A kapuk automatikusan kinyíltak előttük. Mindketten tudták jól, hogy jönnek. Mialatt mentek a kúria bejáratához, Minetának leesett, hogy miért ismerős ez a hely. Látta már távolról, amikor Otogiritől ment hazafelé az információkkal. Időközben Miyo lassan felébredt.
- Kudou. -súgta halkan, mire megálltak. -Hol vagyok?
- Ott, ahol válaszokat kapunk a rémálmaidra. -felelte.
- Jól vagyok. Nyugodtan letehetsz.
Kudou így is tett, aztán folytatták tovább menetelésüket. Ám Mineta a kúria bejárata előtt bebújt egy vastag bokor mögé. Okkal, mert ott már várta őket Arata és egy már aggastyánkorban lévő férfi. Tekintélyt parancsoló tekintete bőven elárulta, hogy ő az Usuba család feje. Hangja pedig igencsak rideg volt.
- Üdvözöllek, Kudou Kiyoka. A nevem Usuba Yoshirou. Örülök, hogy elhozta a legifjabb Usubák egyikét.
- Részemről a megtiszteltetés. Viszont tudni szeretném, hogy mi ez az egész Miyo rémálmai körül.
- Rendben van. Arata! Mutasd meg nekik, hol van a nappali. Ott megtudhatjátok az igazságot.
- Igenis. -felelte meghajolva és kezével mutatta, hogy fáradjanak beljebb. Mineta számára itt jött el az első komolyabb próbatétel. Utánuk akart lopózni, de ha valamelyikük kiszúrja, amikor búvóhelyet cserél, akkor Kudout sodorja veszélybe. Szerencsére, megálltak a bejáratnál és Arata már a nappali ajtaját nyitotta, így gyorsan be tudott kúszni és beugrani az egyik szobor mögé. Megvárta, amíg az ajtók becsukódtak és akkor a nappali részleget ki tudta hallgatni az ajtó alján keresztül.

Odabent Yoshirou kezdte el a magyarázást.
- Miyo Giftje már hónapokkal ezelőtt kezdett benne felébredni. Amit ő rémálmoknak érzékelt, az valójában a legerősebb Usuba képességek egyike. A Spirit Sight.
- Ez mégis mit jelent? -kérdezte Kudou.
- Azt, hogy képes a túlvilággal felvennie a kapcsolatot. Emellé képes más emberek elméjébe beleférkőzni és manipulálni. Lényegtelen, hogy alszik-e vagy nem. Ha a mesterévé válik, akkor ő lesz a legerősebb Gift használó egész Japánban.
Miyo kikerekedett szemekkel nézte az öreget. Neki soha nem volt képessége, de most derül ki, hogy van és nagyon erős? Végülis, magyarázat lehet arra, hogy miért van ennyi furcsaság körülötte. Kudounak azonban akadtak kérdései.
- Ha a legerősebb Gift ténye igaz, akkor vannak Miyonak rémálmai?
- Egyszerű a válasz. Mivel nem tanulta meg az erejét használni, ezért az eluralkodhat rajta. Szerencsére még időben jöttetek és be lehet pótolni a lemaradást.
- Viszont nem szóltatok nekünk egyetlen büdös szót sem.
- Nem állt szándékunkban feléd bármit is közölni. -vette át Arata a szót. -Elvégre, ez családi ügy. És neked semmi beleszólásod sincs.
- Te is Usuba vagy?
- Igen, ráadásul Miyo unokatestvére. Yoshirou pedig a nagyapánk és a családfő. Ám most jön a legjobb rész. Kénytelen leszel átadni Miyot, mivel képtelen vagy megvédeni.
- Miyo nem tárgy! -kiáltott fel Kudou, mire Arata elmosolyodott. Biztos volt a dolgában.
- Elhiszem, de nincs más választásod. Hiszen nem tudtad megakadályozni, hogy a Saimori család elrabolja. Plusz, a kúriánk a legerősebb mágiákkal van védve. Tehát itt nyugodtan tud edzeni.
- Abba beleegyezek, hogy töltsön itt pár napot edzéssel és megtanulja kordában tartani a Spirit Sightot. Viszont Miyo az én feleségem lesz.
Arata csak ingatta a fejét.
- Te makacs öszvér. Még mindig nem hiszed el, hogy képtelen vagy megvédeni Miyot. Egy párbaj során meg tudom neked mutatni, hogy én vagyok az erősebb. Ha te nyersz, akkor megtanítjuk Miyot és elfogadjuk a jelen állást. Ám ha vesztesz... Miyo az enyém.
Kudou és Miyo összenéztek és bólintottak.
- Rendben.
- Akkor irány a kert. Ott fogtok harcolni.- zárta le Yoshirou és kinyitotta az ajtót. Mineta ismét elbújt és megvárta, hogy a bejáraton keresztül távozzanak. Végig Kudou mögött volt, de az ajtónál azonnal kiugrott az erkélyről és hangtalan landolással ment ismét egy vastagabb bokorhoz.

Mindketten kimentek a kert ligetesebb részére. Ott Kudou előhúzta a kardját, míg Arata levette a szemüvegét és eldobta. Mineta rájött, hogy csak megtévesztésből hordta azokat.
- Ahogy mondtam, férfias küzdelem lesz, ahol a halál is megtörténhet.
- Engem ez nem zavar. Kezdjük.
Aratata villámgyorsan elővette revolverét és kettőt lőtt. Kudou kikerülte, majd kardjával vagdosva ellentámadásba lendült. Ellenfele kikerülte, ám amikor lövésre akarta emelni fegyverét, akkor az éles fém kettéhasította. Kudou legnagyobb meglepetésére az alak füsté vált és egy lövés találta el a bal vállát. Ararata kicsit távolabb volt.
- Hoppá. Bocsánat. Pedig esküszöm, hogy a kardod markolatát céloztam. -mondta gúnyosan.
- Ez mégis mi volt?
- Csak egy klón. Hadd áruljak el egy titkot az Usubákkal kapcsolatban. Nekünk soha nem adatott meg a szellemekkel vagy Grotesquierekkel szembeni harchoz a látás. Mivel a képességeink a személyek elleni harchoz lettek kitalálva. Nem ok nélkül vagyunk a császár személyes testőrei, akik a veszélyes embereket vadásszák le. De hadd demonstráljam a valóságban. Kage Bunshin!
Ekkor füst áradt szét kettejük körül. Mire feloszlott, húsz Arata hasonmás jelent meg.
- Látod? Nem vagy részeg, mégis többet látsz belőlem. Ez fogja a vesztedet okozni. Add fel.
- Ha ezt akarod, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. -jelentette ki Kudou és egyből villámcsapásokat lőtt bele a tömegbe. Azok sorban lőtték ki a klónokat, de hamar újra teremtek. Folyamatosan jöttek a lövések, de csak egy volt igazi. Erre Kudou is rájött és valahogy mindig kiszámolta, hogy melyik az igazi és azt a lövést védte ki kardjával. Amikor teljesnek érezte a villámcsapás területét, lesújtott. Ez már megsebezte Ararata jobb kezét és a klónok is eltűntek.
- Káprázatos harci tudásod van, el kell ismerjem. Ám ha azt hiszed, hogy ennyivel nyertél, akkor hatalmasat tévedsz.
