Ahogy kiléptem az irodából és megláttam Gavint azonnal belemarkoltam a ruhájába és kivezettem az udvarra egy eldugott helyre.

"Oké, most pedig mond el, hogy honnan hallottad már egy fél évvel előre mi fog történi!" Utasítottam.

"Elmondom, de hülyének fogsz nézni."

"Oh kérlek! Komolyan ezt mondod a történtek után?"

"Jó, jó! Igaz..."

"Na, akkor?" Kérdeztem türelmetlenül.

"Szóval, az egész az alvilágból ered." Kezdte.

"Igen annyit már én is tudok..."

Gavin erre megforgatta a szemeit, majd végre folytatta. "Szóval azt mondják, hogy van ott egy híres jósnő és ő mondott meg mindent előre. Bár nem tudom ennek mennyi valóságalapja van. Én is csak úgy hallottam."

Egy pillanatra elgondolkodtam.

Jósnő...?

"Ha belegondolsz, lehet igaz." Mondtam, mire kérdőn nézett rám, így gondoltam segítek neki egy kicsit. "Gavin, rajtunk kívül ki tudhatta még? Ebben a világban nincsen jövőbelátás, de ha tényleg van egy ilyen jósnő az azt jelentené-"

"Te jó ég!" Vágott közbe, ahogy beütött nála a felismerés. "Hogy nem fordult meg a fejemben?! Ez a jósnő-"

"A testvérünk, Olívia." Fejeztem be helyette.

Gavinnal ezután majdnem egész este beszeltünk. Nagyon sok volt a bepótolnivaló. Mindketten elmondtuk mi történt velünk az elmúlt években, majd egy tervet is kitaláltunk Olíviát illetően.

"Tudod lehet, hogy ő is srác lett, mint én." Mondta Gavin, mire fáradtan ránéztem, hogy normális-e.

Szerintem nem.

"Gavin," kezdtem. "JósNŐ." Emeltem ki neki a nő szót.

"Oh... He-he!" Nevette el magát. "Amúgy tök durva szeretnéd megnézni?"

Sejtettem, hogy mire gondolt, de mégis úgy döntöttem megkérdezem, hátha... Hátha van egy kis agya és mást mond, mint amire szerintem gondolt...

"Mit?"

"Hát... Tudod!" Válaszolta.

"Nem."

"Azt."

Erre csak néztem rá.

Ő is rám, majd pár másodperc után megfogta a nadrágját és nagy rémületemre elkezdte lehúzni, miközben azt mondta hallkan. "Ezt egy igennek veszem."

"Jézusom!" Kiáltottam fel, ahogy megragadtam a kezeit, hogy megállítsam. "Ne tedd! Ne vedd igennek! Ez egy nem! EGY HATÁROZOTT NEM!!"

Erre szerencsére abbahagyta, amit csinált.

"Hát, ha nem, akkor nem..." Mondta. "Gondolt el, amikor én megláttam... Fu Te..."

"Huh..." Fújtam ki a levegőt.

"Amúgy nem fogod elhinni, hogy milyen nehéz volt hozzászokni." Kezdett bele megint.

"Nem is akarom."

"Amikor megpróbáltam vele pisálni esküszöm irányíthatatlanná vált! Szerencsére azóta már jobban megy." Mesélte elégedetten.

"Oké, ezt már tuti direkt csinálod!" Vádoltam meg.

"He-he...!" Vakarta meg a tarkóját.

Már nem tudtam mit csinálni felemeltem az egyik kezem és belevágtam az arcomba. "Váltsunk át egy komolyabb témára."

"Felőlem." Vonta meg a vállát.

"Ha ez a jósnős dolog tényleg így van akkor nincs más választásunk." Mondtam egy komoly pillantást küldve felé, majd folytattam.

"Már holnap este...

Lemegyünk az alvilágba."