Na ez remek lesz. Gondoltam magamban és vártam Simonka érkezésér újabb tevékenységem miatt. Am 3 teljes percen belül meg is történt.

- Farkas Anna! Mégis mi a halál ez a tweet? - hallom meg a démonka hangját és színtiszta büszkeséggel ugrom le az ágyamról - Ugyan miről beszélsz? - vigyorodom el és legyintek - Arról, amit műveltél! Még egyetlen egy ilyen lövésed lehet és utána repülsz! - kiabálja miközben egyre vörösödik a feje - Itt meg mi folyik? - áll meg mögöttem Harry kezeit a vállamra téve - Oh semmi, bohóckánk csinálja a cirkuszt. - néztek Simon szemébe - Oh én vagyok máris a hibás? - tettet meglepődést - Hát, ha úgy vesszük mindig is te voltál a porszem a rendszerben. - mondom neki miközben elindulok felé - Én ugyan miért? - kérdezi, de mielőtt válaszolhatnék folytatja - Azért, mert reálisan és sok tapasztalattal látom mekkora gondot csinálhat két homokos egy fiúbandában? - mondja ekkor érek oda hozzá és szimplán a vállánál fogva megfordítom és az ajtó felé tolom - Nem, nem ezért hanem azért amiért bűnöket követsz el napi szinten, azért, mert a szerződés közted és a fiúk közt enyhén illegális megszabásokat tartalmaz. Tudom az alaptörvényeket és azokat a dolgokat is, amikkel ezek megszegését büntetik szóval vigyázz magadra. - suttogom olyan halkan, hogy csak remélni tudom, hogy meghallotta minden szavamat - Honnan tudod? - súgja a hangja pedig épphogy megüti a suttogást - Nem vagyok hülye. - mondom majd lökök rajta egyet és egy gombnyomással becsukom a buszajtót.

- Ez meg mi a fene volt? - hallom meg magam mögött Ni hangját - Mi micsoda? - fordulok meg egy mosollyal - Ez! - mondja Louis, aki a többiekkel együtt ott áll az ajtóban a busz eleje és hátulja közt - Ugyan miről beszéltek? - adom továbbra is a tudatlant - Na ne szivass! - szól közbe Zayn is. - Jól van, jól van. Ott atelóm nézzétek meg. - mutatok az ágyamra. Mind az öten odalépnek és Hazza a kezébe veszi a telóm amin még mindig a twitter van megnyitva annál a tweetemnél. Mindannyian a telefon köré gyűlnek és lelkes olvasásba kezdenek.

- Na jó! - szólal meg elsőként Lou és odalép hozzám, hogy egy bordaropogtató ölelésben részesítsen - Egyszerre vagyok borzasztó büszke rád és szeretnélek leszidni az újabb kihágásodért. -súgja a fülembe, mire felnevetek - Na de most már aludjuk hosszú napok állnak előttünk. - lépek ki Louis karjai közül és a telefonomat Harry kezéből kivéve hanyatt vágom magam az ágyamon ezzel jelezve engem ma már senki ne zavarjon.

----------

Másnap reggel a reptér felé vettük az irányt. Ma utazunk tovább St. Louis-ba. A cuccainkat már kora reggel előre vitték, így nekünk csak a fontosabb cuccainkat, amik még a buszon voltak kellett a gépre vinni. Peresze mondanom sem kell megint a magángéppel utazunk tovább szóval egészen kényelmes utunk lesz azt a tényt leszámítva, hogy az egész utat Simonkával egy légtérben kell töltenem.

Na de a repülőtéren nem kevés fan gyűlt össze valamilyen „rejtélyes okból", mit például, hogy én lehet „véletlen" írtam az egyik jó fej fannak, akivel az együttesbe kerülésem előtt is sokat beszélgettem és megkértem, hogy a Larry-shipperek köreiben terjessze már el a helyet, csak egy kis boldogság a srácoknak és kis-nagy bosszúság a bohócunknak (tetszik ez az új becenév Cowbellkének szerk.), ugyanis ezek a fanok rendesek és mivel a megfelelő körökben terjedt a hír így nem kell a túlzottan nagy és a negatív szemléletű tömegtől sem tartanom, ellenben a zöld és kék szín a tömeg nagy részét uralta mikor odaértünk. Én láttam ahogy még az autón belül felcsillantak Harry és Louis szemei, valamint ahogy elsötétülnek a démonkánkéi.

Esküszöm, ha ez a te műved! - morogta Cowbell az én szemembe nézve - Már hogy lenne? - adtam a szőke nőt - Úgy, hogy ezek a hozzád hasonló barmok, akik ezt a két homokládát támogatják! - mutatott idegesen a „homokládák" név alatt emlegettet Louisra és Harryre - Vigyázz a szádra bohóc! Mert bezáratom a cirkuszod. - figyelmeztettem Simont elég burkoltan, de mégis kristály tisztán. Az autóban rajtunk kívül ülő srácok pedig enyhén ijedten kapkodták a fejüket köztünk és a kék-zöldben úszó tömeg között. Az utolsó mondatom után Cowell még fújtatott egyet akár egy csatát vesztett hadvezér és az ajtó felé fordulva szólt.

