Eljött a december, amivel párhuzamosan hatalmas hó is társult. Egyetlen nap alatt 10 centi leesett és úgy tűnt, hogy másnap se akar abbamaradni. Miyo csak a nappaliból nézett ki a hófehér tájra. Alapjáraton utálta az év ezen szakaszát. Nem nehéz kitalálni az okát: A családja. Ilyenkor a fagyhalállal nézett folyton farkasszemet és már a főzésért is hálás volt. Ám most, hogy ott ropog a tűz a kandallóban, a Mineta által talált hangszóróból Bobby Darin Beyond the Sea száma szólt, odakint pedig az említett személy éppen a róluk mintázott hóemberek utolsó simításait végezte és Kudou mellett foglalt helyet, teljesen meg tudott nyugodni.
- Miyo! Ide tudnál fordulni egy kicsit?
- Igen, férjem.
Ekkor kapott egy csókot, amitől elpirult, de szenvedélyesen viszonozta. Az egyetlen valaki, aki úgy örült neki, mintha gyerek lenne, az Mineta. Élvezettel söpörte a havat minden alkalommal és pont ma tervezte befejezni a hóemberek építését. Mást nem tudott tenni, mert a hógolyózásról le kellett mondania. Alapjáraton a házban lakókat nem lőtte meg, de mindenki más szabad célpont volt. Koujit háromszor találta tarkón és Godout is kétszer. Kudou ott húzta meg a határt, amikor Aratát sikerrel lőtte fülön. Ez utóbbi esetében egy órán át kaparhatta ki a havat onnét. Maradt a hóemberek építése, ahol ismét kihúzta mestere gyufáját. Mivel minél élethűbb művet akart, ezért elcsent két kimonót és rájuk akarta aggatni. Csak Yurie időben észrevette, úgyhogy újfent lehetettet erről. Ám ma készen voltak a művével. Hatalmas mosollyal ment be, papucsot váltott és levéve a kinti területre használt vastagabb kimonóját ment a kandallóhoz melegedni.
- Sikerült befejezned a hóembereket? -kérdezte Kudou.
- Aham. Igaz, nem vagyok egy nagy szobrász, de ez is megteszi.
- Látom, nagyon élvezed a havazást.
- Persze. Tökéletes a fehér karácsonyhoz.
- Karácsony? -kérdezte tanácstalanul Miyo.
- Tényleg, itt még nem annyira terjedt el ez az ünnep. A béke, a meghittség, a szeretet és a család ünnepe. Meg persze a „vásároljuk magunkat szarrá." is, de ez most mellékes.
- És a te idődben nem esik a hó?
- Dehogynem, csak nem karácsonykor. Legrosszabb a húsvéti havazás volt. Akkor a húsvéti nyúl helyett a mikulás hozta a húsvéti tojást. Most, hogy belegondolok... itt van életem első alkalma arra, hogy úgy ünnepeljem a karácsonyt, ahogyan azt megkívánja, erre meg nem ünneplik. -mondta letörten, de hamar fellelkesült. -Ott egye a fene! Megünneplem. Ha más nem is fogja, akkor is. Miyora amúgy is ráfér a meghitt hangulat, nem igaz? Akkor, listával elő.
- Milyen listával? -kérdezte Kudou.
- Kiknek akarok ajándékozni. Mondtam, első alkalom és én megünneplem.
Ekkor elrohant papírért és tollért. Mindketten csak mosolyogva nézték.
- Eléggé lelkes lett ettől az ünnepi dologtól.
- Ahogy mondod. Viszont, én szívesen kipróbálom ezt a tradíciót. Eléggé jónak hangzik. -bólintott Kudou a végén. Mineta visszaért, elkezdte írni.
- Lássuk. Nektek teljesen alap, Hana, Yurie, a nővéred sem maradhat ki. -mutatott Kudoura. - Raijin, Itou, Otogiri...
- Egy kurtizánnak akarsz ajándékot adni?
- Igen. Engem kifejezetten megkedvelt és már voltam nála nem egyszer. Kiváló társaság és nemcsak az aktusra értem. -felelte, majd visszatért a listára. -Hugibaszó esetében még megfontolom. Maximum kötelet a nyakába.
- Arata nem hugibaszó! Ezt már megbeszéltük. -jelentette ki Kudou.
- Igaz. Unokahúg baszó. Jobb?
- Egyáltalán nem!
- Oké, megbeszéltük. -legyintett, majd gondolkodott tovább.
- Amúgy, mik a szokások a karácsonyt illetőleg?
Mineta teljesen beavatta az alapvető dolgokba. Ételek, szokások meg ehhez hasonlók. Persze, ezt leigazította a 20.-ik század elejéhez. Kudou és Miyo csak hallgatták. Végül arra jutottak, hogy ez kivitelezhető.
- Remélem, hogy nem nehéz. -fejezte be ezzel a beszámolóját.
- Nem. Sőt, szerintem ez tényleg meghitt. -mosolygott Miyo a végén.
- Akkor 24-re meghívom a nővéremet és Godout is. Raijin és a fia 20-a környékén elmennek a városból, mivel egy külső városi osztag kiképzését vállalta magára.
- Rendben. -bólintott Mineta, majd felállt. -Szerencsére, erre takarékoskodtam elég sokat. Mondjuk nem nehéz, mert igencsak kevés kiadásom van.
