Miyo a régi házánál találta magát. Ott egy nő térdepelt és Shinijinek könyörgött. Szemmel láthatólag nem sok volt hátra neki az életből.
- Kérlek, vigyázz a lányunkra.
- Leszarom, Sumi. Hatalmas hiba volt veled megházasodnom. Ha tudtam volna, hogy ennyire selejtes gyereket szülsz, akkor inkább eltűntem volna az ajánlatkérés során.
Ekkor a nő megfogta a kezét.
- Rólam mondj, amit akarsz, de könyörgök azért, hogy a lányom boldogságba nőhessen fel.
Erre a reagálás az volt, hogy ellökte.
- Az olyan nők, akik nem képesek Gifttel rendelkező utódot csinálni, azok a szememben senkik. Hamarosan meg fogsz dögleni, mint az elgázolt kutya. Mondjuk ez jó hír a részemről. Legalább méltó nőt vehetek el. Ami pedig a lányodat illeti, mehet a szolgák közé.
Shiniji visszament a kúriába. Ekkor Sumi Miyo felé fordult és térdre ereszkedett.
- Sajnálom, hogy ennyi szenvedésen mentél keresztül és ennyire csapnivaló anya vagyok. Remélem, hogy ha nagyobb leszel, akkor megtalálod a boldogságot, lányom.

Mielőtt bármit is tudott volna reagálni, zihálva felébredt. Csak álom volt az egész, mégis mintha más lett volna. Ugyanis ez a Sumi nevű nő közvetlenül hozzábeszélt. Tényleg, ő az anyja. Nem sok emlék maradt meg róla, mivel elhunyt, amikor még csak hároméves volt. Megrázta a fejét és felnézett az ablakra. Elaludt, mivel már ilyen tájékba kellett volna főznie. A konyha felé rohant, ahol Yurie éppen mosogatott.
- Jó reggelt, Miyo. -köszönt meghajolva. -A reggeli készen van.
- Tényleg? Annyira sajnálom, hogy elaludtam.- hadarta összezavarodottan.
- Nem történt semmi baj.
- Kudou merre van?
- Reggeli után elment. Azt mondta, hogy valami fontos elintéznivalója akadt.
- Értem. -mondta és vett magának ételt. Az étkező felé vette az irányt, ahol Mineta éppen fogyasztotta a reggelijét.
- Jó reggelt, Mineta.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszönt vissza mosollyal. -Kialudtad magad?
- Igen. -mondta és leült vele szemben. -Mond csak, voltak furcsa álmaid?
- Persze. Mostanában eléggé félelmetesek vagy pajzánok. Ritka esetben mindkettő, mert nem hiszem, hogy bárki más is álmodna félmeztelen bohócnőkről... na mindegy, ebbe nem akarok belemenni.
Miyo nem felelt, csak megette a reggelijét. Aztán Mineta átvállalta a mosogatást, így Yuriével tudott beszélni. Ugyanis, viszonozni akarta a tegnapi jószívűséget. Szerencsére a konyhában volt és teát ivott.
- Milyen ajándékot tudnék adni Kudounak? -kérdezte, amint meglátta.
- Hm. Ez érdekes kérdés. -motyogta és elgondolkodott. -Szerintem teljesen mindegy, bárhogy is nézzük. A szándékot fogja értékelni.
- Ha szabadna megjegyeznem, az ajándék olyan legyen, mint az aorta. Szívből jöjjön. -bölcselkedett Mineta, mire értetlen tekintetek fogadták a megjegyzését. -Vagyis, kézzel készítsd.
- Úgyis el akartam menni vásárolni. Szóval ott meg tudod venni hozzá az alapanyagokat.
Miyo erre elmosolyodott.
- Köszönöm és szeretnék veletek tartani.
Gyors készülődés után elhagyták a házat.

Időközben a Tatsuishi rezidencia udvarán Kouji ült és a gondolataiba mélyedt. Bizton állíthatja bárki, hogy ő szopta be legjobban a házasságbeli cserét. Miyot adták volna hozzá, de ehelyett Kayát kapta meg. Fölényeskedő, beképzelt és empátia nélküli nőszemély, aki azt hiszi magáról, hogy ő a legnagyobb sztár a világon. Bárkibe beleköt, aki számára nem tetszik, emiatt már egy éttermet is el kellett hagyni. A legutóbb pedig Kudou szolgáját szemelte ki célpontnak, amiből kivételesen ő húzta a rövidebbet. Amikor meg megtudta, hogy ezért nem kapott semmit, akkor hallgathatta a zsörtölődését. Gondolkodását a testvére, Kazushi szakította félbe.
- Nocsak, öcskös. Nagyon gondolkodsz valamin, nem igaz?
Felnézett rá. Világos lila hajú és szemű férfikorban lévő bátyja legismertebb jegye a mosolya volt. Vagy jókedvből, vagy valami sunyibb szándékkal, senki nem tudhatta. Meg sem várva válaszát, folytatta.
