Mineta időben kiért az állomásra. Addigra sikerrel rájött, hogy gettában baromi nehéz közlekedni, így a várakozás közben levette és megmozgatta a lábait. Mindenki furcsán nézett rá, ugyanis a Quirkje lévén a haja helyén a szőlőszínű golyók voltak. A vonat lassan megérkezett. Innét is látszott, hogy tényleg a múltban van, mivel már az ő idejében régen nem használtak gőzmozdonyt. Megvárta, míg a tömegből előtűnt Saimori Miyo. Képen is szépen nézett ki, de a valóságban egyszerűen csodásan. Gyönyörű, lila szemei és azonos színű haja kiemelte a szépségét. Mégis, valami oknál fogva Mineta ismét azt érezte, hogy nem stimmel valami. Eléggé visszafogott volt és csendes. Ráadásul a kimonója szinte vadiúj és bántóan díszes. Nem vall egy nemesi család sarjára, főleg ha Gifttel van megáldva. Odament hozzá integetve.
- Üdvözlöm, Miyo úrnő. A nevem Minoru Mineta és Kudou Kiyoka küldött engem, hogy a lakásába vezesselek. -hajolt meg a végén és a kezét emelte felé. A lány lenézett rá és feszengve ugyan, de hasonlóan cselekedett.
- Tiszteletem, Mineta. Köszönöm a segítséget. -motyogta. Fél perc múlva Mineta felemelkedett.
- Kövessen.

Lassan mentek az úton. Mineta egyre jobban gyanakodott, hogy itt valami nem kerek a lánnyal kapcsolatban. Meg tudta állapítani egy kézfogásról, hogy az illető mivel foglalkozik. A keze pedig nem volt finom és puha. Sokkal inkább száraz és mintha kemény munkát végezne nagyon hosszú ideje. Rá akart volna kérdezni, de legbelül érezte, hogy ezt talán nem kellene.
- Bocsánat a kérdésért, de Kudou kijött volna elém? -tette fel a kérdést Miyo nagyon halkan.
- Igen. Sajnálatos módon közbejött neki valami, ezért engem bízott meg vele. -felelte gyorsan. Nem akarta összetörni azzal a szívét, hogy elmondja a valóságot. Szerencsére elfogadta és csak némán követte őt. Újfent a gyanakodására adott okot az is, hogy a lány teljesen leszegett fejjel és összehúzott testtartásban megy mellette. „Áh, ez biztos amiatt van, mert hallotta a kiválasztott férjének hozzáállását." Gondolta Mineta magában. Viszonylag hamar megérkeztek a Kudou lakáshoz, ahol levették szandáljukat és a nappali részleg felé mentek. A férfi már várta őket, igaz a kertet nézte.
- Uram! Megérkezett Saimori Miyo! -hajolt meg Mineta és a lányra mutatott.
- Köszönöm. Elmehetsz. -mondta tömören és megfordult.
- Értettem.- súgta, de esze ágában sincsen olyan messzire menni. Kitalálta, hogy az udvarra megy és a virágokat ellenőrzi, de sutyiban hátrafordul néha. Nem meglepő módon Yurie is hasonló céllal volt kint.
- Üdvözlöm, Kudou-san. -motyogta Miyo és leült, majd meghajolt.
- Üdvözöllek, Miyo. Nem fogom többször elmondani, de a házban egyetlen szabályt kell betartanod. Az én szavam szent és megkérdőjelezhetetlen. Ha azt mondom, hogy hagyd el örökre a lakást, akkor azt fogod tenni. Ha azt mondom, hogy öld meg magad, akkor meg fogod csinálni. Megértetted?
Mineta ezen a ponton viaskodott azzal, hogy lekeverjen Kudounak egy vaskos pofont. Az, hogy tapló módon nem megy ki elé az állomásra az egy dolog. De ez a kijelentés tényleg átlépett nála egy határt. Ám Yurie megfogta a vállát és nemlegesen ingatta a fejét. Miyo időközben teljesen meghajlásban maradt a férfi előtt.
- Értettem és köszönöm, hogy itt lehetek. -súgta teljes alázattal. „Mi a fene folyik itt?" Valószínűleg ez forgott a fejében mindenkinek. Kudou megfordult. Itt látták az arcán, hogy ő sem tudta feldolgozni a válaszát.
