A Hosu kerület egyik elhagyatott gyárépületét rendőrségi kocsik vették körbe. Nem véletlenül, ugyanis egy nappal ezelőtt valami démoni figura hatolt be a U.A. Akadémia területére. Ám amint kiszúrták a behatolót, azonnal menekülni kezdett. Aizawa szállt ki az egyik kocsiból, ráadásul nem egyedül. Midorira Izuku, Mina Ashido és Minoru Mineta lettek beosztva mellé.

A négyes behatolt az épületbe, ám elsőre teljesen elhagyatottnak tűnt.
- Nekem nagyon nem tetszik. -súgta Mineta és levett két ragasztógolyót a fejéről.
- Talán ez csapda akar lenni? -kérdezte Ashido. Deku valamilyen megérzéstől fogva felfele nézett és fél pillanatra le is fagyott. Ott volt felettük és lecsapni készült. Vörös bőre és szarvai alapján bőven démonnak lehetett titulálni. Ami nem stimmelt, az az aurája volt. Noha a Mutation Quirk nem idegen dolog, mégsem lehetett emberinek mondani. Egyből Ashidora akarta vetni magát, de Midoriya azonnal átváltott Full Cowlingra és felugorva ütötte meg az ellenfelét, aki erre nem tudott felkészülni. Telitalálat lévén azonnal a plafonnak vágódott és magatehetetlenül a padlóra zuhant. Legnagyobb meglepetésükre viszont felkelt és hátrább ugrott. Mindannyian felkészültek az esetleges támadásra.
- Add meg magad! -morogta Aizawa és belenézett ellenfele szemébe. -Teljesen be vagy kerítve! Innen már nincs menekvés!
Ám az csak elnevette magát. Mindenkin átfutott a rémület, annyira rideg és sátáni volt.
- Ki mondta, hogy menekülni akartam? -mondta reszelős hangon. -Pont belesétáltatok a csapdámba. Nekem ugyanis egy szűz lány kell a terv véghezviteléhez.
Erre egyikük sem reagált semmit. A démon egy fekete gömböt akart Ashidohoz lőni, ami rekordgyorsasággal száguldott. Mineta gyorsan rádobott egy ragasztógolyót, ám az elnyelődött. Gyorsan oldalra nézett. Ashido leblokkolt, Deku és Aizawa pedig megtámadták a démont. Ekkor felugorva ellökte a lányt, aminek a következménye az lett, hogy a golyó őt találta el. Ekkor két dolog történt. Minetát teljesen elnyelte a gömb és Dekuék sikerrel találták telibe az ellenfelüket. Ashido gyorsan felugrott és szemével kereste, hogy hol landolt az osztálytársa. A démon észrevette, hogy mit tett és ledöbbent.
- Nem! A terv nem sikerült! Mester! Sajnálom! NE TEGYE! MESTER!!!
Hiába kiabált hangosan, nem tudta megakadályozni azt, hogy teljesen elpárologjon. Csak hárman maradtak a raktárépületben, miközben a rendőrség is behatolt.
- Hová tűnt Mineta? -kérdezte Midoriya, miután felkelt.
- Fogalmam nincs. -hadarta Ashido. -Eltalálta a gömb és szó szerint felszívódott.
Aizawa egy kis hallgatás után meghatározta a következő lépést.
- Azonnal keressük meg! Akárki is volt ez, legjobb esetben csak elteleportálta valahová.
- Bemérjük a pontos helyzetét a telefonján keresztül. -mondta az egyik rendőr. Aznap a hősök nemcsak üres kézzel, hanem egy eltűnt diákkal lettek gazdagabbak.

Mineta úgy érezte, mintha valaki vagy valami a köldökénél keresztül ráncigálná át az üres térben. Szeme előtt fénycsíkok csúsztak végig és emellé émelygett. Nem tudta, hogy mi történik vele. Akkor jutott el az agyába valami érdemleges, mikor tompán landolt a kemény talajon. Alig látott és úgy érezte, hogy a teste majd szétszakad. Annyira volt ereje, hogy körbenézzen. Valamilyen háznak az udvarán van. Fel akart kelni, ám ekkor egy idős nő sikolyát hallotta meg.