Újabb klónok jelentek meg körülötte. Kudounak esze ágában sem újra eljárni ezt a táncot, ezért tűzgolyót kezdett el feltölteni. Miyo nem akart vérfürdőt látni, ezért elindult, de Yoshirou megfogta a csuklóját.
- Ne menj oda! Abba bele is halhatsz!
- De...
- Mindketten meg tudják húzni a határt. Nem fog senki meghalni.
Kudou teljesen felötlötte a tűzgolyót és ellenfele felé lőtte. A klónok az útjába állak, de mindegyik egyesével eloszlott és sikerült el is találnia, amitől a földre esve gurult öt métert. Kudou bevonta a kardját tűzzel.
- Vége van. Én nyertem. -jegyezte meg és támadott. Ám ekkor Miyo ugrott kettejük közé.
- Kudou! Ne csináld!
Ez sikerrel akasztotta meg és Arata kapott az alkalmon. A lövés áthatolt a klón Miyon és eltalálta kardforgató kezét. A fegyver kiesett a kezéből és fémes csörgéssel landolt.
- Valójában én nyertem. -mondta Arata és felkelt a földről. Lassan lépett Kudouhoz és fegyverét a homlokára célozta. Közben hajnalodott.
- Akkor mire vársz? Lőj!
Miyo eddig bírta és Kudouhoz akart rohanni. Ám ekkor a férfit egy erőtér vette körül. Kétségbeesetten próbálták egymás kezét megfogni, ám a gömb összeszűkült és eltüntette.
- Hová tűnt el? -kérdezte Miyo pánikolva.
- Ne aggódj. Csak visszateleportáltam a kocsijával együtt a lakásához. Megadom neki az esélyt, hogy újra kihívhasson, de biztos vagyok abba, hogy soha nem fogja megtenni. Elvégre, egy érzéketlen emberről beszélünk.
Miyo legbelül teljesen össze volt omolva. Nem akarta elhinni, hogy Kudoutól örökre meg kell válnia. Arata elrakta a fegyverét és Miyo felé nyújtotta a kezét.
- Menjünk be a házba és pihenj egy kicsit. Itt nyugodtan alhatsz.
Nem tudott mit tenni. Lassan felállt és bement a kúriába. A közelben Mineta figyelte őket árgus szemekkel. Tényleg vissza kellett fognia magát azért, hogy ne zúzza be a férfi képét. Tudta, hogy valami kegyetlenül gerinctelen, de látnia ezerszer rosszabb volt. Követte őket, persze állandó takarásban.

Kudounak kellett hosszú idő az elteleportálás után, hogy felfogja az eseményeket. Olyan gyorsan történt. Korábban Miyoért kezét akarta megfogni, de most hirtelen a lakása előtt találta magát az autója pedig mellette. Felállt és be akart menni a lakásba, amikor Hazuki nyitott ajtót.
- Te jó ég! Tiszta seb vagy! Hol van Miyo?!
- Hosszú történet, de a lényeg, hogy a családjánál.
- Micsoda? -kérdezte döbbenten és átkarolva vitte be a lakásba. A nappaliban letette és elkezdte gyógyítani a Giftjével. Odabent megkapta a teljes történetet, amire messze nem volt elégedett.
- Én azt mondom, hogy dobd be a törülközőt és ezt jelentsd a császárnak.
- Szerinted hinne nekem? -kérdezte vissza Kudou felszisszenve. -Az Usuba névvel szemben esélyem sincs.
- Akkor menj vissza és küzdj meg Miyoért. Persze előbb pihenj.
Ekkor Yurie rontott be.
- Uram! Telefonhívása van.
- Megyek.
Kiment és felvette.
- Igen.
- Kudou mester! A császártól most jött a felsőbb utasítás. Személyesen kell a frontra mennünk és harcolnunk. Az összes egység kimerült és pihenésre van szüksége.
- Megyek. -felelte és letette a telefont. Hazuki és Yurie is meghallották, de az ellenvéleményüknek hangot is adtak.
- Most ne foglalkozz a Grotesquier problémával.
- Igen. Jelenleg Miyo sokkal fontosabb.
- Sajnálom, hölgyeim. De a császár parancsa mindenek felett.
- Azt már nem, öcskös! Átvertek és ha ezt hagyod, akkor a Kudou famílián fogsz csorbát ejteni. -mondta Hazuki kemény és határozott hangon.
- Mi van, ha megpróbálják ellened uszítani azt a szerencsétlen lányt? -kérdezte Yurie.
- Arra Mineta már kieszelt valamit.
- Tényleg, ő hol van? -kérdezte Hazuki gyanakvóan.
- Jelenleg Miyo mellett. Besurrant mellettünk és közbelép, ha tényleg ez történik.
Ekkor beszámolt Mineta tervéről, amit még elmondott neki a kocsiban. Hazukinak elfogyott a türelme.
- Te komolyan meghibbantál? Képes voltál a farkasok közé beküldened, hogy helyetted végezze el a piszkos munkát?! Akár meg is ölhetik!
- Magára vette ezt a feladatot. Felkészült ugyanis arra, hogy nekem sokkal fontosabb problémám lesz a krízissel kapcsolatban.
- Vagy éppen ő jobban ráérdemel Miyo kegyeire, mint te. -súgta Yurie letörten, mire Kudou kikelt magából.
- Mit tudtok ti arról, hogy mekkora teher van a vállamon?! Legszívesebben ismét megküzdenék azért, akit szeretek és nem egy olyanra hagynám ezt, aki már egyszer szenvedett helyettünk! Csakhogy egy olyan krízissel kell foglalkoznom, aminél emberi életek milliói forognak kockán! Ezt nem vagytok képesek felfogni?!
Hazuki már éppen felelt volna, amikor látta öccsén, hogy az két könnycsepp csordul le az arcáról. Odament és átölelte, ahogy Yurie is.
- Bocsánatot kérek a kijelentésünkért. -mondta halkan Yurie.
- Remélem, hogy Minetát nem fogják elkapni és Miyo megtanulja a Giftjét használni. Jelenleg jobban aggódok értük, mint bármikor. -tette hozzá Yurie.
- Én is. Tudom, hogy erősek és mellettem vannak. Emiatt védem őket is és megköszönök mindent, amit adnak. Megígérem nektek, hogy amint vége van ennek a krízisnek, akkor vissza fogok menni az Usuba birtokra és visszaszerzem Miyot. Kerül, amibe kerül.
- Helyesen mondtad, öcskös. -mondta mosolyogva Hazuki és megpuszilta.
- Azelőtt viszont egyél pár falatot. -javasolta Yurie.
- Köszönöm és elfogadom.

Miyo teljes lelkiismeretfurdalásos állapotban ment végig az Usuba kúrián. Ararata ezzel ellentétben olyan örömtelien adta magát múzeumi túravezetőnek, mintha valami hatalmasat teljesített volna. A végén megálltak egy emeleti hálószoba előtt.
- Ez lesz a te szobád. Igazi nyugati luxus, amit egy olyan lány megérdemel, mint te. -mondta mosolyogva és kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm. -felelte meghajolva.
- Most pedig aludj nyugodtan. Ha enned kell, akkor a konyha bármikor a rendelkezésedre áll.
- Értem.
- A Spirit Sight kitanulására holnap kerül sor. Amúgy, bocsánat a kérdésemért, de nem voltatok hárman?
- Hogy érted? -kérdezte vissza zavarral a hangjában.