- Azért voltál pár alkalommal Otogirinél. Akármennyire kedvel, elég sokat kérhetett. -jegyezte meg Kudou nevetve.
- Nem igazán. Ebből a szempontból is igencsak korrekt. Meg ott volt egy vásárolt fésű. Aztán ennyi. Kaja van, tető a fejem felett van. Másra meg nem igazán akarok költeni.
- És az ajándékok mennyire lehetnek nyilvánosak? -szúrta be Miyo a kérdést.
- Akit meg akarsz ajándékozni, annak nem szabad tudnia, mi az. Máskülönben oda a meglepetésnek. Viszont, mástól kérhetsz tanácsot.
- És te mit szeretnél ajándékba? -vette át Kudou a kérdések sorát. Erre elgondolkodott.
- Ez annyira jó kérdés, hogy mit adjak egy kurtizánnak. -felelte, mire elpirulva elnevették magukat.

Másnap reggel Miyo egymaga ment el megvásárolni az ajándékokat. Kezdetben eléggé bizakodó volt, de mikor ott állt az üzletek előtt és nézegette a kirakatokat, akkor jött rá, hogy ez szinte lehetetlen feladat. Hiába egyezik meg az ajándékozandó emberek száma Minetáéval, benne volt a pakliban, hogy nem fog nekik tetszeni az ajándék. Amondó volt, hogy holnap megpróbálja segítséggel egyetemben, amikor egy nő megszólította.
- Úgy látom, hogy eléggé a gondolataidba vagy mélyedve.
A hang irányába fordult és meghajolt.
- Semmi baj sincsen.
- Te vagy Saimori Miyo, igaz?
Alaposabban megnézte a nő arcát, de egyáltalán nem ismerte. Végül úgy volt vele, hogy ennyit megoszthat vele.
- Igen.
- Azta! Te tényleg olyan szép vagy, amilyennek Mineta elmondott.
- Ismeri?
- Igen, de hol hagytam a modoromat? A nevem Otogiri.
Miyonak ekkor ugrott be, hogy kivel áll szemben. Hiszen nem egyszer említve volt a neve és a szakmája. Otogiri nem zavartatta magát és két kezével a nő arcát simogatta. Ettől teljesen elpirult.
- Tényleg a legszebb vagy, akit valaha láttam.
- Ön is nagyon csinos. -mondta mosolyogva.
- Köszönöm szépen.
- Igaz, hogy maga kurtizán?
- Az a szakmám.
- És már...csinálta... Minetával? -kérdezte olyan halkan és szégyenlőssen, hogy Otogiri kicsit összezavarodott.
- Mit... Jah. Igen, elvégre, ezért fizetett. Bár elmondhatok egy titkot?
- Igen.
- Talán ő az első férfi, akivel ingyen is csinálnám. Elvégre, őszinte és mintha teljesen megértene. Olyan, mint neked Kudou, ha szabad így fogalmaznom.
Miyo mosolygott, bár az arca még vörös volt. Nem találkozott még kurtizánnal, csak Kanoko nevezte nem egy alkalommal. Otogiri elgondolkodott.
- Van kedved meginni velem egy forró kakaót? Én fizetem.
- Köszönöm szépen és elfogadom.
Bementek a legközelebbi étterembe és ott Otogiri rendelt két bögrével.
- Bocsáss meg a kérdésért, de min gondolkoztál el annyira? -kérdezte, amíg a kakaóra vártak.
- Ajándékokat kell vennem, de ötletem nincs, hogy mit.
- Értelek én. Jómagam is kapok ajándékokat, de a legtöbb visszatérő vendég arra nem veszi a fáradtságot, hogy érdeklődjön az ízlésemről.
- Biztos rossz lehet. -motyogta Miyo, mikor megkapták az italaikat.
- Persze. De most rólad van szó ugyebár. Mit szólnál ahhoz, hogyha csokoládét csinálnál nekik?
- Ez jó ötlet? -kérdezte bizonytalanul.
- Szerintem ezzel nem nagyon lőhetsz mellé. Elvégre, mindenki szereti, bármivel izésítheted és érezhető rajta, hogy szívből adod.
Miyo belekortyolt a kakaójába. Ez az ötlet eddig nagyon jónak hangzott.
- Köszönöm a tanácsot. -mondta meghajolva, mire Otogiri legyintett.
- Mineta barátjának bármikor.
- Viszont, nem nagyon ismerem a receptjét.
Otogiri ekkor megosztotta vele, lévén ismerte a módszerét. Miyo a biztonság kedvéért leírta egy papírra is.
- Még egyszer nagyon szépen köszönöm. Csak lehetne egy kérésem?
- Mondjad.
- Ha találkozol vele, akkor ne mondja el neki, hogy mit fogok csinálni.
- Neki is ajándékot csinálsz? -kuncogott, majd megfogta Miyo vállát. -Rendben van. Lakat a számon.
Míg elfogyasztották az kakaójukat, addig néhány apróbb témáról beszélgettek. Miyo egyáltalán nem akart bennfentes részleteket megtudni a kurtizánlétről, de Otogiri sem erőltette. Búcsúzáskor megölelték egymást. Miyo végül bement az élelmiszerüzletbe és ott határozta el, hogy a nőnek is csinál. Maximum, Minetával fogja átadatni, mivel ő nem akarja betenni a lábát a piros lámpás negyedbe.

