A valóságban mindenki feszült figyelemmel nézte Kudout. Mineta aggódott a legjobban értük, de legfőképpen Miyoért. Hazuki átölelte hátulról és megpuszilta, ezzel dicsérve még mindig az elmúlt napok teljesítményét. Amikor a kettős felébredt, akkor olyan hang hallatszott, mint amikor felnyílik egy makrancos iskolabusz ajtaja. Vagyis fellélegeztek.
- Hol vagyok? -kérdezte bizonytalanul, mire visszanyerte a látását. Godou rávetette magát.
- Kudou mester. Annyira örülök, hogy nincs semmi bajod. -mondta a sírás határán.
- Annak én is, de szállj le rólam. -morogta és nagy nehezen lelökte.

Mindezt a nagy semmiért, mert Hazuki, Yurie és Hana is átölelte. Végül Miyo került sorra, aki még meg is puszilta.
- Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el mindent, amikor a legnagyobb szükség volt rá. -súgta megbánóan, mire csak egy nagyobb ölelést kapott vissza.
- Sosem haragudtam rád. Sokkal inkább annak örülök, hogy újra látlak és kitanultad a Giftedet.
Arata és Mineta szándékosan távol maradtak, ám Kudou rájuk nézett.
- Szóval, drága barátom. Ezek szerint sikerült a terved?
- Döntsd el te. -felelte Mineta, immáron teljesen büszkén. -Sikerült lóvá tennem közel az Usuba klán prominens tagját egy trükkel, elvertem helyetted, ráadásul megszégyenítettem és Miyo megtanulta a Spirit Sightot. Végül, de nem utolsósorban megmentett. Ha engem kérdezel, akkor a siker még enyhe kifejezés.
Arata ekkor kapott egy kisebb dührohamot.
- Szóval mindvégig becsaptál engem, Kudou?!
- Aki igazából átvert és kijátszott téged, az Mineta volt. Elmondod neki, vagy én csináljam?
- Te csak pihenj, mivel elég sokat kaptál. -felelte, majd felült az ágyára. Egyből Arata szemeibe nézett. -Nos, már akkor gyanakodtam, hogy simlis kis rohadék vagy, amikor a színházban játszottad a titokzatost, a cselédeket figyelmen kívül hagytad és Miyo kezébe nyomtál egy névjegykártyát. Ez csak megerősödött, amikor Otogirinél szereztem információt az Usubákkal kapcsolatban.
- Egy kurtizán tudott rólunk? -kérdezte vissza döbbenten.
- Csak apró dolgokat, de azok közül kettő bőven elegendő volt. Mégpedig, hogy családon belüli házasságokkal próbáljátok a vérvonalat fenntartani és te is feltételezhetően a család részét képzed. Ekkor állt össze a kép, már csak meg kellett mozgatni az események fogaskerekeit. Emiatt is akartam azt, hogy Miyo mondja el Kudonak a rémálmait. Addig viszont kutatásokat végeztem a varázslatok terén. Itt találtam meg a a vakfoltját a behatolásjelző pajzsoknak, ami nem más, mint a személyek érzékelése. Ha valakinek a DNS -e még minimális mértékben is azonos, akkor ötszáz méteres körzeten belül egynek érzékeli őket. Megkímélve a biológiától, a trükk lényege az én részemről az az volt, hogy Miyotól egy rakás hajcsomót fűztem bele az általa adott hajdíszbe. Így sikerrel játszottam ki a rendszereteket.
- De Raijin ereje az erőkivetülések tökéletes leolvasása. Őt nem verhetted át.
- Igaz, de mivel te egy beképzelt, egoista dög vagy, nulla empátiával, rögtön Miyo oldalára állt. Innen tudtam meg az Usuba klán tragikomédiáját is. Tisztában voltam azzal is, hogy nem fogod Miyo kérését sem teljesíteni, de a többit meg már tudod. Oh, és még valami. Szóljatok a szakácsnak, hogy a steakje annyira nyers volt, hogy leszökött a tányéromról és lelegelte a begóniát a kúria kertjében.