- Mikor Yoshirou kinyitotta a kaput, akkor megemlítette, hogy volt veletek még valaki.
- Nem tudok róla. Hiszen Kudouval együtt jöttem be. Ráadásul, én el voltam ájulva.
Arata egy ideig figyelte az arcát, hazugságot keresve.
- Akkor biztos tévedett. A védővarázslatok nem jeleztek betörőt.
Ekkor viszont a folyosó túlvégén fura pattanás hallatszott.
- Ez mi volt?
- Semmi. Csak az egyik Usuba gyerek játszik. Holott megmondtam neki, hogy nem szabad idebent labdázni. Intézkedek ez ügyben. Magadra hagylak, hogy kialudd magad.
- Köszönöm. -felelte meghajolva és bement a szobába. Arata még azelőtt megfordult, így Minetának volt esélye beugrani Miyo mögött és bebújni az egyik szekrénybe elbújni. A férfi időközben megtalálta a labdát, de a gazdáját nem.
- Kis taknyos! Esküszöm, hogy megölöm Raijint ezért. Nem tud vigyázni a gyerekére. -morogta magában és felvette. Aztán elindult a földszintre. Időközben Miyo az ágyához ment és leült rá. Nem volt fáradt, sokkal inkább emésztette belülről a bűntudat. Minetának itt volt a remek alkalma, hogy beavassa a tervébe. Csendben ugrott az ágyra, majd hátulról ölelve befogta a lány száját.
- Ne sikíts és ne hangoskodj. -súgta halkan és próbálta a kapálózását és kiabálását visszatartani. -Én vagyok az, Mineta.
A kijelentésre rögtön megállt. Halkan kérdezni akart, de még nem engedte el.
- Most elengedem a szádat. Ne kiabálj, pláne ne áruld el annak a köcsögnek, hogy itt bujkálok. Rendben?
Bólintott, mire elengedte. Rögtön megfordult és átölelte.
- Annyira sajnálom. Minden az én hibám. -súgta könnyes szemekkel. Mineta letörölte őket.
- Semmi baj. Sejtettem, hogy valami sunyiság van az Usuba családban. Emiatt eszeltem ki a saját tervemet.
- Igenis baj. Ha elmondtam volna Kudounak, hogy mi a bajom, akkor nem tartanánk itt.
- A helyzet az, hogy a végkimenetele akkor se lenne másabb. -jegyezte meg kicsit hangosan és megsimogatta az arcát. -Viszont, ahogy mondtam, kieszeltem a saját tervemet és most lépett életbe.
- Miféle terv?
- Az árnyékból figyelem azt, hogy kitanulod a Spirit Sightot. Azzal egyet kell értenem, hogy ez az egyetlen módszer a rémálmaid megszüntetésére. Ám Arata nálam zéró bizalmat érdemel. Nagyon keresztbe tett, mondhatni megrabolt titeket. Ha megpróbálja a házasságotokat komolyabban kikezdeni, akkor kegyetlenül beverem a pofáját.
- Kudou haragszik rám? -kérdezte megtörten.
- Szerintem nem. Aki teljes szívéből szeret, az sosem érezne irántad haragot. Most neki másabb problémája van, máskülönben fixen visszavágót követelt volna.
- Pedig minden joga megvan hozzá.
Mineta átölelte.
- Bízz bennem. Eddig bevált az igazam, nemde?
- Igaz. -mondta Miyo minimális mosollyal. -Legutóbb nem tettem meg, de most megteszem. Mindig őszinte leszek hozzá.
- Helyes. Viszont, volna egy kérésem.
- Mi lenne az?
- Étel. Majd kilyukad a gyomrom.
- Persze. De hogyan akarsz enni, amikor bujkálnod kell?
- Megoldom. Viszont a közeledben kell maradnom, mert akkor a védővarázslat nem érzékel betolakodóként.
Ekkor látta meg Miyo, hogy Mineta jobb karján ott volt az a hajdísz, amit még neki adott. Azon legalább két hajszála volt belefonva.
- Rendben. Megpróbálok lassan haladni.
- Nyugodtan kell, a saját tempódban. Ne kelts feltűnést. -motyogta mosolyogva, majd az olvasó felé fordult. -Még jó, hogy kicsi vagyok. Továbbá, tisztára a Migi to Daliban érzem magam. Csak egymagam vagyok.
Miyo ezt nem vette észre, hanem kinyitotta az ajtót. Mineta azonnal besurrant a legközelebbi rejtekhelybe. Innentől a lehető legóvatosabbnak kell lennie.

Aznap este a Különleges Erők Speciális osztaga harcra készült Tokyo külvárosi részén. Eddig minimális emberáldozatokkal jártak az egyes ütközetek, de a hadsereg főbb részeinek pihenés kellett. Egyelőre minden nyugodtnak látszott, így volt idő a felkészülésre. Kudout Godou ébresztette fel. Elméletileg hamarosan támadni fognak.
- Főnök! Ébresztő!
Lassan nyitotta ki a szemét. Alig aludt két órát, ami messze hatalmas baj. Tekintve, hogy hamarosan egy komplett Grotesquier hadsereggel kell harcolniuk.
- Álmodban beszéltél.
- Bocsánat. -morogta félkómásan, majd nyújtózott egyet.
- Hogy érted, hogy bocsáss meg?
- Semmi olyan, ami a jelen helyzethez kapcsolódik. -felelte és kinézett a sátorból. Odakint minden nyugodt volt. -Jelentést kérek.
- Kazushi a Tokyo közeli helyőrség vezetőjeként már visszavert egy komplett támadást. Nem tudták a teljes sereget felszámolni, de legalább 300 biztos ölést hajtottak végre. Sebesültek nincsenek, de nagyon kifáradtak.
- Értem. Felénk mennyi tart?
- A felderítők eddig 500-at mondtak. A császári sereggel együtt 300 főt számlálunk.
- Mint a spártaiak a Thermopülai-szorosban a perzsák ellen.
- Bárcsak a legendához hasonlóan emberek ellen küzdenénk. -sóhajtotta Godou. Ellenben valami furcsát érzett legbelül. Mintha ez terelés lenne. -Miyoval minden rendben van?
- Miért kérdezed?
- Tudod, sosem éreztem, hogy vár otthon bárki is. Ezért ismeretlen érzés számomra az aggódás. Csatára képzett katona vagyok csupán.
Kudou tekintete kicsit szomorúvá vált. Esze ágában sem akarta beavatni abba, hogy mi történt Miyoval. Már éppen válaszolni akart, amikor az előőrs kiáltott fel.
- Jönnek!
- Mindenki vegye fel a harci formációt! -kiáltott fel Kudou, mire a teljes táborban szervezetten álltak be. Nem kellet sok idő, hogy a Grotesquierek felbukkanjanak, ezzel eltakarva a szembe lévő tájat. Torz, kifordult testüket és sötét tónusaikat már csak sikolyuk tudta félelmetesebbé tenni. Ám a csapat nem rettent meg. Kudou parancsára vártak. Még nem adta ki, mivel nem voltak támadási távolságban. Türelmesen várt, amíg az első húsz belépett a hatótávolságukba.
- Támadás!