- Bár, te vagy a legrosszabb helyzetben. Kaya mellett az élet teljesen kibírhatatlan. Apánk erre még tett egy lapáttal, amikor belement a cserébe.
- Kaya nem rossz lány, csak...
- Ezt még te sem gondolhatod komolyan. Viszont, ha tökös lennél, akkor már rég elkezdhetnéd ennek a nőnek az átnevelését. Hiszen a kemény fellépés ellene hiányzik. Főleg azelőtt, mielőtt komolyabb bajban találnád magad.
- És mit érek azzal, hogyha fizikailag és szellemileg fellépek ellene? Semmit és ezt te is tudod nagyon jól...
Kojui ajkai összeragadtak, mielőtt be tudta volna fejezni mondanóját. Szinte meg sem tudott nyikkanni. Ez Kazushi műve volt, aki a Giftjével, a telepátiával hallgattatta el.
- Bocsáss meg, hogy nem vagyok kíváncsi a semmitérő magyarázkodásaiddal. Csak annyit mondok, hogy ez a nyápic mentalitás olyan katasztrófához fog vezetni, amibe a saját vagy mások élete fog veszélybe kerülni. Jobban teszed, ha rám hallgatsz. Ám, ha ez nem elég megerősítés az igazamra, akkor figyeld meg, hogy én azon kevesek egyike vagyok, akibe ez a szőke boszorkány nem mer fellépni. Miért? Tudja nagyon jól, hogy ő fog pórul járni. Na de nem húzom tovább az időmet veled. Pá.
Ezzel a mondattal elindult a szobája felé, így a némítás is megszűnt. Odakint hallható volt Kaya hangja.
- Szolga! Azonnal vezess Koujihoz!
Erre odanézett. Kazushi pont találkozott a nővel és itt jött a valóság Koujival szembe. Ugyanis, tényleg nemcsak egy szót nem szólt, hanem félre is állt és a szemébe sem mert nézni. Ez az alázatosság csak addig tartott, amíg meg nem látta.
- Mit szeretnél, Kaya?
- Nem kérni, hanem parancsolni fogom. Azonnal öltözz fel normálisan! Sétálni fogunk!
- Rendben. -felelte és felállt. Ha ez nem lett volna elég, akkor az élet újfent adni fog neki példát arra, hogy megfogadja testvére jó tanácsát.

Miyo, Yurie és Mineta élvezték a városban való vásárlást, nem tudva azt, hogy az események eléggé keserűbe fognak fordulni. Bevásároltak és megvették a hajdíszhez szükséges anyagokat. Itt töltötték el a legtöbb időt, mivel volt miből válogatni. Kimenve az épületből, Yurie a fejéhez kapott.
- Elfelejtettük a sót! Gyorsan megveszem.
- Ha kell, akkor veled megyünk. -ajánlotta fel Miyo.
- Nem kell. Pár perc és jövök.
Gyorsan elindult a piac felé. Miyo Minetára nézett, mire mosolygást kapott. Ám amint tekintetét előrefordította, rettegésbe fordult a tekintete. A tömegből ugyanis Kaya és Kouji jött velük szemben. Minetának is feltűnt, mert az olvasó felé fordult.
- Mostmár tudom, hogy mitől lett hirtelen erekcióm... a gyűlölet teljes fajtából.
- Rég találkoztunk... nővérem és Kudou kis szolgája. -mondta nyájas hangon.
- Nem kéne a nővéredet ennyire megaláznod. -szólt közbe Kouji. -Szerintem köszönjünk, aztán...
- Ne szabd meg nekem azt, hogy mit csinálhatok. -szakította félbe és odament Miyohoz, aki teljesen lehajtotta a fejét. -Csodálkozom azon, hogy egy hozzád hasonló senki, aki nem született Gifttel még él és virul. Ugyanis, senki nem érhet fel Kudouhoz, pláne nem te.
Ekkor érkezett meg Yurie is.
- Nocsak, Miyo. A barátaid?
- Áh, egy újabb szolga. Tökéleset időzítés. Mond csak, mikor fogja kirakni Kudou a semmirekellő nővéremet?
- Éppen ellenkezőleg, kedves hölgyem. -felelte és Miyo elé állt. -Készülnek a házasságra.
Kaya arca ekkor undort és döbbenetet vett fel, majd kárörvendően felnevetett.
- Akkor Kudou nagyon megsajnálhatta. Túlságosan kedves egy olyan hibához, mint ő.
Mineta ekkor jutott el arra a pontra, hogy közbelép. Azt sem izgatta, ha megbüntetik. Kettejük elé állt.
- Na jól van, lehet lekopni, hogy a borz lompos verje ki a szemedet.
- Te átkozott kis görcs! Lógsz nekem egy getta árával!
- Hidd el, hogy akkor legszívesebben a pofádat ragasztottam volna össze. Bár, most arra készülök. Az olvasók is rendkívül hálásak lennének, ha nem szólalnál meg egy életre.