Arata agya immáron végképp feladta a szolgálatot. Nem tudott már semmilyen inzultussal felelni. Teljesen kijátszotta és becsapta egy olyan ember, akit lenézett. Nagy nehezen szólalt meg, mikor a társaság abbahagyta a nevetést Mineta legutolsó megjegyzésével kapcsolatban.
- Szép munka volt. Viszont Kudou! Egy üzenetem lenne feléd.
- Mi volna az? -kérdezte vissza.
- Ne ringasd magad abba a kényelembe, hogy te nyerted meg Miyo kegyeit. A közeljövőben ismét párbajozni fogunk és ott dől el végleg az egész. És akkor nem lesz ott a kis barátod, hogy helyetted küzdjön meg.
- Renden van.
- Nekem is van egy üzenetem feléd, Arata. -mondta Mineta és az ajtó felé mutatott. -Erigy a kurvaanyádba, hugibaszó! Mielőtt átmegyek rajtad, mint romlott hús az óvodáson.
Erre csak megfordult és elindult kifelé. Miyo még mondani akart valamit.
- Köszönöm, hogy megtanulhattam a Spirit Sight használatát.
- Szívesen. Bár, még messze vagy a teljes kitanulástól, de egyelőre pihenj te is. Később folytatod.
Ezzel a mondattal Arata távozott. A társaság immáron sokkal felszabadultabbá vált. Végülis, a krízis teljesen megszűnt és hála Kudou kiváló vezetésének, az áldozatok száma is minimális lett a végére.

Másnap reggelre Kudou, Miyo és Mineta kimentek a kórházból. Verőfényes napsütésben mentek haza, miközben Mineta beszámolt az Usuba rezidenciában lezajlott kalandról. Persze azt kihagyta, hogy Miyoval közösen aludtak, hiszen akkor elszabadulna a pokol.
- Kiváló munkát végeztél. -mondta Kudou elismerően, mikor a végére értek. -Még egyszer köszönöm, hogy megtetted értünk ezt a veszélyes és megerőltető szívességet.
- Nem kell megköszönni. Elvégre, az ígéretemhez maradtam hű. Plusz, hugibaszó seggét is rojtosra rúgtam és az egóját úgy téptem szét, mint medve a turistát.
- Arra viszont megkérlek, hogy ne hívd így Aratát. Elvégre, segített Miyonak kitanulni a képességét.
- Hát aztán ő nagy segítség volt. Körülbelül annyira, mint egy ázott kutyának a villanypásztor.
- Mineta. Kérlek rá. -mondta komolyan Kudou, miközben Miyo halkan kuncogott.
- Rendben. -sóhajtotta, majd más témára terelte a dolgot. -Amúgy, hogy alakult a krízishelyzet?
- Remekül lett kezelve, minimális veszteséggel. Az is katonai oldalról, mivel a kimenekítés miatt civilek nem haltak meg. Nem úgy, mint ötven évvel ezelőtt.
- Mi történt akkor? -kérdezte, de szemmel láthatóan Kudou olyan dolgot mondott, amit nem volt szabad. Mély levegőt vett és megrázta a fejét.
- Irreleváns jelen témánkhoz. Most az a fontos a részemről, hogy holnap megírjam a jelentést. És én is részt vegyek az etika órákon.
- Miért? Az nem Miyonak van tartva?
- Igen. De van egy fontos része is. Tánc.
Miyo teljesen elpirult, ahogyan Kudou is. Mineta ellenben felnevetett.
- Akkor jó, hogy cseléd vagyok csak. Botlábam van és a magasságom miatt is lehetetlen lenne. A nővéred ért hozzá?
- Nem igazán. Ezt a jövő héttől fogjuk tanulni. Egy nemesi lánytól és annak női cselédjétől.
- A nemes szőke hajú és a cseléd barna hajú és imádja a nemest és szerelmesek egymásba?
- Az hajszín stimmel...
- Akkor a nevük Claire és Rae!
- Nem. Honnan vetted ezt?
- Mindegy. Kicsit elszárnyalt a fantáziám. -felelte rá gyorsan. Ekkor érkeztek meg a Kudou rezidenciához. Kudou és Miyo bementek, de a bejárati ajtónál megfordultak. Mineta nem ment velük, hanem leszegett fejjel gondolkodott.
