Kudou és az osztag zárt alakzatban haladt az elhagyatott tömegsír felé. Felettébb nyugtalanító érzés járta át mindenkit, aminek Godou hangot is adott.
- Ez nagyon nem tetszik. Öt percre vagyunk a célállomástól, de egyetlen grotesquiert sem láttunk.
- Igazad van. Ne lankadjon senki figyelme! -kiáltotta a katonái felé.
- Igen, Uram! -kiáltották vissza. Meg is érkeztek a tömegsírokhoz, ami olyan állapotban volt, mint a szabotált rituálé előtt. Mindenki felvette az előre megbeszélt helyét.

Az ördögűzők még el sem kezdték a rituálét, amikor minden irányból legalább száz qrotesquier jelent meg.
- Rajtaütés! -üvöltötte az egyik katona, de már támadni nem volt ideje. A szellemek cafatjaira szaggatták. Kudou egy villámnyalábbal égette hamuvá.
- Mindenki zárt alakzatba! Pajzsot aktiválni! Védelmezni az ördögűzőket, amíg lezárják a tömegsírt! -adta ki a parancsokat. Az osztag tette, amire kérte őket. Ezután Godouhoz fordult. -Azonnal hívj telepatikus úton erősítést! Utána te is harcolj!
- Igenis! -felelte. A szellemek egyszerre támadtak, ám a pajzs megakadályozta őket a továbbhaladásban. Kudou folyamatosan sütötte el a tűz és villám technikáit. Godou fél perc múlva becsatlakozott, de ő szélből készült pengékkel ritkította az ellenségeket.
- Uram! Nem tudnak erősítést küldeni! Mindenki támadás alatt van!
- Ahogy sejtettem. -morogta magában Kudou, miután egy tűzfallal erősítette meg a pajzsot. Gyorsan az ördögűzők felé fordult. -Mennyi idő lesz kész a lezáró procedúra?
- Még tíz perc! -kiáltott vissza az egyikük.
- Remek! Tartsatok ki addig! Már nincs messze a győzelmünk!
Ettől mindenki fellelkesült és ténylegesen mindent beleadva küzdöttek a Grotequierek ellen. Ám ez az extra erő csak hét percig volt hatásos. Sorban kezdtek a katonák kifáradni. Nem egy tört át a pajzsokon. Itt már Kudounak feltűnt valami. Mindegyik őt próbálja megölni, ami már biztossá tette, hogy valaki irányítja őket. Ám most nem tudott ezzel foglalkozni, mert ki kellett tartania addig, amíg a szertartás végbe nem megy.
- Zárjátok össze a formációt! Ne hagyjatok nekik támadási felületet! -adta ki a parancsot és összeszedve utolsó tartalékait harcolt. Egy perc volt hátra a lezárásból, amikor már alig tudták visszaszorítani őket. Fél percnél már öt katonát téptek szét a grotesquierek. A pajzs megszűnt és ugyan eléggé megfogyatkoztak, de a katonák támadásai már legyengültek ahhoz, hogy túléljék a technikáikat. Már mindenki azt hitte, hogy nem érik meg a reggelt, amikor...
- Kész a lezárás!
Amint az ördögűzők vezetőjének eme mondata elhagyta a száját, Kudouba hatolt az egyik. Még felkiáltani sem tudott, ugyanis rögtön kómába került. A többi qrotesquier ekkor megfordult és távozott. Godou azonnal odarohant és felemelte a fejét.
- Főnök! Főnök! -pofozgatta, de semmi reakciót nem kapott vissza. Megtapogatta a nyaki artériáját és fülével figyelte azt, hogy lélegzik.
- Kómába esett! Azonnal kórházba kell vinnünk! -kiáltotta, mire négy katona, akikben volt még erő, felkapták és vitték. Mikor a kórházba értek, addigra érkezett a hír. A grotesquierek teljesen megsemmisültek. A krízis véget ért. Csak az ár, amit fizettek érte, az sokkal hatalmasabb volt.

Ezzel majdnem párhuzamosan Miyo távozni készült, mert úgy érezte, hogy a cél, amit el akart érni, már megtörtént. Mineta vele tartott, ám azelőtt még megbeszélték a tervet. Magában végleg eldöntötte, hogy Ararata pofáját immár be fogja verni, annyira elege lett belőle. Folyton pocskondiázza Kudout, emellé nem egyszer tesz gusztustalan megjegyzést arra, hogy Miyoval össze akar házasodni és gyereket akar tőle. Tudta, hogy a vérfertőzés ebben a korszakban teljesen elfogadott, de az, hogy közben úgy kezeli a „párját", mint egy trófeát már nem egyszer arra késztette volna, hogy levágja a péniszét. Viszont a cérna akkor szakadt el igazán, amikor Miyo az erkélyen kérdezett rá az érzékeny témára.
- Elnézést, de szeretnék visszamenni Kudouhoz.