Aznap délután Mineta a városban sorban nézte az üzleteket és agyában próbálta összerakni az ajándékokat. Ám rá kellett jönnie, hogy ebben teljesen béna. Könyvet Kudounak? Elhessegette a gondolatot, mivel nem tudna olyat adni, amit szeret és nincs meg neki. Prémium csokit Otogirinek? Biztos nem egy kuncsaftja ajándékozott már hasonlót. Értelmes ötlet lenne a nyakkendő vagy a zokni, de azt nem találták fel. Ráadásul, már az ő idejében is a legklisésebb ajándéknak számított. Végül vett egy mély levegőt és sorban határozta meg kinek mit fog ajándékozni. Első útja a szépségszalonba vezetett, ahol Miyonak vett egy luxus sminkkészletet. Aztán Yurie ajándékaként egy varrókészletet szemelt ki. Igazi luxus darab és még árban sem túl borsos. Hazukinak kiszemelt egy karpántot, ami ízléses virágmintás és élénk színekben pompázott. Godou esetében kicsit bajban volt, de hamar megoldotta. Vett egy üveg szakét és hozzá egy tábla csokoládét. Az egyik ruhaboltban megtalálta Otogirinek az ajándékát, ami egy csodálatos hajdísz volt. Emellé itt is vett egy doboz kandírozott gyümölcsöt. Már csak Kudou maradt hátra, de ötlete sem volt, mit adjon neki. Tanácstalanul nézte a boltok kirakatait, de nem akart összeállni a fejében semmi. Végül megállt annál a szépségszalonnál, ahol Miyonak vette az ajándékát. Már frusztrált volt ezen a ponton, mivel már lefutott négy kört.
- Mostmár értem, hogy mennyire nehéz eredeti shounen bunyós mangát alkotni. -morogta frusztrációjában, mikor kinyílt az ajtó.
- Nocsak. Te itt?
Felnézett és hirtelen öröm járta át a szívét. Otogiri volt az, akinél egy kisebb táska foglalt helyet a vállán.
- Szia. Ajándékokat vásárolok. -szaladt ki a száján, mire csak kuncogás volt a válasz.
- Értem. Valami fontos esemény?
- Igen. Karácsony, ha pontosabbak vagyunk. Biztos nem mond neked semmit.
- Olvastam már róla. Itt nem annyira elterjedt, mint Európában. Csak nem nekem is vettél valamit?
- Igen... vagyis...
Otogiri csak kacagott és lehajolva megsimogatta arcát.
- Aranyos kis úriember vagy.
- Köszönöm. -súgta elpirultan. -Viszont, bajban vagyok.
- Hadd találjam ki: Kudounak ajándékozni valamit.
- Honnan tudod?
- Olyanról is tudok, amit másnak sem mondanak el. Különben meg, nem te vagy az első, aki elakadt benne. Ma reggel egy nő hozzád hasonlóan rótta a köröket. A szépsége és az leírásod által a tippem az, hogy őt hívják Miyonak.
- Igen.
- Veled ellentétben egész gyorsan feltalálta magát. Nem árulom el, mit vett, különben oda a meglepetésnek.
Mineta nem igazán tudta értelmezni ezt. Mindenkinek egyszerre vásárolta volna meg az ajándékot? Otogiri elgondolkodott egy kicsit.
- Értem amúgy, hogy miért akadtál meg ezzel a dologgal. Kudou a külvilág felé eléggé a rideg oldalát mutatja. Viszont, egy esetben valaki sikerrel járt, ha az emberi megközelítést nézzük.
- Mire gondolsz?
- Az egyik katonája mesélte, aki nálam volt, hogy Godou próbaképpen ajándékozott Kudounak egy üveg whiskeyt a szülinapjára. Tudod, mi az?
- Igen és ez jó ötlet. -mondta lelkesen Mineta és megfogta a nő kezét és megpuszilta. -Nagyon szépen köszönöm.
- Igazán nincsmit. -kuncogott.
- Továbbá, azt szeretném megkérdezni, hogy 24-én ráérsz-e? Karácsonyi lakoma lesz a Kudou rezidenciában és ott adom át az ajándékodat.
Otogiri meglepődött ezen. Nem ment soha nagyobb társaságba, mivel kurtizán volt. Emiatt megvetették és rögtön rossz következtetéseket vontak le. Noha a bordélyházban nagy becsben volt tartva, nem mindenki vallotta ezt azon kívül.
- Köszönöm és elfogadom. Viszont, Kudou nem fogja bánni?
- Szerintem nem. Megértő ember. -felelte.
- Örömmel hallom. Nem mindenki szereti a munkámat.
- Engem nem érdekel. Számomra az egyik legjobb nőként fogsz megmaradni, akihez mindig jó szívvel visszatérek. Mielőtt mondanád, nem amiatt. Nagyon élvezem a társaságodat.
Teljesen vörössé vált az arca és a szíve is kihagyott egy ütemet. Megpuszilta és még átölelte.
- Remek ember vagy. Örülök, hogy hónapokkal ezelőtt betértél hozzám.
- Engem ért a nagyobb megtiszteltetés.