- Yurie! Vezesd körbe Miyot a lakáson. Mineta! Beszélhetnénk?
- Igenis. -felelték mindketten. Mikor négyszemközt maradtak, Kudou feltette a kérdést.
- Neked se kerek itt valami? -kérdezte. Hangjából kiszúrható volt, hogy ugyanazon a gondolatmeneten megy végig, amin ő is.
- Abszolút. -ingatta a fejét Mineta. -A viselkedése nagyon nem utal nemes hölgyre, sokkal inkább mintha szolgaként nevelték. Ezt megerősítendő, mikor kezet fogtam vele, olyat éreztem, mintha kemény munkát végezne kiskora óta.
Kudou erre egy kicsit elmosolyodott. Talán tudta azt róla, hogy ennyire jó megfigyelő?
- Akkor nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.
- Ha kell, utána nézek a Saimori családnak.
- Csak akkor csináld, ha el is tudsz érni valami eredményt. -jegyezte meg és odaadta a teljes adatlapot, amit reggel mutatott neki. Átvette és meghajolt.
- Ne aggódj emiatt. Van annyi sütnivalóm, hogy rájöjjek valamire.
Ezzel a mondattal Mineta távozott a szobából, magára hagyva Kudout a gondolataival.

Eközben a jelenben töretlenül folyt a keresés Mineta után, de mintha az üres levegőt próbálták volna megfogni. A telefonjának GPS keresési eredménye teljes zsákutcába futott és Japán összes keresésbe résztvevő csapata semmi eredményt nem tudott felhozni. Viszont, egyvalaki önként jelentkezett információ megosztásra. Az I-Sziget egykori vezető tudósa, Dr. Ishiwara azt állítja, hogy a rejtélyes eltűnésre van valami magyarázata. Ashido önként vállalta, hogy elmegy kikérdezni. Vele tartott Kirishima és Bakugo is. Profi hősök közül pedig Endeavor tartott velük, amíg Aizawa vissza nem érkezik az oszakai keresőcsapat éléről. A gépen ellenben felmerültek az ellenvélemények.
- Nem tudom, hogy biztos szavahihető ez a fazon. -vallotta be Kirishima, mikor már lassan a leszálláshoz készülődtek. -Tény, hogy zseniális a mikrobiológiában, de eléggé kattant elméletei vannak.
- Ezt hogy érted? -kérdezte Ashido fáradtan. Nemrég szunyókált csak el.
- Olyan teóriákat állít, hogy az UFO-k valódiak! -mondta hangosan Baguko. -Az idegenekkel az Európai Unió szövetségben van! Vagy a legutóbbi előadásán váltig próbálta állítani, hogy George Lucasnak földönkívüliek segítettek a Star Wars széria rendezése során!
- És ezek még a legenyhébbek. -tette hozzá Kirishima, mire barátja csak jobban fellelkesült.
- Az öreg annyira szalajtott, mint a padláson talált bicikli! Itt csak az időnket vesztegetjük!
- Ha tudsz más megoldást, akkor mond ki nyugodtan! -vágott vissza Ashido teljesen ingerülten. -Lassan két hete nyomtalanul eltűnt és nincsen semmiféle kiindulópont sem!
- Nyugodj le, kérlek.
- Nem vagyok ideges. -sóhajtotta és megdörzsölte a szemeit. -Jelen pillanatban a legkisebb információnak is örülni kell. Legyen az bármennyire észszerűtlen. Nincs igazam, Endeavor?
A férfi csak kisebb hallgatás után szólalt meg.
- Tény és való, hogy ez az egész időutazás meredeken hangzik. Viszont, a két hetes elmaradás után már én sem tennék másképp.
A leszállásig senki nem szólt egy mukkot sem. Az ellenőrzések után egyből Dr. Ishiwara irodája felé vették az irányt. Odabent már várta őket. Ashido ezen a ponton értette, hogy miért nem akartak eljönni a jelenlegi társai ide. Eleve görnyedt testtartású, kopasz, csontos kezű és az óriási szemüvege miatt szeme akkorának tűnt, mintha egy csillagászati teleszkópba néztek volna bele.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. -kezdte a mondatát és elővett egy táblát, amit felakasztott egy szögre. -Ahogy már a hősöknek is mondtam, van egy elméletem arról, hová tűnt a fiatal Mineta. Viszont, még egyszer számoljatok be az eltűnésének körülményeiről.