- Már megbocsáss, de miért akarod azt a férfit, aki érzelmi szinten olyan, mint a jégcsap? -kérdezte Arata vissza kicsit idegesen. Az egyik közeli bokorban Mineta elbújva hallgatózott. Raijjin meg a szobájából figyelte az eseményeket, hátha megint közbe kell avatkozni.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőle és vele maradni. Nem arról van szó, hogy rossz lenne itt. Hála neked megtanultam a Spirit Sightot. Viszont szeretem és a felesége akarok lenni.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de soha többé nem fogsz Kudouhoz visszatérni. Elvesztette a párbajt, így az enyém vagy. Sokszor elmondtam, nem igaz? Ez a helyes döntés, mivel az Usuba vérvonalat nem áll szándékomban felhígítani. Velem fogsz összeházasodni és ez már végleges.
- De miért? -kérdezte Miyo könnyeivel küszködve. Minetának közben rá kellett harapnia az ajkára, nehogy már most lebuktassa magát.
- Mert csak én tudlak megvédeni és megadni neked a biztonságot. Hiszen, mióta itt vagy, nem történt veled semmi. Kudou azt sem tudta megakadályozni, hogy a családod elraboljon. Nem tagadom, hogy a munkában profi, de férjként leszerepelt.
- Ez nem igaz! Kudou törődik velem és szeret!
- Az meg hab a tortára, hogy az egyetlen, aki leszerepelt, az te vagy, hugibaszó!
Arata döbbenten kereste a hang forrását.
- Ki beszélt?
- Egy nővel pöcspárbajozól ahelyett, hogy beismernéd azt, hogy a vágyálmod már a legelejétől fogva elbukott, az a legnagyobb lelki fogyatékosságodra utal. -mondta Mineta dühvel kevert tárgyilagos hangon, miközben kimenve a bokorból Miyo elé állt. -Ám a tény, hogy Kudout mindenféle szar embernek írod le, közben a saját egódat simogatod... már az én határomat is átlépte.

Arata csak elképedve nézte a dolgok folyását. Az agya csak nagy nehezen fogta fel azt, hogy Mineta mindvégig Miyo mellett volt és sikerrel szökött be a kúriába.
- Hogy tudtad kijátszani a behatolásjelző varázslatomat?
Erre csak felemelte a kezét, amin az a hajdísz volt, amit még Miyo ajándékozott neki. Azon viszont két hosszabb lila valami volt átkötve.
- Az Miyo haja?
- Pontosan. Mivel a technika erőkivetüléseket érzékel, így ezzel a kis trükkel át tudtam vágni. Igaz, hogy nem mehettem 500 méternél messzebb, továbbá, Miyonak kellett enni adnia, de beteljesítettem azt, amit elvállaltam.
- Te tudtál erről? -kérdezte ismételt döbbenettel.
- Igen. Kudou bízta meg, hogy maradjon a háttérben és figyeljen engem. -felelte Miyo, immáron határozottan. Tudva azt, hogy Mineta az oldalát fogja, extra erőt adott neki.
- Szóval megadtuk a választ. Most viszont ideje rólad beszélni, hugibaszó.
- Hogy merészelsz sértegetni, Kudou kutyája?! -kérdezte fokozódó dühvel Arata és kezével már a pisztolyáért akart nyúlni. Ám Mineta a fejéhez nyúlt, hogy levegyen egy golyót.
- Úgy próbálkozz, hogy seperc alatt szétszedlek. Akármennyire vonz annak a gondolata, hogy úgy bevágjam az arcodat, hogy még az anyád sem ismerne rád, meggyőződésem, hogy a valóság a talajra fog rángatni.
- És mégis mivel akarsz előhozakodni, gnóm?
- Kezdve azzal, hogy itt adod elő azt, hogy Kudou mennyire nem képes megvédeni, mert elrabolták Miyot. Hadd kérdezzem meg, te hol voltál akkor? Miért nem jöttél a megmentésére?
Erre Arata vicsorogni kezdett. Mineta elmosolyodott.
- Sejtettem a választ: Sehol. Az igazság az, hogy te csak akkor kezdtél tényleg Miyoval törődni, amikor felébredt a Spirit Sightja. Ha ez nem történt volna meg, akkor felőled meg is dögölhetett volna. Eltaláltam?
- Kudou akkor sem tudta megakadályozni azt, hogy elrabolják és megkínozzák! Nem érdemes Miyo kegyeire! -üvöltötte teljes idegből.
- Tény és való, hogy hiba csúszott a rendszerbe, de én siettem a megmentésére és ott voltam. Ráadásul helyette vállaltam be a kínzást. Kudou csak később érkezett meg, míg te nem! Igaz, hogy Miyo nem úszta meg sértetlenül, ám a lényegen nem változtat. Te nem voltál ott. -reagált rá Mineta. Legbelül élvezte azt, hogy a felgyülemlett frusztrációját levezetheti. -Röviden és tömören még én is jobb férje lennék Miyonak, mint te.
- Miyoba vagy szerelmes, te kis görcs, hogy így emlegeted?!
- Talán, de Kudou mellett a helye és lenyelem a saját érzéseimet. Ígéretet tettem magamnak, hogy minden követ megmozgatok azért, hogy összeházasodjanak. Ebben neked nincs helyed.
- Hogy merészeled...? -kérdezte és előrántotta a pisztolyát és Mineta fejéhez tartotta.
