Miyo reggel teljesen kialvatlanul ébredt. Állandóan rémálmok gyötörték több ezer ember jajveszékelésével és könyörgésével. Félálomban öltözött fel és ment a konyhába reggelit csinálni. Ott már Mineta fogadta meghajolva.
- Jó reggelt, hercegnő.
- Neked is, Mineta.
Együttesen álltak neki a reggeli készítésnek. Már készen voltak és készültek volna felszolgálni Kudounak, amikor a telefon megcsörrent. A telefonhoz ment és felvette.
- Halló.
- Kudou mester! -kiáltott a vonal másik végéről Godou. -Vészhelyzet tört ki.
- Részletezd.
- A tegnap éjféli órákban a legendás katonai sírókból tömegesen törtek ki a Grotesquierek. A császár Sárkány szintű riasztást adott ki folyamatban. Ennek okán minél hamarabb várják a Különleges Erők épületénél.
- Értettem és indulok.
Kudou letette a telefont és berohanva szobájába azonnal felöltözött. Nem hitte volna, hogy tiszti szolgálata alatt ekkora vészhelyzetet kell megoldania. Sárkány szintű riasztás utoljára 50 éve volt a Himuro Kastélynál és a jelentések szerint hatalmas károkkal zárult le. Visszament az étkezőbe és leülve gyorsan elfogyasztotta a reggelit, megköszönte, búcsúképp pedig Miyo szájára adott egy puszit. Mineta agya csak nehezen tudta felfogni az eseményeket.
- Azta leborult kerti asztalt. Mintha petróleumot pisálna, úgy rohant.
- Igen. -értett vele egyet Miyo, aki szintúgy sokk hatása alatt volt. Viszont ő a szájára adott puszi miatt.

A program szerint reggel Miyo folytatta az etikai órákat. Mineta ismételten edzett, de ezalatt a fejében rakta össze a lány kérésének megfelelő könyveket, amik a művelődéséhez kellenek. Bár megkönnyítette volna a saját dolgát, ha tudná az ízlését. Yurie hangja hallatszott.
- Bocsáss meg, ifjú Mineta, hogy zavarlak az edzésben, de a segítséged kellene. Le kéne hozni a padlásról pár dolgot.
- Persze. Sőt, kérdésem lenne. -mondta és odament hozzá. -Van valami előadás a közeli színházban?
- Jó kérdés. -gondolkodott, miközben visszamentek a lakásba. Végül eszébe jutott egy dolog. -Holnap délután elő fogják adni a Rómeó és Júliát a Kyoshiro színházban.
- Mennyire releváns Kudou részéről?
- Imádja Shakespeare műveit, legyen szó tragédiáról, királydrámáról, komédiáról vagy tragikomédiáról.
- Japánok adják elő a nyugati szereplőket? Hiába változtak az évszázadok, de a ugyanaz a metódus.
- Hogy érted? A ti időtökben is efféle keverések vannak?
- Sokkal rosszabb. -felelte Mineta, mikor már a padlás lejáró elé érkeztek. -Olyan mértékben felháborító baromságokat művelnek egyes stúdiók, amik már az én türelmemet is néha feszegetik. Amúgy, mit hozzak le?
- A bonszai nyíró ollót és egy zsák növényi tápszert. Kudou rendelte azt be még Európából. Csodaszernek mondják, de nem jobb, mint az itt kapható.
Mineta csak bólintott és lehozta a kért dolgokat.
- Segítsek a kertészkedésben?
- Nem kell. Hanával közösen meg fogjuk oldani. Menj vissza nyugodtan edzeni.
- Értettem. -hajolt meg és visszament az erdős részhez.

Visszatekerve kicsit az időt, Kudou rekordidő alatt ért be a Különleges Erők épületébe, azon belül a dolgozószobájába. Ott már várta Kazushi, Godou és Arata. Gyors köszönés után kezdett bele.
- Eddig mennyi Grotesquierrel kell számolnunk? -kérdezte, mikor elővette az óriás térképet.
- Több mint háromezerrel. -felelte Kazushi, ám arcán most nem volt olyan széles mosoly.
- Eddigi károk?
Arata megigazította a szemüvegét és ujjával a térképre mutatott.
- Egyelőre nincsen. Jelenleg a közeli falvakat evakuálták és a készenléti egységek sikerrel tartották fent a vonalat. Ám a 12.-ik osztag nyugtalanító jelentést tett.
- Hogy érted? -kérdezte.
- Állítólag szabotázsra utaló jelek vannak. A húsz kirendelt főből 17-et Grotesquierek téptek szét. Egy szúrás általi halálban halt meg. Az utolsó meg eltűnt.
- Ez már nem jó hír.
Ekkor egy katona rohant be zihálva.
- Kudou Uram! -kiáltott és tisztelgett.
- Pihenj, katona. Megjött az első frontos jelentések?
- Igen. Egyelőre fel tudjuk őket tartani, amíg a császár speciális osztagai ki nem érnek.
- Mennyi idővel kell számolnunk?
- Ha hihetünk a spekulációknak, akkor egy, rosszabb esetben két hét.
- Értettem. Elmehetsz.
Kudou fejében sorban álltak össze a lehetőségek. Képtelenségnek találta azt, hogy szabotázs történt. Sokkal inkább valami eszelős szekta általi rajtaütést sejtetett. Viszont most a veszély elhárításán kell dolgoznia.
- Kazushi! Azonnal állíts össze egy megfigyelő csapatot! Mindenről tudni akarok, de azonnal!
- Igenis.
- Arata! Vedd át az evakuálási programot. Főbb célunk, hogy a legtöbb falvat teljesen néptelenné tegye! Ezzel talán elérjük azt, hogy a károk teljesen minimálisak legyenek!
- Értettem. -mondta meghajolva.
- Godou! Te most a helyettesem leszel. Amíg távol vagyok, addig te fogod vezetni a műveletet. Nem kezdesz önálló akciókba és ha bármilyen téren kezdene kicsúszni az irányítás, azonnal telefonálsz nekem!
- Igenis és köszönöm a bizalmat. -tisztelgett.
- Leléphettek.
Arata kivételével mind leléptek. Csak kíváncsian figyelte Kudout, aki épp a többi jelentést vette elő.
- Valami gond van? -kérdezte ingerülten.
- Az igazat megvallva, valamire kíváncsi vagyok.
- Fogd rövidre.
- Hogy van Miyo?
- Láthattad tegnap, hogy jól.
- Csak azért kérdem, mert bizony egy igazán csinos lány. Mondhatni gyémánt a hatalmas szénkupacban. És kicsit tartok attól, hogy nem tudod megadni neki azt a biztonságot, amennyi szükséges neki.
- Mire próbálsz célozni? -kérdezte immáron kicsit idegesen.
- Arra, hogy amíg itt vagy szinte minden nap, addig a lány védtelen.
- Tévedsz. A házamat, mint ahogyan mindenki más magas rangú emberét speciális védővarázslatok védik. Emellett ott van a cselédem, Mineta is.
- A kis törpére gondolsz? Mondasz valamit, ha sérülten képes volt döntetlenre kihozni a párbajotokat.
- Szerintem ezzel eloszlattam az aggályaidat.
- Igazad van. Megyek és intézem a kérésedet.
Arata meghajolva távozott. Kudou ismét a jelentésekre koncentrálhatott, de fejben kicsit furcsállta ezt az egész beszélgetést.