Ashido eleget tett a kérésnek. A végére a doki fellelkesült.
- Ahogy sejtettem. Utóbbi időkben rengeteg ember nyomtalan eltűnésén gondolkodtam. Az időben utaztak előre vagy hátra. A kis barátotok is hasonló cipőben jár.
- Baromság! -kiáltotta Bakugo. -Még jó, hogy nem azt mondja, hogy Tapsi Hapsiéákat tanítja meg kosarazni, mert Michael Jordan nem ért rá!
- Pedig az időutazás létezik, csak nagyon ritka. Évszázadok alatt jó, ha húsz esetről érkezik bejelentés.
- De uram. -vágott közben Kirishima. -Az időutazás lehetetlenség, hiszen ahhoz a fizika törvényeit is meg kell szegni.
- Egy olyan világban, ahol az emberek 80%-nak van valami különleges képessége, nem igazán elképzelhetetlen eme áthágás. Ráadásul, Mineta eltűnésének körülményei is erre engednek következtetni. Máskülönben már rég találtak volna akárcsak egyetlen apró nyomot is. Hadd tegyem fel a kérdést: Nincs létalapja a feltevésemnek?
- Kurvára nincsen! -kiabálta idegesen Bakugo. -Biztos, hogy valami lakatlan szigeten van! Vagy külföldön.
- Érdekes módon sehol nincsen semmi digitális lenyomata eltűnése óta, ahogyan külföldön se mérték be a mobilját. -jelentette ki Ashido, majd felállt. -Van módja a visszatérésének?
- Nos, igen. -felelte Ishikawa fellelkesülten. -A mai napig dolgozok egy időgépen, ami képes az időt és a teret meghajlítani. Viszont még csak prototípus. Ehhez kellene a segítségetek.
- Ezzel kapcsolatban beszélnünk kell a Pro Hősök és az I-Sziget felső vezetésével. -szólalt meg Endeavor. -Úgyhogy a türelmét kérjük.
- Csak nyugodtan. Időnk, mint a tenger. -jegyezte meg a doktor és megfordult. -Távozhattok, ha más kérdésetek nincsen.
A társaság megköszönte az információt és kimentek az irodából, egyenesen egy étterembe. Ott vitatták meg az egész felvetést.

Estefele a Kudou háztartásban megvolt a kád új használatának sorrendje. Mivel a vizet csak egyszer melegítik, ezért a házigazda volt az első, Yurie a második és Mineta az utolsó. Ez annyiban módosult, hogy a második helyre Miyo került. Mikor bement, Mineta utána lopózott. Nagy átlagban csak figyelemfelkeltésből kukkolta a lányokat, de most meg akart Kudou jövendőbeli feleségével kapcsolatban bizonyosodni. Amint látta, hogy tiszta a terep, az ablakhoz surrant és felmászott rá úgy, hogy Miyo még véletlenül se vegye észre. Mikor a lány levette kimonóját, akkor döbbent csak igazán le. Tele volt horzsolással, korbácsütésre utaló nyomokkal és a legfrissebb seb, ami leforrázásból származott még ott éktelenkedett a lapockáján. Mást nem tudott meglátni, mert valaki elkapta és ledobta a földre, majd a tüdejére állt. Kudou volt az, akinek az arcáról tökéletesen leolvasható volt, hogy nem igazán kedveli a mostani ötletét.
- Egyetlen jó okot mondj arra, hogy ne égesselek hamuvá. -súgta halkan és fenyegetően.
- Eskü, hogy nem akartam Miyot megkukkolni. Csak az igazamra akartam megerősítést találni.
- Valóban? -kérdezte kemény éllel.
- Így van. De most tűnjünk el innét, különben mindketten bajba kerülünk.
Kudounak több se kellett, megragadta Mineta ruháját és a nappaliig vitte el. Ott felkapcsolta a lámpát és a srác szemébe nézett.
- Akkor halljam. Mire akartál megerősítést, ami miatt kukkolásra vetemedtél?
- Ezt a lányt sokkal inkább rabszolgának nevelték, mint úri hölgynek. A viselkedése, a testtartása, a keze és most a sebei a hátán is erről árulkodnak. Nem tudom, hogy a családja miféle kotonszökevények lehetnek, de...