- Kérlek álljatok le. Ne keressétek a balhét. -könyörgött Kouji, de ez nem meglepő módon süket fülekre talált. Kaya ugyanis ismét meg akarta rúgni Minetát, de ez csak elméleti szinten maradt meg. Nem akart még egyszer pórul járni.
- Nem fogod ezt megúszni szárazon... te kis szolga. -sziszegte a fogai között.
- Az érzés kölcsönös. Emlékszel, hogy mit mondtam neked? Ne húzogasd az oroszlán bajszát, mert akkor harapni fog. Jelenleg pillanatban a barátaimat sértegeted és csak egy határ választ el attól, hogy egy kapanyél legyen a gerincoszlopod helyén. Szóval, mit szólnál egy üzlethez? Nem láttuk egymást és nem pocskondiáztad Miyot...
- Te...
- Vagy próbálkozol tovább és egyhamar meglátod, milyen érzés, amikor egy türelmes embernek végleg elfogy a türelme.
Kaya kezei ökölbe szorultak. Yurie és Miyo elindultak vissza a Kudou rezidenciába. Mineta még elővette a kis táskáját és kivett belőle némi pénzt, majd azt eléjük rakta.
- Bölcs választás. Itt az elszakadt cipőd ára, Paris Hilton.
Ezzel faképnél hagyta a dühös Kayát és a fellélegzett Koujit. Végül a lány hazaindult.
- Ki az a Paris Hilton? -kérdezte Kouji magában, mikor felvette a pénzt a földről.

Visszapörgetve az időt reggelre, Kudou valóban nem hazudott azzal kapcsolatban, hogy fontos dolga akadt. Ugyanis, az első útja barátjához és kollégájához, Godouhoz vezetett. A Különleges Erők épülete előtt várta már.
- Jó reggelt, főnök! -kiáltotta örömtelien.
- Neked is. -köszönt vissza minimális mosollyal. Noha Godou gyakran az agyára megy a megjegyzéseivel, teljesen megbízhatott benne. Hűséges és nem egyszer mentette meg az életét.
- Ha szabadna megtudnom, mi az a fontos dolog, amiért bejött a pihenőnapján?
- Nos, a helyzet az...
- Hogy egy újabb feleségjelöltet tettél lapátra.
- Ezt mégis honnan veszed? -kérdezte idegesen Kudou és készült volna kiosztani neki is egy tockost.
- Amikor azzal a Mineta nevű szolgáddal jöttél, akkor azon a napon eléggé furcsán szétszórt voltál. Még az eligazításon is csak a gondolataidba voltál temetkezve. Gondoltam, ez a helyzet.
- A magánéletemhez semmi közöd sincs!
- Bocsi, főnök. -emelete fel a kezeit a mondata végén. Kudou lenyugodott. Ideje volt a feladatra térni, mivel nincs sok ideje.
- Arra kérlek, hogy keress meg egy Hana nevű szolgálólányt és hozd el a birtokomra. A Saimori család szolgálatában állt tíz évvel ezelőtt és a Nishimara családnál dolgozik most. Reggel beszéltem velük és némi pénzért cserébe átadták.
- Tekintse elintézettnek. Mikorra...
- Délutánfele. Azért ebédeljen meg és pakolja össze a cuccait. Addig kint várakozol. Úgyhogy nincs potyázás. Értve vagyok?
- Tisztán.- felelte tisztelegve. Kudou visszaszállt a kocsiba. Godout sem fogja jutalom nélkül hagyni, de egyelőre itt végzett.

Következő állomása a Saimori birtok volt. Ott már várták, hiszen amikor kiszállt a kocsiból, már Shinichi és Kanoko álltak a bejárat előtt.
- Mr. Kudou. Örülök, hogy eljött. -mondták kórusban és meghajoltak.
- Sajnálom, hogy kora reggel jelentettem be azt, hogy beszélni szeretnék magukkal.
- Ugyan már. Minket ér hatalmas megtiszteltetés. -mondta Shinichi, mikor gyorsan kezet fogott Kudouval. -Azt mondta, hogy igencsak fontos dologról lenne szó.
- Igen.
- Akkor fáradjon velünk.
Engedelmesen követte a párost, miközben körbenézett. Míg az ő háza nem igazán díszelgett, addig a Saimori kúria giccses volt a szemében. A vendégszobába fáradtak be, ahol helyet foglalt.
- Megtisztelve érezzük magunkat, hogy látogatást tett annak ellenére, hogy mennyire elfoglalt ember. -kuncogott nyájasan Kanoko, mikor utoljára helyet foglalt. -Miféle problémáról lenne szó?
- Nos, akkor a közepébe vágok. Miyoról lenne szó.
- Mi történt vele? -kérdezte Shiniji.
- Immáron hivatalosan is össze fogunk házasodni.
- Akkor ez jó hír, nemde?
- Emiatt szükségesnek érzem azt, hogy tisztázzuk a családunk közötti kapcsolatot. Ahogyan azt önök is tudják, a házasság a nemesek között mind csak presztízs megerősítésként szolgál. Ám jelen helyzetben nem érzem azt, hogy önöknek bármit is jószívvel adnék.