Parancsára mindenki sorban lőtte el a Giftjeit. Ebben játszott az óvatosság, mert nem akarták, hogy két ellentétes technika semlegesítse egymást. Az elemek játékának meglett az eredménye, mivel a Grotesquierek sorban pusztultak el. Ráadásul a látványa külső szemszögből úgy nézett ki, mintha tűzijátékokat lövöldöznének. Percről percre úgy látszott, hogy ezt a támadást sikerrel verik vissza, ám ötvenen így is a pajzsokhoz jutottak. Próbálták széttörni, de a szemfülesek azonnal megölték őket. A védekezés teljesen sikeres volt, mivel a Grotesquierek egy csoportja inkább visszavonulót sikoltott.
- Támadást berekeszteni! -adta ki Kuodu a parancsot. Csendben figyelte a terepet az esetleges támadás folytatására. Ám teljesen csendes lett minden és csak a széttépett földdarabok voltak a harc megmaradt nyomai. Godou megszólalt.
- A felderítők most küldtek telepatikus úton jelentést. A Grotesquierek tényleg visszavonultak.
- Mennyit öltünk meg?
- Több, mint a felét.
- Értettem. -mondta, majd ismét magas hangon folytatta, immáron az embereinek. -Mindenki pihenj! Éjszakai őrséget felállítani! Tartsátok a készenléti állapotot.
- Értettük! -hallatszott mindenkitől a válasz. Aztán a katonák visszatértek a rutinjukhoz.
- Ez szokatlan, nem gondolod? -kérdezte Godou.
- Mire gondolsz? -kérdezte, miközben még figyelte a terepet.
- Az, hogy a Grotesquierek ennyire összetetten és már már taktikusan harcolnak.
- A gondolataimból olvastál. -jegyezte meg szűkszavúan. Aztán visszatért a sátorba és a falának dőlve próbált aludni. Magában csak Miyora tudott gondolni. Remélte, hogy jól van és hamarosan újra láthatja majd.

Másnap reggel Miyo edzése a Spirit Sightra elkezdődött nem sokkal reggeli után. Arata egy különleges terembe vezette, Mineta közvetlenül mögöttük bujkált. Legbelül dicsérte a lány leleményességét, aminek köszönhetően nem üres gyomorral vághatott bele a kémkedésbe. Ugyanis mindig akkor adott neki ételt, amikor senki nem figyelt rá. Maga a terem olyan hangulatot árasztott, mintha valami kút mélyén lennének.
- Itt tudod megtanulni a Spirit Sight irányítását és kordában tartását. Viszont, minden olyan Usuba vérvonalbeli Giftet is itt lehet megtanulni, ami szellemi koncentrációt igényel. -fogott bele a magyarázkodásba Arata.
- Mi lenne az edzésem lényege? -kérdezte kíváncsian. Jelenleg félretette a Kudouval kapcsolatos bűntudatát, elvégre ez tényleg egy vitális dolog a részéről.
- Meditálás. Kicsit bővebben a tudatos álmodásként is betudható. Normális esetben nincs kontrollunk a tudatalattink felett. A Spirit Sight kapuja pedig pont az. Amikor rémálmaid voltak, akkor lényegében nem volt irányításod alatt a Gifted. Adja magát, hogy most neked kell átvenned az irányítást.
- Hogyan?
- Nos, be kell valljam a tényt, hogy nem tudom. A helyzet ugyanis az, hogy a Giftem harcra való. -mondta kicsit kellemetlenül Arata, de kis köhintés után hangja ismét tárgyilagosra váltott. -Jelen helyzetben az Usuba rezidencia teljesen le van védve kívül és belül egyaránt. Ez azt jelenti, hogy az erőd el van nyomva. Ám itt valamennyit enged, de nem annyit, hogy komolyabb károkat okozzon benned.
- Tehát akkor tudatosan kell álmodnom?
- Dióhéjban. Viszont, délután úgyis pihenned kell. Akkor a könyvtárunkban szabadon kutathatsz. Ott biztos megtalálod a Spirit Sight irányításához a megfelelő lépéseket. Viszont most magadra hagylak. Ugye nem baj? -kérdezte.
- Nem. Megoldom egyedül is. -hajolt meg és leült a terem közepére. Arata távozott, ezzel magára hagyva. Mineta úgy gondolta, hogy semmi odafigyelést most nem kell csinálnia pár óráig. Figyelte, ahogy Miyo törökülésben lehunyja a szemét és mély levegőt vesz. Visszafordult a falhoz és nekitámaszkodott. A reggeli hirtelen eszébe jutott, de az annyira semmitmondó volt. Tökéletesen elkészített, de teljesen íztelen. Már most hiányzott neki a Kudou rezidencia és a főztje. Végül is, a házi koszt a legfinomabb, ahogy a mondani szokás. Ekkor ébredt rá, hogy úgy gondolkodik, mintha ez lenne az igazi első otthona. Bár, honnét tudhatná? Hiszen soha az életbe nem adatott meg efféle luxus. A szülei házát nem nevezheti annak, az árvaház rideg és gyarló volt és a diákszálló pedig iszonyatosan érzelemmentes. Itt viszont mintha tényleg otthon melege fogadja. Hiszen szeretik, törődnek vele és őszintén mosolyognak rá. Miyo pedig úgy viselkedik vele, mintha a nővére lenne. Ezen a ponton annak örült volna a legjobban, ha soha nem térhet vissza a saját idejébe. Gondolatait azonban egy kinyíló ajtó szakította félbe. Kezdetben azt hitte, hogy Arata tért vissza, ám ettől sokkal meglepőbb férfit szemelt ki. Az osztályába van pár izompacsirta, de ez még azokon is túltett. Már az volt a csoda, hogy nem törzsből tud csak megfordulni. Hagyományos fehér kimonó volt rajta, aminek az oldalán vörös pókliliom szerepelt. Mellette egy négyéves forma kisfiú ment. Miyo is felfigyelt rá.
- Jó reggelt, uram. -köszönt és felállva meghajolt.
- Neked is. Szóval te vagy az újonnan jött Usuba családtag. -állapította meg mély basszus hangon.
- Igen. A nevem Saimori Miyo. Örülök a találkozásnak.
- Az enyém Usuba Raijin. Szintúgy. Mond csak, kizárólag te tartózkodsz a szobában?
- Igen. Éppen a Spirit Sightot tanulom.
A férfi arcáról leolvasható volt, hogy nem hitte el. Kezdett a szobában körbenézni, de a félhomály és a rejtekhely miatt nem veheti észre. Fel akart sóhajtani, ám észrevett valami nyugtalanítót. A gyerek eltűnt. Ám ez volt a legkisebb probléma, mert valami megérintette a hátát.
- Megvagy.- mondta egy vékonyka hang. Ekkor döbbent rá, hogy hová tűnt el. Sikerült mögé kerülnie. Raijin is odanézett.
- Gyere ki, akárki is vagy. Hacsak nem akarsz meghalni. -jelentette ki határozottan. Miyo arcán végigfutott a rettegés. Talán ezzel megpecsételték a sorsukat? Mineta felemelt kézzel jött ki, mögötte a megtalálója.
- Eszes trükk, azt meg kell hagyni. -bólintott, mikor kiszúrta a karkötőt. -A betörést jelző erőtérnek a vakfoltját használtad ki. Csakhogy én sokkal kifinomultabb erőérzékeléssel rendelkezek.
- Értem, lebuktam, világos, sikerült felfognom. -súgta türelmetlenül Mineta. -Viszont nem akarok rosszat.