- Valami gond van? -kérdezte Miyo bizonytalanul. Erre felemelte fejét, elmosolyodott és meghajolt.
- Hazatértem. -mondta őszinte örömmel. A pár összenézett, majd szintúgy mosollyal hajoltak meg.
- Üdvözlünk itthon, ifjú Mineta.

Másnapra Mineta ismételten kiment edzeni, mivel kicsit elhanyagolta a dolgot. Magában megjegyezte, hogy még Otogirihez is ellátogat, elvégre hatalmas segítség volt az elmúlt hetekben a tippjével. A bemelegítés után az ugrálást és a levegőben lévő célba dobást gyakorolta, amikor egy számára ismerős hang szólította meg.
- Szóval itt szoktál edzeni.
Raijin nézte őt lent a fiával egyetemben. Miyo pedig mögöttük volt, de ezt elsőre nehéz volt észrevenni. Leugrott.
- Igen. Nekem nem igazán éri meg hatalmas izmokat építeni, úgyhogy az agilitásomat és a pontosságot helyezem előtérbe.
- Nem is mondta senki, hogy a példámat kövessed. Mindenki más ugyebár. Ám, ha itt vagyok, lehetek az edzőpartnered?
- Persze.
Egy óráig edzettek. Itt azért Minetának fel kellett kötnie a gatyát, mert Raijin nemcsak izomból állt, hanem jó taktikus is egyben. Mindössze egyetlenegy alkalommal találta el, míg ő több találatot is kapott.
- Egész ügyes harcos vagy. -jegyezte meg a végén Raijin. Miyot lenyűgözte a kettejük edzése.
- Kösz. Béna vagyok hozzád képest.
- Kicsit kijöttél a gyakorlatból, mivel nem volt alkalmad edzeni. Különben te sokkal okosabb vagy nálam.
- Amúgy, hogyhogy afroamerikai gyereked van? Bocsánat, eskü nem vagyok rasszista.
- Értem én. -nevette el magát Raijin és megveregette Mineta vállát, amitől mintha néhány millimétert süllyedt a talajba. -Még hét éve a császár megbízásából kereskedői állásomat csináltam a kikötőben. Az egyik nagyobb üzletnél ajánlotta fel egy gazdag afrikai férfi a lányát a császár ágyasai közé. Amikor a szemébe néztem, szerelem volt első látásra.
- Hogy hívták?
- Jessica, de a Jesst jobban szerette. Ekkor szegtem meg az ajándék azon részét, hogy a császár ágyasai közé vigyem. Helyette a lakásomba vittem és adtam neki szállást, meg ételt. A kezdetektől fogva megvolt közöttünk az összhang és a szeretet. Egy év múlva megkértem a kezét, amire igent mondott. Ekkor rúgtam össze a port a családommal és lettem kitagadva.
- Arata is emiatt lett dühös rád? -kérdezte Miyo.
- Részben. A másik része az, hogy ő soha nem volt névben Usuba, míg én igen és szégyent hozok családunkra. Amikor a szemembe vetette akkor még rákontrázott azzal, hogy majomnak csúfolta a feleségemet.
- És csak egy pofont adtál neki? -érdeklődött Mineta. -Én a helyedben az állkapcsát is kettétörtem volna.
- Én is arra készültem, de a szenilis öreg kettőnk közé állt. Ám a lényeg, hogy rá egy évre megszületett Itou. Úgy éreztem, hogy révbe ért az életem, de aztán Jess lebetegedett. Napról napra súlyosabb volt az állapota, az orvosok pedig akármennyire képzettek voltak, nem tudták meggyógyítani. Két hét szenvedés után távozott az élők sorából. Saját magam temettem el, mivel a családja is száműzte. Már csak a fiam maradt.
Raijin a végén könnyező szemmel nézett rájuk. Miyo és Mineta átölelték vigasztalás gyanánt, ahogyan a fia is.
- Őszinte részvétem. Legalább abban a tudatban halt meg, hogy a férje vigyázni fog a gyerekére. -mondta Miyo.
- Amiatt is segítettem nektek, mert éreztem, hogy közted és Kudou között nagyon mély és őszinte szerelem él.
