Te voltál a legszebb menyasszony, akit valaha láttam.

- Imádlak Sofi.- ölel ismét magához a brit lány, majd amikor elenged, én ismét helyet foglalok, a nekem kijelölt széken.

- És Monacoba mikor mehetünk esküvőre?- intézi felénk Oliver a kérdését, belekortyolva kezében tartott poharába.

- Gyanítom, hogy ott előbb keresztelő lesz.- nevetem el magam, amihez mindhárom velem tartózkodó személy csatlakozik.

- Nekem az is megfelel, nagyon szép helyen éltek.- bólint ismét a férfi, de már csak a holland pilótával beszélget, így mi Miával inkább kivesézzük hová mennek nászútra, mikorra várjuk a babát és hasonló szinte bármilyen témát, ami felvetődik beszélgetésünk alatt.

Körülbelül fél órát beszélgettek velünk barátaink, majd továbbálltak, hiszen még rengeteg vendéggel kellett váltaniuk pár szót, Max pedig felkért táncolni, hiszen állítása szerint ez a majdnem egy év alatt egyszer sem sikerült táncolnia velem.

- Nem szeretnél esküvőt?- kérdezi a pilóta egy lassú szám közepén, amikor fejemet mellkasának döntöttem.

- Már miért ne szeretnék?- támasztom meg állam mellkasán, és úgy nézek fel rá.

- Mert élből elutasítottad, amikor Oliver megkérdezte.- merevednek meg karjai körülöttem, mintha rosszul esne neki.

- Miért megkértél már?- nézek kérdően a pilótára, aki csak lejjebb hajtja fejét enyém felé.

- Ha megkérnélek ingent mondanál?

- Hmm, talán.

- Akkor majd megejtjük- ezzel megszünteti az összes távolságot köztünk és megcsókolt.

•

Az esküvő után egy napot még a hotelben töltöttünk, habár az ifjú pár nélkül, de sikerült bemutatnom a pilótának az összes fontosabb londoni, vagy London környéki barátomat.

Most viszont már vissza csöppentünk a monotom monacói életünkbe, ahol Max készül a következő futamra, én pedig a babaszobán gondolkodom, hol lenne a legjobb, hogyan és milyen. Persze nekem is a munkámat kellene újra szerveznem, hiszen amikor a hollandnak elkezdődik a szezon, akkor én is ismét munkába állok, és egy újabb pörgős évnek ígérkezik az idei.

- Min gondolkozol?- áll meg előttem az előbb még edző Max.

- Csak a munkámon.- rántok vállat, és a laptopon megnyitott alkalmazásra pillantok, amin rengeteg dátum, hely és időpont szerepel.

- Ha abba akarod hagyni, én támogatlak- teszi vállamra Max hatalmas kezét, én pedig felnézek rá.

- Nem akarom abbahagyni, szeretem, csak nem lesz ez nekem egy baba mellett sok?- mutatok a képernyőre, ahol egyenlőre előre leszervezett 10 utazás van.

- Figyelj Sofi- guggol le elém a pilóta, és maga felé fordít, így én neki szemtelen minden figyelmemet- ha úgy érzed, hogy sok, akkor szólsz és kiszállsz- visszapillantok a laptopra, Max pedig lecsukja azt- Jó?

- Annyira szeretlek- fogom kezeim közé arcát, ő pedig mosolyogva figyel engem.

- Én is nagyon szeretlek Szörnyi!

•🦋•