Ebéd után Mineta meghagyta Miyonak, hogy amint befejezték a mosogatást, jöjjön Kudou hálószobájába. Ott voltak ugyanis a könyvek szép sorban. Nem is vesztegette az időt és egyből levette a William Shakespeare műveket, a Sherlock Holmes könyvet és kupacba rakta. Mikor azon agyalt, hogy a ókori művekből mit rakjon le, Miyo benyitott.
- Itt vagyok, ahogy kérted.
- Köszönöm. Már meg is van a kiválasztott kupac. -mondta és oda nem nézve mutatott hátra. A lány tekintetét a futon melletti könyvre vetette. Azt hitte, hogy az is a része, emiatt a kezébe vette és belelapozott. Ekkor teljesen elvörösödött és elkezdett remegni a keze.
- Biztos, hogy ezt is el kell olvasnom? -kérdezte habogva.
- Igen. Miért?
Mineta nagy nehezen megfordult és ekkor vette észre, hogy Kudou mire is akart célozni a tegnapi nap folyamán. Ugyanis, látta, hogy Miyo a Káma Szútrát tartja a kezében. Azonnal kikapta és becsukta.
- Bocsáss meg, de ezt nem vettem észre. Bár, ha engem kérdezel, akkor ezt is belevenném. Nem igazán jó dolog, ha felkészületlenül ugranál bele a nászéjszakába. Ám jelen tárgyunkhoz teljesen irreleváns.
Ismét a könyvespolchoz ment és elrakta a könyvet.
- Kudou, te idióta. Mondhattad volna a könyv címét legalább. -morogta magában, majd mély levegőt vett és megfordult. Tartott egy kiselőadást arról, hogy miket kell elolvasnia. Akkor látta meg, hogy Miyo nem aludt igazán jól, de még képes volt figyelni.
- Értettem és megpróbálok minél többet elolvasni az általad javasoltakból.
- Egyet már holnap fogunk pótolni. Délután ugyanis a közeli színházban fogják adni a Rómeó és Júliát.
- Láttad már valaha? Mármint lehet, hogy ostobaságot kérdezek.
- Persze. És még a jövendőbeli feldolgozásokat is. Igazi kultklasszikusról beszélünk, ha Shakespeare műveiről van szó. Tulajdonképp... miért ne kezdhetnéd a szerző egy komédiájával.
Felkapott egy könyvet és átadta Miyonak.
- Vízkereszt, vagy amit akartok. -olvasta hangosan.
- Pontosan. Szerintem neked is jót tenne a jókedv és a nevetés. A többit pedig elviszem a szobádba.
- Nem fogja Kudou bánni, hogy ezeket elvisszük? -kérdezte bizonytalanul.
- Amit a reggeli rohanásból leszűrtem, most kisebb gondja is nagyobb lesz annál.
Mineta felállt és nyújtózott egyet. Végül felkapta a könyveket.
- Ami engem illet, lerakom ezeket, aztán elmegyek vásárolni. Neked pedig jó olvasást. Amivel végeztél, azt add nyugodtan a kezembe. Majd visszateszem én.
- Rendben. És köszönöm még egyszer.- hajolt meg Miyo.
- Igazán semmiség. Vásárlás után én is maradok és olvasok. Persze, ha nem lesz több feladatom.
Erre csak mosolygott és megsimogatta az arcát.

Éjfél környékén Kudou kocsija leparkolt a háza előtt. Ám még belépni sem volt ideje, amikor egy hatalmas erőt érzékelt Miyo szobája felől. Azonnal rohanni kezdett, ám meglepetésére Mineta hamarabb odaért és kinyitotta az ajtót. A lány remegett és állandóan azt mondta, hogy sajnálom. Odamentek felrázni.
- Miyo! Jól vagy? -kérdezte Kudou aggódva, mire a szemei kicsit kinyíltak.
- Igen, drágám. Csak rosszat álmodtam. -felelte kábán. Mineta bal kezével megérintette Miyo homlokát, majd a jobbal a sajátját. Kis idő után leengedte.
- Tényleg semmi baja testileg. Hála égnek.
Kudou észrevette, hogy Mineta az egyik kezével intett, hogy egyelőre ne említsék előtte azt, hogy mit tapasztaltak. Gyorsan elmosolyodott és megsimogatta Miyo arcát.
- Rendben van. Igyál egy kis vizet és feküdj vissza.
- Vagy zöld teát. Egyetlen szavadba kerül és csinálok.
- Nem kell. Köszönöm, hogy ennyire aggódtok értem, de csak rémálmom volt. Jóéjt!
- Neked is. -reagáltak rá mindketten, majd kimentek a szobából. Aztán az étkezőbe mentek, ahol Mineta felszolgálta Kudou vacsoráját, majd a sajátját is.
- Te is ugyanazt érezted, amit én? -kérdezte, mikor leültek.
- Igen. Valami hatalmas erőt éreztem Miyo körül. -felelte Mineta és a kezébe vette az evőpálcikákat. -Azért rohantam oda, mert betörőre gyanakodtam.
- Nem találok semmi fizikai vagy mentális sérülést a kúriát körülvevő varázslatokon. Viszont, egyvalami igencsak furcsa. A Quirk használók tudják érezni a Gifteket?
- Passzolom a kérdést. Ha az én részemről kéne kérdezned, akkor fogékony vagyok arra, amit a mi időnkben paranormálisnak hívnak.
- Hogy érted?
- Érzékelem az erő kivetüléseket, legyen szó negatívról vagy pozitívról. Megkímélve a hosszas magyarázkodástól, látom a szellemeket. Ezt Harmadik Szemnek is nevezik.
- Mióta tudod ezt magadról? -kérdezte, miután lenyelte a falatot.
- Hatéves koromtól. Az árvaházban terjedt egy pletyka, hogy egy kislány tavaly... mármint attól számítva, amikor odakerültem, elhunyt betegségben. Ráadásul, abban az ágyban, ami a fekhelyem volt. Nem egy alkalommal arra keltem fel, hogy ott ül mellettem és engem bámul. Nemhogy megmozdulni, de kiabálni sem volt erőm. Ártalmatlan volt és csak az érdekelte, hogy ki fekszik az ágyon. Úgyhogy pár perc múlva eltűnt a szó szoros értelmében.
- Nem lehet, hogy félálomba voltál?
- Évente húsz alkalommal jelent meg. Kicsit furcsa véletlen lenne.
Kudou erre nem tudott mit mondani. Végül másra akarta ráterelni a témát.
- Elkezdtétek Miyoval a művelődést?
- Igen. Jelenleg a Vízkereszt, vagy amit akartok komédiába kezdett bele. Apropó, te aztán ritka nagy hatökör vagy.
- Mire célzol?
- Arra, hogy kint hagytad a Káma Szutrát. Én meg csak akkor vettem észre, amikor Miyo beleolvasott. Szóval mosom kezeimet.
- Oké, értem én, mire akarsz kilyukadni. -sóhajtotta és befejezte az étkezést.
- Amúgy, holnap elmegyünk Miyoval a Rómeó és Júliára. Gondoltam, hogy jöhetnél velünk.
- Sajnálom, de jelenleg hatalmas krízis előtt vagyunk. Úgyhogy alig leszek itthon.
- Értem.
- Mindazonáltal, jó szórakozást hozzá. Megyek aludni.
- Jóéjt, mester.
- Neked is, Mineta.

Másnapra Miyo szemei kezdtek karikásak lenni. Mivel ma nem volt etika, ezért Mineta úgy gondolta, ideje bevetni a legjobb ütőkártyáját az álmatlanságra.
- Ebédig próbálj meg aludni.
- Nem vagyok álmos. -mondta halkan, mire csak komoly arccal nézett rá.
- A szemeidben látom, hogy ez nem igaz. Viszont, tudom a tökéletes módszert a nyugodt pihenésre.
Miyo szobájába mentek, de a futonon érezhető volt, hogy átitatta a hideg verejték. Ezért Mineta a saját futonjába fektette le a lányt. Utána elővette a telefonját, majd bekapcsolva magyarázatba kezdett.
- Van egy nagyon régi zenész a mi időnk szerint, akit Aindulmedir néven ismernek. Három albuma közül kettőt a mai szaksajtó is a legvarázslatosabb albumnak tart, amitől bárki kellemesen álomba tud merülni. Ebből a személyes kedvencemet, a The Lunar Lexicont fogom berakni, de mellé a Star Lore is futni fog. Szerencsére, ezek megvannak és nekem is segítettek, amikor álmatlanságban szenvedtem.
- Nagyon kedves tőled, hogy ennyire segíteni próbálsz.
- Erre valók a barátok. Nem teszem nagyon hangosra és végig itt leszek melletted. Rendben?
Válaszképp csak elmosolyodott. Mineta elindította a zenét és megnézte az akkumulátor töltöttségét. Mivel csak minden harmadik nap kapcsolta be, ezért bőven a fele volt benne. Letette úgy, hogy a hangszórót ne gátolja semmi. A lány a kezét nyújtotta felé, mire megfogta. Mineta legbelül két dolgot tudott. Az egyik, hogy Kudou biztos félreértené, a másik, hogy ezzel csinált egy kis reklámot a Dungeon Synth műfaj szerinte legjobb albumának.
- Ez tényleg olyan, mint amilyennek elmondtad. -súgta Miyo csukott szemekkel. Végül Mineta sem bírta tovább és a The Libarian szám közepénél ülve aludt be. Hana ébresztette fel őket. Miyo hatékonynak találta ezt, mert tényleg nem voltak rémálmai. Ezt sikernek tudták be, csak remélték, hogy ez nem lesz átmeneti megoldás.