- Kudou mester! Betörő!
Ekkor hallotta, hogy valaki a házból felé rohan. Már volt annyi ereje, hogy felkeljen, ám egy kard feszült a homlokának. Felnézve látta, hogy fehér hajú, jóképű és igencsak magas férfi állt vele szemben.
- Ki vagy te? -kérdezte hidegen.
- Minoru Mineta! -válaszolta pánikolva. Ennek fele sem tréfa, mivel simán elképzelhető, hogy egy rossz mondat esetében cafatokban végzi. Legalábbis, ezt szűrte le. Szerencséjére az idegen inkább kíváncsi volt, semmint agresszív.
- Nem láttalak a városban és a ruhád is idegen. Hová valósi vagy?
- Japán.
- Hogy törted fel a védelmi varázslataimat? -faggatta tovább. Mineta teljesen zavarodottan nézett rá.
- Honnét tudjam. Valaki megtámadta a barátom és engem talált el a lövedéke. Hol vagyok?
- A kúriám udvarán.
Erre Mineta elővette a telefonját. Legnagyobb megdöbbenésére viszont nem volt térerő.
- Hol van itt a legközelebbi város, ahol van térerő? -kérdezte, amire az idegen kérdőn nézett rá.
- Térerő?
- Igen. A mobiltelefonomhoz kell, hogy tudjak segítséget hívni. Valahová elteleportált az az átkozott.
El akarta tenni az eszközét, ám egy villám csapódott be mellé. Mineta teljesen megrémülve nézett az idegenre.
- El akartál azzal átkozni?
- Mi van? Eszem ágában sincsen bántani téged. Sőt, sajnálom, hogy betörtem a birtokra, de amint itt lesznek a U.A. Akadémiából, akkor el tudnak jönni értem. Továbbá, meghálálom a kedvességét.
Most Mineta azt várta volna, hogy az idegen elteszi a fegyverét és felsegíti a földről. Ehelyett úgy nézett rá, mintha valami nettó baromságot mondott volna.
- Mit handabandázol össze? Mi az a U.A.?
- Nem tudja? Oda járnak a tanulók, hogy egy nap hősök legyenek. El tudnád tenni a kardodat?!
- Tudnál felelni a kérdésemre úgy, hogy ne tűnj hibbantnak? -kérdezte vissza. Mineta fejébe ekkor fogalmazódott meg egy kérdés.
- Milyen évben vagyunk?
- 1905.
Ez volt az a pont, ahol Minetának le kellett ülnie, még akkor is, ha már azt csinálta. Nem helyügyileg teleportálta el az a valami, hanem vissza az időben is.
- Nem lehet. Nem lehet.
Az idegennek elfogyott a türelme.
- Mi ez az egész? Betörtél a kúriámban és jobbra-balra hadoválsz mindenféle nem létező dologról. Az igazságot akarom tudni.
- Azt úgysem hinnéd el. -motyogta magában és megtörölte izzadt homlokát. Az idegen látta rajta, hogy nem gonosz emberrel van dolga, hanem teljesen összezavarodottal. Eltette a fegyverét.
- A nevem Kudou Kiyoka. És azt én eldöntöm, hogy amit mondasz, mennyire hihető. Gyere velem és meséld el, mi ez az egész.

Kiyoka bevezette Minetát a házba az étkezőnél kérte arra, hogy üljön le. Ekkor jött be a korábban sikoltó nő. Idős, hosszú hajú és kellemes mosolyú nő, aki most Minetának mutatkozott be. Yuriének hívják és a férfi szolgálatában áll. Meg is kapta a kérést, hogy hozzon be teát és ennivalót, mire elvonult a konyhába.
- Akkor most kérlek számolj be arról, hogy mi ez az egész.