- Lőjél, ha mersz. Csak számolj azzal, hogy Kudou egy komplett AC/DC koncertet fog rádbaszni, ha megölsz.
- Miről beszélsz?
- Mindegy. A lényegre térek, ami már bebiztosítja azt, hogy te miért szerepeltél le féjként. Miyo szereti a jövendőbeli férjét, legyen bármilyen. Miért? Mert tiszta szívű, kedves és hűséges férfiról beszélünk, akinek komplexebb érzései vannak, mint neked valaha is lesz. Ha meg mellette megtalálja a belső erejét, akkor a saját határait is képes átlépni. Erős férfi mellett erős nő lesz. Melletted viszont egy helyben fog toporogni.
- Menj a pokolba, te féreg. -morogta Arata, de ez nem állította meg Mineta véleményét.
- Úgy kezeld Miyot, mintha valami trófea lenne. Emellé meg az a célod, hogy az unokahúgodba mártsd a faszod, de az érzéseit leszarod? Te abszolút nem vagy férfi a szememben, sokkal inkább szégyenfolt.
Arata keze már a ravaszon volt, de nem merte meghúzni. Végül elnevette magát.
- Mondj rólam, amit akarsz, ez nem fog a tényeken változtatni. Kudou elvesztette a párbajt és nem jött vissza megmásítani a döntését. Szóval Miyo így is úgy is az enyém.
Mineta hátranézett Miyora. Arcán látható volt, hogy megbízik benne. Mély levegőt vett és a kezében lévő golyót megszorította.
- Nem hagytál más választást. Akkor a nehezebb út fog következni.
Ezzel elhajította úgy, hogy az elzúgott Ararata füle mellett és az egyik oszlopba fúródott. Hangos roppanással indult meg rajta nem egy törésvonal.
- Most bebizonyitom, hogy te nem tudsz senkit megvédeni! Kihívlak egy Shaolin Leszámolás... akarom mondani párbajra! -mondta határozottan és megropogtatta ökleit. -Ha győzök, akkor be Kudou marad Miyo férje. Viszont ha elvesztem, akkor melletted fog maradni és az életemet is elveheted.
Arata felnevetett.
- Mégis mi késztet rá, hogy elfogadjam? Te csak egy cseléd vagy!
- Akkor ez azt jelenti, hogy a hatalmas Usuba család legtehetségesebb embere a nála alacsonyabb rendűeket sem képes legyőzni? -kérdezte és előrébb lépett. Ez volt a gyufa a puskaporos hordóra.
- Legyen, ahogy akarod. Ám ezt rettenetesen meg fogod bánni.

Mindketten az udvarra mentek, ahol egymással szemben álltak. Irónikus módon pont ugyanoda, ahol Arata korábban Kudouval harcolt. A terasznál Miyo mellé csatlakoztak a többiek is. Arata arcára gúnyos mosoly telepedett, de a pisztolyát eltette. Teljesen lebecsülte ellenfelét.
- Őszintén belegondolva, hálás is vagyok, hogy kiállhatok ellened. Már a színház óta szálka vagy a talpamba. Mineta, Kudou kutyája, akitől nem lehet megszabadulni. Viszont most eljött ennek az ideje. Semmi nem fog vissza attól, hogy kivonjalak a forgalomból. Ráadásul... gyenge és béna vagy. Kudou még az edzésetek során visszafogta magát, de én nem fogom...
- Ez az. Csináld keményebben, te ribanc. -morogta elégedetten Mineta.
- Mit csinálsz? -kérdezte Ararata zavarodottan.
- Bocsánat, csak egy rossz szokásom csúnyán beszélni, amikor a faszomat szopják.
- Gúnyolódj, ahogy akarsz, de ezzel csak rosszabbá teszed a sorsodat.
- Hagyd már ezt a kemény beszédet. Olyan vagy, mint a kisfiú, aki az alkoholista apjának akar imponálni, nehogy megkapja a pofont. Nem igaz, hugibaszó?
Ararata arca immár vicsorba fordult és előrántotta a fegyverét. Válaszképp Mineta letépett a fejéről két golyót és elégedetten elmosolyodott.
- Légy jó kisfiú és hozz apucinak még egy sört.
Ám ezekután egyikük sem támadott. Pedig Minetának pont az kedvezne. Kudou esetében felkészült a párbajra, de most nem. Emiatt csak egy teli tárja van, ami a revolvert számolva hat golyónak felel meg. Direkt meg akarta szégyeníteni.
- Mi az? Nem támadsz? -kérdezte, de nem kapott semmi választ. Óvatosan balra lépett és eldobott egy golyót. Simán elugrott a lövés elől. Mineta taktikát váltott. Úgy tett, mintha levenne egy újabb golyót, de csak a közelbe lévő hatalmas követ kapta fel. Mivel ellenfele csak megrémiszteni akarta, ezért neki a legfontosabb a felidegesítés lett.
- Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy használjam-e az erőmet egy cseléden? Az Usubák számára szégyen lenne ilyen módon nyerni.
- Ha te mondod. Ám hamar meg fogod bánni ezt a döntésedet, mivel az én tarsolyomban nemcsak ezek a ragaszógolyók vannak.
