Túlzás minden jellemzés, hamisítás, általánosítás. Mindnyájan egyszerre ilyenek vagyunk, meg olyanok is, vagyis bonyolultabbak, összetettebbek, semhogy a szavak megértethetnék. Ha valaki hős, gyávaságát pótolta túl, s ha valaki gyáva, a hősiessége ellen védekezett, kissé túlságos sikerrel. A hallgatag nagyon is beszélni akart volna, s a fecsegő tulajdon csöndjét kiabálja túl. Egyoldalúság, hogy valakit jellemeznek. Végeredményben a legfinomabb jellemfestő is oly durva eszközökkel dolgozik, mint a szobapiktor. Ellentétek bujkálnak bennünk, állandó kölcsönhatásban, át-átalakulva.

Kosztolányi Dezső

Az író agyveleje olyan, mint egy szerszám: végül megismeri az ember, mennyit ér, mit tud, mi telik ki belőle. Tudom, hogy a teljesítőképessége mérhető: itt a papíron.

Örkény István

Mi tiltaná, hogy ízléstelen legyek? Az ízlésem semmiképpen sem.

Esterházy Péter

Minden jól hangzó mondatot maximális gyanúval kell fogadnod! Nagy a valószínűsége, hogy a fogalmazásnál épp a formátlan lényeg esett áldozatul. Az üres tárgyak gyakrabban sikerülnek kerekre: luftballon, labda és így tovább.

Moldova György

A magyar nyelvnek látszólagos gyengeségei mellett van egy egészen csodálatos tulajdonsága; mégpedig éppen a kémiája, a pontossága, tisztasága, világossága. Sokat fordítottam különböző nyelvekből. Egyik büszkeségünk, hogy magyarra mindent le lehet fordítani. Csakugyan mindent. Valóban a klasszikus versformáktól kezdve a francia alexandrinusig és a modern versekig mindent teljes értékben tudunk magyarul megszólaltatni. Egyet nem: a kvázt, a maszatot. Ahol homály van, ahol köd van, ahol füst van, ahol büdös van, azt magyarul nem tudtam lefordítani soha.

Örkény István

Minden versnek ellenpróbája, hogy prózába semmiképp se tehető át. Az a vers, mely prózával is megközelíthető, rossz vers, s csak külső, henye ékességül öltötte magára pompás köntösét. Ezt a köntöst az igazi versről nem lehet lefejteni. Oda van nőve hozzá. Ha le akarjuk húzni, a köntös is vérzik, s vele pusztul a költemény.

Kosztolányi Dezső

Minden szó hamis és igaz, ilyen a szavak jellege.

Max Frisch

Nekem ez a szó, hogy „tanítani", mindig négerül fog hangzani, és az a szó: „hajlam", mindig zsidóul, így: „chajlam". Én, ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről van szó, pillanatig se felejtem el, hogy ezt magyarul kell olvasni, így: „eleven embercomb". És „harisnya", ez a szó mindig feltételes marad nekem. Ha risnya – de nem ris. Mert nekem a szó, azonkívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak – számomra nemcsak keserű gúny, de ízes élvezet is, amit Hamlet felel Horátiónak. – Mit olvas felséged? – Szó, szó, szó... S rögtön észreveszem, hogy így is lehetne értelmezni például, más kiejtéssel: – Hogy van felséged? – Na, szo, szo, szo.

Karinthy Frigyes

Nincs az a kisszerű környezet, amely ne lenne alkalmas: bármire.

Esterházy Péter

Az írásban az élmény kétségtelenül fontos, de mégse elsődleges. Amikor az ember elkezd írni, akkor még az indítóélményét is el kell felejtenie. Csak tökéletesen üres lapra kerülhet valóságos szöveg. Ez sokszor egy szó, sokszor egy kép, amiben a költőnek nem lehet nem hinnie, nem lehet nem bíznia. Ekkor kezdődik - ezt most idézőjelben mondom - a munka, tehát bizonyos értelemben a személyes rész, a tudatos rész. Egy vers nagyon ritkán jut el a zavartalan kifejletig az első képtől az utolsóig. Van ilyen véletlen is, de ez nagyon ritka. Legtöbbször az ember belebukik - mondjuk így - az élmény, majd az előbb említett ingyenes indíttatás után a személyes munkájába; valahogy belezavarodik, valahogy elakad, valahogy belebukik. És csak ezt a bukást - mintegy a halálát, vagy mintegy az egész emberi pályafutásának, az egész életünknek a görbéjét - beépítve kapjuk meg aztán a befejezést, majdnem olyan ingyen, mint az indíttatást.

Pilinszky János

Soha nem jutott eszembe magamat keresni a könyveimben, mással vagyok elfoglalva, például hogy mi a közöm hozzájuk, ez a köz már érdekel, és azért a személyrag figyelmeztet, hogy hátrább a nagy mellénnyel, mely agár. Valami kis önismeret és önérdeklődés mindenképpen kelletik.

Esterházy Péter

Ne tévessze meg az optimista írót a külföldi „elismerés". A valóság az, hogy az a mondanivaló, az a sokszor tudatos, legtöbbször tudattalan kiáltás, amit a magyar író a világ fülébe ordít, süket és csodálkozó füleket ér, s a világ csak egy szélesre tátott és hangtalan szájat lát az ordítás helyén.

Karinthy Frigyes