Délután három óra előtt öt perccel Mineta, Miyo és Hana bementek a Kyoshiro színházba. Mivel Kudou tudott róla, még reggel Minetának kifizette a jegyeket és adott még pénzt étteremre. Igaz, ez 4 órás darab egy szünettel (legalábbis Mineta úgy emlékezett.). Ám mikor leültek, akkor meglepetés érte őket.
- Nocsak. Öröm itt látni benneteket. Véletlen bár, de hatalmas öröm.
Arata pont mögöttük ült. Mineta hátrafordult.
- Mit keresel itt, ha szabadna megtudnom?
- Kikapcsolódni, mi másért? Ti is azért jöttetek, nem?
- Igaz. -fordult meg. Fejében már leszűrte, hogy kamuzik. Ha hihet Kudounak, akkor oltári nagy krízist kell megoldania és elméletileg Ararata is a Különleges Erőknél van. Akkor a kérdés adott: Mi a tésztába tekert gumibotot keres itt? Nem hitte, hogy ez véletlen, de gondolatait megzavarta Miyo, aki a megbökte a vállát.
- Kérdezhetnék?
- Persze. -mondta mosolyogva és felé fordult.
- Még nem értem a Vízkereszt végére, de nagyon vicces.
- Ennek örülök.
- A Rómeó és Júlia is vicces lesz?
- Megmondom az őszintét, hogy nem. Majd meglátod.
Mikor a fények kihunytak, akkor megkezdődött a színdarab. Mindenki hatalmas figyelemmel nézte végig az első felét, ám Minetát Arata zavarta meg a szünet előtt öt perccel.
- Beszélhetnék veletek a szünetben?
Erre csak felmutatott hüvelykujj volt a válasz. Nem volt kedve megtépni a rendezett haját és kontárnak nevezni, különben balhéba keverné Kudout. Odakint a váróteremben hozott teát és nassolnivalókat vettek elő.
- Akkor ki vele, mi az a fontos dolog, amiről beszélni szeretnél velünk?
- Nos, arra vagyok kíváncsi, hogy Kudou tényleg megadja mindazt, ami ennek a gyönyörű hölgynek kell? -mutatott rá Miyora. Hana válaszolt rá először.
- Igen. Kudou remek ember és állandóan az ő érdekeit tartja saját szeme előtt.
- Egyetértek. Én az eleje óta láttam a kapcsolatuk kiépülését. -bólintott Mineta.
- Kudou szeret és én is szeretem őt.
- Ezt készséggel elhiszem. Viszont... mi a helyzet azzal, amikor a családod elrabolt? Annak tükrében is ugyanezt tudod mondani?
Itt esett le Mineta részéről a tantusz úgy, mint a The Promised Neverland második évadának színvonala. Mély levegőt vett és úgy válaszolt.
- Az egy váratlan rajtaütés volt, amire egyikünk sem volt felkészülve.
- Nem is tőled vártam a választ. Hanem Miyotól.- jelentette ki Arata és megigazította a szemüvegét.
- Igen. Ha tudta volna előre, akkor meg tudta volna akadályozni. Ám...
- Erre kérlek úgy felelj, hogy nem próbálja meg elködösíteni a két cseléd a véleményedet.
Miyoba belefagyott a szó és szinte alig tudott megszólalni. Nem tudta, hogy mit tegyen. Mineta ellenben kijött a béketűrésből.
- Kicsit sok lesz belőled, hogy a hullazsák cipzárja akassza be a mellszőrödet! Mit kíváncsiskodsz Miyoról? El akarod csábítani?
Erre nem felelt. Mineta csak megvetően tekintett rá.
- Innen fúj ám a szél. Baromság, hogy csak a Rómeó és Júlia érdekel. Valójában te akarod magadnak feleségedként, nem igaz?
- Kicsit túlszárnyalt a fantáziád, nem gondolod?
- Nem. Éppen ellenkezőleg messze kiszúrom az ilyet. Viszont most én kérdezek: Miért vagy itt, amikor neked egy krízishelyzetben kéne helytállnod?
- Honnét tudsz róla?
- Közöd?
Arata elmosolyodott és elővett egy névjegykártyát, majd Miyo felé nyújtotta.
- Ha esetleg több is érdekelne és nincs hova fordulnod... akkor nyugodtan megkereshetsz.
A lány megköszönve vette át. Mineta esetében nem fejezte be és leguggolt hozzá.
- Van egy régi japán mondás, miszerint nem kéne beleütnöd a pösze orrodat a nemesek dolgaiba.
- Igaz. Viszont van egy új amerikai mondás. Ne hallgass a régi japán mondásokra. Továbbá, nagyon remélem, hogy a színdarab második felében jó messze ülsz tőlünk. Capiche?
Erre csak megfordult és ahelyett, hogy visszament volna a nézőtér fele, távozott a színházból.
- Ez mégis mi volt? -kérdezte Hana.
- A mi időnkben ezt rámászásnak hívjuk. -felelte Mineta. -Lényegében Miyot megpróbálta Kudoutól elcsábítani. Én úgy szoktam tartani, hogy az ilyen férfiaknak nincsen gerincük.

A szünet után lement a színdarab második fele. Miyo és Hana sírtak a végén, viszont Mineta nem tudta élvezni. Állandóan Arata járt a fejében. Sejthette volna, hogy egyes férfiak nem tartják becsben Kudou döntését és Miyot fejét próbálják elcsavarni, de még ilyen módszert nem látott. Mialatt kimentek a színházból, biztos volt abban, hogy Kudounak el fogja mondani, amint lehetősége lesz rá.
- Köszönöm, hogy elhoztál minket erre a darabra. -mondta Hana mosolyogva.
- Igazán nincsmit. Nem hittétek volna, hogy ennyire kemény fordulatot fog venni a végére, mi?
- Igen. Annyira szomorú, hogy a két szerelmes nem tudott egybe kelni. -sóhajtotta Miyo. -Amúgy te miért nem sírtál rajta?
- Annyiszor láttam már, hogy már nem tud megmozgatni. A Macbeth viszont a mai napig sokkol. Láttam háromszor és olvastam a könyvet, de nagyon komor. Emiatt azt későbbre hagyjuk. Most viszont, irány vacsorázni. Ti döntitek el az éttermet.
Vacsora után egyből a Kudou rezidencia felé vették útjukat. Ám félúton egy autó állt meg előttük. Mineta már épp hátrább akarta állítani a lányokat egy újabb elrablástól félve, ám Kudou szállt ki belőle.
- Hogy a mókus rakjon fészket az orrodba! Kis híján a szívem megállt! -jegyezte meg hangosan, mikor látta a férfit.
- Bocsánatot kérek, hogy megijesztettelek benneteket. Megláttalak titeket és gondoltam, hogy közösen menjünk haza.
- Köszönjük és elfogadjuk. -mondta Miyo, mire Kudou átölelte.
- Semmiség.
- Azért legközelebb dudálj vagy kiabálj előtte. Mert ez ritka rossz tréfa volt. -morogta Mineta, mire Hana kicsit kuncogott. Mikor beszálltak a kocsiba és elindultak, a lányok beszámoltak a Rómeó és Júliáról.
- Örülök, hogy tetszett. Egész jó ötlet volt ez az oktatás és Mineta is jó munkát végzett.
- Köszönöm. Bár, még lenne egy-két apróság, amiről beszélnünk kellene.
- Természetesen.
Mikor megálltak a lakás előtt, Kudou és Mineta direkt hátul maradtak.
- A lényegre térek. Tudta valaki, hogy Miyo színházba megy?
- Godounak elmondtam, mert érdeklődött.
- Arata hallotta?
- Ott volt a közelben. Délután lelépett arra hivatkozva, hogy sürgős dolga akadt. Viszont három órával később visszajött és ugyan mosolygott, valamiért éreztem rajta a bosszúságot.
- Úgy sejtettem. Szemüveges patkány.
- Hogy érted?
Mineta ekkor beszámolt a színdarab szünetében történt eseményekről. Kudou feszült figyelemmel hallgatta. Mire a végére ért, elkezdett gondolkodni.
- Szóval azt mondod, hogy Miyot próbálta... hogyan fogalmaztál?
- Elcsábítani. És nem próbálta, hanem meg is tette. Amikor meg közbeavatkoztam, finoman burkolva küldött melegebb éghajlatra. Nem tudom, hogy milyen ez a csávó valójában, de ritka nagy pöcsköszörű benyomását keltette, annyi szent.
- Szerintem ezen nem kéne aggódnod. Tudom, hogy te képes vagy megvédeni Miyot.
- Csakhogy te magad mondtad, hogy nem köthetek bele akárkibe. Még így is visszafogtam magam, nehogy csúnyább dolgokat vágjak a fejéhez.
- Elhiszem. Viszont nem fogtok vele többet találkozni. Ahogyan a krízishelyzet miatt többször nem mehet el engedély nélkül.
- Remélem.
- Mi az a másik dolog, amiről szerettél volna beszélni velem?
- Van a városban valami csodabogár, aki képes lenne a telefonomat feltölteni?
- Telefon?
- Tudod, ami még a kezemben volt az első fejezetben.
- Miben?
- Amikor idekerültem.
- Hogy arra gondoltál! -mondta Kudou és megvakarta a fejét. -Van egy villanyszerelő szakember, de ki van zárva, hogy ehhez tudna segítséget adni. Miért kérded?
- Mert lassan lemerül. Nem fűzök ahhoz sok reményt, hogy a jövőből keresni fognak, de Miyo rákapott az Aindulmedirre és azzal próbálja elkerülni a rémálmokat.
Kudou már túl fáradt volt a további kérdésekhez, ezért csak megvonta a vállát és elindult befele.
- Végülis, csak az ördögnek teszel egy utat. Ez a legrosszabb, nem?
- Igaz. -mosolyodott el és követte.