- Csak blöffölsz. Szánalmas kis görcs vagy, nem több.
- Lehet. Én viszont nem tudom, hogy honnan veszed azt, hogy Kudounál erősebb vagy. Ellene még véletlenül sem akarnék szembekerülni, de téged akármikor és akárhol legyőznélek. Ugyanis, csak a gyengék használnak övön aluli és gátlástalan taktikákat. De tudod mit? Én sem teszek másképp!
Ekkor a ragasztógolyót balra hajította el, míg a követ az elképzelhető kerülési útja felé lőtte ki. Ararata reflexszerűen elkerülte az első támadást, de a kő teli erőből orrba találta. Szabad kezével gyorsan odakapott, míg a pisztolyával lőtt. Mineta sikerrel ugrott félre. „Egy megvan, öt maradt." mondta magában.
- Ezzel sikerrel vívtad ki a haragomat, kis görcs! -üvöltötte magából kikelve Ararata és rögtön klónokat idézett meg. Ez alapból baj lenne, csak Mineta pont erre játszott. Ugyanis kifigyelte még a Kudou elleni párbaja során, hogy a klónok nem sebeznek, csak utánozzák a gazdájuk mozdulatait. Továbbá, Ararata taktikája, hogy a tömegben marad, felkészülve az esetleges erősebb támadások kivédésére. Azonnal elkezdett oldalazni, mire a klónok egy része lőtt. Egyetlen lövés sem talált, míg Mineta sorban lőtte a golyókat a tömegbe, ám a klónokon csak átment.
- Ennyi a te nagy erőd, kutya? Azt sem tudod, hogy merre vagyok valójában! -nevette el magát Ararata a végén, de ekkor az egyik golyó súrolta a bal combját. Rá nem sokkal még öt zúgott felé, amiket kikerült. Még több klónt idézett meg, amikor újabb lövéseket fogtak meg. Ekkor látta meg ellenfelét. Azonnal még kétszer lőtt, amiből az egyik súrolta ellenfele bal vállát.
- Hoppá! Bocsánat. Igazából mindkét kezedre céloztam. -gúnyolódott Ararata ismét, majd Mienta fejére célzott. -Most viszont jobb célpontot találtam.
A klónok sorban lőtték rá az elterelő támadásokat, de azokat rendre ignorálta. Végül még két lövést adott le. Abból az egyik ismételten súrolta ellenfelét, de most az arcát sikerült majdnem eltalálni. Mineta letörölte a vért az arcáról. „Nem viccelt azzal, hogy meg akar ölni. Szerencsére, már csak egy golyó van a revolverében."Ezzel a gondolatával elhatározta, hogy ideje bevetni a győzelmét elősegítő első technikáját. A levett golyót az egyik földön landolthoz dobta teli erőből, majd rá következőleg egy másikat. Azok az összetapadás helyett tovább pattantak egy másik felé. Minden egyes pattanással egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Mire a klónokhoz értek, már emberi szemmel követhetetlenné vált. Nem is volt csoda, hogy mind a kettő sorban tapadt a valódi Arata lábaihoz. Még öt golyó követte ezt, amik már a testére is tapadtak. Erre ellőtte az utolsó töltényét, ami meg már el sem találta Minetát.
- Kiürült a tárad. Ellenben nekem még van golyóm. Ideje nyernem. -mondta elégedetten és elkezdett felé rohanni. Ám ekkor újfent megjelent Miyo.
- Ne tedd, Mineta! -könyörögte. Megállt és elmosolyodott. Ideje volt a válasznak. Egy rakás golyót kezdett Ararata köré dobálni és egy utolsóval a levegőben lévőt dobta meg.
- Sakk és matt. Grape Rush! -kiáltotta és ekkor szabadult el a pokol az ellenfele számára. Eleve meglepte, hogy a Miyová alakított klón nem tudta átverni. Ám a sorban bekapott ragasztógolyóktól hátraesett. A többi a levegőből tapadt a ruháira, ráadásul elég keményen. Mire a támadás véget ért, végleg a földhöz ragadt és semmijét nem tudta megmozgatni. Mineta lassan lépett oda hozzá. Ki volt merülve és emellé még túlhasználta a Quirkjét, így a feje vérzett. Diadalittasan rúgta ki a kezéből a pisztolyt, felvette és a homlokának tartotta. Lassan és magabiztosan szólalt meg.
- Tudom, hogy mit gondolsz. Vajon van még-e lőszer a tárban? Mennyit lőhettem el? Ötöt? Hatot? Vagy százat? Szerencsésnek érzed magad, barom? Szerencsésnek... érzed... magad...barom? -kérdezte a végén.
- Mineta! Ne öld meg! -kiáltotta Miyo, mire Raijin megfogta a vállát.
- Nem fogja megölni. Mindent előre megtervezett.
Arata fejében kifogytak a lehetőségek. Lehunyta a szemét és várta a halált.

Mineta meghúzta a ravaszt, mire a revolver forgótára üresen kattant. Odatette a fegyverét és ránézett. Szemeiből kiolvasta a mértéktelen döbbentet.
