Reggel 7 óra van, én pedig éppen péksüteményekkel teli zacsikkal megyek Mia felé, ahogy megbeszéltük, csak éppen az a baj, hogy hétre volt megbeszélve a reggeli, így már csörög is a pulóverem zsebében a telefonom, ahol gondolom a barátnőm keres, így ki is kapom a készüléket a zsebemből, és ahogy felveszem azonnal bele is szólok.

- Három perc, és ott vagyok.

- Oh hát én még az ágyban vagyok, de ha három perc múlva itt vagy, akkor gyorsan felöltözök, vagy ha jobban belegondolok lehet nem is kellene.- hát ez nem Mia, az biztos.

- Max?- állok meg a zebra közepén, majd az éles dudaszóra, felkapom a fejemet, és gyorsan lefutok az útról- Max most majdnem elütöttek miattad!

- Azért ennyire nem kell sietned hozzám- nevet a vonal másik végén.

- Verstappen!- szólok rá ingerülten, majd ő ismét felnevet a vonal másik végén.

- Jól van, jól van. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mikor érsz rá, arra az egy napra. Szóval mikor érsz rá?- valami nyikorgott, gondolom felült az ágyban.

- Mióta kelsz te hét előtt?

- Amióta érdekel, hogy mikor érsz rá.- csoszog valami, bekapcsolnak egy gombot, majd a kávéfőző zaja szolgáltatja a háttérhangot, én pedig beütöm a kapukódot, és belépek a társas ház előterébe.

- Nézd Max, most éppen nem alkalmas, Miával reggelizek.- valami pittyegni kezd a háttérben, és csésze csörgés hallatszik.

- Csak öt perc, vagy annyi sem, csak mond meg mikor érsz rá, én pedig megoldom, hogy én is ráérjek, nekem az nem gond- hadarja el talán egy szusszra az egészet.

- Hidd el őszintén nem tudom, nincs nálam a határidőnaplóm, jelenleg még azt sem tudom pontosan, hogy hogy vagyok beosztva dolgozni. Ha hazaérek este, max olyan 11 felé, akkor felhívlak, ha neked az az időpont megfelel.

- Rendben, de akkor tényleg felhívsz igaz?

- Hát persze, Max. Komolyan felhívlak, ha hazaértem.- nyugtatom meg a hollandot- De most le kell tennem, ideértem Miához. Addig is szia Max.

Miával, mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat. Talán ennek a régi barátság, vagy a sok közös dolog az oka, nem tudom, de amíg ennyire jó a barátságunk, addig nem is érdekel. Neki is hasonló háza van, mint nekem, és egy ugyan olyan corgija. Most pedig ezzel a corgival és a gazdijával indultam el a városba felújítani a nyári ruhatárunkat, mivel csak 10 óra van, és nekem csak egyre kell bemennem dolgozni, barátnőmnek pedig kettőre, így van időnk bevásárló körutat tartanunk, persze csak miután hazamentünk az én kutyusomért is. A két kisállat nagyon szeretni egymást, tekintve hogy testvérek, a harmadik pedig Olivernél van. Nem hátráltatnak minket a sétában, mondjuk nem is segítenek, pont a mi tempónkat tartják.

- És kivel beszélgettél a lépcsőházban?- néz rám az első üzlet után barátnőm.

- Mi?- nevetem el magam zavartan.

- A lépcsőházban, valakivel telefonáltál. Vagy csak halucináltam?- néz fel rám, mivel idő közben lehajolt, hogy elvegyen valamit a kutyus szájából.

- Öh nem, nem halucináltál, telefonáltam.

- Igen? És kivel?

- Csak egy...

- Engem már nem is hívtok a csajos programokba?- szólal meg a hátunk mögött egy nagyon ismerős hang, mindketten hátra kapjuk a fejünket, ahol meglátjuk Olivert a harmadik kis corgival, akihez a miéink oda is futottak- Jobban örülnek nekem a kutyáitok, mint ti- neveti el magát a fiú.

- Nyugi ők se neked örülnek, hanem Ralf-nak.- nevetem el magamat én is, majd megölelem a másik legjobb barátomat, Miával pedig lepacsiznak. Na igen nekik ez az üdvözlés, én nagyon jóban vagyok mindkettőjüknek, de ők egymással nem igazán, vagyis nem annyira, mint én valamelyikőjükkel.

- Vásároltok?

- Vásárolunk- javítottam ki- Mostmár te is.

- Jaj istenem- fogta meg a fejét- én ezt nem így gondoltam.

- Az nem számít, most jössz velünk, ha mást nem hozod a zacskókat.- adta át neki a szatyrokat Mia- Mehetünk- engedte hosszabbra a pórázt a corginak, majd elindult, mi pedig követtük őt.

Egy előtt fél órával néztem rá a karórámra, és akkor jöttem rá, hogy nekem dolgoznom is kell ma. Oliver elvitte Sütit, mivel neki ma már nem kell semmit  csinálnia, én pedig rohantam a kórházba, hogy ne késsem le a munkaidőmet, ami szerencsére nem történt meg. Amikor beértem, megint tudatosult bennem, hogy ma szinte csak papírmunkám lesz, komolyan egyszer ebbe fogok belebolondulni.