Egy hét telt el és az egyetlen jó hír, hogy a villanyszerelő megtalálta Mineta telefontöltésének a módját. Mégpedig a legbizarrabb módon, egy másik töltővel. Elmondása szerint napokkal azelőtt találta meg a fia, mikor elment egy buddhista szentélyhez imádkozni. Ráadásul vadiúj volt, ami csak még több kérdést vetett fel, mint amennyi választ ad. Kudou reggel ment és este jött csak haza, amikor már mindenki aludt. Minetával egyetlen alkalommal beszélt erről és azt mondja, hogy noha még irányítása alatt van a dolog, nagyon lassan halad minden. Ám Miyo állapota egyre csak romlott. Rémálmai állandóan visszatértek. Ennek köszönhetően teljesen kialvatlan volt, aminek az egyik legjellegzetesebb jele a koncentrációzavar állandóan beleszólt az etika órába. A legvészjóslóbb jel pedig akkor történt, amikor a délutáni órán összeesett. Mineta éppen teregetett, amikor Hazuki kiáltására lett figyelmes.
- Miyo! Miyo! Mi történt?
Berohant és látta a helyzetet. Azonnal a nyakához tette az ujjait. Volt pulzusa és közelebb hajolva hallotta a szuszogását.
- Kimerült. Azonnal telefonálnunk kell Kudounak.
- Megteszem. Be tudod fektetni egy futonba? -kérdezte.
- Valahogyan kivitelezem.
Nem igazán arra vágyott, hogy a lányt vonszolja, így kivett egyet a sajátjából és abba fektette bele. Addig Hazuki hívta az öccsét. Nem is telt el háromnegyed óra és már a parkoló kocsit hallották, amit azonnali kocsiajtó nyílás és csapódás, majd rohanás követett. A szobához érve látta, hogy nincs eget rengető baj, mégis elhívta a társaságot.
- Ez a szituáció egyre rosszabb és rosszabb. Állandóan rémálmok gyötrik, amik hatalmas erőkivetülésekkel járnak. Emellé le van fogyva és folyton kiesik a figyelme. -foglalta össze Hazuki.
- Már mindent megpróbáltatok ennek enyhítésére? -kérdezte Kudou.
- Mindent. A zene a harmadik nap teljesen hatástalan volt, a gyógyteák szart sem értek és egyéb pszichológiai módok is olyannak hatottak, mintha biciklivel akarnál nekiszaladni a vonatnak. -felelte Mineta, miközben gondolkodott. -Egyetlen logikusnak ható feltételezésem maradt csupán.
- Mi lenne az?
- Miyonak van Giftje. Tudom, szembemegy a józan ésszel, de van erre egy magyarázatom. Hány éves korban ébred fel a Gift az embereknél?
- Maximum négy éves kortól. -felelte Hazuki, ezzel megelőzve az öccsét.
- Ebben egyezik a Quirkkel. Ám, van egy elszigetelt alkategória, amit késői ébredésnek szoktak nevezni. Lényegében ez annyit tesz, hogy lappang benne az erő és csak sokkal később ébred fel.
- Szóval azt mondod, hogy Miyoban későn ébredt fel a Gift? -vette át a kérdezést Kudou.
- Igen.
- Elképzelhető, de még ilyet sosem láttam. Ha a teóriád igaz lenne, akkor maximum elemi erőket használhatna.
- Hacsak, nem az Usuba vérvonalból származik. Tehát, az anyjától örökölt Gift ébredt fel benne.
Ezekután mély hallgatásba merültek. Mineta felvetése logikus volt, de egyikük sem tudta, hogy az Usuba család hol tartózkodik. Állandóan rejtve voltak és még az sem volt biztos, hogy örömmel segítenek. Végül felsóhajtott és rájuk nézett.
- Mivel eléggé elfoglaltak vagytok, ezért ezt a nyomozást átvállalom magamra. Még ma elindulok és van is egy ötletem. Látogatást teszek a piros lámpás negyedbe.
- Ugye most csak viccelsz? -kérdezte kiakadva Kudou, kezeit ökölbe szorítva. -Most akarsz elmenni és a test örömeit átélni?
- Olyannak nézel?
- Nem. -mondta végül, majd sóhajtott. -Mi a terved?
- A mi időnkben a detektívregények szereplői lementek az alvilági szegmensbe információért. Ebben az esetben mi lehetne a legjobb a részemről, mint egy kurtizán, aki szépségével annyira el tudja bővülni az embereket, hogy információt adjanak ki magukról. És hallottam az egyik emberedtől egy nevet. Otogiri.
- Hallottam már róla. -szúrta be Hazuki. -A legszebb, aki valaha élt Japánban.
- Miyonál nincs szebb. -szólalt fel Mineta.
- Most nem ez a lényeg. Ez az ötlet zseniális. És mivel a cseléded megy oda, ezért nem kerülsz gyanúba. -jegyezte meg a végén és Kudou felé fordult. Kockázatosnak találta az ötletet. Volt neki is egy informátora, de a krízis miatt hetekbe telne neki befejeznie a kérését.
- Rendben van. Adok pénzt rá.
- Tudom, hogy rengetegről van szó, de részletekbe visszafizetem.
- Mást kérek tőled cserébe. -mondta és lehajolva megfogta a vállát. -Indulj, amilyen gyorsan csak tudsz és ne gyere haza addig, amíg meg nem szereztél bármiféle információt.
- Nem kell mondanod. Készülök rá.
Ekkor Hazuki felkapta és átölelte Minetát. Ez viszont most nem a bordaropogtató fajtából volt, hanem tényleg a gyengédebből.
- Nagyon hálás vagyok, hogy az öcsémnek és a leendő feleségének ennyire önfeláldozó barátja van.
Már nyitni akarta a száját, de hirtelen nem tudott felelni. Melegséggel öntötte el az az érzés, amit a nő mondott neki. Végül csak sóhajtott.
- Teszem, amit megígértem nekik.
Pár perc alatt indulásra készen állt. Kudou egy vaskos erszényt adott neki, amit eltett.
- Elvigyelek kocsival? -kérdezte még.
- Nem. Jelenleg Miyo mellett a helyed. -felelte és elindult a vasútállomás felé.