Mineta elmondott mindent attól a ponttól kezdve, hogy a jövőből jött egészen az idekerülésének körülményéig. Kudou szó szerint itta a szavait, de szemével végig őt figyelte, mintha hazugságon akarná kapni. Mire a végére ért, Yurie kihozta a teát és a teasüteményt is.
- Szóval. Azt mondod, hogy te a 23. -ik századból jöttél, ott te hősnek tanulsz és egy démoni alak teleportált ide teljesen véletlenül.
- Igen. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de ez az igazság. -felelte, miután beleivott a teájába.
- Azt látom. Nemcsak a ruhád és a fura hajad miatt. Az arcodról leolvasom, hogy igazat beszélsz.
- Hála égnek. -sóhajtott fel és beleharapott az egyik süteménybe.
- Ám rossz hírt kell közölnöm. Nem tudsz visszajutni a saját idődbe. Egyetlen emberről sem tudok, aki utazott volna időben és térben.
- Sejtettem. -motyogta halkan és gépiesen beleivott a teájába.
- Viszont, felveszlek, mint Yurie segédjét. Legalább éhen nem fogsz halni és lesz tető a fejed felett.
Mineta átgondolta a helyzetet. Nincs más választása, hiszen 1905-ben ragadt és eddig csak történelemkönyvekből ismerte ezt az érát.
- Köszönöm szépen a lehetőséget és élek vele. -hajolt meg a végén és kezet fogott a férfival.
- Yurie! Vezesd körbe a házon keresztül és mutasd meg neki a szobáját. Innentől fogva a kezed alá fog dolgozni.
- Értettem, mester. -felelte. Azért még megvárta, hogy befejezze a teáját. A házban való körbevezetés során Mineta végérvényesen megbizonyosodhatott róla, hogy nem valami rossz vicc az egész, amibe belecsöppent. Teljesen egyszerű és puritán felépítése mellett a legnagyobb luxus az árammal működő lámpa és a kád volt, amibe a vizet fel lehetett melegíteni. Még telefon is volt, de az is a legelső modellek egyike.
- Amúgy, szabadna megkérdeznem valamit?
- Persze, Yurie. -felelte Mineta, miközben meg lett mutatva a szobája.
- Mennyire vagy ismeretes a házimunkákban?
- Csináltam már, szóval bármire megkérhetsz.
- Rendben van. -mondta mosolyogva, mialatt levett egy futont. -Amúgy ne aggódj. Kudou mester nem fog a nyakunkra nézni és dirigálni. Tudja, hogy amit ránk biz, az meg lesz csinálva.
- Ennek örülök. -felelte mosolyogva és kipakolta zsebeit. A telefonján, tárcáján és kollégiumi szobájának kulcsain kívül még egy miniatűr táska is volt, tele gyógyszerekkel. Nemrég behozott rendelet szerint minden hőscsapatnak legalább vinnie kell egyet bevetésre. Yurie kíváncsian nézte Mineta telefonját, de nem nyúlt hozzá. -Miben kell segítenem?
- Pihenj csak. Biztos fáradt lehetsz.
- Nem vagyok az. -hazudta és elmosolyodva felállt. -Készen állok segíteni.

Eltelt egy hét. Mineta teljesen hozzászokott a múltbeli közeghez, amihez az is segített, hogy Kudou nagyon barátságos volt felé. Kapott tőle három szett férfi kimonót direkt a 108 centis testéhez igazítva. Igaz, hogy puritán fekete darabok, de ezek jól voltak a házimunkákhoz. Emellé járt a ugyanannyi Getta, vagyis fából készült tradicionális szandál. A munka sem volt túl megerőltető. Mosás, főzés, takarítás és a hátsó kert rendbetétele. Utóbbi igencsak szép volt, hála a rengeteg virágnak, amik szinte pompáztak. Minetának ellenben honvágya volt. Hiányzott neki a saját százada a régi, de patinájukat nem vesztet filmek, internet és a korlátlan mennyiségű hentai. Továbbá, elgondolkodott azon, hogy mit művelhetnek osztálytársai jelenleg vagy mennyire hiányozhatnak neki. Teljesen biztos, hogy most dobálják ki a szobájából a cuccait, égetik el magas lángon és sóval keverik be a hamvakat. Ám ezen a hétfői napon meglepő dolog történt. Kudou éppen pihenős volt. A munkája a Különleges Erők vezetőjeként a különböző túlvilági fenyegetések elhárítása. Emiatt nem volt a beosztása logikusan kiszámolható, továbbá ilyenkor reggel elment, este jött haza. Az itthon maradásának más oka is volt, amit reggelinél jelentett be.