- Elég ennyi magyarázat. -vágott bele Kudou a szavába és letette. Arca elég komoly kifejezést árasztott magából. -A Saimori családról nem sok mindent tudok magam se, mielőtt kérdezed. Nem voltam soha az udvartartásukban. Viszont holnap kivizsgálást kérek ebben az ügyben. Köszönöm az információt, bár én magam is rájöttem. Csak egyetlen fontos dolog van hátra a te részedről, amit jobb, ha megfogadsz: Ha még egyszer kukkolni merészelsz a lakásomban, krematorizálni foglak.
- Értettem és sajnálom. -mondta Mineta meghajlással. Kudou elismerően nézett rá. Ez teljesen furcsa volt.
- Te többet tudsz a kelleténél, annyit el kell ismernem. Szinte pillanatok alatt megállapítasz valamit, amiről kiderül, hogy az az igazság. Mintha Sherlock Holmest látnám élőben, csak összezsugorítva.
- Köszönöm a bókot. -nevette el magát és megvakarta a tarkóját. -Jómagam is rajongója vagyok a Sherlock Holmes műveknek. Igaz, ebben az időben csak az első jelent meg.
Amíg Mineta nem került sorra a fürdésnél, addig az irodalomról beszélgettek. Itt derült ki, hogy mindketten nagy irodalom rajongók. Miyo meghallotta a beszélgetésüket, de nem csatlakozott bele. Feleslegesnek érezte magát, mivel ehhez nem értett.

Reggel Mineta zajokra ébredt fel. Halkan felkelt és elindult, hogy kiderítse az okát. Igaz, hogy Yurie csinálja a reggelit, de ahhoz mindig fel szokta kelteni. A konyha felől remek illatok áradtak és eléggé arra utaltak, hogy valaki tényleg főz. Benézve látta, hogy Miyo az.
- Jó reggelt. -köszönt neki barátságos mosollyal.
- Neked is. -hajolt meg szintúgy barátságos mosollyal, mire Mineta legyintett.
- Ugyan. Ezt nekem kell csinálnom. Te csinálod a reggelit?
- Igen. Gondoltam, hogy meglepem vele Kudout.
- Ha már a jövendőbeli férjed lesz, a tökéletes feleség szerepét kell ellátnod. Teli has, üres zacskó, ahogy a régi mondás tartja.
A lány csak kérdőn nézett rá, mintha nem értené a mondás valós értelmét, de visszatért a főzéshez. Mineta most látta alkalmát arra, hogy kicsit több infót szerezzen.
- Otthonodban is mindig te csináltad a reggelit?
- Igen. Ahogyan minden más étkezést is én csináltam. -felelte teljesen halkan.
- Nem azért kérdeztem, mert bunkó akarok lenni. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen családból jöttél.
Erre nem érkezett reakció, csak csinálta tovább. Yurie is megérkezett és dicsérte a lány főzési technikáját. Mineta is hangosan ismerte el. Elvégre, tökéletesen csinálta meg a halat és hibátlanul csinálta meg a rizst is. Miyo kiszedte tányérban, Mineta meg a tálcát magához vette és úgy mentek az étkezőbe. Ott már Kudou ült és újságot olvasott.
- Jó reggelt a társaságnak. -köszönt, mialatt Mineta letette elé a friss reggelit. -Yurie! Te csináltad? -kérdezte.
- Nem. Miyo csinálta.
Erre felé mutatott. Szemei hidegen fénylettek.
- Kóstold meg.
Miyo odament, de nem evett belőle. Remegett a félelemtől. Kudou felsóhajtott.
- Ahogy sejtettem. Mérgezett.
Mineta nem akart hinni a fülének.
- Cáfolom ezt a rágalmat. -szólt közbe. -Személyesen néztem végig, ahogy elkészíti.
- Profin is belecsempészhette a mérget. Eleve sosem eszek olyat, amiről nem tudom, hogy megbízható személy csinálta-e. -mondta hidegen és felállt. -Dobjátok ki a kukába. Ma nem reggelizek.