Mire Mineta beért abba a piros lámpás negyedbe, ahol a legjobb bordélyházak találhatóak, már beesteledett. A fények is felgyúltak, amik kellemes hangulatot árasztottak. A kanos férfiak sorra nézegették a lányokat, bár biztos nem volt rá pénzük. Lassan megérkezett a „Varázslatos Paradicsom" nevű helyre. Felnézve állapította meg, hogy ez az épület rá is érdemelt a nevére. Rendesen fel volt díszítve és emellé még a sor is most kezdett volna gyülekezni. Nem vesztegette az idejét és bement. Ott már a madame fogadta.
- Jó estét! Mit szeretne?
- Jó estét. -köszönt vissza meghajolva. -Otogirit szeretném egy órára.
- Nem vagy még túl fiatal a test örömeihez? -kérdezte kuncogva.
- Törpe vagyok, de elmúltam már 18. Meg aztán ez dönt, nemde?
Ekkor vette elő az erszényt és megrázta. A nő mosolya nem tudta takarni a pillanatnyi döbbentet.
- Hát legyen. Megérdeklődöm, hogy ráér-e.
Kezével intett egy másik lánynak és valami a fülébe súgott. Az csak bólintott, elment, de egy perc múlva visszajött.
- Otogiri szívesen fogadja. Fáradjon velem.
Mineta követte a lányt. Füllel észrevehető volt, hogy a bordélyház szinte összes szobája foglalt. Nyelt egyet és megrázta a fejét. Normális körülmények között kihasználná a lehetőséget, de most a feladatra kell összpontosítania. A legutolsó szobánál megálltak.
- Fáradjon beljebb. Az ön által kért kurtizán bent fogja várni. -hajolt meg végül. Mineta nagy levegőt vett és belépett a szobába. Odabent egy széken ült már és pipát szívott, majd fújta ki a füstöt. Hallotta már, hogy csoda szép, de ez még a képzeletét is túlszárnyalta. Élből olyan teste volt, amit profi festők sem tudnának megalkotni a vászonra. Ezt még a kimonója is megerősített, amin az ízléses virágminta kiemelte karcsúságát. Az arca vitte igazán a prímet. Csodálatos vonások és Miyohoz hasonló mandulavágású szemek, amik bronz barna íriszei szabályosan a lelkébe néztek. Ha ez még nem lenne elég, akkor díszekkel teletűzdelt haja és kiváló sminkje tették fel arra a bizonyos i -re a pontot.
- Üdvözöllek a birodalmamban. Mi a neved, ifjú?

Mineta teljes bővültben volt egy kis ideig. Hangja is olyan selymes volt, ami a szívének húrjait megpengették. Megrázta magát és odamenve hozzá meghajolt.
- A nevem Minoru Mineta! Hatalmas megtiszteltetés a részemről, hogy fogadott.
Hirtelen ötlettől vezérelve a kezét nyújtotta felé, ami nem igazán szokás itt. Meg is lepődött, de viszonozta a kézfogást, mire még kapott a kezére egy puszit. Elkuncogta magát.
- Nagyon fura szerzet vagy, azt meg kell hagyni. Jó volt a megérzésem, mikor továbbították felém a kérésedet és én elfogadtam.
Erre csak felemelkedett és nevetve vakarta meg a tarkóját.
- Nem is tudtam, hogy...
- Oiran vagyok itt. Vagyis megtehetem azt, hogy én válasszam meg, kinek adom a paradicsom kapujának kulcsát.
Még egyet beleszívott a pipájába, majd a maradék dohányt egy fém tárolóba pöckölte. Tekintetét nem vette le a vele szemben álló srác szeméről.
- Mit szeretnél?
- Információt vásárolni.
- Itt állsz a paradicsom kapuja előtt és nem a test örömeit akarod kiélni? -kérdezte kicsit furcsálló hangon.
- Igen. Akármennyire is hathat sértőnek, de jelenleg olyan hatalmas problémába van a mesterem, amibe csak kegyed tud segíteni. Ha nem lennék olyan helyzetben, ahol a trágyát próbálom a tehénbe visszalapátolni, akkor igen, azt szeretném. Ráadásul, az egész erszény tartalmát odaadnám neked. Bár, ezt mindenképp megkapja, történjék bármi.
Otogiri ismét kuncogott, bár ez hamar nevetésbe tört ki. Mineta abban a hitben élt, hogy most fogja tíz körömmel letépni az arcát és azt az ablakon kidobni. Lábai megremegtek és nagy ellenállást kellett tanúsittsón arra, hogy kimeneküljön. Legnagyobb meglepetésére ennek ellenkezője történt. Felállt és lehajolt hozzá.
- Már hosszú ideje vagyok kurtizán, de olyan férfit nem láttam, mint te. Mindenki csak azt a testi örömöt akarja, amit megadok neki. Erre téged inkább önzetlen célok vezérelnek. Emlékeztetsz valakire.
- Kire?
- Magamra. Amiatt választottam ezt a munkát, hogy a szüleimet megsegítsem. Viszont, most nem ez a lényeg. Rendben van. Ülj le oda, kérlek.
Otogiri rámutatott az asztal szélén álló, díszes fotel nagyságú bársonyszékre. Hálás mosollyal ült le és csak csendben várta, mi fog történni. A nő elővett egy kisebb üveget.
- Szaké?
- Igen, ez az.
- Nem úgy értettem. -kuncogta. -Kérsz?
- Maradok a teánál, ha lehet.
Elindult a szoba másik oldala felé, ami afféle mini konyha volt. Kis idő elteltével már hozta is a friss teát.
- Menta és gyömbér. Felfrissíti a testet. -tájékoztatta és az egyik csészét megtöltve adta át.
- Köszönöm.
- És miről szeretnél információt szerezni?
- Az Usuba családról.
- Akkor nem csoda, hogy hozzám fordultál.
- Tud róluk mindent? -kérdezte, kis híján kiköpve a teáját.
- Dehogy. Szerintem csak azok tudnak róla, akik abban a családban vannak. Több titok övezi őket, mint a mesék és mendemondák mögötti valóságot. Viszont, ez nem azt jelenti, hogy semmi konkréttal nem tudok szolgálni.
- Nekem már a legkisebb vitális információ is baromi sokat segít.
Otogiri visszaült a székébe, majd pipáját megtömte dohánnyal és meggyújtotta. Egy szívás után kifújta a füstöt. Mineta csak itta a teáját és szemével a nőt figyelte.
- Az Usuba család első generációs nemesek közé tartoznak. Momentán ez csak annyit tesz, hogy az első Gifttek megszületése hozzájuk is köthető. Kezdetben egészen aktívak voltak Japán bel és külügyeiben, de ahogy egyre több nemesi család jelent meg, úgy szorították magukat a háttérbe.
- Miért? Nem volt elég megbecsülésük? -kérdezte Mineta, miközben Otogiri újra beleszívott a pipába.
- A legnagyobb becsben vannak a császároknál a mai napig is. Csak a felfogásuk és cselekedeteik messze szembementek a hagyománnyal. Noha ez csak kisebb konfliktusokat okozott, soha nem született belháború miattuk. Bár nem egy magas rangú férfi mondta nekem, hogy az Usuba vérvonalból származik, az csak szimpla ostobaság. Ugyanis nem igazán szeretnek családon kívül házasodni.
- Akkor mi a valóság a jelen helyzetre nézve?
- Itt csak találgatások sora megy. Ha hihetek a pletykáknak, akkor 4 Usuba életben van napjainkban. Továbbá, egyről tudok biztosan, de ő már régóta nem él.
- Kicsoda?
- Usuba Sumi.
- Miyo anyja? -vágta rá döbbenten Mineta, mire Otogiri elkuncogta magát.
- Akkor most már megvan az egyik élő biztosan.
- Basszus. Nem akartam...
- Hagyd csak. Ezzel az információval én nem igazán tudok semmit kezdeni. Ám akkor elmondom a saját tippemet, ki a másik életben lévő Usuba családtag. Arata Tsuruki.
- Ahogy sejtettem. Mindig is megvolt az érzésem, hogy valamit titkol, de akkor nem vagyok egyedül ezzel.
- Nagyon kétségbe lehetsz esve, ha a tippekbe is megbízol. -kuncogott ismét Otogiri.
- És volt olyan férfi kuncsaftja, aki legalább tippet tudott volna adni arra vonatkozólag, hogy hol van a kúriájuk?
- Nem. Azt is elrejtik a kíváncsi szemek elől. Ám tudok adni erre vonatkozólag is egy javaslatot.
- Mi lenne az?
- Keresd meg a legdíszesebb lakást. Mivel az Usuba család is nemesi vérvonal, bennük van a magamutogatás.
- Köszönöm az információt. -hajolt meg és megitta a teája maradékát. -Nekem viszont mennem kell. Nem akarom az idejét vesztegetni, mikor nálam sokkal jobb emberek látogatják meg.
Otogiri ezen meglepődött. Szinte az összes vendége tovább akart nála maradni, viszont most szembesült a kivétellel. Mosolya inkább vált kacérrá, miközben a pipájából szívott még egyet.
- Maradj csak. Sőt, vedd le a kimonódat és hassal lefelé feküdj a futonra.
- Erre igazán semmi szükség.
- Én másképp gondolom. Valamit még adni akarok, ha csak ennyivel tudok szolgálni. Főleg annak tükrében, hogy a szemeddel már rég levetkőztettél. Nehogy azt hidd, hogy nem vettem észre. Úgy olvasok a férfiakból, mint más könyvekből.