- Nem értem. Az Usubák az emberek elleni harcra lettek képezve. Erre te legyőztél. Hogyan?
- Azt a tényt leszámítva, hogy teljesen lenéztél, akárcsak Kudout? Mondok valami elbaszott dolgot. Én a távoli jövőből származom, ahol már nincsenek szellemek, de szuper erők vannak. Gift, Quirk... bárhogy is nevezzék. Ott már személyek elleni harcra vannak a hősök kiképezve. Tudom, hogy ez durván hangzik, de megduplázom ezt. Az osztályból én még a gyengébbek között vagyok számontartva. Lényegében ha bármelyikükkel kiállnál, kutyakajaként lennél bedarálva.
Arata nem tudott megszólalni. Csak nézte Minetát, aki noha két sebet kapott és a feje is vérzett, mosolygott. Folytatta.
- Viszont visszatérve a kettőnk ügyére. Elvesztetted a fogadásunkat, így jobb, ha tartod is magadat az ahhoz tartottakhoz. Miyo még visszajön a Spirit Sightot kitanulni, de Kudou mellett marad, mint feleség.
- Egyelőre ismerem be. Nem teszek le arról, hogy Miyo az enyém lesz. Azért, mert nyertél ellenem, Kudouval szemben még nem zártam le ezt a dolgot. Abba már te nem avatkozhatsz bele, mivel nem vagy nemes.
- Felőlem. -vonta meg a vállát Mineta és megfordult. Visszament Miyohoz, aki egy öleléssel fogadta és letörölte az arcáról a vért. Raijin leguggolt és a vállára tette a kezét.
- Szép munka volt, Miyo kicsi barátja. -mondta elismerően. Itou is hasonlóan tett.
- A világért sem akarok ünneprontó lenni, de az unokám még mindig a ragasztógolyóidban ragadt. Hogy fog kiszabadulni? -kérdezte Yoshirou Minetától.
- Vár egy órát, mivel addigra lejár a ragasztógolyók ereje.
Arata messze nem örült a hallottaknak. Mire sikerült kiszabadulnia, a ruhája úgy nézett ki, mintha megtépte volna egy falka farkas. Morogva ment el átöltözni. Ezen az öreg kivételével jót kacagtak, mikor az egyik szolgáló rohant ki hozzájuk.
- Yoshirou mester! Üzenet jött a frontról. Sikerült a grotesquier támadást visszaverni, de Kudou Kiyoka kómába esett.
- Értem. Hová szállították el?
- A közeli kórházba.
- Értettem. Elmehet.
A szolgáló elszaladt, ezzel otthagyva mindenkit a sok hatása alatt. Az öreg Miyohoz ment és mélyet sóhajtott.
- Itt lesz az első komolyabb bevetésed a Spirit Sight használatára. Amennyiben tényleg komolyan gondolod azt, hogy Kudou a jövendőbeli férjed lesz, akkor ki kell irtanod belőle a gonosz szellemet. Meg tudod csinálni?
- Igen. -felelte határozottan, mire Yoshirou Arata felé fordult.
- Unokám! Amint átöltöztél, azonnal vidd el Miyot a kórházba.
- Igenis. -mondta elégedetlenül és elment. Mineta Raijin felé fordult.
- Te velünk tartasz?
- Nem tehetem. A fiam még nem gyógyult meg teljesen. Továbbá, ez már a ti ügyetek.
Itou odament Miyohoz és megrángatta a kimonója ujját.
- Sikerülni fog. Bízok benned, ahogy apa is. -mondta mosolyogva, mire Miyo megpuszilta az arcát.
- Köszönöm a biztatást.
Húsz perc múlva Miyo, Mineta és Arata a kórház felé vették az irányt. Mindenképpen meg kellett Kudout menteni, különben abban az álomban marad addig, amíg a szervezete össze nem omlik.

A kocsiban Arata eléggé feszült volt, mintha a háta közepére kívánja az egészet. Mineta kiszúrta és nem félt rákérdezni sem.
- Elhiszem, hogy lenézed Kudout, de van más oka is annak, hogy úgy ülsz, mintha a pisztolyodat tartanám a tarkódhoz?
Nem felelet rá, csak bevette a kanyart.
- A füleden ülsz, hugibaszó?! -kérdezte hangosabban.
- Hallottam, az ég szerelmére! Nem becsültem sose alá és nem is fogom. Amiatt használtam azt a taktikát, amit.
- Meg ellenem is. Csak a hozzád hasonló mocskokat könnyű kiismerni.
- Más oka van annak, hogy szétrobbanok az idegtől. Ám ez Miyora tartozik, nem rád.
- Akkor mondjad. Mióta az Usuba rezidencián bujkáltam, mindennek a fültanúja voltam már.
Arata felsóhajtott és megállt. Már kérdezni akarták az okát, amikor megszólalt.
- Ahhoz, hogy Miyo segíteni tudjon Kudoun egyetlen próbán kell megfelelnie. Le kell győznie a belső negatív énjét.
- A negatív énemet? -kérdezte vissza értetlenül.
