A következő nap este, egy nappal az expedíció előtt az egész Levi csapat - engem és Gavint kivéve - az asztalnál ült és várták a teát.

"Hűha! Ez tényleg jó!" Dicsért meg a fiú, miután belekortyolt az italba.

"Még kész sincsen!" Kaptam ki a kezéből a csészét, majd kiöntöttem a tartalmát.

Gavin szomorú szemekkel nézett utána. "Attól még jó volt..."

"Nem! Még 2 perc!"

"Jólvan, jólvan megértettem!" Emelte fel kezeit.

"Akkor én megyek." Mondtam majd el is indultam, hogy csatlakozzak többiekhez.

Vajon mikor jön?

Már vagy tíz perce várok. Nos, nem mintha nem tudtam volna hogy várnom kell majd.

"Szóval a holnapi küldetésről" Kezdtem bele, hogy üssem kicsit az időt. "Szerintetek most találunk valamit?"

Eld válaszolt. "Mindig találunk valamit, a baj csak az, hogy az a dolog sokszor nem éri meg, hogy az ember megtalálja."

A holnapi expedíciónak most nem volt kitűzött helye, csak körzete.

Hátradőltem a székben. "Szóval csak megyünk és meglátjuk?"

"Valami olyasmi." Válaszolta Petra, amitől akaratlanul megrándult a kezem.

Végre felbukkant Gavin, kezében egy tállal, amin teás csészék és egy kanna sorakozott fel. "Bocsi, hogy eddig tartott!" Mondta.

Levi fáradtan nézett rá. "Remélem nem hűlt ki."

"Dehogy!" Nyugtatta meg a fiú.

"Segítsek?" Kérdeztem, miközben már álltam is fel, de Petra, aki közelebb volt megállított, amire számítani lehetett, hisz én voltam a legmesszebb Gavintól. "Hagyd csak én úgyis közelebb vagyok."

Gondolatban elvigyorogtam.

Ahogy Petra elvette volna a tálcát Gavintól, megfogtam és egy ujjmozdulattal, a telekinézist használva meglöktem a karját Gavin felé, mire a tálca egész tartalma a, 'forró' teát beleérte ráömlött a testvéremre.

"Forró!" Kiáltott fel és amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam. "Gavin!" Siettem oda hozzá.

Petra kétségbeesett és nem tudta hirtelen mit tegyen, hogy segítsen a fiún. "Én nem akartam! Annyira sajnálom!"

"Nagyon égett!" Sipákolt tovább az albínó.

"Gyere, elkísérlek gyorsan a szobádba, hogy lekapd a cuccod!" Mondtam neki, majd Eld megállított. "Majd én elkíserem."

Azzal a két csapattársam - egyik a másikat támogatva - kiment a szobából.

Nem aggódtam, hisz már tényleg nem volt annyira forró az a tea.

"Azt hiszem annyi a teázásnak." Sóhajtott Oluo.

"Én úgy sajnálom, de tényleg! Nem tudom hogy történt...!" Kért bocsánatot ismételten Petra.

"Nem lett semmi baja, a tea már nem lehetett annyira forró." Mondta Levi.

Megvontam a vállam. "Hát remélem... Szegény Gavin."

Petra felállt. "É-én megyek megnézem azért, hogy biztos jól van-e."

Oluo is felállt. "Én is megyek, lefekszek."

Szerencse!

"Hát jó." Mondtam, amolyan beletörődve. Mintha bele kellene... Igazából majd kicsattantam az örömtől.

Ahogy az utolsó kettő is kiment én Levire néztem. "Azért mi még teázunk egyet nem?"

"De." Mondta, majd felállt az asztaltól és elindult ki a szobából, velem a nyomában.