Mineta csak sóhajtott és azt tette, amit kértek tőle. Otogiri felkelt, odasétált hozzá és enyhén ráült a fenekére.
- Nem vagyok nehéz? -kérdezte selymes hangon.
- Nem. -felelte, mikor érezte, hogy a lapockáján kisebb, de annál kellemesebb nyomás nehezedett, ami fokozatosan haladt minden pontján. Masszírozta, amiben még soha nem volt része.
- A tested azt súgja, hogy nagyon élvezed. -kuncogta.
- Nagyon hálás vagyok érte. Ma kicsit átestem a ló túloldalára, amikor edzettem.
- Vettem észre. Ám ne aggódj. Miért? Mert itt vagyok.
- All Might ikonikus mondata.
- Nem hallottam ilyen férfiról.
- Igaz, mert a jövőben hangzott el tőle. Onnét származom.
Otogiri kuncogott a kijelentésen, miközben a kezei fokozatosan haladtak lefele. Mineta ezen a ponton már megértette, hogyan tudhat ennyit rengeteg dologról. A személyisége, szépsége és cselekedetei akaratlanul is képesek voltak kiszedni olyan dolgokat a férfiakból, amiket átlagosan hét lakat alatt tartanának. Terelni akarta a témát és amíg a masszírozás tartott, addig az itteni dolgokról beszélgettek. Már nem érte váratlanul az a tény sem, hogy kiválóan művelt. Mikor befejezte, az egyik szekrényhez ment. Ott elővett egy dossziét és letette az asztalra.
- Itt van még pár információ, aminek talán hasznát veszed. Használd őket, ahogyan csak tudod.
- Köszönöm. Mennyei volt a masszázsod. Olyan, mintha Aphrodité csinálta volna. -hálálkodott Mineta, miközben vette vissza a kimonóját. Aztán az asztalhoz ment és az erszény teljes tartalmát a nő felé tolta. Erre kivette a felét és a többit visszaadta.
- Nem kell. Az egész a tied. -szabadkozott.
- Ennyivel bőven megelégszem. Cserébe annyit kérek, hogy térj vissza hozzám, történjék bármi is.
- Megígérem. -hajolt meg és elrakta a dolgait.
- Járj sikerrel utadon, Kudou ifjú cselédje.
Ezen a tényen ledöbbent. Lassan fordult hátra és a szemébe nézett.
- Honnan tudja?
- Én olyanról is tudok, amiről nem kéne tudnom. -felelte és odament hozzá, majd lehajolva megpuszilta. A fülébe súgva folytatta tovább. -Viszont ne aggódj. Nem is láttalak és mikor legközelebb visszatérsz... az lesz az első alkalom.
Mineta arca azon a ponton rendkívül forróvá vált, ahol az ajkak megérintették. Meghajolt és távozott. Odakint még a madamenak is köszönt. Úgy érezte, hogy sikerrel járt.

Hazaérése már ennél eseménytelenebbül alakult. Az egyetlen, amit észrevett a távolban, egy hatalmas kúria volt, amit még életében nem látott.
- Micsoda hatalmas kecó. Biztos kompenzál valamit. -jegyezte meg az olvasó felé, majd továbbment. Hazaérve Kudou türelmetlenül várta.
- Mester. -hajolt meg előtte, de ő csak legyintett.
- Hagyd a formaiságokat. Sikerült valamit megtudnod?
Mineta elővette a dokumentumokat. Átvette és gyorsan átnézte. Szemei egyre inkább azt sugallták, hogy leeset neki a valóság.
- Más valamit megtudtál tőle?
- Csak találgatásokat.
- Meg ahogy látom, te is jól érezted magad. -mondta Kudou mosolyra görbítve száját és mutatott arra a pontra, ahol Otogiri megpuszilta. Ott volt a rúzsának a nyoma.
- Bakker! Nehogy rosszra gondoljon. Nem volt aktus, csak megmasszírozott.
- Akkor elég pozitív benyomást tehettél felé. Ha hihetek a pletykáknak, Otogiri nagyon erősen megválogatja, hogy kiket fogad és mennyit ad neki.
- Végig az volt az érzésem, hogy kivételesnek tart. Hogy van Miyo?
- Kicsivel jobban. Hazuki most tanítja meg meditálni. Sajnos nem hajlandó semmit mondani nekem erről.
- Biztos úgy érzi, hogy csak nyűg lenne a nyakadon, ha beszámolna a rémálmairól.
Kudou erre csak bólintott. Soha nem volt ilyen helyzetben, lévén Miyo az első nő, aki iránt érez is valamit.
- Megmondom az őszintét, tanácstalan vagyok. A krízis, amit meg kell oldanunk, azt tudom kezelni. Ám ez az egész Usuba dolog és Miyo rémálmai...
- Van egy ötletem. Holnap úgyis művelődési órám lesz vele. Jesszus, mintha valami tanár lennék. -mondta magában, majd megrázta a fejét. -A lényeg, rá fogom venni, hogy őszintén beszélgessen veled.
- Szerinted sikerülni fog?
- Ha én adtam neki a végső biztatást arra, hogy bevallja, hogy nincsen Giftje, akkor ez sem lesz nagy dolog.
- Értem.
- Viszont, holnap gyere haza normális időben. Biztosra kell mennünk ezen a téren.
- Nem ígérek semmit, mert tényleg nem tudok. Talán egyetlen kibúvó... mindegy. Nem akarok erről beszélni. Menj és feküdj le aludni. Előbb viszont fürödj le, mert érzem rajtad azt, hogy kihajtottad magad.
Mineta csak meghajolt és távozott, magára hagyva Kudout a gondolataival.

Másnap délután Miyo Mineta hálószobája ment, kezében a Julius Ceasar című könyvvel.
- Köszönöm az ajánlást. Viszont nem vagyok oda ezért a... királydráma műfajért oda. -mondta mosolyogva. Már látható volt a rémálmok és az ebből fakadó kialvatlanság jegyei. Mineta megsimogatta az arcát, amin meglepődött.
- Kezdesz egyre rosszabbul kinézni. Szerintem most pihentesd magad ezen a téren pár napig. Elég vaskos műveket olvastál el.
- Nem kell. Megszerettem az olvasást. -felelte változatlan mosollyal. Ideje volt más útra terelni a témát.
- Tudod, mi a házasság valójában?
- Nem.
- Lényegében olyan, mint délibáb. A távolban oázist, hatalmas fákat és tevét látsz. Ám amikor odaérsz, akkor eltűnik az oázis, a fák és kettesben maradsz a tevével.
Elnevette magát ezen kijelentésen.
- Oké, ez csak vicc volt. -mosolyodott el Mineta is. -Valójában a házasság olyan, mint amikor kéz a kézbe sétáltok. Valamelyikőtök lassít vagy gyorsít, de a fő lényeg, hogy egymáshoz igazítsátok a tempótokat.
- Értem és ez hatalmas bölcsesség. Ám nem értem, hogy miért mondod el?
- A rémálmaid és a kialvatlanság miatt. Amondó vagyok, hogy ezt el kell mondanod.
- Hiszen tudsz már róla.
- Nem nekem, hanem a jövendőbeli férjednek.
- Biztos nem érdekelné. Hiszen folyton dolgozik és már az is leterheli. -motyogta letörten.
- Szerintem nem. Biztos próbálna segíteni rajtad vagy hátha tud valami megoldást. Ha más nem, lelki támogatást adna, ami hátha segít.
Miyo hallgatásba burkolózott. Mineta megsimogatta a vállát.
- Bízz bennem. Eddig sikerrel megmondtam a reakcióját a dolgokra. Most sem lesz másképp.
- Sajnálom, de nem megy. Akármennyire próbálsz győzködni, félek, hogy eltaszítana magától.
- Azért gondolkozz el ezen a későbbiekben. Most viszont pihenj és próbáld meg a fejedben összeszedni magad. Úgy látszik, hogy nincs fény az alagút végén, de mindig is ott lesz. Még akkor is, ha az dudál.
Erre ismét elnevette magát.
- Elkérhetném a telefonodat?
- Megint megpróbálkozol a zenével?
- Igen.
- Akkor aludj itt. Friss a futonom és amúgy is mennem kell dolgozni a kertben.
Gyorsan levette a töltőről a telefonját és berakta a szokásos zenét, amit Miyo hallgat elalvása alkalmával. Tudta, hogy ez hatástalan, de nem akarta letörni azt a megmaradt kis kapaszkodóját.