Ezzel kiviharzott. Yurie és Mineta követte. Próbálták meggyőzni arról, hogy ilyen nem történt, még Mineta önkéntes kóstolói szerepet vállalt volna el. Csak ez nem hatotta meg. Ezért belopózott a kocsijába. Hála kis termete miatt, ez észrevétlenül történt meg. Az autó az ő idejében eléggé őskövületnek számított, de jelen időre nézve ez vadiúj modell. Mikor Kudou beindította a motort és elindult, Mineta akkor szólalt meg.
- Te aztán bunkóságból tényleg Summa Cum Laude szintet végeztél.
Kudou kis híján félrerántotta a kormányt ijedtében. Nem készült potyautasra ma reggel.
- Te hogy kerülsz ide? -kérdezte mérgesen és döbbenten.
- Beültem a hátsó ülésre, de te sértődöttségedben nem vetted észre. -felelte és átugrott az anyósülésre. -Szóval. Muszáj volt lerendezned egy ilyen patáliát?
- Mi közöd van hozzá?
- Tudod, nem illik kérdésre kérdéssel felelni. Szerencsétlen Miyo a belét kidolgozta, te meg burkoltan bérgyilkosnak hívod. Legalább ha mondanál egyetlen épkézláb indokot, hogy miért vagy ilyen jégcsapfaszfej, akkor...
- Ne feleselj velem. -morogta fenyegetően, de megállt a mérgelődésben, amikor fél pillantást vetett Mineta arcára. Azon az értetlenkedés és a düh kavargott. Megint beletrafált valamibe, amibe nem lett volna szabad. Viszont értenie kell az okát, mert így szívtelennek fog tűnni.- A helyzet az, hogy nem egyszer próbált leendő feleség megmérgezni. Eddig hat ilyen merényletet éltem túl.
- Rendben és én megértem, de tegnap bizonyítottam neked, hogy bízhatsz bennem. És én világosan megmondtam, hogy Miyo a szemem láttára csinálta és nem tett bele mérget. Ezzel csak azt érted el, hogy szerencsétlen lányt megsértetted. Hát gratulálok.
Kudou nem felelt erre, csak ment tovább. Mineta úgy érezte, hogy rádob egy lapáttal a bűntudatára.
- Viszont ha annyira nem bízol benne, akkor meg add hozzám. Számomra Miyo egy igazi főnyeremény és már az első pillanattól fogva tudom, hogy nem akar az életemre törni.
- Azt akarod, hogy kivágjalak a kocsiból? -kérdezte ismételten fenyegetően, de csak a vak nem látta, hogy elpirul. Erre Mineta elnevette magát.
- Csak viccelek. Hidd el nekem, hogy még egy ilyen nagyszerű feleséget az életben nem találsz.
- Igazad van. -súgta vissza. Mire Kudou munkahelyéhez, a Különleges Erők épületéhez érkeztek, addigra már ténylegesen igazat adott Minetának, de ezt nem mutatta ki.
- Szeretnéd, hogy egy autóval visszavitesselek?
- Hagyd csak. -legyintett Mineta. -Hazatalálok magam is.
Gyors integetés után váltak el útjaik.

Mineta sétája a kúriáig hosszú volt, de ez nem zavarta. Valamiért imádta a Meiji Újjáépülésének éráját, amikor a múltbeli tradíció és az ipari forradalom találkozott egymással. Ezen ok miatt nem bánta, hogy visszautazott az időben. Ráadásul, nyugodt és csendes környék is segített az elfogadáshoz. Az árusok árulták a portékáikat, a különböző ételeket adó standokból finom illatok áradoztak és a beszélgetések moraja kellemes háttérhangot adott. Ám öröme nem tartott sokáig, mert annyira elbambult, hogy beleütközött valakibe.
- Elnézést kérek. Nem figyeltem.
- Pedig arra való a szemed, szolga! -reagálta le egy női hang. Szőke, hosszú hajú, szép leányzó, akinek Miyohoz hasonló alakú szemei (csak a szín volt más.) arroganciát és felsőbbrendűséget árasztottak. Kimonója annyira túl volt díszítve, amihez képest Aoyama parasztvakító szobája kellemesnek hatott. Legalábbis, Mineta ezt állapította meg. Ám a lány is felfigyelt rá.
- A szóbeszédek igazak. Te vagy az a kis vakarcs, aki Kudou szolgálatában áll. Akinek a senkiházi nővéremet lökték oda. Mond csak, már kidobta a házból?