Gyors meghajlás után váltak el útjaik. Mineta még gyorsan vett egy üveg eredeti skót whiskeyt. A végére megállapította, hogy majdnem elfogyott az összes megspórolt pénze. Azért a biztonság kedvéért még egy üveg bort is vett. Az utolsó kaput pedig az Itounak vett játékmaci és Raijinnek a Journey to the West könyv tett be. Tudta, hogy ők nem fognak jönni, de ők sem maradnak ki az ajándékokból.

Noha Mineta megnyerte Ararata ellen a párbajt, attól függetlenül Miyonak kellett az edzés a Spirit Sight elsajátítására. Noha az a kevés idő, amíg az Usuba kúriában megtanulta az alapokat, ez csak arra volt jó, hogy a rémálmoktól búcsút mondhatott és sikerült Kudout felébreszteni az örök alvásból. Mineta ettől függetlenül minden alkalommal figyelte Arata minden cselekvését. Nem meglepő módon, ez meg bosszantotta. Most a kúria kapuja előtt várta őket.
- Ezerszer megmondtam neked, hogy nem nyúlok hozzá egyetlen ujjal sem. -jelentette ki elfojtott haragjában, mikor megérkeztek. -Nem látom értelmét, hogy úgy figyelj rám, mintha valami bűnöző lennék.
- Azt én eldöntöm, hogy minek van értelme. És egyáltalán nem bízok meg benned. Továbbá, Kudounak ez volt a kérése. Úgyhogy hidd el, hogy nem jókedvemből bámulom a pacalarcú pofádat.
- Kérlek hagyd abba. -mondta Miyo és közéjük állt. -Tudok vigyázni magamra. Megkérhetlek rá, hogy visszamenj a kúriába?
Mineta arcán látható volt, hogy nemleges választ adjon. Végül felsóhajtott.
- Rendben. De figyelmeztetlek és jobb, ha megfogadod. Ha Miyoval bármi történik, akkor egy esernyőt dugok fel a seggedbe és kinyitva fogom kihúzni. -mondta Aratának címezve és megfordulva távozott. Kettesben indultak el a kúria felé.
- Sajnálom, hogy Mineta ennyire ellenséges veled. -mondta Miyo letört hangon. -Tény, hogy félt engem és te nem tettél jó első benyomást felé.
- Az még nem indok arra, hogy ennyire lenézzen. Viszont ezért nem kell bocsánatot kérned. Neki kell belátnia, hogy nem kellene engem a legrosszabb embernek beállítania. A te javadat szolgálom még most is.
- Igen. Sajnos kicsit szélsőségesen gondolkodik. Viszont van egy ötletem, hogyan tudnátok végleg elásni a csatabárdot.
- Hogyan? -kérdezte gyanakvóan.
- 24-én tartani fogunk egy kisebb karácsonyi ünnepséget. Szeretnélek rá meghívni. Kudouval már beszéltem erről és beleegyezett ebbe.
Arata hosszas gondolkodás után felelt. Addigra megérkeztek a kúriába és most oda mennek, ahol Miyo szokott edzeni. A meditációs terembe.
- Nem tudom, mi az a karácsony. És jobb, ha tőlem tudsz valamit az Usuba családról. Nem ünneplünk semmi olyat, ami nem létfontosságú. Viszont... neked nem mondhatok nemet. Szívesen eljövök.
- Köszönöm. -hálálkodott Miyo. Remélte, hogy ezzel tud valamennyit elősegíteni a békülésben.
- Nincsmit. Viszont, tudod a dolgod.
- Igen. El is kezdem.

A napok gyorsan repültek 24-ig. Mineta addig elmondta Yuriének és Hanának, hogy mit kell karácsonykor csinálni. Minimális menüt is sikerült összeállítani, ami illett a jelen századhoz. Két részlet maradt ki. Mineta nem tudta, hogy Miyo meghívta Aratát és Kudou nem tudott arról, hogy Mineta Otogirit hívta meg. 21-én Godou (ő szívesen elfogadta a meghívást és vett ajándékokat is.), Kudou és Mineta kivágtak egy szép fenyőfát és némi talapzatba faragás után már a nappaliban állt. Miyo, Hana, Yurie és Hazuki csinálták a díszeket papírból, fonalakból és egyéb más anyagokból. Közben beszélgettek és viccelődtek. Ebbe az immár a fával kész Mineta is beszállt.
- „Télapó! Miért rejtetted el a puttonyod?" kérdezte a kisgyerek. „Anyád a télapó!" morogta a púpos.
A reakció várható volt, ugyanis hangosan felnevettek. Csak Miyo és Kudou kuncogott halkan.
- És mindenki megvette az ajándékokat? -kérdezte Hazuki.
- Én még nem. -mondta Kudou. -Holnap fogom őket megvenni.
- Nekem is hiányos. -vakarta meg a fejét Hana.
- Én meg el sem kezdtem. -vallotta be Yurie.
- Akkor menjünk el holnap bevásárolni. Persze, ha szólunk arról, hogy valamelyikünk ajándékát vesszük, akkor elfordulunk.
- Rendben. -felelték. Mineta mosolya december óta változatlan maradt. Tényleg olyan volt, mintha egy család része lenne. Ekkor jött rá, hogy ez hiányzott neki a legjobban a saját idejéből. Gondolatát Godou zavarta meg.