Raijin ezekután letörölte a könnycseppjeit és felvette a fiát.
- Örülök, hogy így látod.
Mindhárman a hang irányába fordultak. Kudou volt az, aki éppen most érkezett meg a munkájából és látta, hogy itt vannak.
- Szóval te vagy Kudou Kiyoka, akit láttam párbajozni és Miyo annyiszor emlegetett.
- Igen, viszont neked sem kell bemutatkoznod. Usuba Raijin. Hallottam, hogy fedezted Minetát.
Gyorsan kezet fogtak.
- Alapvető, hogy segítek azoknak, akik megérdemlik.
- Akkor én is adok valamit cserébe. Ugyanis, a Külöleges Erőknél hiány van a harcművészeti kiképzőkből. A testalkatod alapján meg logikusan kikövetkeztetem, hogy ez lenne a legtökéletesebb a számodra.
- Köszönöm és elfogadom.
- Várjunk csak! Azt mondtad, hogy kereskedő vagy. Akkor hogyhogy nincs munkád? -kérdezte Mineta kicsit furcsállva.
- Akkor az Usuba családban voltam, viszont a kitagadás során azt is elvesztettem. Azóta alkalmi munkákból élek meg. Az erőmből egész jól megéltünk, mivel rengeteg építkezésen volt a környéken.
- Akkor itt is kiveheted a részed. Cserébe fizetést és szállást kapsz. De ezt majd holnap fogjuk elintézni.
- Rendben.
Ismételten kezet fogtak. Végül még abban állapodtak meg, hogy ebédre is vendégül látják.

Délutánfele Mineta megkapta a fizetését Kudoutól, miután sikerrel lefürdött. Ám ez most jóval vaskosabb volt a megszokottnál. Mikor megszámolta, az álla majdnem az asztalt csapta meg.
- Mi az? Kevesled a fizetésed? -kérdezte mosolyogva Kudou.
- Kevés? Ezzel nyithatnék egy komplett könyv kiadót is akár! -kiáltott fel, majd megrázta a fejét. -Biztos vagy abban, hogy ráérdemlek ekkora fizetésemelésre?
- Természetesen. Hiszen hatalmas segítség voltál a legnagyobb bajban, mindezt a saját elhatározásból. Továbbá, sejtem, hogy vissza akarsz térni Otogirihez.
- Az volt a célom, de csak a jövő hónapra gyűlt volna rá össze a pénzem. Ám ez a kis extra sikerrel hozta előre a dolgokat. Hálásan köszönöm. És most megyek. -hajolt meg.
- Jó szórakozást hozzá. -kuncogott Kudou. Mineta szó szerint azonnal felvette a tiszta kimonóját és mindenkitől elköszönve távozott. Miyo csak csodálkozva nézte.
- Drágám! Hová megy ennyire sietősen?- kérdezte, mikor meglátta a távozó Minetát.
- Meglátogat egy kurtizánt. Ráadásul egy olyat, aki anno segített nekünk.
- Értem. Mi az a kurtizán? -kérdezte vissza. Kudou odahajolt a füléhez és elsúgta a választ, mire a lány arca teljesen elpirult.

Mineta másfél óra múlva már a Varázslatos Paradicsom bordélyházba lépett be. A szokásos procedúra itt most kicsit gyorsabban zajlott le, mivel Otogiri éppen ott beszélt az egyik távozó kuncsaftjával.
- Nocsak. Már azt hittem, hogy megfeledkeztél rólam. -kuncogott, amikor meglátta Minetát. Az csak meghajolt és ismételten megpuszilta a kezét.
- Egy ilyen nagyszerű nőt bűn lenne elfelejteni. Pusztán az elmúlt hetek eléggé sűrűek voltak.
- Biztos vagyok benne. Ahogyan abban is, hogy elmondod nekem. -súgta odahajolva, majd a kezét megfogva állt fel és fordult a madame felé. -Ő a következő kuncsaftom. Úgyhogy két óráig nem fogadok mást.
- Értettem. -mondta meghajolva. Otogiri ezekután a szobájába vezette Minetát.
- Helyezd kényelembe magad.