Papír, aláírás, pecsét, szkennelés.
Papír, aláírás, pecsét, szkennelés.
Papír, aláírás, pecsét, szkennelés.

Olyan érdekes munkám van, hogy azt már szinte el sem tudom mondani, és hogy ezt honnan tudom? Kimentem egy kávéért valaki pedig még több papírt rakott az asztalomra. Lassan már kezd kifogyni a tinta a pecsétnek a szivacsából, és hogy mikor van vége a pecsételésnek, és aláírásának? Este kilenckor, amikor lejár a munkaidőm. Elindulok gyalog vissza a házamba, közben pedig ismét csörögni kezd a telefonom, ahogy felveszem, időm sincs beleszólni ugyanis a hívó megelőz.

- Sofia én ezt nem bírom tovább. Itt vagyok Max lakásán, ő pedig délelőtt óta azt várja, hogy felhívd. Ha nem járkál a telefonnal a kezében, akkor éppen az ujjaival kopog az asztalon, vagy ropogtatja azokat. Én ezt már nem bírom idegekkel, csinálj valamit Sofi, légyszíves.- Pierrerel beszélek, erre már rajöttem, de miért van Maxnél, és neki mi baja van?

- Na jó várj egy kicsit Pierre! Te most Maxnél vagy.

- Igen.

- Aki nagyon ideges.

- Igen.

- Elmondod miért vagy ott, és miért ideges?

- Reggel felhívott kb fél nyolc felé, hogy jöjjek át hozzá. Én át is jöttem, mert nem volt jobb dolgom. Először nem is volt semmi baj, megittunk egy-egy sört, beszélgettünk, még Fifáztunk is egyet, de utána olyan egy-két óra felé elkezdett egyre idegesebb lenni, először nem értettem miért, utána elmondta, hogy fel kell hogy hívd majd, de még nem tetted, és állítása szerint ezért olyan ideges, de szerintem lassan idegösszeroppanást fog kapni.

- Na várj, én azt mondtam neki, hogy felhívom, amikor végeztem a munkával, és hazaértem, ami kb olyan 10 perc múlva esedékes. Mit gondolsz kibírod addig vagy?

- Figyelj, én kibírom. Sőt akkor már most lelépek, remélem 10 perc alatt Verstappen se kergül meg.

- Én is...

- Akkor jó éjt Sofi, majd beszélünk.

- Jó éjszakát Pierre.- ezzel bontottam a vonalat, és átszaladtam a zebrán, amíg még nem váltott át a jelzőlámpa pirosra. Innen már csak pár házat kellett haladnom, és haza is értem.

Ledobtam a táskámat a kis komódra, a kulcsaimmal együtt, majd levettem a cipőmet, és beljebb haladtam a lakásban. Felkapcsolom a lámpát, és valami hiányzik. Hát persze nem mentem el Sütiért, dobtam Olinak egy SMS-t, hogy majd holnap reggel elszaladok érte, és a cuccaimért is, amit ma vettem, és ő volt olyan aranyos, hogy hazavitte azt. Besétálok a fürdőbe, és elkezdem tele engedni a kádat vízzel, közben pedig benyomtam Max számát a tárcsázóba. Szinte még egyet sem csengett rendesen, amikor felvették a telefont.

- Igen, tessék? Sofi?

- Igen Max, én vagyok az, csak nyugodj meg.

- Én nyugodt vagyok!

- Ezt meséld el valaki másnak Verstappen. Mondtam, hogy később és későn hívlak.- elzárom a forró vizet, majd megnyitom a hideget, és felkelek a kád széléről, majd indulok, el a nappali felé, hogy megkeressem a határidőnaplómat- De most ráérek, és a naplóm is nálam van, így megbeszélhetjük, hogy mikor érünk rá mindketten.- kihangosítottam a készüléket, a szekrényre helyeztem, és ismét helyet foglaltam a kád padkáján kezemben a kis füzettel.

- Mi vízhangzik és csobog ennyire?

- A fürdőben vagyok, ki vagy hangosítva.

- Fürdesz?

- Nem!- vágom rá, és csapom össze a naplót- Majd fogok, előbb vagy utóbb.

- Kár.

- Verstappen! Nem pont e miatt hívtalak. Na akkor neked mikor is felelne meg?- terelem tovább a témát, mert ha itt leragadunk, akkor én soha nem fogok megfürödni, pedig nagyon jól esne már.

- Én mondtam. Nekem bármi megfelel, szabaddá tudom tenni magamat, bármikor.

- Ühümm.- keresek egy levendulás fürdőbombát, és beledobom a már nyugodt vízbe, ami pezsegni kezd, én pedig közben belelépek a fürdővízbe, mivel időközben már megszabadultam a ruháimtól.- Akkor neked a holnapi nap megfelel?

- Persze, és mit akarsz csinálni?- hallom, hogy megy valahová, kattan a zár. Gondolom bezárta a bejáratot, kinek is lenne kedve ilyenkor menni bárhová is.