- Bocsáss meg a kérdésemért, de van ötleted, hogy Kudounak mit ajándékozzak? Whiskeyt már nem akarok adni. Az túl egyhangú lenne.
- Könyv? Új ruha? Ennyi ötletem van.
- Kösz. Akkor fel kell találnom magam. -morogta, de mosolya változatlan maradt. Végül estig készen lettek a fenyőfa feldíszítésével. Miyo még annyit mondott, hogy holnap reggeli után senki ne menjen a konyhába. Akkor derült ki, hogy ez bizony nehéz feladat, mert nagyon édes illat árasztotta körbe a lakást.

Eljött a 24-e és reggel Kudou kivételével mindenki a konyhában ügyködött. Három fogásos ebéd volt betervezve, ráadásul nem kevés vendéggel. Mineta félúton kiment, hogy segítsen Kudounak az asztal felállításával, illetve az immáron becsomagolt és felcímkézett ajándékok fához való rakásával. Remélte, hogy ezek az apróságok is örömet fognak hozni. Legalábbis, Raijin és Itou nagyon örültek az ajándéknak, amit pár nappal azelőtt adott nekik. Mire készen lettek, Godou is megérkezett, kezében egy zacskónyi mandarinnal és az ajándékokkal. Aztán Hazuki is megjött, mindenki egy öleléssel üdvözölve. A sorban következő embernél viszont Mineta eddigi ünnepi hangulata hamar fordult keserűbe. Ugyanis, egy kocsi parkolt le, belőle pedig Arata szállt ki. Mosolyát meghagyta, de legbelül már a kapuban megdobta volna pár ragasztógolyóval, amit hóval álcázna. Az ebéd is készen állt lassan, tehát meg kellett teríteni. Itt Kudou gyanakodott valamire.
- Minek raksz még egy személynek tányért?
Válaszolni se maradt ideje, amikor Godou rohant be. Arcán értetlenség és döbbenet keveréke mutatkozott.
- Kudou! Most fogok elájulni. Itt van a legendás Otogiri!
- Micsoda? -kérdezte tényleges döbbenettel. Kiment és csak remélte, hogy kollégája szórakozik vele. Ám, a bejáratnál tényleg ott állt az átlaghoz képest szolidabb sminkkel, kezében egy vaskos szatyorral.
- Jó napot, Kudou Úr. -hajolt meg. -Nagyon hálás vagyok, hogy Mineta meghívott erre a karácsonyi ebédre. Nem hittem volna, hogy lehet ebben részem.
- Önnek is, Otogiri. Fáradjon beljebb. Mineta. Válthatnék veled pár szót? -kérdezte szintúgy megjátszott mosollyal.
- Igen. Én is hasonlót terveztem kérni.
- Fáradj velem a szobámba.

Gyors léptekkel mentek be, de Kudou a vártnál kicsit erősebben rántotta be az ajtót, így az hangosan csapódott be. Ezzel felhívta mindenki figyelmét arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel.
- Elmagyaráznád, hogy mégis mit jelentsen ez? -kérdezte.
- Ezt a kérdést én is fel akarom tenni. -sziszegte.
- Egy kurtizánt hívtál meg a karácsonyi ebédünkre.
- Igen, mert a barátom. Ráadásul segített nekünk. Viszont mit keres itt hugibaszó?
- Ne hívd így! -mondta kicsit hangosabban.
- Mert az is. Miatta szoptuk meg a faszt, mert őkelme hirtelen el akarta venni Miyot tőled. A párbajotok során övön aluli taktikával állt elő, ahogy az enyémnél is. Én meg miatta úgy kellett éljek majdnem egy hetet, mintha valami kibaszott betörő lennék.
- Lényegtelen. Arata Miyo unokatestvére és tudtam róla előre.
- Tudtál? Akkor mi a tésztába tekert gumilófaszért nem szóltatok arról, hogy ki fogtok baszni velem? -kérdezte teljes sokkban.
- Senki nem csinált semmi ilyet. Viszont te meg kurtizánt hívtál meg a lakásomba!
- Aki a barátom és információkat adott nekünk! Akkor nem zavart a foglalkozása, de most hirtelen igen?!
Mivel mindketten emelték a hangerejüket, ezért a vitatkozás kezdett egyre hangosabb lenni. Kudou mihamarább le akarta zárni.
- Oké, semmi baj nem történt még. Sajnos viszont most távozásra kell kérnünk Otogirit.
- Ha ő megy, akkor hugibaszó is megy! Ebből nem nyitok vitát!
- Nekem ne adjon ultimátumot egy...
- Mit akartál mondani? Mondd ki akkor hangosan!
A férfi arcán ekkor jött elő a döbbenet. Kis híján cselédként nevezte, holott a barátjaként tartja számon. Nem jellemző rá a hirtelen harag, de most valamiért kijött belőle. Mély sóhajtással lenyugodott.
- Mindegy. Felesleges itt tovább vitáznunk. Menjünk vissza.
- Helyes megállapítás. Nem szeretem a kihűlt ételt.