Ennek eleget tett. Mikor a nő megcsinálta a szokásos teát és lerakta elé, akkor kezdett bele az egész elmesélésbe. Nem hagyott ki egyetlen részletet sem. Otogiri kíváncsian hallgatta, miközben időnként kortyolgatott a teájába.
- Nem hazudtál, amikor azt mondtad, hogy eléggé sűrű napjaid voltak. -mondta elismerően, majd odament hozzá és két kezével megsimogatta az arcát, amire elpirult. -Megannyi megpróbáltatás, harc és minden a lehető legjobbra fordult. Te tényleg igaz barátjuk vagy. Bár... lefogadom, hogy többet érzel irántuk, mint amit a felszín mutat. Eltaláltam?
Ezen a kérdésen elgondolkodott. Tény és való, hogy ez az egész bonyodalom mintha megerősítette azt, amit kettejük iránt érzett.
- Tudod, azelőtt soha nem volt senki, aki pozitívan állt volna hozzám. Inkább levegőnek néztek, mivel mellettem sorban tűntek fel a szebb és tehetségesebb emberek Amikor meg ismerkedni akartam, akkor vagy félreértették a szándékaimat, vagy nem voltak érdekeltek felém. Ekkor döntöttem el, hogy álca mögé rejtettem a valós oldalamat.
- Miféle álca? -kérdezte, szemével figyelve az arcát.
- A lehető legtaszítóbb, de egyben leghatásosabb. Perverz és disznó megjegyzéseket tettem a lányokra, kukkoltam őket, amint adta magát a lehetőség. Gyakran saját magamnak feltettem a kérdést, hogy megéri az, hogy kihúzzam a gyufát? Mindig azt feleltem, hogy igen.
- Különben ha nem, akkor ismét ignorálva leszel. -fejezte be Otogiri a gondolatmenetet.
- Pontosan. Az eredmény adta magát, komplett gyűlölethullámot kaptam. Közben én lettem a görbe tükre azoknak az olvasóknak és nézőknek, akik közben azt kívánták, hogy a szebb férfi osztálytársaim basszák seggbe egymást.
- Hogy érted?
- Én lányokat kukkolok, de közben ők rajongói oldalakat, fanficceket és mindenféle pornográf szarságokat néznek. Soha bele nem gondolva azt, hogy az adott szereplőnek ez jól esik, vagy egyáltalán tényleg az lenne-e a valós szerelmi identitásuk. Sosem kérdezték meg maguktól, hogy jobbak-e nálam, mert könnyebb engem antagonizálni. Amennyiben meg valaki a fejükhöz vágta, rögtön jött az az ellenérv, hogy „Mi csak fikciók vagyunk és a valóságban nem vagyunk olyanok."
Minetának ekkor esett le, hogy a kelleténél sokkal többet árult el. A szája elé akarta kapni a kezét, de Otogiri megakadályozta. Most vette észre, hogy ő az első, aki a jövőbeli vagy azon felüli kijelentéseire nem zavarodik össze.
- Sajnálom. Most biztos örültnek gondolsz.
- Felesleges. Volt már nálam eszelős kuncsaft, aki megpróbált nekem minden hatalmas dolgot igaznak elmesélni, közben csak nagyokat hazudtak. Veled kapcsolatban készséggel elhiszem azt, amit mondasz. Egyáltalán nem látom rajtad, hogy őrült lennél, sőt teljesen normálisan állsz a dolgokhoz. A maradék részét kitalálom. Utálod magadat ezért, de közben valamennyire örülsz is ennek a dicsfénynek. Ám hogy jön a képbe Kudou és Miyo?
- Mert ők az elsők az életembe, akik egyenlőként kezeltek már a legelső pillanattól fogva. Hálásak azért, hogy létezem és elismerik mindazt a teljesítményt, amit teszek értük. Megígértem azt, hogy a házasságukat megvédem...
- És az elmondottak alapján ezt teljesen betöltöd. -fejezte be Otogiri és olyat tett, amit eddig egyetlen kuncsafttal sem. Szenvedélyesen megcsókolta, amire nem volt felkészülve, de nem is ellenkezett.
- Ezt miért?
- Mert én is büszke vagyok rád. -súgta Otogiri, majd a füléhez hajolt. -Viszont most térjünk rá az üzletre. Azt akarod, igaz?