- Mi közöd van hozzá? -kérdezte vissza undorral a hangjában.
- De Kaya! Nem kéne ennyire tiszteletlenül bánnod senkivel. Bocsánatot is kért. -jegyezte meg egy férfihang. Mineta most tudatosította magában, hogy egy férfi is vele volt. Rövid, sötétbarna hajú és cuki pofikája ráadásul bármilyen lány szívét meglágyítaná. Kudounál akkor sem jóképűbb, Mineta legalábbis ezt jegyezte meg magában. Kaya ellenben nem vette jó néven a tanácsot.
- Miért kéne egyenrangúként kezelnem ezt szálkát a szememben, Kouji?! Hiszen én vagyok az, aki Gifttel rendelkezik, így a legerősebb a Saimori családban. Nem úgy, mint a hasznavehetetlen nővérem.
- Nem kéne a testvéredről ilyen véleményt alkotnod.
- Hagyd csak. Egy olyan nőnek akarsz etikai tanácsot adni, akit ha az egója növesztene, már ülve nyalná a holdat. -szólt közbe Mineta, amitől Kaya arca olyan arckifejezést vett fel, amitől bármilyen normális ember kimenekülne a világból. Viszont szőlőpofa hozzászokott ehhez, elvégre Bakugo az osztálytársa.
- Felettem próbálsz ítélkezni, szolga?! Adok én neked! -üvöltötte Kaya és bele akart rúgni. Ám az hagyján, hogy kikerülte, de még egy ragasztógolyót bele is fúrt a lány Gettájába. Kouji ekkor kettejük közé állt.
- Kaya! Ebből elég legyen! Ha Kudou megtudja, hogy bántalmaztad az egyik szolgáját, akkor a családodat sodrod veszélybe. Kérlek, gondolkozz higgadtan, mert már így is jelentet rendezel.
A lány megállt és letette a lábát. Tény és való, hogy már pár ember őket figyelte. A golyónak hála az ott is fog maradni egy ideig. A hülyéje még azt sem vette észre, hogy furcsán áll, annyira elfoglalt volt az egója elnyomásával.
- Most ennyivel megúszod. Nem láttuk egymást, de ha még egyszer beszólsz nekem, akkor kibelezlek.
- Vicces, mert hasonlót akartam mondani, hogy a Hihetetlen Hulk legyen a nőgyógyászod. Hogy tartja a régi mondás? Ne húzogasd az oroszlán bajszát. Jobb, ha ezt betartod, mert nekem is elfogy a türelmem előbb vagy utóbb. És ha te kihozol a béketűrésemből, akkor annak végeredményét nem fogod zsebre tenni. -fejezte be Mineta, de még a férfi felé volt egy megjegyezni valója. -Amúgy Kouji! Neked legalább van józan eszed. Őszinte részvétem, hogy egy ilyen hárpiához akarnak hozzáadni.
- Ugyan. Nem rossz lány ő, csak...
- Felesleges a magyarázkodás. Nekem mennem kell. Sziasztok!
Mineta meghajlás után berohant a következő sarokba. Mindezt csak azért, hogy hallja, amint Kaya lépni akar a leragasztott gettájával, és abba sikeresen dobjon egy hátast. Tompa puffanás és hangos átkozódás volt a munkájának gyümölcse. Halk, de annál kárörvendősebb nevetéssel ért vissza a Kudou rezidenciába.

Ashido, Kirishima és Bakugo vitája az időutazással kapcsolatban estefele már igencsak elfajultak. Ugyanis, a szkeptikus és az elfogadó nézett ütközött egymással. Endeavor intézte még az időutazással kapcsolatos kérvényt a hivataloknál. Alvásnál Ashido kiszökött a szobájából és a doki irodája felé tartott. Elhatározta ugyanis, hogy ő ezen a szálon fog elindulni. Dr. Ishikawa az asztalánál húzta a lóbőrt, amikor a lány megrázta a vállát.
- Mi az? -motyogta félálomban.
- Doktor! Szeretném megkérdezni, hogy az időutazás elmélete alapján be lehet-e mérni valakit?
- Igen.
- Akkor árulja el, hogy miféle segítség kell hozzá. Addig nekem nincs nyugtom, míg Minetáról nincsen valamiféle hír.