- Mégis miért? Mindent szabályszerűen...
Shinijinek a mondatát sem sikerült befejeznie, amikor Kudou tekintete még ridegebbre váltott.
- Nem fogtátok fel, mire célzok? Tudom, hogy mit tettetek Miyoval.
Ekkor a levegő teljesen meghűlt. Kanoko gyorsan próbálta hárítani az igazságot.
- Azok a rossz és aljas pletykák, amiket rólunk terjesztenek, azok csak hazugságok. Mi sosem bántottuk a lányainkat. Nem igaz, Shinichi?
- Sajnos a szememmel nem ezt láttam. -vágott közbe Kudou, miközben ökölbe szorult a keze. -Viszont, nincs kedvem erről vitázni. Egy esélyt adok maguknak, hogy jobbá tegyék a helyzetüket. Hajlandó vagyok az eredeti házassági terv szerint menni, de egyetlenegy kikötésem van. A szemem láttára kérjenek mindannyian bocsánatot Miyotól. Amennyiben nem teszik meg, csak a hozadéki pénzt kapják meg, de leshetik azt, hogy a családjuk nagyobb presztízst fog szerezni.
Shinchi és Kanoko úgy néztek a férfira, mintha az felpofozta volna. Felállt és elindult kifele.
- Várjon, Mr. Kudou. Kérnénk egy kis türelmet, hogy átgondoljuk. -hadarta Shiniji, mire felesége tekintete undort tükrözött.
- Egy hetet kapnak rá. -mondta, miközben megfordult. -A helyükben én megtenném. Ez ugyanis a legkevesebb, amiért lelki roncsot csináltak a lányukból. Viszlát.
Ezután a kocsijához ment, ám ekkor találkozott össze Kayával. Egymás szemeibe néztek, de a reakciójuk különbözött. Kaya szíve kihagyott egy ütemet. Az a kék szempár annyira elcsábította, hogy elfelejtette a szüleinek elmesélni a mostani inzultust. Kudou ellenben undort érzett legbelül, tudva, hogy mit tett Miyoval. Végezetül beszállt a kocsijába és hazaindult.

A U.A. hivatalos eljárása vészhelyzet esetére majdnem megegyeznek bármilyen másik oktató létesítménnyel, legyen szó általános iskoláról, egyetemről vagy akadémiáról. Ebből az egyik és jelen helyzetben a legfontosabb, a szülő tájékoztatása, ha bármi történik a gyerekükkel és nagyon komoly. Mineta esete pedig kimeríti ennek fogalmát, elvégre az időben való visszautazást nem igazán a gyorsan megoldódó kategóriába esik. Erre a feladatra Momo, Oijiro és Kyoka jelentkezett, de egy hét után rájöttek, hogy lehetetlen feladatot akasztottak a nyakukba. Végül Nezuhoz mentek be, hogy valamiféle kiindulópontot kapjanak. Nem meglepő módon, az igazgató már várta őket.
- Akkor mondjátok el az eljárás végeredményét.
Egyikük sem tudta eleinte szavakba önteni, hogy mit értek el. Momo kezdte el.
- Ne haragudjon, igazgató úr, de minden ponton zsákutcába futottunk. Mineta a Szent Péter árvaházban nőtt fel nem messze Shinjukutól. Ám a helyet tavaly bezárták és az épületet lebontották.
- Az ott dolgozó személyzetről van valami információ?
- Amikor az árvaházat bezárták, akkor más hasonló helyre mentek dolgozni. -vette át a szót Oijiro. -Próbáltam felvenni nem eggyel a kapcsolatot, de a neve hallatán egyből letagadták a létezését, vagy letették a telefont.
- Azóta folyamatosan kollégiumba vagy diákszállón lakott. -tette hozzá Kyoka. -Alkalmi munkákból kereste meg a kenyerét nyolc éves kora óta.
- Ezen mondjuk én is meglepődtem. A listája eléggé vaskos és mindenhez is ért.
- Például? -kérdezte Nezu Oijirotól. Ezt még ő sem tudta.
- Takarítás, különböző elektronikai cuccok szerelése, barkácsolás. Amiből meg tudott élni, azt mind kitanulta valamilyen úton-módon. Onnét is tudott pénzt gyűjteni magának és mindig túlhajtotta magát, hogy minélt többet keressen. Mindennek tetejébe, a tanulmányai kiváló és a jó környékén mozogtak.
- Értem. Sajnos ebben az esetben muszáj vagyok szabályt szegni. -sóhajtotta és felállt. -Noha ellene vagyok annak, hogy bármelyik diák titkát kifecsegjem, tudnotok kell arról, hogy eme triviális feladat miért fulladt kudarcba. Továbbá, bocsánatot kérek tőletek, amiért feleslegesen futottátok a köröket.
Kinyitotta a szekrényét, amikben a diákok dossziéját tárolta. Kivette Mineta papírjait és kinyitotta, aztán a letette eléjük. Ott volt feltüntetve a családi háttere, ami csak még nagyobb döbbenetet váltott ki mindannyiukból.