- Igen. Szeretnék a paradicsomba jutni általad. -felelte Mineta sóhajtva, mire a nő felállt és leoldotta kimonóját.
- Az út nyitva áll előtted, ifjú Mineta. Vedd le a kimonód és feküdj a futonra.

Egy óra múlva Mineta mámorban feküdt. Otogiri tényleg olyan volt számára, mint egy istennő, akinél kegyet nyert a legnagyobb gyönyörre. Még a végén is simogatta. Profin kiismerte a testét, bár a foglalkozása és titulusa végett ez nem volt csoda. Ám az már igen, hogy a szemében is látható volt, hogy szívesen ad neki bármit.
- Életed legnagyobb élvezetét adtam meg neked. Biztos vagyok benne, hogy a fellegekben érezted magad.
- Még most is. -motyogta Mineta, majd feleszmélt. -Bakker! Ki sem fizettelek!
- Amiatt ne fájjon a fejed. Kiszolgálom magam. -kuncogott Otogiri és kivette a srác kimonójából a pénztárcáját. Akárcsak a legelső alkalommal, most is csak a felét vette ki és visszaadta neki a maradékot. Aztán visszaöltözött.
- Ne szórakozz már. Joggal megérdemled az egészet. -mondta, mialatt a nő megtöltötte a pipáját és meggyújtotta.
- Ha tényleg megtenném, hol lenne az esélyed arra, hogy ismételten visszajöjj?
Erre nem tudott mit felelni, csak megpuszilta a szabad kezét. Otogiri megsimogatta az arcát, miközben egy mélyet szívott a pipából és kifújta a füstöt.
- Mivel számtalan furcsaságot mondtál, ezért én is mondok számodra kettőt.
- Állok elébe.
- Az első, mint ahogyan azt tudod, számtalan férfi járt nálam, akiknek megadtam a paradicsomom kulcsát. Ám te vagy az első férfi, akinél úgy érzem, hogy teljesen megérte, mivel érzek benned valami különöset.
- Én sosem láttam így. Ronda és kicsi vagyok. Ráadásul, csak most találtam első alkalommal igazi otthont.
- Soha nem a külsőt nézem. A kuncsaftok java része lehet, hogy jóképűbb és csinosabb, mint te. A baj, hogy legbelül mindig rejtegetnek valami hatalmas titkot. Persze ha ki akarom szedni belőlük, akkor megtenném, de amondó vagyok, hogy azokat jobb nem firtatni. Viszont a te bűnöd sokkalta enyhébb, ráadásul nyíltan bevallod. Figyelmet akartál, mivel az élet kitaszított. Ezt végül is megkaptad, de csak még rosszabbul jöttél ki. Ám most már nem kell semmi ilyet tenned. Hiszen megkaptad, amit akartál.
- Igaz. -ismerte be Mineta és felült Otogiri ölébe, majd hozzábújt. Erre csak egy újabb csókot kapott.
- Mi a második furcsaság? -kérdezte kíváncsian.
- Azt hittem rájöttél már arra. Elvégre elég okos vagy. -válaszolt sejtelmes kuncogással.
- Arra gondolsz, hogy nem lepődtél meg a kijelentéseimen?
- Pontosan. Ugyanúgy látom őket, ahogyan te.
Otogiri közvetlenül az olvasóra mutatott.
- Miért nem tetted eddig szóvá?
- Úrinő nem döntögeti a negyedik falat. Nem dísznek van ott. -felelte egy ismételt csókkal. Ekkor jött be az egyik üzenő.
- Asszonyom! Jött egy kuncsaftja!
- Öt perc és fogadom. -felelte Otogiri, majd az elégett dohányt a megszokott tárolóba pöckölte bele. Mineta kiszállt az öléből, majd meghajolt.
- Köszönöm a lehetőséget. Ígérem, hogy...
- Felesleges. Tudom, hogy visszatérsz. Kísérjen a szerencse a legközelebbi találkozóig, ifjú Mineta.
Ezután távozott. Újabb másfél órás út vár rá, legalábbis biztos volt benne. Ám kilépve a piros lámpás negyedből, egy autó parkolt le elé. Kudou és Miyo volt az.