Ishikawa kérdezni akarta az aggódás okát, de látta Ashidon, hogy már hosszú ideje nem aludt. Felkelt és a táblára mutatott, amin ott voltak az időgörbítés elmélete.
- Az idő meghajlításához rengeteg energia kell. Ezt a hidegháborúban megállapították. Emiatt maradtak abba. Jelenleg az I-Sziget fizikusai dolgoznak olyan eljáráson, amivel ekkora energia kinyerhető.
- Viszont én már azzal is megelégszek, ha megtudom azt Minetáról, hogy melyik évben rekedt.
Ishikawa a táblához fordult és elkezdett magában motyogni. Egy perc múlva fordult a lányhoz.
- Arra jelenleg még talán futja a jelenlegi energia ellátással számolva. De csak fél percig tudjuk a hajlítást fenntartani biztonságosan. Ha instabillá válik, akkor fekete lyuk lesz belőle.
- Az is bőven elég. -sóhajtott fel Ashido elmosolyodva. -Meg lehet most oldani?
- Persze. Viszont miért ugrasz bele úgy ebbe, hogy eddig egyetlenegy kézzel fogható bizonyítékot sem láttál?
A lány mély levegőt vett és lassan kifújta.
- Mivel a csapattársam volt akkor és ő védett meg attól a valamitől. Akármennyire gyűlölöm azt, hogy meg szokott kukkolni, nem nyugodhatok meg addig, amíg legalább azt nem tudom, hol van.
- Logikus. Gyere velem és megmutatom neked az évtizedes kutatásom eredményét.
Ishikawa egy külön szobába vezette, ahol az a bizonyos időgép foglalt nem kevés helyet. Nagyjából a Csillagkapura hasonlított, de fekete, díszítés és szimbólumoktól mentes. A rácsatlakoztatott eszközök ellenben fényesen világítottak. Ashidot ez nem nyűgözte le. Sokkal inkább csak még elszántabbá tette.
- Tegyük fel, hogy most nem találjuk. Mikor tudjuk újra biztonságosan elindítani?
- Itt jön a legnagyobb hátulütője az egész időutazásnak. -felelte Ishikawa és a vezérlőegységhez sietett. -Ugyanis, az energiacellák annyira ki fognak merülni, hogy a legjobb forgatókönnyel számolva is egy hónap kell az újratöltéshez a mostani energiatermeléssel. Legrosszabb pedig az, hogy kiégnek és az egész iroda energia nélkül marad.
- Értem. Olyanra gondoltam, hogy először évszázad alapján szűrjük le a mobiljának a jelét és utána pontosítsunk.
- Ezen a vonalon 15 másodperc alatt fog az egyik évszázadban jelezni. Emberi mértékkel számolva 3 tippet lehet kihozni ebből.
- Akkor lássunk hozzá. -bólintott Ashido.

Ishikawa némi parancssorral beindította az időgépet. A kapuban csak egy apró, éjfekete, folyékonynak látszó, mégis szilárd anyag jött létre.
- Ne nyúlj bele! -kiáltott fel a doktor.
- Eszem ágában sem volt. -jegyezte meg Ashido. Csak a szemeivel nézte.
- Kezdem a század letapogatózást, jelen évszázadtól visszafelé haladva.
Az öreg korát meghazudtolóan gépelte be a keresési feltételeket. Ahogy megjósolta, negyed perc alatt sikerült behatárolnia, hogy a 20.-ik században fogta be a gép Mineta mobilját. Ashido gyorsan gondolkodott.
- A három tippem. 1900, 1943 és 1950.
Ishikawa sorban és gyorsan leírta a számokat. A harmadiknál jelezte Mineta telefonjának helyzetét, ám a gép azonnal le lett kapcsolva.
- Akkor már megvan a pontos évszám. 1950.
- Nos, nem egészen. -vakarta a doki a fejét. -Az utolsó évszámot elgépeltem. 1950 helyett 1905 -öt írtam be.
- Röviden és tömören, Mineta a 20.század elejéig ment vissza. -mondta örömkönnyeivel küszködve. Legalább tudták, hogy mennyit utazott vissza. Az sem érdekelte, hogy a visszajutása lehetetlennek fog tűnni. Azonnal kiviharzott az irodából, hogy elmondja Kirishimának és Bakugonak.