Mire visszaértek, már mindenki helyet foglalt. Mineta direkt úgy ült le, hogy Otogiri mellett foglaljon helyet, de Arata pofáját csak nagyon ritkán lássa. Kudou Miyo mellett ült le, de tekintetével szó szerint felnyársalta volna újdonsült vendégét. Csak ő és Arata nem örült annak, hogy egy híres kurtizán is az asztalnál foglal helyet. Az utóbbi esetében teljesen jogosan, mivel kulcsfontosságú szerepet játszott a tervének lebuktatásában. A többiek élvezték a társaságát, mivel pozitívan állt mindenhez. Dicsérte Miyo szépségét (Mineta felfigyelt arra, hogy úgy beszélnek egymással, mintha már találkoztak volna.), Godou bókjait kuncogva köszönte meg és Hazukit a virágok terén szerzett ismerete nyűgözte le. Az háromfogásos ebéd után mind jóllakva dőltek hátra. Otogiri felállt és meghajolva ment ki az erkélyre. Újfent esett a hó, így a hóemberekből szinte semmi nem látszott már. Kimonója belsejéből kivette a pipáját, megtömte dohánnyal és meggyújtotta.
- Beszélhetnénk?
A kérdés Kudoutól származott, aki kijött vele.
- Persze. Bár tudom, mi fog következni. Ezután soha többet ne tegyem be a lábamat a lakásodba.
- Nem mondtam ilyet.
- Amikor Minetával vitatkoztál, akkor mutattad meg az igazi énedet.
- Nagyon sajnálom, amit mondtam.
- Felesleges, mert már megszoktam. A kurtizánokat mindenhol megvetik. Csak akkor szeretik, ha a piros lámpás negyedben vannak és csinálják, amit csinálniuk kell. De ha valami nemes házába beteszik a lábukat, egyből a követ vetnék rá.
- Biztos nehéz lehet. Már eleve a tény, hogy ennek a munkának adjátok a fejeteket. -mondta, miközben a nő egy hatalmasat szívott a pipából, majd a füstöt kifújta.
- Ennél pontosabban nem fogalmazhattad meg. Saját magam döntöttem arról, hogy kurtizán leszek. Azzal a pénzzel a szüleimet meg tudtam segíteni, hogy legalább a mindennapi étel legyen az asztalukon. Onnantól meg csak könyörtelen hajtás következett, ahol rengeteget kellett tanulnom szinte mindenről. Máskülönben csak alacsony rangon maradok és akkor folyton szenvedhetek a modortalan és semmirekellő férfiakkal.
- Ez viszont sikerült, nem? Mármint, te vagy a legismertebb és legjobb a szakmában.
- Igaz, de tégy fel egy kérdést magadnak. Megérte annak tükrében, ahogyan a társadalom velem bánik?
Kudou kis szünet után folytatta.
- Nagyon sajnálom, ahogyan viselkedtem. Mindig is azt vallottam, hogy mindenki annyit ér, amennyit tetteivel bizonyít. Te segítettél nekünk egy nagyon fontos ügyben, én meg cserébe kis híján ki akartalak dobni a lakásból. Holott a barátom által lettél meghívva.
- Nem történt semmi baj. -mondta Otogiri mosolyogva, miközben kiürítette a pipáját és eltette. -Amúgy, a feleséged nagyon aranyos. Egyből megimádtam.
- Még csak jövendőbelim. Én meg ahogy látom, te nagyon jóban vagy Minetával.
- Igen, bár én elég jól tudok szót érteni mindenkivel. Emlékszek, amikor első alkalommal találkoztam. A madame egyik üzenője jött oda hozzám azzal, hogy van egy kis cseléd, aki engem szeretne. Eleinte nem értettem, hogy miért nem dobták ki, de aztán kíváncsivá tett. Főleg, mert a te emberedről volt szó. Úgyhogy igent mondtam.
- Biztos furcsa élmény lehetett. -mosolygott Kudou.
- Bizonyos értelembe véve igen. Míg a legtöbb férfi rámenős és le sem lehet kaparni rólam, a drága kis embered információkat akart vásárolni tőlem. Aztán mikor megkapta, távozni akart, mert haladéktalanul neked akart segíteni és engem sem akart feltartani. Ráadásul, a bókjai nem megjátszottak, igencsak barátságos és őszinte velem. Mintha nem érdekelné a foglalkozásom. Emiatt adtam neki masszázst és vettem el tőle kevés pénzt. Persze aztán azért is jött, de ott sem volt tolakodó. Sőt, mintha minden egyes dologért úgy bálványoz, mintha szerelmes lenne belém.
Kudou mosolyogva hallgatta végig.
- Mineta mindig is ilyen volt. Oké, kicsit ki tudok akadni a humorától és a perverz megjegyzéseitől, ám attól függetlenül mindig segít és kérés nélkül cselekszik. Megfogadta, hogy Miyot megvédi, ahogyan a jövendőbeli boldogságát is. Ezt nagyon becsülöm benne a nyers őszintesége mellett. Bár, van egy hibája.
- Micsoda?
- Állandóan azzal jön, hogy ronda és emiatt egyetlen nőnek sem kell.
- Ha ez így is lenne, akkoris ugyanúgy kedvelném. „Hiába fényezed az almát, ha már belülről rohadt." Ezt szokták mondani. Továbbá, ha te azt mondod, hogy mindig is ilyen, akkor szerelmes is lennék belé. Csakhogy a kurtizán soha nem lehet szerelmes, hacsak ki nem vásárolják a szabadságát. Arra meg nem látok esélyt.
