"Úgy használom, hogy utána a legjobban jöjjek ki belőle, de nem mindenki?" Kérdeztem még aznap este mielőtt otthagytam őt az udvaron és elmentem aludni.

Most pedig itt vagyok ismét a falakon kívül, egy gondos tervvel a fejemben, illetve nem csak az enyémben, mert a mai nappal egy bűntárs is áll az oldalamon.

Ugyanarra mentünk, mint múltkor, de ahelyett, hogy átmentünk volna a két hegység között lévő átjárón, most tovább vágtattunk egyenesen.

Volt egy-két titán az úton, amivel el kellett bánni és volt egy-két ember, aki ebben odaveszett, de végül odaértünk.

És mit találtunk? Még több fát, azaz mégegy csodálatos~ erdőt.

Sokszor végig futott a fejemben, hogy mit tehettem volna másképp tegnap este.

Meg kellett volna csókolnom?

Akkor is ugyanúgy viselkedett volna velem reggel, mint ma? Mintha semmi nem történt volna? Mintha a sok beszélgetésünk meg sem történt volna?

Mint egy idegennel?

A testbeszéde folyamatosan ezt tudatja velem, de a szemei mégis mást mondanak.

Mindenesetre nincs időm most ezen tovább gondolkodni. Koncentrálnom kell a mai napra. A mai tervre.

Kíváncsi volt hogy használom a manipulációm?

Hát ma megtudja.

Letáboroztunk, csapatokba osztódtunk, majd elindultunk.

Vártam a megfelelő alkalmat, ahogy a lovakat manőver felszerelésre váltva egyre beljebb és beljebb mentünk az erdőbe.

Aztán megtámadott minket egy hatalmas rendellenes.

Talán a legmagasabb óriás volt, amit addig láttam.

Igaz, Levi még így is gond nélkül leszedte.

Hanji teljesen beindult és tipikusan őrjöngeni kezdett tudományos dolgokat hadarva, így Erwin azt a döntést hozta, megállunk pihenni.

"Kifáradtam!" Jelentettem ki, ahogy lerogytam egy fatönkre a többiek közé.

És a többiek alatt a Levi csapatot értettem.

Levit kivéve, aki Hanjival és Erwinnel volt néhány méterrel odébb.

"Ne is mond!" Huppant le mellém Gavin.

Petra és Oluo már ültek, Eld viszont még mindig állt.

Elkezdődött a szokásos hülyülés, amit végül egy óriás lépteinek dübörgése szakított meg.

Gavin egy velem való gyors összenézés után felpattant a helyéről. "Majd én!" Kiáltotta jó hangosan, hogy ne csak mi, de a közelben lévők is jól hallják.

Majd el is indult. Mindig rácsodálkoztam jól kiszámított mozdulataira manőverezés közben. Tényleg nagyon tehetséges volt.

És azt hiszem ezt mindenki tudta ezért sem indultak el segíteni neki.

Az óriás futva közeledett és amikor meglátta az albínó fiút mégjobban felgyorsított.

Gavin is.

Így néhány másodperc elég is volt, hogy odaérjen a feje elé, amit meg kellett volna rögtön kerülnie, hogy a háta mögé kerüljön és elvághassa a tarkóját.

De ő ezt nem tette.

Gavin manőver felszereléséből kifogyott a gáz, ami hajtotta, ő meg tehetetlenül az óriás szája felé repült.

Kikerekedett szemekkel néztem. A torkom és a tüdőm összeszorult, ahogy láttam, hogy a testét már félig be is kapta, majd meg sem várva a másikat, fogsorai harapásra a zárultak.