- Sziasztok! Hát ti mit kerestek errefelé? -kérdezte mosolyogva.
- Éppen randiztunk, ahogy te mondtad nekem. -felelte Kudou. -Aztán erre vettük az irányt, hátha éppen most indulsz haza. Gondoltuk, hogy ne gyalogolj.
Erre csak kinyitotta a kocsi hátsó ülését és beszállt.
- Köszönöm a fuvart. -hálálkodott, majd rájuk nézett. -És hogy sikerült a randi? Biztos felemelő érzés lehetett annak tükrében, amin keresztülmentetek.
- Fogadunk, hogy olyan, mint neked az Otogirivel eltöltött randid.
- Honnan tudod azt?
- Kudou drágám arra akar célozni, hogy nem jól vetted fel a kimonódat. -mutatott rá Miyo a tényre, mert nem volt rendesen megkötve. Emiatt lötyögött rajta. Felnevetett.
- Akkor már értem, hogy miért érzek huzatot.
Csak kuncogtak erre a megjegyzésre. Hazafelé csak triviális dolgokról esett szó, de Mineta agyban még mindig Otogirinél járt. Talán életében első alkalommal szerelmes lenne?

Egy héttel később Otogiri egy újabb munkanapnak nézett elébe. Az egyetlen különbség, hogy az első órában nem kellett vendéget fogadnia, mivel a tag lemondta a találkozót. Ritka pillanatok egyike volt, amit általában olvasásra használt ki. Ám fejben folyton Minetára gondolt, aminek az okát saját maga sem értette. Eleinte azon az állásponton volt, hogy a bókjai váltják ki a hatást, de hamar megrázta a fejét. Napi szinten dicsérik meg a férfiak a külsejét, emiatt kizártnak tartotta. Ám ennél a kis cselédnél úgy érezte, hogy nemcsak azért kapja meg, mert kielégíti a vágyait. Hiszen akkor is bókolt neki, amikor csak információért jött. Meg a pozitív hozzáállása és a tény, hogy úgy kezeli, mintha tényleg istennő lenne már messze túlmutatott a formalitáson. Talán szerelmet érez? Ha így is lenne, akkor a madame biztosan nem fogadná ezt jó néven. Kurtizán ugyanis csak akkor házasodhat, ha kivásárolják a szabadságát. Jelenlegi árban meg kb. egy komplett falut lehetne kivásárolni. Mineta meg cseléd, szóval jobb, ha leszáll a magas lóról. Gondolatait ellenben az egyik üzenő zavarta meg.
- Asszonyom. Egy kuncsaft szeretné, ha fogadná.
- Kicsoda? -kérdezte, bár fejében még mindig a saját gondolataiba mélyedve. A válasz viszont hamar a realitás talajára rángatta.
- Arata Tsuruki.
- Fogadom.
Az üzenő elment, de rá nem sokra tényleg az említett férfi bukkant fel. Meghajolt és megigazította szemüvegét.
- Üdvözöllek, Otogiri. Vagy szólítsalak Usuba Nei unokájának?
- Ezer éve nem hallottam nagymamám nevét. -jegyezte meg hidegen és szemével a férfit nézte. -Miben lehetek a szolgálatodra?
- Csupán egy kis időt kérek. -felelte, majd a zsebébe nyúlt. -Természetesen kifizetem.
Letette egy olyan összeget, mintha egy órát szeretne tartózkodni. Ám Otogiri érezte a zsigereiben, hogy nem a közönséges kuncsaftról van szó. Elvette a pénzt és a pultjához ment.
- Foglalj helyet. Mit szeretnél inni?
- Nem kérek semmit, köszönöm. Pusztán annyit, hogy figyelj rám.
- Rendben. -mondta és leült a férfival szemben. Hangja teljesen hideg és tényszerű volt. -Bár, maradjunk a rendes megnevezéseknél. Nem igaz, Usuba Arata?
- Szóval tudsz a valódi családomról?
- Csodálkozol?
- Nem. Mineta egyszer említette a nevedet.
- A tiedet is említette. Bár innentől fogva már a szándékod is világos. Az akta kell, amiben az Usubákról vannak információk. Vagyis, amit a nagymamám magával vitt.