- Kár. Rá is ráférne az igaz szerelem. Viszont menjünk be. Lassan adjuk át az ajándékokat.
- Rendben. Amúgy én sem jöttem üres kézzel.
- Azt láttam.

Miközben Kudou és Otogiri beszéltek, Arata is úgy döntött, hogy el akarja Minetával ásni a csatabárdot. Ezért ebéd után odament hozzá. Éppen a kandallónál feküdt és nézte a lángokat.
- Mineta! Szeretnék veled beszélni.
Erre csak megfordult és felmutatott hüvelykujjal jelzett, hogy kezdheti.
- Figyelj. Elhiszem, hogy az ellenem való ellenszenvednek van alapja. Hibákat követtem el, ezt is elismerem. Viszont azon az állásponton vagyok, hogy nem érdemlek ekkora gyűlöletet.
- Komolyan? Pedig pont akkorát kapsz tőlem, amekkorát te megérdemelsz. -jegyezte meg halkan és hidegen.
- Pedig közösek a céljaink. Miyo érdekében teszünk mindent.
- Ebben igazad van. A bajok ott kezdődnek, hogy te az önös érdekeidet is belekeverted.
- Kifejtenéd?
- Akkor vegyük sorra. Ha tényleg olyan nagyon jót akartál tenni, ahogyan mondod, akkor már legelejétől elmondtad volna az igazságot a Spirit Sighttal kapcsolatban Miyonak. Nem rébuszokban fogalmaztál volna, amivel csak több kérdést hagysz. Plusz, ha mindezt még Kudouval is megosztod, akkor kivívtad volna a tiszteletemet. Sőt, ha Miyo beléd is szeretne, akkor nem zavart volna, hogy összeházasodtok. Igaz, erre annyi esélyt látok, mint ez a fejezet karácsonykor lesz publikálva.
Ekkor az olvasók felé fordult.
- Vagy talán mégis? Akkor kellemes ünnepeket!
- Kihez beszélsz? -kérdezte Arata zavarodottan.
- Mindegy, nem lényeges. -mondta rá gyorsan és visszafordult felé.- Szóval, ez még csak az első lépcsője a feléd érzett gyűlöletemnek. A második akkor jött be, amikor kimutattad a fogad fehérjét Kudouval szemben. Miyo csak a tied lehet, mint valami trófea. Ehhez társítjuk azt, hogy a párbajotok során az egyik leggusztustalanabb húzással álltál elő, ahogy nálam is, tökéletesen megmutatta, hogy mennyire nincs gerinced. A cseresznyét a szartortára azt tette fel, hogy egyáltalán nem volt figyelembe Miyot és azt, hogy mit szeretne. Csak magaddal meg a kurva Usuba vérvonallal törődtél. Az meg már teljesen mellékes, hogy Kudout ott saraztad, ahol nem sajnáltad és Raijinnal szemben is úgy viselkedtél, mint egy rasszista mocsok. Be kell látnod, hogy igazam van abban a tényben, hogy a szememben a férfiak szégyene vagy és meg sem próbálsz ellene küzdeni.
Arata legbelül úgy érezte magát, mintha pofán csapták volna egy vaskos szénlapáttal. Ezt a szemszöget nézve nem csoda, hogy ellenséges vele szemben. Megigazította a szemüvegét és mély levegőt vett.
- Nem mondom, hogy ezen tények tükrében nincs igazság abban, amit mondasz. Ám azt is figyelembe kell venned, hogy eléggé szélsőséges felfogásod van velem szemben. Igen, elkövettem ezeket, de ennek az éremnek van másik oldala is. Amikor legyőztél, beismertem a vereségemet. Holott megtehettem volna azt, hogy semmibe vegyelek, hiszen te csak cseléd vagy, nem pedig nemes. Miyo edzése során is korrektül járok el. Plusz, azóta nem csinálok semmiféle szabotálást Kudou ellen. Ráadásul, Raijintól bocsánatot kértem és kimondtam, hogy az Usuba kúriában állandóan otthonra talál. Ezeket legalább értékelhetnéd.
Mineta kis csönd után megszólalt.
- Van igazság abban, amit mondtál.
- Én azt javaslom, hogy fejezzük be ezt az értelmetlen ellenségeskedést. Nem azt kérem, hogy legyünk jó barátok, sokkal inkább Miyo is azt szeretné, hogy megszűnjön közöttünk a jelenlegi viszony. Megegyezhetünk ebben? -kérdezte és a kezét nyújtotta felé. Kis szünet után Mineta belecsapott a kezébe, ami kézfogássá alakult.
- Rendben van. De csak miatta. -felelte végül. Ekkor jött be Kudou és Otogiri.

Elkezdődhetett az ajándékozás. Mineta volt az első, aki sorra adta át az ajándékokat. Csak Arata maradt ki, de erre volt tartaléka. Hiszen még külön volt egy csomagolt bora.
- Ez nagyon ügyes választás volt. -dicsérte Otogiri, mikor meglátta Miyo sminkkészletét és kibontotta a sajátját. -Ez meg nagyon elképesztő. Nagyon szépen köszönöm.
