Az irodalom nyelve nem a megértés nyelve, hanem az alkotásé. Semmiből valamit csinálni – az nem úriemberre valló dolog. Az irodalom nem háziállat, elvileg nincs megszelídítve. Az irodalom nem az irodalmi díjakért van. Az irodalom nem a méltányosságé, nem a toleranciáé, sokkal inkább a szenvedélyé, a szerelemé.
A szerelem nem társadalomszervező erő, nem elég megbízható. Az irodalom nem a béke követe; ha egyáltalán valakié, akkor a szabadságé. A szabadság pedig hol békét, hol háborút akar.

Esterházy Péter

Jellemző, hogy a magyar tragikus hősök bűne legtöbbször nem cselekedet, hanem mulasztás. A gondolkodó olvasó érezni fogja, hogy ez a pont az, ahol a magyar karakter látszólag egymásnak teljesen ellenmondó jelenségei egységbe foglalhatók: ahol ugyanazon alaptulajdonságokból magyarázható pl. a Széchenyi örökké töprengő, magával küzdő forradalmi lelke, mint a hagyományos gravaminális politika — a magyar paraszt flegmája s a magyar nemes pató-pálsága: mint az örökös dacos ellenzékeskedés.

Babits Mihály

Minden történet egyben szerelmi történet is.

Graham Moore

Ha egy író beül egy kávéházi ablakba – nyugodtan mondom, mert sosem ülök kávéházban –, és kinéz, akkor abból is megírhatja a világ legnagyobb regényét, amit onnan lát. Nem kötelező, hogy egy írónak szenvednie kell.

Örkény István

Se az élet, se az irodalom nem kívánságkoncert. És persze nem is fenékig tejföl. Egy kicsit tejföl, de nem fenékig.

Esterházy Péter

Aluszékony embernek a stílusa is aluszékony. Mi teszi a szellem elevenségét? A gondolatok könnyed és szabad társulása. Szellemes ember, kinél olyan képzetek társulnak egymással, idézik fel egymást, melyek másnál külön, idegen maradnak, melyek közt más nem lát összefüggést. Minden hasonlítás, minden ellentét, minden átvitel az eszmetársítás mozgékonyságának a jele.

Babits Mihály

Optimisták vagy pesszimisták csak belátható távlatokban lehetünk. Az ember a maga beláthatatlanságával mindkét fogalmat meghaladja. Az a művészet, ami újra és újra kezébe veszi a jóvátehetetlent, mi volna egyéb, mint képtelen remény? Ha ebben a kérdésben valamit is szememre lehet vetni, inkább annak az embernek gyermekien csökönyös bizalma, aki még a kifulladás árán se akar fölébredni.

Pilinszky János

Ha már az élet örömeit otthagytuk, hogy könyvekben keressünk választ lelkünk sürgető vágyaira: egész és befejezett eszmei gyönyörűségben akarjuk visszanyerni a réven azt, amit a vámon elvesztettünk.
Mert hiszen bizonyos, hogy így is, úgy is a gyönyörűség az, amit keresünk. Egyformán kéjelgők vagyunk mindannyian, ó, költő, s kéjelgő maradsz te is, a te bűnbánatodban. Egyikünk a test vak ujjongásában, a harsogó életkedv tombolásaiban igyekszik megszabadulni a túláradó nedvektől, melyektől megszabadulni: gyönyör; másikunk a léleknek gyötrelmeiben keresi azt a fokozatot, ahol az érzés intenzitása elég nagy ahhoz, hogy kéjesen elzsibbassza az idegeket. S aki könnyezni szeret, azt legföljebb a könnyek kéjencének nevezem.

Karinthy Frigyes

Miért válik a mindenki egyenlő, de egyesek egy kicsit még egyenlőbbek, a több dolgok vannak földön és égen, a teába áztatott Madeleine-kekszdarabkák, a nagy testvér figyel minket, a szélmalomharc, a hol van már a tavalyi hó, állandóan visszatérő metaforákká, készen arra, hogy bármikor emlékezetünkbe idézzék, kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk, vagy azt, hogy kik nem vagyunk, és mit nem akarunk?
Ezek az irodalmi létezők köztünk vannak. Nem öröktől fogva léteznek, mint (talán) a négyzetgyökök és Püthagorasz tétele, de most, hogy az irodalom már megteremtette őket, mi pedig érzelmeket invesztáltunk beléjük, itt vannak és számolnunk kell velük.

Umberto Eco

Író vagyok, regényeket baltázok el.

Vida Gábor

Nincs művészet stílus nélkül és nincs stílus egység nélkül. Az egység pedig feltételezi az egyéniséget.

Oscar Wilde

Az igazi író ezt ösztönösen tudja. Mindig azelőtt szakítja meg vallomását, minekelőtte az tetőfokra hágna, hogy az olvasó folytassa a megkezdett vonalat, hallja a be nem fejezett mondatot. Itt támad élményünk. Írni mindig annyi, mint embertársaink képzeletét kevés eszközzel óriási működésre serkenteni. Amelyik író nem így cselekszik, de valóban papírra veti mindazt, ami gyötri és csikarja, s élményeiből kifacsarja az utolsó csöppet is, úgy jár, mint az örökös siránkozó, akinek nem marad hallgatósága.

Kosztolányi Dezső