- A szülei elhagyták! -fejtette ki hangosan a lényeget Kyoka.
- Igen. -bólintott Nezu. -Alkoholisták voltak és emellé heroin függők is. Ahogyan ők fogalmaztak a rendőrségnek „A fiúk hibából született meg." Ha nem értitek, akkor megnyugtatlak, hogy én sem. Mikor kihallgatták őket, akkor teljesen részegek voltak. Amit viszont felfogtam, hogy egyetlen percet sem törődtek a neveléssel. Sokkal inkább a következő üveg tömény volt nekik fontosabb, ahogyan a következő csík agypusztító méreg. Innen mondjuk csodálom, hogy csak egyetlen testi fogyatékossága van Minetának.
- A törpeség. -motyogta Momo.
- Pontosan. Visszatérve a lényegre, a szomszédai nevelték, mégis apának és anyának hívta őket. Aztán amikor a szomszédjaik elköltöztek, akkor ők is megléptek, ezzel magára hagyva egyetlen fiúkat.
- Hány éves volt akkor? -kérdezte Momo, arcán sokkal.
- Négy. Megpróbált egyedül élni és mindent maga intézni. Ám nehogy pénz, de még élelem se volt. Innen logikus lett a következő tragédia. Egy hét múlva az óvodában összeesett az alultápláltság és a túlhajtás miatt. A kórházban derültek ki a dolgok és akkor intéztek letartóztatási parancsot a szülők ellen.
- Ha jól olvasom, az a procedúra hibátlanul ment. -jegyezte meg Oijiro, felnézve a papírból.
- Az még enyhe kifejezés. Az egyik szórakozónegyed sikátorában feküdtek, nem éppen gusztusos helyzetben. Olyanok voltak, mint a kisbabák minden téren. Egyből a kórházba vitték őket, mivel igencsak magas alkohol és kábítószer szintet mutattak ki a vérükben. Ám józanul sem voltak valami hasznosak. A fiúkat képről sem ismerték fel elsőre, ami nem csoda. A kábítószerek kombinációja teljesen kisütötte az agyukat.
- És mi lett a vége? -kérdezte Kyoka a könnyeivel küszködve.
- Börtönbe felesleges volt őket tenni. Rehabilitációra vitték őket, de már a testük nem bírta. Egy hét alatt meghaltak az elvonási tünetekben. A temetésre senki nem ment el. Mineta árvaházban nőtt fel, ahogyan ti is tudjátok.
- Senki nem fogadta örökbe? -kérdezte Oijiro.
- Nem, mivel ott kimutatták nála, hogy testileg fogyatékos. Az árvaház igazgató asszonya pedig úgy döntött, hogy soha nem mutatja be az adoptálást vállaló szülőknek.
- Biztos ez a kijelentés?
- Csak pletyka szinten ragadt meg, de tekintve Mineta helyzetét... Sajnos igazak.
- Most, hogy ennyiszer fel lett emlegetve, nekem is eszembe jutott valami.
- Mi volna az? -érdeklődött Momo.
- Mindig ő volt az utolsó, aki átöltözött. Mintha valamit titkolna előlünk. Iida említette, hogy látta egyszer meztelenül és nem volt szép látvány. A háta tele volt beforradt hegekkel, amik különböző kemény eszközökből származtak. Azt hitte, hogy Bakugo verte meg, de ő váltig állította, hogy egy ujjal se nyúlt hozzá.
- Akkor még egy dolog stimmel ezzel kapcsolatban. A Szent Péter árvaház kegyetlen bánásmódja. -súgta Kyoka.
- Mire gondolsz? -kérdezte Oijiro, viszont Nezu megelőzte a válaszadást.
- Az árvaház azért zárt be, mert elég sok polgári pert akasztottak a nyakukba. Nem egy befogadott gyerek félt, szorongott és az adoptált családtagjuk valamelyike talált rajtuk sebeket. Kezdetben próbálták tagadni a vádakat, de nem tudták elkerülni a polgári pert. Elbukták az egészet és kénytelen voltak csődöt jelenteni.
- Aztakurva! -döbbent le Kyoka. -Minetának ennyire kegyetlen gyerekkora volt és nem vált gonosszá?
- Akármennyire furcsa, de nem. Viszont elég a spekulációkból ezen a ponton. -köhintett Nezu és kezével jelezte, hogy kéri vissza az aktákat. -A feladatotok sikerrel zárult.
- Akkor ezt érthetjük úgy, hogy egyetlen felmenője sincsen? -értetlenkedett Momo.
- Sajnos így áll a helyzet. Pihenjetek és élvezzétek a napsütéses időt.
Mindhárman meghajoltak és távoztak. Odakint Momo és Oijiro azonnal átölelte Kyokát, aki halkan felsírt. Egyiküknek sem volt a legkisebb fogalma sem arról, hogy a tonnányi perverzsége és hülyéskedése mögött ekkora mértékű tragédia lapul meg.