- Azt vettem észre. Különben direkt az értéktárgyakra mentél volna rá vagy a titkos részlegebe hatolnál be a könyvtárba a titkainkért. Viszont amit tudni akarok, hogy miért loholsz Miyo közelében és vállalsz a legkeményebb kockázatot azzal, hogy a birtokra betörtél?
Nem látott más választást, elmondta a teljes igazságot. Raijin itta a szavait, de a végére már nem igazán látszott az, hogy ellenséges lenne. Ekkor volt alkalma közelebbről megnézni. Olyan férfinak tűnt, akivel nem igazán jó üzlet kikezdeni. A gyereke ellenben kicsit furcsa volt a számára. Fekete bőrű, kicsit furcsa hajú, de amúgy aranyos srác, aki jelenleg őket nézte. Mire a történet végére ért, a férfi leguggolt Minetához és megveregette a vállát. Noha enyhe volt, úgy érezte minden egyes veregetésnél, hogy a lábai összerogynak.
- Nemes célok vezérelnek téged és bátor vagy. Megérdemled a tiszteletünket.
- Köszönöm. -felelte.
- Akkor nem árul el minket Yoshirounak? -kérdezte Miyo csodálkozva.
- Annak a vén szenilis öregembernek? Meg a kis szépfiú Aratának? Gyűlölöm őket, úgyhogy nem fogom. Amúgy a fiam Itou.
- Örülök a találkozásnak. -hajolt meg Miyo, leguggolt és megsimogatta az arcát. -Igazán aranyos vagy.
- Maga meg csinos.
Mineta ellenben kicsit furcsállta a férfi kijelentését.
- Hogy érted azt, hogy gyűlölöd? Hiszen te is Usuba vagy.
- Kitagadtak öt évvel ezelőtt, amikor nem akartam a családon belüli házasságot és inkább a szerelmemet választottam. Múlt hónapban viszont visszafogadtak. Mivel nincsen otthonom, hiszen a feleségem akkortájt hunyt el és minden tartalékomat a temetés vitte el, ezért elfogadtam az ajánlatot. Ám hányingerem van a kétszínűségüktől.
- Ez magyarázza a kimonódat....
Mineta nem tudta tovább folytatni, mert Raijin felemelte a kezét.
- Bújj el! Arata jön vissza.
Nem kellett több figyelmeztetés, mert hangtalanul visszasurrant. Pont beért, mikor kinyílt az ajtó. Az említett férfi volt az egy kimonóval a kezében. Ám észrevette őket.
- Te mit keresel itt? -kérdezte megvetően.
- Találkozni szerettem volna Miyoval. Továbbá, tanácsot adni neki az edzéshez. Már az is baj a számodra?
- Nem. Sőt, ennek örülök. -mondta gyors mosollyal. -Csak éppen elhoztam a Usubák által használt kimonót. Sokkal szebb, mint amibe jött. Kudounak nincsen érzéke ahhoz, hogy a legtökéletesebb nőnek megtalálja a legjobb ruhát.
- Hidegen hagy a mások felé tett sértő megjegyzéseid. Hallgattam már eleget, mióta itt vagyok. -jegyezte meg szűkszavúan, majd Arata elé állt. -Ami jobban kihoz a sodromból, azok a módszereid a párbajok során.
- Hogy érted? Hiszen tisztességesen győztem le Kudout és elvettem tőle azt, amit sosem tudott megbecsülni. Ismerem már évek óta és egy jégszívű és érzelemmentes alak.
- Láttam a teljes párbajotokat. Felfordul a gyomrom a módszereidtől. Miyo alakjával küldtél oda egy klónt, hogy megakassza a támadását.
- Ne add be nekem, hogy te nem ezt csináltad volna.
- Soha. Csak olyan vetemedik arra a szintre, akinek nincs a szívében becsület és a harcosok kódexét sem ismeri. Az nem érdemel rá egy igazi nő kegyeire.
- Jól válogasd meg a szavaidat, te kis senki. -sziszegte Arata a fogai között és kezével a pisztolyáért akart nyúlni, ám félúton megállt. Okkal, mert látta, hogy Raijin keze ökölbe szorult.
- Jobb, ha leteszel az ellenem való harcról. Különben számolhatsz arra, hogy rosszabb eredménnyel fog végződni, mint a legutóbbi balhénk. Ha a szenilis vénember nem állít meg akkor, már rég a sírban lennél.
Arata szeme fél percig félelmet mutatott. Aztán Miyohoz ment és átadta neki.
- Ezt még megúsztad. Legnagyobb szerencsédre eléggé kevés Usuba van az élők sorában. Nem áll szándékomban ezt is ritkítani.
- Én szívesen megritkítanám a fogaidat. Most viszont tűnj innét. Úgysem tudsz segíteni.
Arata meglepő módon sarkon fordult és kiment a szobából, majd becsukta az ajtót. Itou az egész beszélgetést néma csendben hallgatta végig, de az ő arcán is látható volt, hogy utálja a férfit.
- Előbújhatsz. -jegyezte meg Mineta felé. Az csak elképedve jött ki a rejtekhelyéről.
- Ennyire gyűlölitek egymást? -kérdezte.
- Az még enyhe kifejezés. Amikor összeházasodtam, akkor sértegette a volt feleségemet. Én meg szájon vágtam.
- És nem halt meg? Már nem azért mondom, de az ökleid halálosak. -mondta ámulattal.
- Meg akartam ölni, de a vénember kettőnk közé állt. Az volt a szerencséje, hogy öregeket, gyerekeket és nőket nem bántok egészen addig, amíg nem hagynak más választást. Viszont, most Miyo edzésében szeretnék segíteni.
- Igazán hálás vagyok a segítségért. -hajolt meg. Ő sem tudott túllépni a konfliktuson. -Bár, kaptam egy tippet a Spirit Sightra.
- Hadd találjam ki, mi az. Tudatos álmodás meg ehhez hasonló ostobaságok. Gyertek fel a szobámba. Nálam van az a könyv, ami segíthet rajtad. Továbbá, elmondom, mi ez az egész az Usuba családdal kapcsolatban.
- Rendben.
- Tudsz követni minket, Mineta? -kérdezte ránézve.
- Persze. Ha eddig nem vett észre, akkor most sem fog.
- Akkor kövessetek.
Raijin kinyitotta az ajtót és intett a társaságnak.

A társaság elindult a lépcsők felé, de Raijin irányt változtatva egy kisebb szobába nyitott be.
- Nem a hálókörlet felé kell mennünk? -kérdezte Miyo bizonytalanul, mire Raijin megfordult.
- Igen, de ahogy mondtam, beavatlak titeket az Usuba család tragikomédiájába. -felelte, majd egy hatalmas falikárpitra mutatott. A zöld -fehér alapú, szoba nagyságú darabok emberek képei szerepeltek, évszámokkal együtt. A tetejére ősi japán nyelven volt valami felirva. Mineta csak értetlenül nézte.
- Ősi családi jelige. Latin megfelelője „Non ducor, duco.", vagyis „Nem vagyok vezetve, vezetek." -fordította le Raijin a szöveget. -Ez a főbb mottója a családnak és a rohadás fő oka. Maga a dinasztia a 8. -ik század óta áll a császár szolgálatában. Mindig is hatalmas tettekkel bizonyítottak, emiatt isteni színre magasztalták mindazt, akinek Usuba családneve van. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy legyőzhetetlenek leszünk, ám egyszer mindennek vége szakad. Usuba Kaneki a 19. -ik században kitalálta, hogy aki nem a saját családtagjával házasodik, az örökre száműzve lesz a családból.
