Gyorsan ébredtem fel. A testem azelőtt felült egy hirtelen mozdulattal a fekvő helyzetéből mielőtt emlékezhettem volna, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

Amikor konyítottam a szemem egy elég kellemesen berendezett szobában tálaltam magam, ahogy a benne lévő ágyon ülök. Nem voltam egyedül Erwin és Levi is bent voltak, akik most meglepetten néztek rám. Gondolom mert úgy ültem fel, mintha dróton rántottak volna ülőhelyzetbe.

Hirtelen megéreztem a kezembe nyilaló fájdalmat és az irányába néztem, majd láttam, hogy be van kötve. Milyen kis cukik, hogy ellátták nekem... Azért még elmegyek az orvoshoz, mert annyira nem bízok az itteniekben. Meg ezek a középkori orvosi tudományok... Bruh!

"Szóval..." kezdtem bele, hogy megtörjem a kínos csendet, de csak rontottam a helyzeten. Nem vagyok felkészülve még erre! A félistennel egy szobában!

Ránéztem az ablakra és elgondolkodtam rajta, hogy kiugrok, de Levi követte a pillantásomat és valószínűleg összerakta mit akarok, ezért elé állt.

"Elisabeth sose gondoltam volna, hogy te vagy az angyal. Évek teltek el mióta eltűntél." Mondta Erwin, ami elnyerte a figyelmemet és az ablakról (meg az előtte álló Leviről) ránéztem.

Hát gondoltam, hogy ő fel fog ismerni. Valószínűleg ezért van az, hogy nem kötöztek meg és egy ilyen szép kis szobába kerültem.

Csakhogy...

"Elisabeth?" Kérdeztem vissza értetlenül.

Erwin erre ugyanolyan értetlen arcot öltött fel.
"Igen." Válaszolta.

Oké ezután az alakítás után tuti kapni fogok egy oscar-t.

Megráztam a fejem, majd elnevettem magam. "Az én nevem nem Elisabeth!"

Erwin csak nézett pár pillanatig fontolgatva, hogy mit is mondjon következőnek. "Akkor, hogy szólíthatlak?"

A szemébe néztem mosolyogva. "Hívj csak úgy, ahogy mindenki más."

A legendás nevemen!! Muhahaha...!!!

Erre Levi ellépett az ablak elöl, hogy közelebb jöjjön hozzám. Az arckifejezése szigorú volt és közelebbről méghelyesebb. "Fejezd be a szórakozást. Mi a célod?"

Erre csak gondolatban válaszolhattam neki, mert nem akartam még, hogy megtudja, ő volt az.

Aztán meggondoltam magam. Miért is ne?!

Megfogtam és végig mértem tetőtől talpig jó lassan, majd a tekintetemet az övén állapítottam meg és finoman biccentettem a fejemmel huncut arcot vágva.

Levi csak felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezné normális vagyok-e és Erwin felé fordult. "Mennyi gyógyszert kapott?" Kérdezte.

Erwin szóra nyitotta már a száját, de én megelőztem. "Kikérem magamnak!"

"Chh... Azt hiszem jópárat." Jegyezte meg a töpszli direkt úgy, hogy halljam.

Visszavágtam volna neki valamivel, de Erwin félbe szakította az interakciónk. "Elmondom mi lesz. Vagy csatlakozol a felderítőkhöz, vagy átadunk a rendőrségnek. Te választasz és bármelyiket is fogod, előbb beszélned kell valakivel. "

Ooh! Mostmár emlékszem! Levinek is ugyanezt az ajánlotta fel. Az 5-ödik pont.

5. Hasonlóan kapják el, mint Levit és kényszerítik, hogy csatlakozzon.

Bár az a dolog még nem hagy nyugodni, hogy azt akarja beszéljek valakivel. Ha esetleg az apám él és ő az a valaki, akkor az egész tervem megy a levesbe, mert ha az imádott lánya visszatér biztos, hogy nem fogja megengedni neki, hogy csatlakozzon a felderítőkhöz.

Egyenlőre félreteszem ezt a dolgot és majd meglátjuk hogyan fognak alakulni az események. Addig pedig megpróbálom én magam a jó irányba terelni őket.

"Egy feltétellel csatlakozok" mondtam és, ahogy láttam, hogy figyelmesen hallgatnak folytattam.

"Ha Levi osztagába kerülök."