Kudou eddig joggal hihette, hogy sikeres napnak nézhet elébe. Ám ez akkor ingadozott meg, amikor a kocsijával leparkolt a rezidenciája elé. Pont akkor jött is Mineta, de az arcán látható volt, hogy eléggé rossz kedvében van. Észrevette és rögtön meghajolt.
- Üdvözlöm itthon, Kudou mester!
- Jól vagy? -kérdezte, mikor kiszállt a kocsiból. -Te nem szoktál ennyire udvarias hangvételű lenni.
Mineta mélyet sóhajtott és beszámolt a legutóbbi incidensről.
- Szóval elképzelhető, hogy az a szőke picsa újfent balhézni fog. -fejezte be.
- Ne aggódj az állásod miatt. Most határozottan léptél fel ellene és semmi törvénybe ütközőt nem csináltál. Sőt, meg is dicsérlek azért, hogy kiálltál mindkettejük mellett.
- Köszönöm. -mondta mosolyogva. -Bár egyelőre a kár, amit okozott Miyoban az eléggé mély. Eddig jó hangulatban volt, most biztosan teljesen össze van omolva.
- Azt hiszi, hogyha nincsen Giftje, akkor bontom a házasságot és kiteszem az utcára? -kérdezte Kudou komoly arccal.
- Teljes mértékben. Most visszamegyek és megpróbálom meggyőzni ennek ellenkezőjéről. Persze, ha nem gond.
- Tedd vagy ne tedd. De ne próbáld.
- Most tényleg a Star Warsból idéztél?
- Mi az a Star Wars? -kérdezte vissza zavarodottan.
- Hosszú sztori. A lényeg, hogy a mi időnkben egy kultikus filmsorozat.
- Oké. A lényegre térve, délután várunk valakit. Ha nem tudja meggyőzni Miyot arról, hogy tényleg össze akarok vele házasodni, akkor semmi sem.
Mineta bólintott és bocsánatot kérve ment be a lakásba. Nem is kellett nagyon találgatnia, hogy Miyo hol tartózkodik, mivel Yurie csinálta az ebédet. A szobájába menve kopogott.
- Szabad. -felelte. Benyitva látta, hogy éppen a hajdíszt csinálja. Leült vele szembe.
- Egész szép lesz, már most előre elmondom. Bár, amit a te kezed csinál, az csak szép lehet.
Erre csak válaszképp csak kedvesen mosolygott. Ám Mineta érezte, hogy még mindig szorong azon az erő nélküliségen. Rá kellett a lényegre tapintania.
- Jobb, ha tőlem tudod, hogy Kudout nem érdekli az, hogy van-e valami képességed, vagy nem. A belső értékek számára sokkal fontosabbak.
- Ám mi van, ha nem ez lesz és bontja a házasságot és kitesz a lakásból?
- Ha úgy lenne, azt hinnéd, hogy hagynám?
Nem érkezett válasz. Úgy döntött ezen a ponton, hogy valami példával előáll.
- Az osztályomba jár egy srác. Midoriya Izukunak hívják, de ismerik Dekuként is. Ő hozzád hasonlóan képességek nélkül született. Noha az Akadémiába való belépéskor ezt pótolta, azelőtt megpróbálta megmenteni a barátját egy gonosztevőtől. És mióta ismerem folyamatosan motiváló magatartást mutat a világ felé. Miatta pislákol bennem a remény arra, hogy hős lehetek egy napon.
- De ő szerzett képességet. Én viszont soha nem fogok. -motyogta Miyo letörten. -Márpedig az sokat számít a nőknél, hogy van -e Giftjük vagy nincsen. Ha nincs, akkor azzal bármit csinálhatnak.
Ideje volt taktikát váltani.
- Akkor nézzük reálisan a dolgot. Kudou esetében szerintem az huszadrangú dolog. Sokkal jobban érdekli az, hogy ki mennyit tett le az asztalra. Hiszen nem ok nélkül harcol a boldogságodért.
Miyo most nézet fel rá. Szemei könnyben voltak.
- Az igazat beszéled? -kérdezte reménykedve, mire Mineta felállt és letörölte a szemét.
- Eddig is azt csinálom. Meg aztán az igazi feleség hetven dologhoz ért. A főzés és a 69.
A végén biztatóan mosolygott rá. Meg is tette a hatását, ugyanis Miyo átölelte.
- Köszönöm, hogy támogatsz.
- Erre igazán semmi szükség. Hiszen ez volt az ígéretem. Viszont, ha nem gond, akkor nekem mennem kell. Segítek Yuriének az ebéd elkészültében.
- Persze. -mondta és elengedte. Mineta meghajolt és távozott a szobából. Remélte, hogy ez tényleg hatott nála.

Az ebédnél érezhetően letört volt a hangulat. Kudou a végén annyit mondott Miyonak, hogy délután vendégük érkezik. Nem is kellett sok idő, mikor a lakás elé parkolt egy kocsi. Kudou személyesen ment ki elé, Minetával az oldalán.