Miyo megtalálta az említett férfi nevét. Addig nem sok száműzött volt feltüntetve, de utána egyre sűrűbbé váltak. Raijin folytatta a történetet.
- Ennek első áldozata a lánya volt, aki a Watanabe família akkori legfiatalabb férfijához ment. Aztán jöttek szép sorba. Hiába próbált a császár tárgyalni velük és visszavonni a szabályaikat, azok sértődötten vágtak vissza azzal, hogy ne szóljon bele a leghűségesebb emberei magánügyébe. Azt érdemes megjegyezni, hogy az akkori császári udvarban szolgáló fontosabb személyek jelentős része Usuba volt.
- A vérfertőző családok tipikus esete. -jegyezte meg Mineta teljesen sötét éllel.
- Mire gondolsz?
- Tanultam ezekről a dinasztiákról. Ahogy az idő haladt, egyre inkább elfajzottabb utódok jöttek létre. A gyengeelméjűség a legjobb jel erre, de ehhez a mértéktelen arroganciát és gőgöt társítod és kész a bukás receptje.
- Okos vagy. Ez is történt és innét indult ki a változásra való törekvés.
Raijin az ujjával Usuba Sumire mutatott.
- Anya. -motyogta Miyo és megsimogatta a festet arcot. Már csak ennyi maradt meg belőle.
- Igen. Édesanyád azért ment hozzá Saimori Shinichihez, mert az Usuba név kezdett meginogni hírnév szempontjából. Yoshirou azzal a lendülettel száműzni akarta a famíliából, ám észrevett valamit.
- Egyedül maradt. -fejezte be Itou szomorúan, mire az apja megsimogatta a fejét.
- Igen. Ezért menteni akarta a menthetőt. Kitalálta, hogy mindenkinek megbocsájt és visszafogadja őket, ha hajlandóak visszajönni. Erre azok, akik hajlandóak voltak válaszolni...
- Hadd találjam ki. -szakította félbe Mineta. -Annyit irtak vissza: Az Usuba család megérdemli, hogy végérvényesen kihaljon.
- Röviden és tömören. Az egyelten igazi visszatérő az Arata Horikoshi, ennek a piperkőcnek az apja.
- Komolyan? -kérdezte Miyo.
- Igen. Akkor még Tsurugi még csecsemő volt, de hála az itteni agymosásnak, teljes vérű Usubának hiszi magát. Én sem akartam visszatérni, de a fiam miatt bármit hajlandó vagyok megtenni. Nem akartam, hogy nyomorban éljen.
- Emiatt tértél vissza ide. -fejezte be Miyo és megsimogatta a férfi karját. Mineta is átérezte a férfi fájdalmát. Végülis, testalkata ellenére nagyszerű ember benyomását kelti.
- Sajnálom. -mondta halkan, mire Raijin mély levegőt vett.
- Már mindegy. Amint jobb lehetőséget találok, egyből lelépek ebből a pokolból. Addig viszont segítek nektek.
- Köszönjük. -hajoltak meg mindketten.
- Most viszont menjünk a szobámba tanulni. Azelőtt ebédeljünk meg.
A társaság az étkező felé vette az irányt. Mineta elhatározta, hogy a jótett helyébe segíteni fog neki valahogyan. Remélte, hogy ebbe Kudou is hajlandó lesz részt venni.

Az ebéd igencsak feszülten telt és nem ok nélkül. Arata és Raijin egymással szemben ültek és látható volt, hogy utálják egymást. Mivel a családfő is itt volt, ezért Mineta nem tudott az asztalnál megbújni. Mikor befejezték, a férfi egy nagy adag ételt vett fel egy tálcán.
- Hová viszed őket? -kérdezte Arata mérgesen.
- A gyerekemnek. A szundija után egyen egy kicsit. Utána kezdünk el edzeni. Addig meg Miyonak segítek a Spirit Sight alapjait megtanulni.
- Rendben. Viszont szeretném, ha tudnád, hogy Miyo csak az enyém lesz. Megküzdöttem érte...
- Én nem te vagyok, ezt jobb, ha tudod. -vágta rá idegesen Raijin, ám Arata elnevette magát.
- Ez mondjuk igaz. Sosem voltál tisztában a társadalmi ranglétrával. Mert nem egy Usuba nőt vettél el, az egy dolog. De hogy emellé egy maj...
- Úgy fejezd be, hogy addig foglak ütlegelni, amíg már nem tudsz megszólalni azzal a csepűrágó pofáddal.
- Ebből most legyen elég! -kiáltott fel Yoshirou. -Nem fog itt verekedés kitörni!
- Maximum csak verés. -vetette oda megvetően Raijin, majd a fiával együtt elindult a szobájuk felé. Miyo engedelmesen meghajolva követte. Amikor megérkeztek, akkor tudta meg Mineta, hogy az étel nem feltétlenül a gyereknek szolgált majd uzsonna gyanánt. Ugyanis a férfi egy tányért rakott le elé.
- Tessék, az ebéded. Inkább valamelyikünk szobájába fogyaszd el. Elengedhetetlen a növekedéshez.
- Kösz. Nem tudtam, hogy a szelíd óriás még egy humoristát is rejt magában. -jegyezte meg nevetve és elkezdett enni. Itou befeküdt az ágyába, mire Miyo úgy döntött, hogy felolvas neki valamit. Mineta a gyerekre nézett. Az ámulattal hallgatta a mesét, mintha az anyja olvasná fel. Mikor végzett, már éppen lehunyta a szemeit. Addigra már befejezte az étkezést és hallgatta, ahogyan Raijin tanítja Miyot a Spirit Sightra. Nem sokat fogott fel belőle, de a főbb lényege az egésznek, hogy az akaratával tudja irányítani a Giftjét. Végül ülve elnyomta az álom. Csak akkor ébredt fel, amikor Raijin keltette.
- Jól elaludtál. -mondta halkan.
- Az biztos. Van mögöttem legalább vagy 24 óra. -motyogta.
- Amúgy, volna egy kérdésem. Márha nem vagyok tolakodó.
- Mi volna az?
- Hogy fogtok lefürödni?
Erre Miyo és Mineta arca teljesen elvörösödött. Erre nem is gondoltak.
- Valamit csak kitalálunk. -felelte Miyo.
- Remélem, mert eddig csak a Giftem vette észre azt, amit az erőtér nem. A szagotok már egy másik fennmaradó probléma.
- Legrosszabb esetben alkalmazzuk a régi mondást. Ami az Usuba házban történik, az ott is marad. -bölcselkedett Mineta, mire Raijin halkan felnevetett. Szerencsére a fürdőszoba ajtaját be lehetett zárni és volt függöny is a kádhoz. Így még kínos történetek sem születhettek.

Eljött az este, ami a lefekvést illette. Mineta és Miyo egy ágyon voltak kénytelenek osztozkodni, mivel ez a szoba is zárható volt.
- Amúgy, nem fér valami a fejembe. -motyogta Mineta.
- Micsoda? -kérdezte halkan Miyo és megfordult. Akkor látta, hogy barátja tényleg elmélyülten gondolkodik.
