Szöveget marcona, barokk főúrral indítani: jó: ilyenkor valami zsibongó bizsergés bizsergeti az ember mellkasát, előre köszönnek neki a személyi számítógépek, a szakácsa pedig, mert mért ne volna szakácsa (kinek is?), meglepetésül bárányfarkat ad föl rántva, ami olyan, mint a borjúláb, csak még finomabb, mert remegőbb, törékenyebb: édesapám, e marcona, barokk főúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevű pejére, és elvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban.

Esterházy Péter

Válságban van-e a regény? Ma minden válságban van. A jelen, mely szereti magát górcsövön vizsgálni, unos-untalan megállapítja, hogy válságban a regény, a színház, a vers, sőt az arany és gyémánt is válságba került. Aztán még élesebb szemlélők ráeszmélnek, hogy tulajdonképpen nincs is válság, csak maga a válság van válságban, mert válság nélkül immár élni se tudunk.

Kosztolányi Dezső

Az ember kezében a toll, mint tű a földrengésjelző készülékben, és tulajdonképpen nem mi vagyunk, aki ír: hanem mi íratunk. Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.

Max Frisch

A jó íróban megvan nemcsak a maga szelleme, hanem a barátainak szelleme is.

Friedrich Nietzsche

Minden tapasztalat mutatja, hogy a hegyes vidék, mely a kilátást elzárja, figyelmünket sokkal kevésbé szórja el, lelkünket sokkal inkább koncentrálja önmagába, mint a végtelen perspektívákat táró rónaság. Mindenki érezhette, ki nagy pusztákon járt, mily nehéz valamiről kitartóan gondolkozni, valami benső érzelmünkön osztatlan csüngeni, mikor körülöttünk mindenfelől nyitva egy egész végtelenség. Valóban, mindig mélyítettebb, bensőbb; lelkibb a hegyi népek irodalma, mint a rónáé.

Babits Mihály

Nem az a baj, hogy nem nézik meg a drámát – a drámát igenis megnézik, de hiába nézik, a dráma nem hagy nyomot, nem alakít, nem formál, nem vesz részt azoknak az életet szülő és alakító, pusztító és teremtő erőknek összjátékában, amik közt az emberi képzelőerőnek ugyanolyan előkelő szerepe van, mint akármelyik természeti erőnek, önfenntartó és fajfenntartó ösztönnek. Márpedig az a művészi produkció, ami ebben az összjátékban részt nem vesz, nem jelenség, csak tünet – a színjáték, ami nyomtalanul suhan át a néző lelkén.

Karinthy Frigyes

Senki sem használ véletlen hasonlatokat! A legnyakatekertebb példák és hasonlatok is jellemzőek arra, aki mondja őket. Mindenki a maga készletéből gazdálkodik és semmi másból!

Moldova György
 

A természetesség sem olyan „természetes", mint ahogy első pillanatban látszik. Minden természetesség viszonylagos. A legtermészetesebb az, hogy ne is írjunk. Amikor írunk, már mesterkéltek vagyunk. A természet: a természet. A művészet pedig: a művészet, mely már nevével is jelzi, hogy művi és mesterséges. A kettőt nem lehet közös nevezőre hozni.

Kosztolányi Dezső

Én tudom például, hogy „naplemente", ez egy szép magyar szó. De nekem olaszosan ejtve is tetszik, hangsúllyal az utolsó előtti szótagon, így „naple – mente!", vagy franciásan: „néplömant".

Karinthy Frigyes

Hivatásunk komolysága mellett is tág terünk nyílik az önkéntelenül kínálkozó humoros fordulatok megfigyelésére.

Esterházy Péter

Könnyű kimutatni, hogy minden költészet, mert művészet, már azért, dekadens. A művészet a teremtés folytatása: új kombinációkat teremteni, új képeket adni, új érzéseket költeni, újat, újat! Az a művészlélek, akiben új módon csoportosulnak a világtól nyert képzetek: a többiekétől eltérő módon.

S a nagy költőnél új módon csoportosulnak a szavak is, hogy új képzet-egymásutánt költsenek az olvasóban. Minden nagy költő dekadens volt. Horatius nyelve nem dekadens-e? A görög anthologia legtöbb darabja modern nyelvre fordítva: dekadens költemény. „Az ember őrült sár", „Az ember fáj a földnek" – ki írta ezt? Valamelyik modern dekadens? Vörösmarty írta: Vörösmarty minden oldalán van ilyen. S Arany nincs-e teli dekadenciával, szóösszeforgatással, különködéssel? A Vén cigány éppúgy dekadens költemény, mint a Hídavatás.

Babits Mihály

Gyakran ez az egyetlen
dolog
közted és a
lehetetlen között.
sem ital
sem egy nő szerelme
sem vagyon
nem
versenyezhet vele.

Semmi nem
menthet meg
csak az
írás.

Ez tartja helyén
a plafont,
sakkban
a hordákat,
hogy be ne kerítsenek.

Ez robbantja szét
a sötétséget.

Az írás
az egyedüli
pszichológus
a legkedvesebb
Isten
minden Istenek közt

Az írás kísérti
a halált
nem ismeri
a lemondást.

Az írás
kineveti
önmagát
s a fájdalmat.

Ez az utolsó
elvárás
az utolsó
magyarázat.

Ez az
ami.

Charles Bukowski