- Főnök! Meghoztam Hana Kanokot, ahogy kérte.
- Köszönöm, Godou. Cserébe, holnap el tudsz jönni egy kis ivászatra még éjjeli műszak előtt?
- Hálásan elfogadom. -felelte, miközben Hana kiszállt a kocsiból. Vékony testalkatú, Miyoval egymagas, hosszú, barna hajú és nagyon szép arcú lány, aki kellemesen mosolygott. Mineta kivette a csomagjait.
- Köszönöm, Kudou mester, hogy felkeresett. Megtisztelő a számomra, hogy önnél szolgálhatok.
- Részemről az öröm. -jegyezte meg és kézzel mutatta, hogy még ne menjen. -Alapos okom van arra, hogy elhívtalak. Egy régen látott ember van odabent, aki biztos nagyon örülni fog neked.
- Tényleg?
- Igen. Most pedig fáradj velem.
Mindketten bementek a lakásba. Mineta időközben lerakta Hana csomagját a nappaliba. Miyo a szobájában csinálta tovább a hajdíszt, amikor Kudou megérkezett.
- Miyo! Ki tudnál jönni egy percre?
- Igenis. -felelte és kis idő után kinyitotta az ajtót. Ott látta meg azt a cselédet, aki régen kiállt a családja ellen.
- Miyo!
- Hana!
Rögtön szorosan összeölelkeztek. Kudou joggal lehetett elégedett magával.
- Mineta! Hozz teát a hölgyeknek és hagyjuk magára őket.
- Értettem. -reagált rá egy meghajlással és elment. Ezután a férfi a lányok felé fordult.
- Miyo! Innentől fogva Hana a szolgálatomban áll.
- Köszönöm Kudou! Nagyon hálás vagyok érte. -mondta meghajolva előtte.
- Nyugodtan beszélgessetek a szobádban. Majd utána Yuriével közösen fogjátok körbevezetni.
Ezekután Kudou a saját szobájába ment. Időközben találkozott Minetával, aki tálcán hozta a teát és a hozzá való süteményt.
- Válthatnánk pár szót?
- Persze.
- Amint letetted a teát a lányoknak, gyere a szobámba.

Öt perc sem telt bele Mineta megérkezett. Viszont, nem üres kézzel, mert egy másik tálcán hozott teát kettejüknek. Letette Kudou elé, majd leült vele szemben.
- Remek ötlet volt, hogy Hanát idehoztad, mint egy újabb személyzeti embert. Bár, kicsit furcsa lesz, hogy ennyien használjuk a kádat és én hideg vízben fogok megfürödni. Viszont Miyo boldogságáért bármit.
- Remek mentalitás, de a képességemmel újramelegítem a vizet. Viszont most szólók, hogy őt sem kukkolhatod meg. -jegyezte meg humorosan, mire Mineta arca megrándult.
- Nagyon vicces...
- A lényegre akarok térni, mert nem erről akartam a véleményedet kikérni.
- Csupa fül vagyok. -mondta és beleivott a teájába.
- Ultimátumot adtam be a Saimori családnak. Egy héten belül az összes családtagnak a szemem láttára kell bocsánatot kérnie Miyotól az ellene elkövetett tetteikért. Ráadásul, térdre ereszkedve.
- Helyes. Még jó, hogy nem mentem el veled. Különben biztos porig égne a lakásuk, a bent lakók meg betoncsizmában aludnának a halakkal! Azt érdemlik.
- Még mindig haragszol rájuk?
- Szerinted? Már a nevüket meghallom és legszívesebben a földhöz basznám a kék eget. -morogta Mineta és az egyik süteményt egészben rakta bele a szájába, majd kisebb rágás után lenyelte.
- Mondjuk nekem is meg kellett állnom, hogy ne üssem meg a beképzelt képüket.
- Amúgy ne fűzz sok reményt ahhoz, hogy ezt meg is fogják tenni. Túl nagy az egójuk ahhoz.
- Pedig nincs más választásuk. Ha nem teszik meg, akkor a hírnevüknek örökre annyi.
- Ha te mondod. Én nem értek ehhez a nemesi szarsághoz, hanem inkább felidegesít. Már semmi bántót nem akarok mondani feléd.
- Nem sértődök meg. Biztos nehéz dolog lehet ezt egy jövendőbeli embernek átéreznie.
- Amúgy, kérdezhetek?
- Már megtetted, de nyugodtan. -mondta Kudou mosolyogva.
- Tényleg nem baj, hogy Miyonak nincsen Giftje?
- Nem izgat. A nemesi társadalom szemlélete maradi és nagyon szűk látókörű. A technológia fejlődésével a Giftek fokozatosan háttérbe szorulnak. Egyre kevesebb túlvilági fenyegetéssel kell szembenéznünk és emellé itt vagy te ennek megerősítésére.
- Én? -kérdezte vissza kicsit furcsálló tekintettel.