- Azt megértem, hogy későn ébredt fel a Gifted. Ám, amikor a Saimori birtoknál láttam a fát, akkor nagyon erős és idegen érzés fogott el. Nem lehet, hogy elzárták az erődet?
- A családom sosem volt ilyenre képes. -felelte és megsimogatta az arcát. -Neked is hiányzik Kudou és a háza?
- Igen. Itt lehet, hogy gyönyörű és díszes, mégis annyira rideg. Pláne, hogy megtudtuk az Usuba család kétszínű hozzáállását saját magukhoz. Pedig azt hittem, hogy csak kifogyott a produkciós kassza, azt azért vagyunk ennyien kevesen. -vonta meg a vállát és folytatta. -Kudou legalább gerinces és tisztességes férfi, akit tényleg melléd teremtettek. Én meg veletek élhetek át jót és rosszat. Mintha az első igazi otthonomat találtam meg.
- Értem. Nagyon remélem, hogy mihamarabb visszaérkezik az, hogy ott élhessünk ismét.
Ezekután hosszú csönd következett. Miyo átölelte.
- Köszönöm, hogy tartod bennem a lelket.
- Nem kell. Ez a barát dolga. -súgta örömtelien. Végül elnyomta őket az álom.

Négy nap telt el, mire Miyo kitanulta a Spirit Sight alapjait. Párszor próbálta tudatával a túlvilágba utazni, de a mai napon nagyobb fába akarja vágni a fejszéjét. Ezt reggel megosztotta Aratával, közvetlenül reggeli után.
- Szeretném megtudni az igazat anyámmal és az erőmmel kapcsolatban.
- Ez szerintem kicsit veszélyes. Ha ott valami hiba csúszik bele a számításodba, akkor ugyan visszajöhetsz a tudatoddal a valóságba, de fennáll a veszélye annak, hogy az az emlék sérült lesz.
- Nem érdekel. Válaszokat akarok mindenképp. Ha most megbocsájtasz, akkor mennék edzeni.
Miyo mondata végén meghajolt és elindult a meditációs terembe. Mikor becsukódott az ajtó, a rejtekhelyről Mineta nézett rá. Lassan hozzáment és megfogta a kezeit.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár, kit áltatok, erős nő vagy és simán meg tudod csinálni.
- Köszönöm. -súgta és megölelte. Tényleg olyan volt a számára, mintha a testvére lenne. Végül bement a körbe és behunyta a szemét. Tudatát a múltba vitte vissza, egyenesen anyja emlékeibe. Szeme előtt a sötétség formát öltött. Egy teremmé alakult, amit rögtön felismert. Ez az Usuba kúria nappalija. Az első, akit felismert, az az anyja, Sumi volt. Közben felismerte Yoshirout is, igaz itt egy kicsit fiatalabb volt.
- Ezt nem fogom hagyni! -kiáltotta Sumi szemeibe nézve. -Nem hagyhatom, hogy az Usuba vérvonal felhíguljon!
- Van más választásunk? -kérdezte a kezét meglendítve. -A családunk gyakorlatilag alig létezik. Már a császár is azt fontolgatja, hogy lefokoz minket.
- Ez hazugság! Az Usubák mindig is a császár kiváltságosai maradnak!
- Már nem. Nézz szembe a tényekkel. A múltban, ha a császári tisztek közé követ dobtál, akkor biztos, hogy egy Usubát találtál el. Most meg az a legritkább dolog, ami megtörténhet. Meg az elvetemült ősöd ötlete, miszerint akik nem családon belül házasodnak össze, azok örökre ki legyenek tagadva...
- Azt egy bölcs ember találta ki, hogy a vérünk tisztasága örökre fennmaradjon! -üvöltötte zihálva. -Ha te is szembe akarod köpni a családunkat, akkor menj!
- Rendben. Ha te ennyire ellene vagy annak, hogy a családomat megmentsem, akkor megteszem. -sóhajtott fel és az ajtóhoz ment, ám ott megállt. -Viszont jobb, ha tőlem tudod, hogy annyira kevesen vagyunk az esztelenségetek miatt a császár tényleg le fog minket fokozni. A Saimori családdal való beházasodás pont ezt akadályozná meg.
- Hogy merészeled...
- Ám a végén csak te fogsz maradni és amikor már annyira gyenge leszel, hogy lábra sem tudsz állni... rájössz, hogy a vértisztaság semmit nem fog érni.
Ezzel a mondattal távozott, mire a szoba a semmivé foszlott. Mikor újra alakot öltött, akkor már a Saimori birtokon volt. Sumi annál a cseresznyefánál volt, amit a Saimoriék kivágtak. Most viszont teljes pompájában tündökölt. A nő karjában egy pufók arcú csecsemő aludta az igazak álmát.
- Miyo. -súgta, miközben lenézett rá. -Te vagy a legjobb dolog az életemben. Kár, hogy már nem láthatlak felnőni. Viszont azt szeretném, hogy boldogságban és örömben nőj fel. Ha kiderül a valódi erőd, akkor soha nem lesz nyugtod és örök fájdalom és szenvedés vár rád. Emiatt zárom el az erődet. Remélem, hogy ez örökké így lesz.
Sumi a fa törzsére helyezte szabad kezét. Hirtelen kékes árnyalatú fények kezdtek a fába szállni. Mikor véget ért, a nő köhögve rogyott össze. A felnőtt Miyo elkezdett sírni. Kis idő után Sumi felkelt. Kimonója széle véres volt, ahogy az ajka is, viszont mosolygott.
- Szeretlek, lányom.
Újra változott a kép és immáron Sumi egy ágyban feküdt. A vak is láthatta, hogy tényleg nem sok maradt hátra az életéből. Mellette a kicsi Miyo aludt. Odakint Shinichi hangja törte meg a csendet.
- Mit mondtak az orvosok, mennyi ideje van hátra? -kérdezte.
- Napok, uram. -felelte egy női hang, mire a férfi felhorkant.
- Emiatt nem akartam Usubához hozzámenni. Vérfertőző, beképzelt, gőgös banda. A valóságban meg olyan fiatalon hullanak, mint a legyek télen.
- De uram. A feleségéről van szó.
- Csak érdekből vettem el. Már hónapokkal az Usubák ajánlata előtt határoztam el, hogy Kanokoval házasodok össze. Az egyetlen hasznom az volt, hogy jelentősen emelkedett a családom hírneve és vagyona. Jobban belegondolva... még jó, hogy ez a lotyó hamar megdöglik. Legalább a jó döntést fogom meghozni, negatív következmények nélkül.
Erre nem érkezett felelet. Shinichi folytatta.
- Maradjon mellette. Ha meghal, akkor intézd a temetést. Semmi extravagáns nem kell, a mezei közembereknek való bőven jó lesz.
- Értettem, uram.
Ezekután az emlék megszakadt. Miyonak ennyi bőven elég volt és elméjével visszatért a valóságba.

Mineta csendben figyelte Miyo meditálását. Legbelül aggódott érte, noha semmi oka nem volt rá. Arra viszont felfigyelt, hogy sír. Reflexszerűen ment oda hozzá letörölni a könnyeit, ezzel megtörve az álcáját. Miyo ekkor megragadta a csuklóit és kinyitotta a szemét.
- Köszönöm. -súgta hálásan.
- Lefogadom, hogy a látottak nagyon felkavartak.
- Igen, de muszáj volt megtudnom.
