XIII.
Tőlem szoktál módon most hozom, és tényleg hozom a részt! 😇
Itt is van, csak olvasásra vár! Kellemes időtöltést! 😊
A szükséges vizsgálatok után durcásan ücsörgök az egyik fehér, kemény vizsgálóasztal tetején és lóbálom a lábamat.
Nico, miután behozott, megbizonyosodott róla, hogy egy felcser foglakozik velem, majd olyan gyorsan távozott, hogy mire felnéztem, már nem is láttam, csak az ajtó csukódott mögötte. Szabályosan kimenekült.
- Rendben - sóhajt Roy. - Minden oké veled, bár felléphet szédülés, gyengeség, esteleg fáradtság vagy ájulás. Semmi komoly, de mindenképpen gyere vissza, ha ilyesmi, vagy bármi más van.
Bólintok egyet.
- Most mehetsz, de ezt azért idd meg - ad a kezembe egy kis poharat. Benne aranyló folyadék. Felhörpintem.
A számban Melody mákos sütijének íze árad szét. Nyammogok rajta, legszívesebben meg többet kérnék.
Aztán eszembe jut valami.
- Roy?
- Tessék? - rám néz, az eddig a figyelmét lekötő, papírokkal teli dossziét leengedi
- A vihar... Úgy tudom, nem szabadott volna viharank lennie.
Roy elkomorodik - bár, eddig sem volt olyan felhőtlen, mint szokott.
- Igen. Nem szabadott volna. Mégis volt... Nem tudjuk, mi történt, de Thália fája úgy tűnik, kezd összezsugorodni...
- Úgy érted, visszafejlődik..?
- Úgy, igen. A tábort védő pajzs is egyre gyengébb. Ha egy vihar is be tudott jutni, egy szörnynek sem lesz túlzott probléma.
Már teljesen jól vagyok, sérüléseim és fejfájásom megszűnnek.
- Szóval veszélyben a tábor?
- Igen. Kheirón összehívta a bungalók vezetőit.
- Ők kik?
- Percy Jackson, Annabeth Chase, Clarisse La'Rue, Nico di Angelo. Tőlünk én vagyok a rangidős vezető, de Will ment helyettem, mert nekem dolgom van.
- De több bungaló van - tiltakozom.
- Igen, de csak őket ismerheted. Talán még Leo Valdezt. Héphaisztosz.
- Futólag - bólintok.
Ő is biccent.
- Próbálnak kitalálni valamit... Will biztosan el fogja mondani, mi történt. Én is mindig elmondom a bungalónknak, és ha néha néha ő megy helyettem, ő is el szokta mondani.
- Ez jó... Szóval, utánad ő a rangidős?
- Igen. Bármi van, őt ugrasztom - elmosolyodik. - Blake a Harmados. Ő jön Will után.
- Csupa fiú... - húzom el a számat.
- Ilyen az élet - nevet fel.
- Roy! - Anne dugja be a fejét. - Gyere, megjött Will.
- Ejha... Ez gyors volt!
- Az. Helló, csajszi! Te is gyere! - vigyorog rám. Felállok, és Anne mellé lépek, majd hárman indulunk vissza az Apollón bungiba.
***
- Szóval semmire sem jutottatok - vonja le a következtetést Blake sóhajtva. Will komoran rázza a fejét.
- Nem.
Will elmondása alapján Thália fája - ahogy azt Roy is szóvá tette - kezd visszafejlődni, és a pajzs gyengül. Viharokra és szörnyekre lehet számítani. Ez olyan, mint egy morbid időjárás jelentés...
- És ha jól értem, semmi ötletünk.
- Nincs.
- Csak vagyunk, és a tábor közelít az "életveszélyes" melléknévhez.
- Valahogy úgy... - Will meggyötörten vakarja a tarkóját.
- És az aranygyapjú? - kérdezi valaki hátulról.
Will a fejét rázza.
- Nem segít... Olyan, mintha kiveszett volna belőle a varázs.
- Ez baj... Nagy baj... - Roy járkálni kezd. - Tudjuk, vagy van ötletünk arra, hogy miért zsugorodik?
- Nincs. Semmink sincs, Roy.
A szóban morajlás fut át, a vezető tovább kolbászol.
- Nem tudom... Nem értem! Magától nem csinál ilyet egy normális fa!
- De ez nem normális fa - mutat rá Blake.
- Oké. Akkor viszont nem is szabad erről elfeledkezni... Mi van, ha nektárral locsoljuk?
- Összeírtunk egy listát, ötletekkel - a Másodos egy papírt vesz elő, amin zöld tollal pontokba szedve állnak a gondolatok:
- átültetés
- hormonkezelés (itt Willnek és mindenki másnak is felszaladt a szemöldöke)
- gyógyfőzet
- nektárral locsolás
- Thália visszahozása a táborba
- egy újabb pajzs kifejlesztése, ami erősíti a fát, de egyedül is képes megvédi.
- génmutáció
- Hűha... Hát, nem törekedtetek az egyszerűségre... - nyüszít Anne, és fúj egy rágó buborékot.
- Add - Roy elveszi a papírt. - Az átültetés a Démétér gyerekek feladata lenne. Hormonakárni - ez ugye fog összejönni - a miénk. Gyógyfőzet, miénk. Nektár, felváltva a tábor lakói között. Thália visszahozása, Kheirón és Annabeth. Újabb pajzs, Héphaisztosz. Génmutáció - ebbe bele gondolni is rossz -, miénk.
- Kicsit... sok dolgot adnának nekünk, nem? - szól közbe valaki oldalról.
- Hát mi ilyen szuper bunker vagyunk! - mosolyog fanyalogva Blake. Ismerem ezt az arcot. Ha ezt vágja, mindig valami szörnyen bosszantja, de a lojalitása a nagyobb, mint az esetleges engedetlensége.
- Will, mindegyiket kipróbáljuk? - pillant felé Roy a papírt böngészve.
A szőke bólint.
- Sorban?
- Sorban.
- Istenek... Kheirón mintha nem lenne maga! Átültetni egy ilyen fát? Génmutáció? - Roy káromkodik, de csak csendesen. A reakciókból ítélve, ha ő ilyet csinál, tényleg gáz van. Ettől pedig alaposan begazolok. Igazság szerint, Roy mindig nyugodt volt, és áradt belőle a biztonság. De most, olyan, mint egy ideges rodeó bika és az ingerültdühösmérges Kheirón összevonva. Némán köröz, de már ettől fenyegetőnek hat. - Ilyet nem lehet!
- Van jobb ötleted?
- Nincs, de ennél rosszabbat is igen nehezen találok ki! - horkan fel. - Melyik marha hozakodott elő ezzel?
- A Hermész ház vezetője.
- Hogyne! - szinte tajtékzik. - Beszélek Kheirónnal! - azzal kirongyol a bungalóból.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top