- Nem igazán. Merőben más célok vezérelnek. -jelentette ki és ujjait összeérintve nézett rá. -A nagyapám szeretné, hogy te is újfent Usuba családtag legyél.
- Mire fel ez a hatalmas ajánlat? -kérdezte kicsit gúnyos éllel. -Úgy tudtam, hogy csak vérbeli... hát persze. Már lassan a kihalás szélére fogtok jutni. Ezt akarjátok megakadályozni. Nem igaz?
- Ennyire nem akartam nyíltan kimondani, de igen. Szóval a lényegre térnék. Kivásároljuk a szabadságodat és nem kell többet a bordélyházban dolgoznod.
Otogiri arca fél pillanatra undor és gyűlölet keverékét vette fel, de aztán sikerült ismét pókerarcot vágnia.
- Micsoda nagylelkű ajánlat. Főleg annak a tükrében, hogy a családommal szemben miféle aljasságokat követtetek el.
- Mire gondolsz?
- A tudatlanság beszél belőled, vagy próbálsz engem hülyének nézni? -kérdezte és elővette a pipáját, majd dohányt töltött belé, amit meggyújtott. Egy szippantás után folytatta, mivel nem kapott választ. -A nagymamámmal szemben az Usubák nem elégedtek meg azzal, hogy kitagadják. Az akkori férje vállalkozását is sikerrel tették tönkre, ezzel lényegében koldusok szintjére lökve. Emiatt is lettem kurtizán tizenhat évesen, hogy legalább a szüleimnek legyen valami étel az asztalukon.
- Nagyon sajnálom a történteket és alázatos bocsánatodat kérem ezzel kapcsolatban. -mondta Arata némi meghajlással. -Viszont szeretném, hogy fátylat borítsunk a múltra és a jelenre...
- Már megbocsáss, hogy félbeszakítom a magasztos beszédedet, de a részemről örömmel tölt el az, hogy az a legfőbb indoka ennek a színjátéknak, hogy a császári udvarból egyre jobban ki vagytok szorítva. Ezt hívják karmának, nemde?
A férfi ekkor összeszorította a fogait és ökölbe szorította a kezeit.
- Nem hiszem el, hogy ezt is tudod.
- Egy Oiran legnagyobb kincse az információ. Emiatt senki nem tud csőbe húzni. Már az a csodaszámba menő dolog, hogy volt merszed idejönni és feltenni egy olyan kérdést, ami már a sértés fogalmát kimeríti.
- Akkor a válaszod...
- Pontosan. Nem. Főleg, mert szeretek itt dolgozni és nekem nincsen Giftem sem. Nagyon sajnálom.
Arata kifogyott a lehetőségekből. Felállt és meghajolt.
- Köszönöm szépen a lehetőséget. Viszontlátásra.
- Viszlát. -mondta Otogiri és meghajolt.

A partiig hátralévő két hónap egész gyorsan eltelt. Ezalatt Miyo elég sokat fejlődött minden téren. Az etikai dolgokat remekül kitanulta, rákapott az olvasásra, ami azt eredményezte, hogy minden szabad idejét valamilyen mű olvasásával töltötte el. Továbbá, kétszer is volt színházba, de most már Kudoval együtt (Ezek a Macbeth és a Moliré által irt Fösvény című komédia volt. Ráadásul az utóbbinál Mineta is részt vett.). A táncoktatásnál Mineta kis híján fel akarta volna hívni az ügyvédeket egy esetleges jogi perpartvarra felkészülendő. Ugyanis az említett nemes és cselédje nettóra hasonlított Clairre és Raere. Miyo immáron heti kétszer ment el az Usuba rezidenciára, ahol edzett. Arata itt már kezdett bosszankodni, mivel Mineta folyton figyelte minden egyes lépését. Érezte, hogy még mindig haragot tart vele szemben. Kudou kitüntetést kapott a grotesquier krízisben tanúsított kiváló vezetése miatt. A császár küldöttei személyesen adták át neki, semmiféle ünnepség nélkül. Mineta a parti előtt egy héttel kapott levelet a császári udvartól, ahol a személyzet megerősítése okán a segítségét kérték.