- Igen. Az életed során átélt összes rossz dolog, legyen szó elhagyatottság, gyűlölet, félelem, kétely testet ölt benned. Régi mondás tartja, hogy mindenkiben benne él a rossz és a jó oldala. Az az erősebb, ami több táplálást kapott az idők során.
- Értem. Már csak egyetlen kérdésem maradt.- mondta megjátszott felvilágosultsággal Mineta, majd megrovó hangon folytatta. -Akkor mi a Yeti szőrös valagáért nem tudtad volna ezt elmondani?
- Mert nem hittem volna, hogy Kudou ekkora bajba fog kerülni. Ezt az egész belső én legyőzése dolgot lépcsőzetesen akartam volna elérni.
- Meg a nagy szart! Ha nem lett volna Raijin még az alapokra sem tudott volna rájönni. -torkolta le, majd a saját kezébe csapott. -Csak a szád jártatod meg a nem létező Usuba véred büszkeségével kérkedsz. Sokkal inkább szabotálod ezt az egészet.
- Elég legyen. -szólalt fel halkan Miyo és mindkettejük közé emelte a kezét. -Megértettem, hogy mit kell csinálnom és Kudoért bármit hajlandó vagyok megtenni. Ha kell, akkor legyőzöm a belső démonomat.
- Tényleg dicséretes az elhivatottságod, csak egyetlen baj van. Ha a belső negatív éned győz, akkor te is arra a sorsra jutsz, mint akit meg akarsz menteni. Amiatt is álltam meg. Gondold át az egészet, mert jó, ha 10% esélyed van a sikerre.
Miyo behunyta a szemét és végiggondolta a dolgot. Tény, hogy a feladat messze lehetetlennek tűnik. Ám, ha feladná, akkor mindent elveszít, amit eddig a legjobb dolognak nevezhetett az életben: Szerelem és boldogság. Hiszen Kudou volt az, aki azért szereti, ami és nem érdekből csinálja, folyton mellette van, ölelgeti, figyel rá és nem utolsósorban érző lényként kezeli. Vett egy mély levegőt.
- Ha van remény a boldogságra, akkor harcolok érte. -mondta, mire Mineta az olvasó felé fordult.
- Nem hittem volna, hogy az elbaszott magyar megnevezés utalás formájában végzi.
- Mondtál valamit? -kérdezte Arata.
- Azt, hogy mire vársz? Megkaptad a kérdésedre a választ, úgyhogy kakaót a gázpedálnak!
Nem is kellett kétszer szólni, egyből a gázra taposott.

Végre megérkeztek a kórházba, ahol Miyo és Mineta azonnal kiszállt és elkezdett befelé rohanni. Felesleges volt útba igazítást kérni, mivel Hazuki a folyosón meglátva őket, egyből átölelte Miyot.
- Hála istennek, hogy egyben vagytok. Nagyon aggódtunk értetek. -motyogta halkan, majd Minetát is felkapta és erősen átölelte. Ám kiszúrta a mögöttük jövő Aratát. Szinte azonnal felrobbant a haragtól. Letette és odament hozzá.
- Hallottam, hogy mit műveltél az öcsémmel, te álnok kígyó. Ha nem lenne ez a helyzet, hezitálás nélkül tépném ki a szívedet.
- Ennyire azért nem kell nekem örülni. -jegyezte meg hidegen. Hazuki ennyi erőt fecsérelt rá, mert rögtön megfogta Miyo kezét és Kudou kórházi ágyához vezette. Ott már kisebb tömeg gyűlt össze. Yurie, Hana, Kazushi, Godou és Kouji nézték aggódva a férfit, aki úgy tűnt, mintha aludna.
- Az orvosok szerint csak kómában van, de én láttam, mi történt. -súgta Godou letörten. -Nem tudtam megakadályozni azt, hogy a grotesquier megtámadja. Annyira béna vagyok. Nem érdemlek rá, hogy a bizalmasa legyek.
Mineta és Hazuki biztatóan megveregették a karját.
- Ne hibáztasd magad. -mondta Yurie és felé fordult. -Kudou sem tenné.
Miyo megsimogatta a férfi arcát. Legbelül immáron végképp arra jutott, hogy megmenti, legyen bármilyen ára ennek. Ararata odament hozzá és a füléhez hajolt.
- Most fogom utoljára megkérdezni: Biztos, hogy meg akarod menteni?
- Igen. -felelte rá azonnal.
- Akkor feküdj mellé és a Spirit Sighttal vedd rá az elmédet, hogy bekerülj Kudou fejébe. Ha sikerül legyőznöd a saját negatív énedet, onnantól fogva a leghatalmasabb erő lesz a birtokodba.
Miyo csak bólintott. Mineta odament hozzá és biztatóan megfogta a kezét.
- Az erő legyen veled.
Ekkor lassan hunyta le a szemét, legbelül arra ösztökélve magát arra, hogy Kudou elméjébe szálljon. Mineta és Ararata kivételével mindenki értetlenül nézett rájuk. Ekkor dióhéjban elmagyarázták, mi történik. Innentől mindenki Miyonak szurkolt.

