- Mégis mit gondoltál? – kérdezi. Na ettől féltem...

- Fogalmam sincs. – hazudom, ha ő megteheti akkor én is – Akkor honnan ez a sok indulat? – kérdezi Niall, aki szerintem még mindig nem fogta fel teljesen a történteket – Felbosszant! Idegesít! Belép a szobába nekem az agyvizem azonnal forr! – fakadtam ki – Miért? – kérdez vissza Zayn – Nem tudom. Volt már ilyen ember az életemben szerencsére. Általános iskolában az egyik osztálytársam, nem tett semmit, de megjelent nekem pedig elborult az agyam. Sajnos ez egy rossz tulajdonságom, hogy egyes emberekre így reagálok és egyáltalán nem tehetek róla. – magyarázok – Az szívás mert ő lesz a főnök addig amíg a halál el nem választ minket. Az a rohadt szerződés is atombiztosan van megírva nehogy bármi neki rosszat vagy ártalmasat tegyünk. – morogja mellettem Lou – Micsoda? Hogy van az a szerződés megírva? – lepődők meg őszintén - Keményebb szabályokkal és megkötésekkel mint a kínai nagy fal. – szólal meg Liam is végre – Nem gondoltam volna, hogy a ti kezetek ennyire meg van kötve. – húztam egy szomorú mosolyra a számat. Utálom ezt az érzést amikor rájössz arra mekkora súlya is van az összes apró tettednek az összes mozzanatodnak a nagyobb döntésekről már nem is beszélve. Én ezt csak úgy hívom, hogy a valóság pofon. A legerősebb pofon, aminél nincs olyan, hogy nem a fal adja a másikat. Ezeknek a tudatában már csak nőni tudott a tiszteletem a fiúk felé. Ennek tudatában már nem csak nagyon szerencsés és ügyes emberekként tekintek rájuk, hanem a világ legfantasztikusabb bandája és barátaiként. Mert ez, amit így nap mint nap művelnek hihetetlen és még nem is ismerem olyan régóta őket személyesen.

- Megyünk eszünk valamit? – törte meg a kínos csendet Ni – Felőlem. – vontam meg a vállam – Nekem jó. – nézett fel Zayn is – Én is jövök. – tette hozzá Lou – Liam? – kérdeztem – Oké. – válaszolta nem sokkal nagyobb szókinccsel, mint mi. A buszról leérve elindultam a srácok után ugyanis én abszolúte nem ismerem a helyet sem Londont szóval rájuk bíztam a választást. Végül is egy mekiben kötöttünk ki, ahol Niall elképesztő kajafogyasztásának igazságalapját tapasztalhattam meg ugyanis míg mindenki más előtt egy előtte kettő teli tálca kaja pihent. Nem szóltunk semmit egész idő alatt mindenki a saját gondolataiba merülve fogyasztotta el a számára megfelelő mennyiségű ételt. A buszhoz valami elképesztő lassúsággal sétáltunk vissza. Két okból, az egyik, hogy mindannyian a gondolatainkkal harcoltuk és próbáltuk őket rendszerezni a másik pedig, hogy nagyon fáradtak is voltunk a koncerttel és mindennel együtt.

- Sziasztok! – köszöntött minket boldogan Harry mikor felléptünk a buszra – Hazza! – bújt oda hozzá Louis automatikusan. Annyira kicsinek és elveszettnek tud tűnni Harry mellett. Na meg persze a legaranyosabb teremtéssé változik amint meglátja, igen a normál esetben cukinak titulált Lounál is aranyosabb.

- Szia! Milyen volt a „randi"? – mutattam macskakörmöket a levegőbe az esemény nevénél mert hát az, amit ők csinálnak az annak nem nevezhető – Eltelt. Maradjunk ennyiben. – válaszolta szűkszavúan. Mostanában tényleg ez a divat? Mindenki így válaszolgat a másiknak? Vagy csak nekem adatik meg ez a megtiszteltetés?

-Basszus, mi van veletek? Tapintani lehet a feszültséget köztetek. – morogja Harry miközben a hátsó kanapés részen leülünk – Ki mondja el mert nem én az tuti! – szólok elsőnek – Sem én. – teszi fel a kezét védekezően Louis is – Rám se számíts. – húzza ki magát Liam a szituációból – Majd én. – kezdi el Zayn – Anna kissé felhúzta magát Simonon és összekaptak egy-két telefonos beszélgetés felvételén, amik nála vannak – mutat rám – így most per pillanat azt sem tudjuk, hogy Anna a banda tagja-e. Ja és mellesleg Louisnak köszönhetően nem lett nagyobb káosz és veszekedés. – fejezi be. Mindenki csak hallgat én pedig szépen lassan fejben újra végig pörgetem a fejemben mindazt, ami történt.