- Hé, hé, hé. Ezt neked kell megszervezni, végtére is te nyerted a fogadást, nem?- döntöttem hátra a fejemet a kád peremén.

- Igaz, és reggel hányra mehetek érted?

- Attól függ milyen programot akarsz.

- Akkor reggel hétre megyek érted. Addig is jó éjszakát.

- Neked is jó éjt. Ó és Max.

- Igen?

- Kinyomnád a telefont?- eddig bármikor beszéltem vele, mindig nekem kellett kinyomni a készüléket, mert vagy szándékosan nem tette meg azt, vagy csak elfelejtette.

- Oké, de miért is?

- Mert mostmár fürdök.- csúszok még lejjebb a kádban, így már csak a fejem van kint a vízből.

- Óóóó.

- Szia Max!

- Szia Sofi...- nyomta ki nevetve a holland a telefont, én pedig nyakig belemerültem a fürdővízbe, hogy ellazítsam magam a mai nap után.

Reggel hatkor fel kell kelnem, hogy elmenjek Oliverhez, vagy lehet nem is kellene, hogy Sütire vigyázzon valaki, amíg én nem leszek itthon. Majd írok is neki, ha befejeztem a fürdést, amit még fél óráig folytattam, majd kiléptem a kádból, kihúzva a dugót, és felvettem a köntösömet. Felvettem a levetett ruháimat, majd a telefonomat is elvéve a szekrényből indultam meg a szobám felé, ahol a pizsamámat vettem magamra.

- Szia Oli, nagy baj lenne, ha Süti ott maradna holnap is nálad?

- Programod van Sofi? És én nem is tudok róla?- sipítozik, mint egy lány- Most megsértettél...

- Maradhat? Ha igen akkor hétfőn egy ebédnél, mindent elmesélek.

- Igen maradhat, ez csak természetes.

- Imádlak Oliver!

- Én is téged Sofia. De jó éjszakát, ha jól emlékszem neked holnap programod lesz, én pedig mingyárt alszom, mert van akinek holnap is munkája van.- jegyzi meg ironikusan.

- Hát persze.- motyogom az orrom alatt, szememet megforgatva- Jó éjt Oli.- kinyomtam a telefont, leengedtem magam mellé a készüléket, majd elnyomott az álom, szinte azonnal, az utazás óta nem alszom úgy, ahogy azelőtt.

Reggel hat harminkor csörgött az órám, jelezve, hogy lassan kelnem kellene, ha hétre el akarok készülni. Felkelek az ágyból, és elindulok a konyha felé, közben pedig felcsapom a nappaliban a villanyt, és a TV-t, ahol éppen a híradó megy. Leülök a fotelbe egy pohár vízzel a kezemben, és elkezdem váltogatni a csatornákat, majd egy filmet kezdek el nézni, amit csak háromnegyed hétkor hagyok abba.

Felveszek egy krém színű nadrágot, egy világos rózsaszínű felsővel, hozzá pedig egy ugyan olyan színű bőrdzsekit, mint a nadrágom. Sminkelni nem szoktam, vagyis csak nagy ritkán nagyon keveset, így most is csak alapozok és szempillaspirált használok. Hét előtt öt perccel elindulok a folyosó felé, közben pedig minden dolgot, ami kell, beledobálok a táskába, amit magammal viszek. Amikor odaérek a cipős szekrény elé, a tetejére lerakom a táskámat, a felette lévő akasztóról leveszek egy pillangó mintás sálat, azt a nyakam köré tekerem, majd a szekrényből, kiveszek egy fehér Convers tornacipőt és azt húzom a lábamra. Végül pedig a bal csuklómra felhelyezem a karórát és a karperecet, amit kihoztam, és parfümöt fújok magamra. Pontban hétkor pedig kopognak is az ajtón, ami előtt a kinyitása után, és nyilván előtte is, Max áll. Végigmér majd mosolyogva eláll az utamból, hogy ki tudjak menni én is, bezárom az ajtót, majd csak utána fordulok végleg felé.

- Jó reggel.- mosolygok rá.

- Szia.- viszonozta ő is tettemet, így arcán még nagyobb mosoly terül el- Mehetünk?- erre csak egy bólintással válaszolok, majd elindulok a pilóta után le a lépcsőn.

A kapu előtt egy parkoló helyen egy fekete autó állt, amin ő ki is nyitotta a központi zárat a kezében lévő kulccsal, majd az anyósülés felöli oldalra sétált, és kinyitotta nekem az ajtót, én pedig egy mosollyal ültem be a járműbe, ahová ő is beszállt pár másodperccel később, ám először nem a motort indította be, hanem hátra nyúlt a hátsó ülésekhez, majd két kávéval hajolt ismét előre.

- Kókuszos cappuccino.- nyújtja felém az egyik poharat.

- Köszönöm- mosolygok ismételten rá, miután pedig beleittam a még mindig forró italba, ami mint mindig most is teljesen új volt, ismét felé fordultam- És hová is megyünk pontosan?

- Az nem számít- ezzel lekötötte magát, majd rajtam is áthúzta a biztonsági övet, és ahogy elindította a motort, már ki is gurult a parkoló helyről, bele a nagyvárosi forgalomba...

•🦋•