Kudou nem értette, hogy mi történt. Korábban még a fronton harcolt, most meg egy elhagyatott erdőben találta magát. Mindenhol a halál és a pusztulás fogadta. Ha a görcsbe fordult fák, a vérvörös és fekete árnyalataiban pompázó égbolt nem lett volna elég, akkor a levegőben érezhető rothadás szaga bőven erre utalt. Éppenhogy felfogta, mi is történik, amikor grotesquierek jelentek meg a szélrózsa minden irányából. Azonnal elsütött egy keményebb villámcsapás sorozatot, amik ugyan hatásosnak bizonyultak, ám újabbak jelentek meg. Harcolnia kellett, különben végleg meghal. Sorban sütötte el a varázslatokat, amik irtották a grotesquiereket rendesen, de azok mintha elfogyhatatlanok lettek volna. Érezte legbelül, hogy kezd kimerülni. Ez még a harcon is meglátszott, ugyanis sorban kapta be az ütéseket. Végül, ami a földre küldte, az még a Miyo által készített hajdíszt is letépte róla. Hát ez lenne a vége számára? Soha nem láthatja azokat, akiket szeret és véd? Szeme előtt úszott be az alakjuk. Yurie, Hana, Godou, Hazuki, Miyo és Mineta. Nem! Nem adja fel, történjék bármi is. Ők azok, akik kiállnak érte, nem fogja miattuk feladni az életéért vívott harcot. Új erőre kapva állt fel és küzdött tovább.

Miyo közvetlenül a régi lakása kapuja előtt állt. Az egész olyan állapotban volt, mintha a hatalmas tűz nem emésztette volna el. Életszerűnek tűnt, de mégis tudta, hogy az álomvilágban van. Viszont nem volt vesztegetni való ideje, hiszen meg kell mentenie Kudout. Lassan ment be a házba. Az egész üres és nyugtalanító volt. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kezdett el a pince rész felé indulni. Ám lépésenként kuncogásokat hallott, amik egyre gyakoribbá váltak az idő elteltével. Végül megérkezett a végső megpróbáltatás helyéhez: A pince ajtaja. Elfogta a félelem, de sikerült leküzdenie. Ahogy Mineta is mondogatta neki: Az erő vele van. Benyitott az ajtón. Nem meglepő módom saját maga állt vele szemben. Az egyetlen dolog, ami nem stimmelt a szolgai ruházata mellett, a tekintete. Teljesen üres és a beletörődés sugárzott belőle. Azonnal a szemébe nézett, de nem támadott.
- Add fel! Jobb lenne, hiszen ebbe mindig is te voltál a legjobb. -mondta letört hangon. Miyo ellenben felkészült erre.
- Azonnal meg kell mentenem Kudout, különben meghal. -vágta rá határozott hangon, de ezzel a hatás ellentétét érte el. Dühös lett.
- És mégis mit vártál? Rögtön meghajolok neked és kézen fogva megmutatom? Annyira ostoba vagy!
Hirtelen a padlón üvegszilánkok teremtek. Miyonak mindenképpen haladnia kellett előre. Biztos volt abban, hogy a másik énje nem akarja megölni, ezért magabiztosan lépkedett a szilánkokon. Érezte, hogy a lábát vágja, de nem érdekelte. A másik én folytatta.
- Az akaraterőd hiánya, a tehetetlenséged és a szolgalelkűséged formáltak azzá, ami vagyok! Ezzel te is tisztában lehetsz. Hiszen mindig is ez volt a dolgok menete, nem? Szimplán feladod és behajolsz a másiknak.
Miyo elérte a saját énjét, ám mielőtt megfoghatta volna, a terem kitágult és az énje is elteleportált. Ismét folytatnia kellett szenvedéssel teli gyaloglását.
- Ám te ostoba módon elkezdted magadat hitegetni azzal, hogy ez másképp is mehet. Kudou, Yurie, Hazuki, Kouji, Mineta és még jó páran pedig csak segítettek ebben a téveszmében. A valóság viszont az, hogy semmi nem változott. Gyenge vagy és a körülötted lévő események beleszólásába esélyed nincs. Ismerd be, hogy nekem van ebben igazam!
- Te csak a múltam vagy, akinek nem volt semmije! Azok a szavak beszélnek belőled! -kiáltotta Miyo fájdalmában, amikor ismét elérte énjét, de a terem ismét kinyúlt és újfent gyalogolnia kellett. Viszont most még extra nehezítés gyanánt kötelek jelentek meg, amik tüskés tövisekké alakultak. A másik énje még dühösebb lett.
- Valóban?! Hányszor volt az, hogy megtehettek veled megannyi szörnyűséget azok, akiket a családodnak kellett nevezned?! -kérdezte és a terem falain felvillantak az emlékképek a megannyi kegyetlenségről, amit a családja művelt vele. Továbbá, az elrablásakor leforgott események is beúsztak. A monológ nem állt meg. -Hány embernek kell addig szenvednie, amíg rá nem jössz, hogy a feladás lenne mindenki számára a legjobb? Hányszor fogod Kudout, Minetát, Koujit vagy akárkit megbántani, amíg rá nem jössz arra, hogy elvakult vagy?!