- Remek. – Harry is csak ennyit mond a történésekre – Na de aludjunk holnap is van még meló. A plusz feladatokról, amiket Simon tervez a nyakunkba aggatni arról már nem is beszélve. – indul el az a saját alvóhelye felé – Már megint mit talált ki? – néz fel Liam is végre mert eddig a cipőjét szuggerálta mintha bármi olyan hű, de érdekes lenne rajta – Mellékes. – szól Harry immáron fekve. Aztán az ő példáját követve mindenki szépen aludni megy.

----------

Reggel Paul keltett minket bár menedzserként mást nem is vártunk tőle. A napi tervet is ismertette miközben átsétáltunk az bakstagehez ahol kerítünk valami normális ruhát ugyanis mit ne mondjak mi még mindig azokban a közvetlen koncert után felkapott ruhákban parádéztunk. Remek, nem?

- Ez jó lesz? – kérdezte a stylist már vagy ezredijére ugyanazt a kérdést – Igen ez jó lesz. – válaszolta végre Harry. Már csak az én ruhámat kellet kiválasztani. Nem vagyok az a válogatós fajta lány, bár szerintem ezen a tulajdonságom hiányát H pótolja. Végül is maradtam egy fekete farmernél és egy piros kockás ingnél mert szerencsére csak egy egyszerű kis interjú.

- 3, 2, 1 mehettek! – számolt vissza az asszisztens mellettünk. Kintről már hallottam a tapsot és az izgatott kiabálásokat ugyanis az első koncert után ez az első interjúnk az újra összeállás óta.

- És itt is érkezik a fantasztikus egy taggal bővült One Direction! – mondta James, szépen sorban helyet foglaltunk a kanapén a sorrend pedig így nézett ki balról jobbra: Zayn, Liam, Naill, Louis, Én és Harry.

- Sziasztok srácok! Ki hogy van? – intézte felénk az első kérdést – Megvagyunk. Élvezzük azt, hogy újra együtt énekelhetünk. – adta meg a választ mindegyikünk helyett Harry – Örömmel hallom, mellesleg a Late Late Show oldalain a kihagyás alatt majdnem minden nap kaptunk egy üzenetet arról, hogy szedjünk össze titeket és jöjjön létre a banda újra. – mondta – Itt is van az egyik ilyen személy, aki minden nap írt egy üzenetet a napokat – mutatott a kivetítőre ahol egy képernyőkép jelent meg a beszélgetésről.

- Hűha kitartók ezek a rajongók. – nevetett Niall – Bizony! - helyeseltem – És véletlenül sem saját tapasztalatból beszélek. Á, dehogy. – fordultam James felé – Anna milyen jó, hogy ezt felhoztad! – nézett a szemembe, amitől kicsit nyugodtabb lettem mert csak végtelen szeretetet és támogatást láttam benne, ami így hatott rám – Neked volt valamilyen rajongói élményed a felkérés előtt? – kérdezett rá a témára – Sajnos nem pedig sokat próbálkoztam a szüleimnél hátha elvisznek legalább egy koncertre, ha már nem is többre. Csak sajnos ez sosem jött össze. – válaszoltam – Pedig mi is szívesen láttunk volna bármelyikünk koncertjén! – lökte meg egy kicsit a vállam Louis. Innentől még volt nem kevés kérdése Jamesnek aztán még a rajongóktól is olvasott fel kérdéseket szóval jó hosszú interjú lett így a végére.

- Remek volt! – „dicsért meg" minket Simon – Köszönjük! – hajoltam meg előtte mintha valami óriási szenzációt vittem volna végbe – Nem vagy vicces Anna. Most pedig indulás vissza az arénához mert még el kell készülni a koncertre és már fél öt van! – kezdte el az utasítgatást – Mikor is kezdődik a koncert? – kérdezett vissza Liam – Hét órakor, mint ezt már elmondtam egyszer. – morgott démonkánk és elindult kifelé a stúdió épületéből.

Itt az újabb rész. Megint kicsit békésebb a helyzet, de nem ígérek semmit a jövővel kapcsolatban.

Remélem tetszett ez a rész! Jövő héten érkezem a következővel! ❤

Bocsánat az egy hét kihagyásér a wattpad nem akart egyességre jutni a rész közzétételével kapcsolatban...

És mellesleg nagyon megköszönném hogyha benyomnátok a részek végén azt a kis ⭐ ikont!