- Új feleséget választottak nekem.
Mineta tudta a történelemórákból, hogy a legtöbb házasság mögött valójában anyagi érdekek és presztízs emelés miatt volt. Itt sem lehetett másképp.
- Ha szabad megkérdeznem, ki lesz a leendő feleséged?
- Saimori Miyonak hívják. Bár, engem nem érdekel, hogy milyen családból származik. Ha arrogáns, beképzelt vagy ostoba, akkor mehet, amerre lát.
- Eddig Kudou hat lányt űzött el a lakásból. -tájékoztatta Minetát Yurie.
- Ez eddig nem sok.
- Tedd hozzá, hogy az elmúlt fél évben. Két éve próbálkozik.
- Értem. És mit lehet tudni a Saimori családról?
- Generációk során az összes család rendelkezik Gifttel. Ez lényegében a te világodban a Quirknek felel meg. -felelte Kiyoda, majd félbehagyva reggelijét, elővett egy listát és átadta Minetának. -Ez hasznos, mivel a torz és gonosz szellemek, másnéven a grotesquerie ellen ez az egyetlen bevethető eszköz.
- Értem. Akkor egy igencsak erős nő lehet. -vélekedett, miközben megnézte a lányt. Képen csoda szép, de a tekintete valamiért erős trauma átélésére utalhat. Talán csak a szeme káprázik? Felsóhajtott és megette a reggelijét, majd felállt.
- Akkor kimegyünk elé az állomásra?
- Van két lába, nem? -kérdezte vissza hidegen. Mineta nem akart hinni a fülének.
- Egy lányról van szó, aki hamarosan a feleséged lesz. Tapló dolog lenne a részedről a megváratás, nem?
Mineta kérdése kicsit átlépte a bunkóság határát, legalábbis úgy érezte. Azonnal meghajolt.
- Sajnálom a tiszteletlenségemet.
- Ne kérj bocsánatot, ha nem gondolod azt komolyan. -jegyezte meg, de hangjában nem volt hallható az, hogy felkapta a vizet. Sóhajtott egyet. -Tegyed, amit jónak látsz.
- Én kimegyek érte. -felelte határozottan és az udvaron felvette az egyik Gettáját. A kimonója is tiszta volt, így minden készen állt. Yurie követte és a távozó Mineta felé szólt.
- Tudnál várni egy mondat erejéig?
- Persze.
- Most biztos azt gondolod, hogy Kudou mester rideg és kemény. De valójában csak teljesen bizalmatlan az idegenek felé. A kérőkre duplán igaz.
Erre csak egy vállrándítás volt a reakció.
- Elhiszem. Viszont tanulhatna illemet. Ha már a jövőben nekünk ezt tanították a szüleim. Viszont megyek, mert elkések, ha itt maradok.
- Biztonságos utat.- felelte és figyelte a távozó Minetát.

Eközben a Saimori kúriában kivételesen nem volt mindennapi balhé. Az elszenvedőjét, Saimori Miyot éppen tervezték hozzáadni egy olyan férfihoz, aki kőszívű és biztos lapátra fogja tenni. Alapjáraton minden reggel a mostohaanyja és féltestvére állandó jelleggel bántalmazták. Okot mindig találtak és azoknak a jelentős része kimerítette a szőrszálhasogatás fogalmát. Büntetése pedig változatos és felháborító volt egyben. Ráöntötték a forró teát (mondván ihatatlanul keserű.), ostorral vagy bármilyen tárggyal ütlegelték, oldalba rúgták és minden más, amit ettől a két érzéketlen nőtől el lehet képzelni. A cselédek persze ápolták és törődtek vele, de senki nem mert felszólalni ellene.