Kudou a délután eseményeit nem tudta feldolgozni. Miyo teljes némaságban van saját problémáival kapcsolatban, pedig azok szinte nagyon veszélyesek minden szempontból. Rémálmok gyötrik, amikhez az az idegen energia kivetülés is társult és az egészségi állapotára is kezdett komolyabban hatni. Mindehhez az sem segített, hogy a Grotesquier krízis nem akart megszűnni. Emiatt este korábban hazajött és a vacsora után kiült az erkélyre és saját gondolataiba mélyedve bámulta a holdat. Ezt Miyo zökkentette ki, amikor mellette megszólalt.
- Csatlakozhatok?
- Igen.- felelte mosolyogva. A lány kezében egy tálca volt, amin teáskanna, két csésze és egy kis édesség foglalt helyet. Leült és töltött mindkét csészébe. Kudounak most jött el a remek alkalom arra, hogy beszélgessenek. Remélte, hogy Mineta valamennyire meg tudta győzni az igazáról.
- Miyo! Tudom, hogy a rengeteg elfoglaltság miatt nem volt alkalmunk sokat beszélni. Sajnálom.
- Semmi baj. Számomra nem akkora probléma.
- Valami nagyon bánt téged?
- Semmi olyan, ami említésre méltó lenne. -felelte Miyo mosolyogva.
- Értem.
Kudou nem akarta firtatni azt, hogy ez a válasz mennyire megjátszott volt a szemében. Szerencsére, témaváltás történt.
- Uram! El tudná mesélni, milyen volt Hazuki mellett felnőni?
- Jogos kérdés. Elvégre, sosem meséltem a múltamról.
- Nem baj, ha megkérdezem?
- Mindketten elég jó eredményeket szereztünk, mikor még iskolába jártunk. -mondta Kudou, mialatt Miyo újratöltötte a csészéket. Rájött, hogy ez nem igazán válasz a kérdésére. -Tény, hogy a nővérem kifejezetten hangos és néha az agyamra megy. Ám asszem Mineta egyszer azt mondta nekem: Barátait meg tudja válogatni az ember, de a családját nem. Ugyanabban a környezetben nőttünk fel és tökéletesen megértjük egymást. Mégha nem is nagyon egyezik a személyiségünk, nála jobb nővért nem is kívánhatok. -sóhajtotta és Miyo felé fordult. -Ez a válasz megfelelő a számodra?
- Igen. -felelte és a kert másik végébe nézett. Irigykedett rá, mivel neki soha nem adatott meg egy ilyen nyugodt és békés családi közeg.
- Miyo! Közelebb tudnál ülni? -kérdezte Kudou és maga felé intett. Immáron a fejébe vette, hogy mindenképp próbálja arra ösztönözni, hogy hallassa a hangját. Szerencsére, közelebb ült hozzá. Ekkor fogta meg a kezeit. Most vagy soha elven mondta ki a következő mondatait a lehető leghatározottabban.
- Ha magányos vagy, akkor mond ki. Ha szenvedsz, ne tartsd magadban. Különben nem tudom megérteni a körülötted folyó dolgokat.
Erre elfordult, mintha nem akarná azt, hogy lássa az arcát.
- Nem... Nem vagyok magányos.
- Pedig nekem hiányzik a veled töltött idő. Neked nem?
Kicsit oldalra döntve az arcát látta, mi a baj. A könnyivel küszködik.
- Igen.
Ekkor magához ölelte.
- Akkor nyugodtan mond ki. Kapkodhatsz belém. Elmondhatod mindazt, ami a szívedben van. Légy nyugodtan önző és hallasd a hangod. Én úgy szeretlek, ahogy vagy.
- Igen.
- Megmutathatod teljes valódat és rám mindig számíthatsz. Erről szól az igazi, boldog házasság.

Hosszú ideig maradtak így, mire Miyo lenyugodott és felállt.
- Lefekszek aludni. Jóéjt... férjem.
- Neked is. -felelte és figyelte, ahogyan visszamegy a szobájába. Aztán felnézett a tetőre. -Neked mi a véleményed, Mineta?
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? -kérdezte vissza.
- Lehet, hogy Miyo nem vette észre, de én igen. A lábad lelóg a tető széléről.
- Bakker! Pedig direkt nem akartam belekontárkodni. -sziszegte és leugrott az udvarra. Miután leporolta magát, Kudou felé fordult. -Amúgy, miért kérdezed?
- Mert akkoris elmondanád, amikor senki sem kérdezi. Mondjuk ez nem baj, mert emiatt szeretem a társaságodat.
- Legalább van, aki ezt becsüli bennem. -nevette el magát és leült a tálca másik oldalára. -Teljesen igazad van és nehogy azt hidd, hogy nem próbáltam Miyoval pont ugyanerről beszélgetni. Csak az az icipici probléma, hogy a családjának köszönhetően esze ágában sincs megszólalni. Annyira elbaszták a lelki világát az önbecsülésével együtt, hogy az érzéseit teljesen háttérbe szorítja.
- Neked sem sikerült akkor meggyőznöd?
- Saját szemeddel láthattad az eredményét. Folyton azzal jön, hogy nem vagy kíváncsi a rémálmaira, van elég gondod enélkül is. Be kell ismernem, hogy akármennyire is remek párt alkottok, kommunikáció nélkül totálisan zátonyra fog futni az egész.
- Igazad van. Viszont nem értem, hogy te miért viselkedsz ennyire felszabadultan, amikor neked sem volt jobb családi és szociális háttered?
- Mindenki máshogy éli meg a dolgokat. Mivel nekem semmi veszítenivalóm sincs, hiszen ronda vagyok és emellé a kutyát sem érdeklem, hogy élek vagy halok-e, nekem már minden mindegy. Bár, mióta ti itt vagytok nekem, már próbálom visszafogni magam.
- Pedig te nem vagy ronda és téged is megtalál egyszer az igazi. Bár, a szépség szubjektív és a részemről irreleváns. Viszont érted a lényeget.
- Ezt most úgy ismételd el, hogy el is higgyem. -nevette el magát Mineta és magára mutatott. -Az én időmben is úgy van, hogy mindenki más mellettem szexi és dögös. Itt sincsen másképp. Bár, ezt nem bánom. Régen feladtam a párkapcsolati törekvéseimet.
Kudou a srác arcát figyelte hosszú ideig. Remekül látta rajta, hogy valamennyire irigykedik rá. Talán fel tudná vidítani valamivel.
- Szerintem a nővérem se talál rondának. Emellett igencsak pozitívan áll hozzád.
- Persze. Ha elnézzük a „Fiatal répa, öreg tyúk." elvet, akkor sem nézné senki jó szemmel azt, hogyha egy nemes egy cseléddel házasodik.
Erre már mindketten felnevettek. Időközben Miyo szobájából halk zene szólalt fel.
- Ez az a zene, amit te javasoltál neki?
- Igen. Tudom, furcsa első hallásra, de tényleg jó az alváshoz.
- Nem véleményezek semmit, amit nem hallgattam végig. Cserébe értékelem, hogy folyton próbálod mindenből a jót kihozni.
- Köszönöm. -mondta némi elpirultsággal. -Viszont én is megyek aludni. Jóéjt, mester.
- Neked is, Mineta.
Kudou is lassan elment aludni. Addig hallgatta a zenét ő is. Tényleg kellemesen elzsibbasztotta az agyát és már most ott aludna el.

