Megbeszéltem Gavinnal a levelet, majd kimenőt kértem Erwintől.

Elindultam és durván másfél óra utazás után szekérrel, oda is értem a gyönyörű otthonomhoz, ami még megkapó a kinézete ellenére is valahogy fuldokló érzést keltett bennem.

Ezt hamar lesöpörtem magamról és elindultam, be a giccses épületbe.

Nisztalgikus visszatérni ehhez a helyhez, ahonnan úgy jöttem el, hogy azt hittem sosem térek már vissza.

A régi idők ellenére a ház most szinte üres volt, amikor beléptem. Néma csend, sehol egy cseléd, sehol egy ember, sehol senki.

Végigondoltam hol lehet az apám, majd elindultam a társalgó felé.

Ahogy benyitottam a szobába láttam, hogy jól tippeltem. Az apám ott ült az ablaknál egy nagy karosszékben. Észrevett. Gondolom hallotta az ajtót. Nem állt fel, nem is nézett rám sokáig, ehelyett a tömérdek papírlapot olvasgatta, amiket a kezében tartott.

"Tudod mindig is nagy érdeklődéssel tekintettem az írásaidra." Mondta.

"Igazán?"

"Igen, és azt hittem, hogy a végén még valami hírhedt író lesz belőled... Haha... Persze ez még azelőtt volt." Felnézett rám.

"Mielőtt?" Kérdeztem, mintha fogalmam sem lenne róla.

"Tudod te." Válaszolta, majd folytatta. "Nézz magadra senki még csak nem is gondolná. Elég vicces, mert igazából, így is úgy manipulálod az embereket, a történéseket, akár csak egy író a novelláját. Csak nálad nem toll van, hanem valami más ehhez, nem igaz?"

"Nem tudom miről beszélsz és nem fogom egész nap itt vesztegetni az időmet, hogy megértsem, szóval ha ennyit akartál megyek is." Jelentettem ki, de mégsem mozdultam, mert tovább beszélt.

"Már a legelső nap óta tudtam, hogy valami nem stimmel. Az én lányom... Sosem hagyta nekem, hogy Ellie-nek nevezzem. Mindig hatalmas hisztiket vágott le miatta. Én mégis folytattam és lásd aznap... Szó nélkül hagyta. És utána? A feltételezett lányomnak egyről a kettőre szinte egy teljesen új személyisége volt. Melyik szülő nem venné ezt észre?"

"A feleséged." Válaszoltam meg egy mosollyal, amit nagy meglepetésemre viszonzott. Igaz, nem volt őszinte, mondjuk azt enyémre se lehetett rámondani.

"Végignéztem, ahogy a szolgáktól manipulálod ki az információkat. Ha ezek nem lettek volna elegek szinte sose láttam egyetlen egy érzelmet sem átfutni az arcodon. Semmit. Egyáltalán nem érdekelt téged a többi ember, mintha mindenki csak egy bábu lett volna számodra, akit használhatsz."

"Annak már vége."

"Igazán?" Kérdezett vissza, majd meg sem várva a választ folytatta. "Mert, amikor megláttam mit csináltál az egyik cseléd lánnyal... Nem tudom ki vagy mi vagy te, vagy hogy hogyan lehetséges ez, de tudtam hogy ennek ott és akkor véget kell vetnem.
Ezért a munkámra fogva elutaztam, téged meg anyádat - aki nem akart velem jönni - itt hagytalak és felbéreltem pár embert, hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak. De természetesen nem lett, mert csak akkor jöttem rá mi is az az igazi horror, amikor visszatértem a házba és megláttam mit tettél. Akkor jöttem rá, hogy te maga vagy az ördög."

Elnevettem magam. "Azt mondod én vagyok az ördög, de közben TE vagy az, aki megölette a saját feleségét."

"Nem volt más választásom. Nem hitt nekem és nem akart semmit sem tenni azt pedig muszáj volt... Még így is néz magunkra, nézd meg a szituációt, amiben vagyunk! Megtettem minden tőlem telhetőt, de még az sem volt elég, hogy meallítsalak." Mondta.

Nem válaszoltam rá semmit szóval utána tovább folytatta.

"Amikor eltűntél, az volt életem egyik legszebb napja."

"És én még kedveltelek..." Jegyeztem meg halkan.

"Kedveltél, mert én azt akartam. Ezzel is próbáltalak a jó útra terelni... Aztán, amikor felszívódtál és végre azt hittem már vége van kaptam egy levelet, hogy megtaláltak és, hogy te vagy az elhíresült Angyal."

"És mond milyen érzés volt? Hogy az általad ördögnek nevezet ember angyalként volt jelen mindenki fejében?!" Kérdeztem.

"Azt hiszem arra tudod már a választ. Hányingert kaptam tőle és nem hittem el. Ezért is mentem oda, hogy megbizonyosodjak róla."

"És? Remélem tetszett, amit láttál."

"Pff... Úgy voltam vele, hogy hagyom a dolgot, hogy mostmár nem az én felelősségem vagy, hanem a felfedezőké."

"Akkor miért hívtál ide?" Tettem fel a kérdést, amire már azóta tudni akartam a választ, hogy végigolvastam a levelét.

"Azért," Kezdte. "mert hallottam, hogy leszúrtak és mivel már nagyon jól kiismertelek, hisz évekig a lányomnak neveltelek tudtam, hogy sokkal többről van szó."

"Hát nincs." Vágtam rá.

"Azt nehezen hiszem el, hisz láttam, hogy tudsz irányítani másokat. A mozgásukat akaratuk ellenére és hallottam mit mondot az a szegény lány, hogy nem ő volt, a teste magától mozgott."

Már nem bírtam tovább ezt a beszélgetést. Ha ennyire tisztában van mindennel, akkor miért nem hagy már békén? Az én számból akarja hallani?! Akkor elmondom neki kerek-perec.

"Jól látod én voltam. Most, hogy ezt tudod mit akarsz tenni? Azt gondolod tudsz bármit is?" Nevettem el magam hisztérikusan. "Azt mondod, hogy olyan vagyok mint egy író, hogy úgy irányítom az embereket, mint a saját történetemet, de mit gondolsz? Ez nem teszi az írót Istenhez hasonlóvá?? Hogy bármit megtehet a történésekkel, ez nem teszi őt Istenné? Szóval felteszem újra neked a kérdést. Azt gondolod tudsz velem bármit is tenni?!"

"Hát azt hiszem, az majd most kiderül."