- Már szabad az út a gépig, haladjatok! - és elsőként kilépett a kocsiból mire meghallottam a tömeg nemtetsző fújolását. Majd ahogy én kiléptem az együttes élén rögtön boldog sikítások és a neveink zúdultak a fanok szájából én és a többiek is odaléptünk a korláthoz és elvettünk egy-egy tollat valamelyik fantól és gyorsan aláírtuk a lehető legtöbb CD-t, plakátot, képet, könyvet, lemezt és még sorolhatnám. Aztán a legjobb teljesítményünk után mentünk tovább a reptér belseje felé, ahol egy ideges démon várt ránk.

- Ezek a „fanok" - mutatott macskakarmokat a levegőbe Cowbellke - rossz színben tűntetik fel a One Directiont! - kezdte volna a dühkitörését.

- Kit érdekel? - vontam vállat és elmentem Simon mellett persze úgy, hogy a vállaink összeütköztek és ő egy kicsit hátra botladozott. Mögöttem a fiúk büszke arcokkal követtek a bohócot teljes sokkban hagyva. Pedig hozzá kellene szoknia ehhez lassan.

A repülőút idejét társasozással és nevetéssel töltöttük míg, bohóckánk a munkájába merült minket és a zajos tevekénységünket teljesen kizárva. St. Louis-ban landolva (ez nem hangzik jól kivéve, ha Harry mondja... 😏😅 szerk.), a hotelba rohantunk majd a koncert helyszínére, hogy próbáljunk, hiszen ma este van a koncert és holnap reggel megint utazunk tovább Denverbe, ha jól emlékszem.

----------

A színpadra lépve elfogott a még mindig kissé idegen bizsergés, ami az egész testedet átjárja és egyszerre bénít meg és tesz szabaddá. A show felénél megálltunk, hogy egy kicsit beszélgethessünk a fanokkal és kifújjuk magunkat. Amíg a srácok a színpad közepén a reflektorok fényében hülyültek addig én körülnéztem a közönség első soraiban két pride zászlóért, amiket nemsoká meg is találtam az építmény bal szélénél így a viszonylag sötétben odasiettem miközben kikapcsoltam a mikrofonom. Nehogy valaki meghallja az elkövetkező beszélgetésemet. Ahogy közel értem a színpad széléhez már a számon volt a mutatóujjam jelezve a fanoknak, nehogy a síkításaikkal elárulják merre járok. Majd ott letérdeltem és a lánynak, akinek a nyakában voltak a zászlók intettem, hogy dobja nekem. Ő igy is tett mire egy gyors:

-Nagyon köszönöm! -öt suttogtam és a zsebembe gyömöszölve a zászlókat visszarohantam a reflektorfénybe.

- Na de mindegy is. Ez itt Little Black Dress! - fejezte be Haz a mondandóját és felállt éneklésre és táncolásra készen - Hé! - fogtam meg a mikrofonját és eltoltam az arca és arcom közeléből - Itt van ez. - nyomtam kezébe az összegyűrt zászlót, ő a tárgyat azonnal felismerve ijedten nézett a szemembe - Bízz bennem, neked nem lesz bajod belőle! Ha majd szólok együtt veszük elő őket és futunk végig az egész színpadon. - súgtam, vagyis inkább a helyzet miatt kiabáltam a fülébe, majd mivel mindkettőnknek énekelnünk kellett válaszát meg sem várva elugrándoztam a színpadon lévő kiindulópont felé, amit már a zászlókért menet kinéztem. Harry és a többiek is követtek. A színpad egyik oldalon fallal és a nagyképernyőkkel határolt részére siettem és a dal következő részét ott énekeltük szétszóródva, de én amíg ott jobbra-balra mozogtunk úgy intéztem, hogy mindenkivel kereszteződjön az utam és az instrukciókat az ő fülükbe is bele tudjam súgni. Miután Harryt kivéve mindenkit informáltam öszzenéztem az említett férfival és intettem neki, hogy a színpad kinyúló részénél találkozzunk. Odaérve csak ennyit mondtam a mikrofonomba:

- Most! - mire mindenki onnan, ahol akkor éppen volt elindult felénk mi Harryvel pedig a szám legjobb részénél énekelve és a zászlóinkat lobogtatva futottunk, egészen a színpad végéig, ahol megállva én az egyik kiálló vasoszlopra akasztottam a zászlóm és ezen példámat Haz is követte.

Ez a része a tervnek meg is volna már csak Simont kell elintéznem ezek után mert nem kicsit lesz dühös...

Új rész! Juhúúú! Remélem tetszik... Valamint ezer-millió elnézést kérek a nagy kihagyásért, de az iskola nehezebbnek és kimerítőbbnek bizonyult, mint gondoltam, de a téli szünetben igyekezni fogok minél több részt kitenni!

Mellesleg kritikákat, véleményeket nagyon szívesen fogadnék a könyvről idáig! (Így tudnám javítani a hibákat és a jövőben jobb részeket tudnék írni...)

TPWK <3

És ha addig nem raknék ki új részt:

Boldog karácsonyt mindenkinek!