- Ha szeretnéd, később elmesélheted.
Csak bólintott és átölelte.
- Most menj vissza a rejtekhelyedhez. Még folytatom az edzést.
- Persze. -bólintott. Pont beért oda, amint kinyílt az ajtó. Arata jött be rajta.
- Miyo! Szeretném megtudni, hogy hogy haladsz a múltbeli kutakodással.
- Sikerült megtalálnom azt, amit kerestem. -felelte és felállva meghajolt. Ugyanazt a kimonót viselte, mint amikor Kudou idehozta. Lényegében ezzel tüntetett az Usubák ellen.
- Örülök neki. Szeretnéd megosztani velem?
- Nem. Ez az én személyes emlékem.
- Értsem ezt úgy, hogy a jövendőbeli férjed elől titkolod azt, ami összeköt minket? Szép dolog, mondhatom.
- Mi? -kérdezte döbbenten. -Te nem vagy a férjem.
- Pedig ez volt a Kudouval való párbajom feltétele. Hidd el nekem, hogy sokkal jobban jársz velem, hiszen mellettem biztonságban és kényelemben élhetsz.
- Én mindig is Kudout fogom szeretni.
- Hogy lehetsz szerelmes egy olyanba, akinek egyáltalán nincsen szíve?
- Ez nem igaz! -fakadt ki Miyo, mire Arata ingatta a fejét.
- Olyan kis naiv vagy. Ha ez tényleg így van, akkor most hol van? Bármikor nyitva áll az ajtó a párbajunk megismétlésére, mégis se híre, se hamva. Ha megfogadsz tőlem egy jó tanácsot, ne is várj rá. Túl ostoba ahhoz, hogy értékeljen téged.
Minetának nem sok kellett, hogy lebuktassa magát és addig üsse Aratát, ameddig nem lesz olyan a feje, mint egy lufi. Ráadásul továbbment a pofátlansági mércében, ugyanis megfogta Miyo vállát és mániákusan belenézett a szemeibe. Kezdte egyre közelebb húzni, aminek viszont ellenállt.
- Nem lesz más választásod. Én nyertem a párbajt és senki nem fog megakadályozni a házasságunkban.
Ekkor viszont egy hatalmas kéz ragadta meg a csuklóját és satuként szorította. Ettől kénytelen volt engedni. Miyo hátralépett pár lépést és meglátta a segítőjét. Raijin volt az, aki másik kezével meglökte Aratát. Ettől hátratántorodott három métert.
- Hogy merészeled, te istenverte gorilla?!
- Halottam a beszélgetéseteket és kezd belőled elegem lenni. Ne zaklasd tovább Miyot a mocskos ajánlatoddal, különben ténylegesen megöllek.
- Senki nem úszhatja meg, ha egy Usubát fenyeget meg! Főleg nem te! A nagyapám fog hallani erről, az biztos!
- Akkor azt fogja tőlem hallani, hogy megpróbáltál erőszakkal közösülni vele. -jegyezte meg Raijin, tekintetében a kegyelmet abszolút nem ismerve. Arata felállt és elkezdett hátrálni.
- Úgysem fog neked hinni! Én vagyok a...
- Pedig nem ez a helyzet. A családunk kódexébe benne van, hogy addig semmiféle testi kontaktus nem történhet meg, amíg nem vagytok házasok. Te is tudod nagyon jól. Ráadásul az utóbbiért kegyetlen büntetésben lesz részed. Tudod, mi az.
Arata megvetően megfordult. Mindezt csak azért, mert ezt a harcot elvesztette.
- Sajnálom, amit tettem. Viszont nem változtat a tényem, hogy Miyo hamarosan a feleségem lesz. És akkor az első dolgom az lesz, hogy elteszlek láb alól örökre.
- Sok sikert hozzá. Most pedig távozz, ha nem akarsz komolyabb sérüléseket elszenvedni.
Mineta fellélegzett. Örült neki, hogy nem neki kellett közbeavatkoznia. Ezt Raijin megérezte, mivel amint becsukta az ajtót, hátraszólt.
- Biztos nehéz lehet megállni a közbeavatkozást.
- Az biztos. Ez a mocsok már rég megérdemelné azt, hogy az oroszlán élve falja fel. Még akkor is, ha ellene vagyok az állatkínzásnak.
Miyo meghajolt a férfi előtt.
- Köszönöm, hogy segített.
- Felesleges. Viszont innentől fogva figyelni fogok itt. Nem bízok ebben az mocsokban. Úgyhogy nyugodtan maradhatsz a búvóhelyeden.
- A fiaddal mi lesz?
- Jelenleg kicsit megerőltette magát, úgyhogy pihen. -felelte mosolyogva. Miyo visszaült és folytatta az edzést.

Ezzel párhuzamosan a fronton Kudou sikerrel tartotta a frontot. Bár a teljes osztaga abban biztos volt, hogy valaki irányítja a grotesquiereket. Normális esetben vaktában támadnak minden élőt és nem érdekli az sem, hogy véglegesen elporladnak. Ám ezek okosak és mikor látják, hogy esélyük nincsen, elmenekülnek. Szerencséjükre halálos áldozat nem volt, de eléggé fáradtak és kimerültek voltak. Nem tudták, meddig fogják tartani ezt a védvonalat. Kudou is a végét kívánta volna az egésznek, mivel már Miyo visszaszerzésén akart ügyködni. Kazushi dél körül ment oda hozzá, kezében hivatalos levéllel.
- Császári parancs érkezett.
A férfi átvette a levelet és elolvasta. A végére talán első alkalommal most mosolyodott el igazán. Összehívta az osztagot, hogy elmondja a dolgok jelenlegi alakulását.
- Én és a 20 legerősebb emberem este a frissen érkezett ördögűzőket fogja elkísérni a feltört sírhoz. Felderítőink jelezték, hogy ott még több ezer grotesquier fog előjönni pár napon belül. Ha sikerül, akkor az utánpótlási vonalai meg fognak szűnni és egy végleges offenzívával örökre elintézhetjük a többit.
Erre a katonák sorban és hangosan ujjongani kezdtek, de Kudou intésére elcsendesedtek.
- Amíg távol vagyok, addig Kazushi fogja az osztagot vezetni. Világos?
- Igenis, Uram! -kiáltották lelkesen.
- Térjetek vissza a feladataitokhoz.
A tömeg feloszlott és csak Godou maradt. Kudou odament hozzá.
- Te is velem tartasz.
- Megtisztelő, hogy kinevez...
- Hagyjuk a formaságokat.
- Köszönöm. Bár, miért soroz be engem?
- Mert nem egyszer mentetted meg az életemet. Tény, hogy a bohóckodásod felbosszant, de az életemet is a kezedbe adnám, mivel te arra vigyázol.
- Erre valók a barátok, nem igaz? -kérdezte Godou. Kudou fél percre maga előtt látta Minetát és Miyot. Lehunyta a szemét és mélyet sóhajtott. Nagyon remélte, hogy tényleg hamar fog véget érni a harc és visszamehet az Usuba birtokra.

Este a császár kipihent ördögűzői megérkeztek. Addigra Kudou, Godou és tizennyolc katona már várta őket. Gyors kézfogás után indultak el ahhoz a sírhoz, ahol a grotesquierek fognak előteremni. Azt viszont nem tudta senki, hogy ez egy hatalmas csapda.