Miyonak egyetlen apró reménysugárként maradt meg egyetlen dolog. Gyerekkorától fogva azt tervezték, hogy a Tatsujishi család fiatalabb fiúgyermekéhez, Koujihoz adják. Ő az egyetlen, aki törődött vele és mindig csokoládéval vagy valami hasonlóval ajándékozta meg. Ám ez is a csomagolása előtti nap kártyavárként omlott össze. A család éppen összeült egy fontos bejelentés miatt. Shinichi, az apja és Kanoko, a mostohaanyja teljesen érzéketlenek voltak. Kaya ellenben olyan elégedetten mosolygott, mintha a legjobb dolog történne vele az életében. Miyo lassan vonult be és meghajolt előttük.
- Itt vagyok, ahogy kértétek. -súgta alig hallhatóan.
- Rendben. Sajnos rossz hírrel szolgálhatok a részedről. -mondta Shinichi, bár hangneméből kivehető volt, hogy egy csak egy embernek rossz hír. -A házassági rend teljesen felcserélődött. Kaya fog Koujihoz hozzámenni. Te pedig új férjjelölthöz fogsz menni. Nevezetesen, a Kudou háztartás legidősebb fiához, Kiyokához.
Miyo teljesen lesokkolódott. Érezte, hogy mindhárman szándékosan döfték hátba. Ide is elért a híre annak, hogy az említett férfi sorra penderítette ki az összes kérőjét.
- Értettem. -felelte végül.
- Az új kimonódat már előkészítettük. Holnap fogsz indulni a reggeli vonattal.
- Értettem.
- Elmehetsz és sok sikert kívánok.
Miyo felállt és a szobájába ment. Mikor becsukódott a szoba ajtaja, Kaya mosolya a lehető legszélesebb volt.
- Végre! Megszabadulunk a családunk szégyenfoltjától.
- Igen. És ha számításaink helyesek, akkor egy hónap se telik el és krutizánként fogja keresni a kenyerét. -jegyezte meg Shinichi tényszerűen.
- Ha már a húga ezerszer tehetségesebb mindenben. Ráadásul nincsen Giftje sem. -zárta le a pocskondiázást Kanoko.
- Amúgy sohasem értettem, hogy miért nem mi öltük meg ezt a szerencsétlen némbert, akit a nővéremnek kéne neveznem?
- Ezt már elmagyaráztuk ezerszer. Ha kiderül, akkor a császár kegyetlenül megbüntet minket. Most viszont legális úton fog megtörténni. Kudou simán elintézi helyettünk.
- Biztos, hogy a férfiakat szereti. Bár, ha így lenne, akkor a kezünkre játszik.
Erre jókedvűen felnevettek.

Az indulás napján Miyo felszállt a vonatra. Családja semmiféle kíséretet nem adott, de ennek inkább örült. Fejében csak negatív gondolatok kavarogtak. Ha más nem, akkor legalább cselédként akar ott maradni. Már nem reménykedett abban, hogy a boldogságot fog kapni. Inkább azt szerette volna, hogy anyjához hasonlóan meghaljon.

A jövőben nagyban folyt Mineta keresése. Mobiltelefonját nem tudták bemérni és sehol sem érkezett bejelentés arról, hogy találkoztak vele. A démonszerű lény is szó nélkül szívódott fel. A teljes osztály is beszállt a keresésbe, de ugyanúgy semmi eredményt nem tudtak felmutatni. Ashido a végén a szobájában sírt. Bűntudata volt, mivel Mineta védte meg az eltűnése előtt. Mindenki csak vakarta a fejét az egész eseten. Azt senki nem sejtette, hogy visszautazott az időben.