- A szavaid üresek ezen a ponton! Már csak egy gyenge és kétségbeesett lény vagy!
Miyo ismét elérte a régi énjét, ám az újfent elteleportált. A tövisek mindenhol megvágták és a sebeiből folyton szivárgott a vér. Immáron viszont a másik én teljesen kikelt magából.
- Kétségbeesett? Ha én kiszolgáltatott voltam, az azért volt, mert te az voltál! Ha gyenge, béna, szánalmas vagy lelkileg kiégett voltam, az azért volt, mert te az voltál! Én nem egy kitalált, a rémálomból előkerült valaki néz a szemedbe. ÉN TE VAGYOK!
- Tévedés. Immáron látom azt, hogy van miért erősnek lennem. Ha lassan is, de biztosan megváltozok.
Miyo ismét elérte az árnyalakot, de érezte, hogy többet nem fog elteleportálni. Minden egyes lépés felért egy tortúrával, de nem érdekelte. Ha a jövendőbeli férje és barátai nem fordulnának el ezen a ponton tőle, akkor ő sem. A másik énje tényszerű hangra váltott.
- Évszakok változnak, ízlések változnak, de az emberek soha nem fognak. Fejezd be ezt a céltalan és semmibevezető menetelést és fogadd el azt, amit mondok. Vagy a biztos halál fog rád várni.
Miyo már csak két lépéstől volt régi énje felé. Az könnyes szemmel és kétségbeesetten próbált hátrálni, ám sehová sem tudott.
- Mit csinálsz? Teljesen meg vagy hibbanva? -kérdezte pánikolva.
- Nem fogok immáron hátat fordítani senkinek, aki fontos a számomra. -jelentette ki Miyo. Tele volt már sebekkel, de az mintha nem is fájt volna neki.
- Miért? Miért harcolsz az elkerülhetetlen ellen? -kérdezte összetörten, mikor Miyo átölelte.
- Egyszerű. Régen nem volt veszítenivalóm és senki nem mutatott felém példát. Viszont, immáron vannak olyanok, akik tartják értem a hátukat. Yurie, Kouji és Hazuki kedvessége miatt maradt bennem erő. Arata megmutatta az elzárt képességem valódi erejét. Mineta példamutató bátorsága és pozitív hozzáállása példát adott nekem. És Kudou szerelme pedig reményt arra, hogy jobb életem lesz a feleségeként. Ők azok, akik harcolnak értem és én értük harcolok.
Ekkor a másik énje viszonozta az ölelést és aranyló fényben tört ki. Miyo sebei teljesen begyógyultak és a másik énjének a szemei megteltek élettel. A terem visszaalakult normális méretűvé és a kapu is feltűnt. Az egyenesen Kudouhoz vezette.
- Járj sikerrel. -mondta meghajolva és eltűnt. Miyonak több se kellett és belépett abba a dimenzióba. A nehezén már átesett és nem tudva ugyan, de hatalmas erő szabadult fel benne.

Kudou noha szeretteire való gondolás után új erőt kapott, már az is a végét járta. A földön feküdt, miközben a grotesquierek már körbevették. Feladta a reményt és már csak a halált várta. Ám hatalmas fény tört fel és erős sugarak semmisítették meg az ellenfeleket. Azok még próbálták megtámadni, de hamar elpárologtak agonizáló sikolyok közepette. Kudou nem akart hinni a szemének. Ez Miyo volt, de olyan erővel, ami képes lenne a világot is térdre kényszeríteni. Lassan szállt le hozzá.
- Kudou drágám. -mondta selymes hangon, de hirtelen egy démon feje tűnt fel az égen.
- Nem hagyhatom, hogy ti éljetek. Itt és most fogok veletek végezni! Pusztuljatok!
Miyo ekkor mindkét kezével egy hatalmas lökéshullámmal kísért fénycsóvát lőtt rá, amit már nem tudott kikerülni. Az szó szerint lökte el.
- Ez lehetetlen! Hogy válhatott mesterévé... Nem fogok meghalni! Neeeeeem!
Hiába volt minden ellenállása, másodperceken belül megsemmisítette. Legalábbis úgy látszott. Kudou le volt nyűgözve Miyo teljesítményétől. Felállt és átölelte. Érezte, hogy fokozatosan visszatér az ereje. Az ég is megtisztult, a fák hirtelen újra élettel teltek meg és kellemes illat áradt. Miyo megcsókolta a férfit, amit még szenvedélyesebben viszonzott. A végére érve látták a földön heverő hajdíszt.
- Sajnálom, hogy kis híján elvesztettem.
- Semmi gond, drágám. Visszarakom.
A lány felvette és visszafűzte a férfi hajába. Utána csak bámulták a tájat.
- Ha nem láttam volna a saját szememmel, akkor el sem hinném. Káprázatos az erőd.
- Köszönöm. -hálálkodott Miyo és meghajlás kíséretében. -Viszont ez nélkületek egyáltalán nem sikerült volna.
Kudou átkarolta a lányt és a vállára döntötte a fejét. Erre már teljesen elpirultak.
- Ideje hazamenni.
- Igen, drágám.
Ekkor mindketten felemelkedtek a földről és eltűntek.