Egy hét telt el és Miyo kialvatlansági állapota immáron tényleg kezdett életveszélyes szintet ütni. Próbált a többiek fele úgy tenni, mintha semmi baja nem lenne, de egyre kimerültebb volt minden alkalommal. Rémálmaiban újra és újra visszatért milliónyi emberhez, akik agonizáló üvöltéssel kértek segítséget tőle. A legrosszabb ezen nap reggelén történt. Éppen Yuriével és Hanával voltak vásárolni, mialatt Mineta edzett. Félúton a bolt felé viszont teljesen elhomályosult a látása és akaratlanul kezdett hátradőlni. Szemeit lecsukva készült a földet érésre, amikor valaki megfogta.
- Nem esett bajod, ifjú Miyo?
Kinyitotta szemét. Arata volt az.
- Köszönöm. Nincs semmi bajom.
Azonnal felállt és meghajolt.
- Nem alszol valami jól, ahogy észrevettem. Van valami ötleted, hogy miért?
- Jól vagyok és biztos csak átmeneti. -felelte, de legbelül érezte, hogy átlátott rajta.
- Emlékszel arra a névjegykártyára, amit a színházban adtam neked?
- Igen.
- Ha meg akarod tudni a valóságot, akkor szívesen fogadlak és segítek a rémálmaid megszüntetésében.
- Köszönöm a lehetőséget. Viszont most mennem kell.
- Persze. Nekem is. További szép napot a hölgyeknek.
Gyorsan meghajoltak és mentek a saját dolgukra.

Időközben Kuodu a Különleges Alakulat főhadiszállásán olvasta a megfigyelők mostani jelentését. Nagyon bizarr volt a tény, hogy a Grotesquierek alig támadtak eddig. 3000-en vannak, mégis mintha valamit terveznének. Ez képtelenség, hiszen ezek dühös és gyűlölettől fűtött entitások. Kazushi ekkor rohant be hozzá.
- Kudou! Hatalmas baj van!
- Mi történt? -kérdezte, miközben lecsapta a papírt.
- A 10.-ik osztaggal megszűnt a kapcsolat. Egyikük viszont üzenetet hagyott hátra.
- Mi lenne az?
- Csapatban támadnak. Meneküljünk azonnal.
Gyorsan felállt és a térképhez sietett. Meglátta, hogy hol volt a 10.-ik egység utolsó bejelölt tartózkodási helye. Ekkor futott át a gerincén a hideg. Ugyanis, ez közel volt Tokyohoz. Lehetetlenség, hiszen ahhoz legalább minimum három védelmi vonalat kellett áttörniük.
- A 13.-ik, 20.- ik és a 6.-ik századtól valami jelentés jött?
- Nem. Csak jelezték, hogy ellenséget nem látnak.
- Azonnal rendeljenek ki oda megfigyelő csapatokat! Továbbá, parancsolják meg az összes bevethető századnak, hogy vonuljanak a népesebb falvak és városok védelmi vonalaihoz.
- Értettem. -mondta és meghajolva távozott. Kudou megsemmisülten omlott a székébe. Hogy vehettek a dolgok ilyen kemény fordulatot? Mintha valaki szórakozna vele. Kiment a mosdóba, hogy egy csapnál hideg vízzel megmossa az arcát. Ám Arata az útját állta.
- Mond csak, Miyoval minden rendben? -kérdezte mosolyogva. Kezdett elfogyni a türelme.
- Nagyon okosakat tudsz kérdezni. Eltűnt egy teljes századnyi katona, te meg jössz a magánéleti dolgokkal?
- Bocsánatot kérek. Csak aggódok miatta.
- Ha kell aggódni való, akkor tessék. Ha a Grotesquierek betörnek a lakottabb helyekre, akkor a halálozási számok hatalmas mértékre rúgnak. Úgyhogy jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Ha nem akarod, hogy a végén feljelentést tegyek a császárnál azért, mert nem foglalkoztál a feladatoddal, akkor csináld a dolgodat.
- Értettem. Nem kell ennyire felidegesítened magad egy ártatlan kérdésen. -mondta meghajolva és elindult az iroda felé.

Napok teltek el és a Grotesquier krízis irányítása kezdett kicsúszni Kudou markából. Senki nem értette, hogy miért kezdtek el csapatban harcolni, amikor ez nem jellemző rájuk. Szerencsére a halálozásokat a minimális mértékűre csökkenteni, viszont a kérdés fennmaradt: Meddig?
- Egyelőre sikerrel vertünk vissza minden támadást. Ám a 13. -ik osztagnak vissza kell vonulnia, hogy pihenjenek és feltöltsék a készleteiket. -fejezte be Kazushi a jelentést.
- Megadom az engedélyt. -felelte fáradtan, majd felállt. -Én viszont megyek aludni. Addig Godou fogja átvenni a helyemet.
- Értettem. -hajolt meg és távozott. Kudou is hasonlóan cselekedett. Kiment a kocsijához és beszállva elindította. Miközben hazafelé ment, nem tudta eltüntetni a fejéből azt az érzést, hogy a Grotesquiereket valaki a háttérben irányítja. Ám, amikor hazaérkezett és a konyhában meglátta Miyot, egy csapásra másabb problémával találta szembe magát. Teljesen karikás szemek és a drasztikus fogyás látható jelei miatt úgy nézett ki, mint amikor idekerült.
- Jó estét, drágám. -hajolt meg. -Mindjárt kész a vacsorád.
- Mond miért?
- Mit miért?
- Miért titkolod, hogy elájultál? Miért titkolod a rémálmaidat?
- Azért, mert... -motyogta Miyo, mire Kudou folytatta.
- Azt hiszed, hogy nem tudok róla, hogy minden egyes alkalommal rémálmok gyötörnek, mikor aludni próbálsz?
Ezen teljesen meglepődött és nem tudott rá reagálni.
- Mondtam neked, hogy bármikor, számíthatsz rám. Mindegy mennyi idő telik el, de soha... tényleg ennyire nem bízol meg bennem?
- Ebben tévedsz. -felelte a könnyeivel küszködve. -Azért nem akartam elmondani, mert nem akartam ezzel gondot okozni. Főleg most, amikor elég sokat dolgozol és ennyire fáradt vagy.
- Én vagyok fáradt? -kérdezte vissza frusztrált hangon. -Hiszen te vagy mindig fáradt. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, akkor soha nem engedtem volna, hogy a válladra vegyél ennyi tanulnivalót.
Miyo szeméből könnyek kezdtek el hullani a földre.
- Kudou-san. Olyan durva vagy.
A mondat teljesen lesokkolta. Nem akart így beszélni vele egyáltalán. Le próbálta törölni a könnyeit, amikor megfogta a kezét.
- Én csak azt akartam...
Eddig jutott el, amikor összerogyott, mint egy madzagját elvágott marionet bábú. Kudou gyorsan meg fogta és már szólítani akarta, amikor látta, hogy elájult. Viszont eközben érezte, hogy valaki jön mögötte. Már tudta, ki az.
- Ne kímélj. Mond ki nyugodtan, hogy nem vagyok jobb, mint a Saimoriék.
- Eszem ágában sem állt ilyet mondani. -súgta Mineta és odamenve megsimogatta Miyo arcát. -Mindketten az utolsó idegszálatokon táncoltatok. A kérdés inkább az, hogy melyikőtök omlik össze előbb.
Kudou felemelte, mire a lány ruhájának zsebéből kiesett egy névjegykártya. Mineta felvette és akkor döbbent le.
- Hogy lehettem ennyire hülye? Hiszen a szemem láttára adta át. Végig nála volt a kérdésemre a válasz.
- Mi az? -kérdezte, miközben átvette, hogy ő is megnézze.
- Az Usuba rezidencia helye. Ideje válaszokat kapni erre az egész őrületre.
- Igazad van. -mondta és a kezei között tartva Miyot elindult a kocsihoz. Mineta követte.
- Akkor veletek megyek. Van egy tervem, mert ez az egész nekem bűzlik és tudni akarom az okokat.
Erre válasz helyett kinyitotta a kocsit.
- Rendben van.

Az autóban Mineta megosztotta minden kételyét és tervét Kudouval.
- Neked teljesen elment az eszed? -kérdezte a beszámoló végén. -Ha csak egyetlen hiba csúszik be, akkor neked annyi.
- Viszont ha nem teszem meg, akkor meg nem kapjuk meg a válaszokat. Arata legalábbis biztos nem fogja teljesen elmondani. Kérlek, bízz bennem.
A kocsi megállt a névjegykártyán szereplő címre. Kudou mélyet sóhajtott, mikor kiszállt. Kezébe vette Miyot és megállt a kapu előtt.