- Igazán nincsmit. -mondta elpirulva, mikor adta át Aratának az ajándékot, majd a többiekre tért rá. Dicsérték az ajándék választásait, ám a végső próbatétel Kudou volt. Lassan bontotta ki és elnevette magát.
- Emlékszek rá, hogy Godou a születésnapomkor ajándékozott meg whiskeyvel. Köszönöm. Cserébe, itt az ajándékod.
Mineta átvette és ledöbbent. Egy vadiúj kimonó volt, csak most olyan színben, mint a ragasztógolyói.
- Köszönöm, mester.
Most Miyo jött és mindenkinek átadott egy dobozt. Felnyitva látták, hogy csokoládé volt, de ezt kézzel csinálták. Ráadásul, Otogirinek is adott, ami után Minetának leesett a tantusz. A két nő ott találkozott első alkalommal, mikor elment ajándékot vásárolni és ők találták ki a csokoládét is. Emiatt beszéltek ebéd közben úgy, mintha ismernék egymást. Noha degeszre ette magát, egybe belekóstolt. Nagyon finom volt. Letette és átölelte.
- Köszönöm szépen.
- Igazán nincsmit. -mondta mosolyogva és viszonozta az ölelést. Mikor véget értek az ajándékozások, Arata távozott. Még a szakéval való koccintást is kihagyta. A társaság is csapatokra oszlott. Hana, Yurie és Hazuki beszélgettek, Miyo, Kudou és Godou társasoztak, Mineta meg Otogiri ölében pihentette a fejét, miközben a tűzet nézte. Közben ismét zene ment a srác hangszórójából, csak most The Ink Spots I Don't Want to Set the World on Fire című száma ment.
- Ez lett a legjobb karácsony, amiben valaha részt vehettem. -súgta hálával teli hangon.
- Ennek örülök. Én is nagyon élveztem. -mondta kuncogva és simogatta az arcát. -Remélem, hogy ez hamar divatba fog jönni.
- Nem annyira kell ahhoz kötelezned magad. -jegyezte meg Kudou, mikor odajött hozzájuk. -Bármikor nyitva áll az ajtó előtted. Elnyerted a bizalmamat és nem érdekel már a foglalkozásod sem.
- Erre igazán semmi szükség. Nagyon hálás vagyok már ennek is. -hálálkodott, mire Mineta megfogta a kezeit és megpuszilta.
- Pedig igen. Ahogy mondtam, te nagyszerű nő vagy és ezt ma mindenki láthatta. Viszont, támadt egy ötletem.
- Csak nem valami perverz? -kérdezte aggódva Kudou, mire Mineta felnevetett és felkelt.
- Nem lenne rossz ötlet, de máson járt az agyam. Biztos jól esne egy masszázs néhanapján.
- Az nem lenne rossz.
- Tanítsam meg Miyonak a masszírozást? -kérdezte mosolyogva Otogiri.
- Igen. Persze, ha ez nem gond a számodra.
- Benne vagyok. Miyo! Ide tudnál jönni?
- Persze. -felelte és odament. Ezekután Otogiri megtanította neki, hogyan kell a megfelelő pontokat megnyomni. Szerencsére gyorsan tanult és képes volt majdnem tökéletesen leutánozni. Ennek viszont az volt a velejárója, hogy a többiek is kérték.
- Remélem, hogy nagyon megbecsülöd. -mondta Otogiri halkan Godounak, amikor ő következett. -Rendes körülmények között ezért fizetned kell.
- Igen és nagyon szépen köszönöm. -nyögte. Ezekután a vendégek lassan távoztak. Godounak vissza kellett mennie dolgozni, Hazukinak meg holnap elintézendője akadt.
- Sikerült kellemes ünnepet csinálnunk? -kérdezte Kudou Minetától mosolyogva, mikor Otogiri is távozott.
- Kellemes? Sokkal inkább tökéletes. -felelte elégedetten. -Soha nem volt ilyen meghitt és családias karácsonyom.
- Nem azt mondtad, hogy árvaházban nőttél fel?
- Igen, de ott is igencsak puritán volt az egész. Látható volt, hogy a nővérek csak a pénzért csinálják. Semmi szeretet, családiasság, csak a profit.
- Én is nagyon élveztem ezt az ünnepséget. -szólt közbe Miyo és átölelte Kudout. -Ti tényleg sokat törődtök velem.
- Ez csak természetes.
Gyorsan csókot váltottak.

Mineta a szobájába vitte az ajándékait és lerakta őket. Aztán elővette telefonját és megnézte az időt. Ekkor ugrott be neki a töltő. Hogy került ez ebbe az idővonalba? Nem gondolkodott el ezen, hiszen ez volt a legkisebb gondja, de most már aggasztotta egy kicsit. Ám ez hamar elmúlt és csak megrántotta a vállát, annyira boldog volt. Inkább azon agyalt, hogy játszik valamit, amikor a telefonja jelzett. Van térerő és Wi-Fi jel.
- Mi a fasz? -csúszott ki halkan a száján. Ez lehetetlenség, hiszen majdnem századnyi időnek kell eltelnie. Ám a meglepetések nem itt értek véget. Messengeren hívták. A hívó pedig... Kaminari! Azonnal felvette.
- Szevasz, Mineta.