- Pontosan. Ugyanis belőled kiindulva, a képességek is át fognak alakulni. A Giftek 99%-a alkalmatlan az emberek elleni harcra és a 23.-ik századra ez átalakul Quirkké.
- Érdekes feltevés. Úgy tanultuk, hogy a mi időnk szerint 50 évvel ezelőtt jelent meg az első fénylő gyermek. Viszont, ez csak puszta spekulációnak tartottam mindig is. És akkor itt vagyok 1905-ben és a saját szememmel látom, hogy az első természetfeletti erő megjelenésétől még így is nagyon messze vagyunk.
- Hm. Nem lehet, hogy már az ókori mitológia is megemlített képességeket? Gondolok itt az istenekre, Herkules 12 próbájára stb.
Vacsoráig tulajdonképp elbeszélgettek a képességek megjelenésének valós idejéről. Addig Miyo és Hana élvezték az egymással való beszélgetést, de később mentek Yuriének segíteni.

Pár óra múlva Miyo készen lett a hajdísszel. Noha Hana társasága boldoggá tette, még mindig úgy érezte, hogy nem méltó Kudou kegyeire. Lassan ment a szobájához és odaérve halkan kopogott.
- Szabad bejönnöm? -kérdezte remegő hangon.
- Igen. -jött a felelet az ajtó túloldaláról. Benyitott és bemenve becsukta. Mineta már nem volt ott, mivel kiment edzeni a kertbe. Kudou azt figyelte, ám mosolyogva megfordult, mikor hallotta az ajtó csukódását. -Mit szeretnél?
- Elmondani egyetlen dolgot, mert nem szeretném, ha átverve érezd magad. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyi mindent megteszel azért, hogy boldog legyek.
- Igen és hol itt a gond?
Miyo teljesen térdre ereszkedett és előrecsúsztatta az ajándékát. Hangja kezdetben határozott volt, de minden egyes szóval egyre kétségbeesettebb lett.
- Nincsen semmilyen Giftem. Azért akartak magához adni, hogy véglegesen megpecsételjék a sorsomat. Azt szeretném, hogy fogadd el engesztelési ajándékként ezt a hajdíszt, amit neked készítettem. Ezekután dönts bárhogyan, én elfogadom. Ha azt kéred, hogy öljem meg magam, akkor megölöm magam. Ha arra kérsz, hogy hagyjam el a házat, akkor elhagyom a házat.
Kudou eddig bírta hallgatni. Odament hozzá és felemelve átölelte.
- Engem nem izgat az, hogy van Gifted, vagy nincs. Nekem a legfontosabb, hogy te boldog légy a jövőben, mint feleségemként. Köszönöm az ajándékot és arra kérlek, hogy tedd bele a hajamba.
Miyo érzelmi világa a biztató szavak által kétségbeesettből hamar átváltott boldogba. Mosolyogva tett eleget a kérdésnek, ám valami még nagy hagyta nyugodni.
- Kudou-san. Mit jelent a 69?
- Miféle kérdés ez?
- Mineta még ebéd előtt mondta, hogy egy tökéletes feleségnek hetven dologhoz kell értenie. A főzés, meg a 69. És én mindenképp tökéletes feleséged akarok lenni.
Ezen elgondolkodott, ám nem jutott vele semmire.
- Halvány fogalmam sincs. Viszont pont kint van a...
- Gyere vissza, a kurva anyádat!

Ez a kiáltás Mineta száját hagyta el. A házban mindenki megugrott ezen váratlan eseménytől. Kudou ki akart rohanni a kertbe, de rögtön hallotta a tetőn a koppanássorozatot. Mineta azon keresztül rohant ki a bejárathoz és úgy célozta meg a legközelebbi fát.
- Várj meg itt! Kimegyek és megnézem, hogy mi borította ki ennyire.
Kirohant a bejárathoz, de addigra Mineta visszatért. Sajnos üres kézzel.
- Mi ütött beléd, hogy kiabálsz és káromkodsz?
- Bocsánat a közjátékért, de valaki figyelt titeket. -lihegte. -Állat nem lehetett, az biztos, ugyanis teljesen fehér volt, egy helyben lebegett és amikor kiszúrtam, akkor felém nézett és rögtön elrepült az erdős részek felé. Próbáltam meglőni, de azokat simán kikerülte.
- Volt valami ismertetőjegye? -kérdezte.
- Azonfelül, hogy fehérebb volt nálam, amikor kihúztam az érettségi tételemet földrajzból? Nos, túl könnyen mozgott még a madarakhoz képest is. Nem ismerem a Gifteket, de szerintem ez az volt.
- Ne aggódj. Ha meg is próbált figyelni minket, nem jutott sokra. A ház védelme gátolja a bekukucskálást. Viszont menj be és pihenj le.
Mineta szó nélkül bement. Kudou is visszatért a szobájába és megnyugtatta lakókat. Viszont legbelül már messze nem volt ennyire jó állapotban. Ki próbál meg kémkedni az itteni dolgok iránt?

5. Fejezet: Robbanáspont.