Mineta visszaért a Kudou háztartásba. Yurie éppen az előszobát takarította.
- Hazaértem. -mondta mosollyal az arcán. Még mindig megmaradt benne az, hogy megszívatta Kayát. -Miyo hogy van?
- Szia, Mineta. Nincs jól. Az eset óta a szobájában gubbaszt.
- Akkor beszélek vele. Kudou kicsit elvetette a sulykot.
- Tény, ami tény, mindig ilyen volt. Sosem bízott senkiben és emiatt gyakorlatilag barátkozni is képtelen. -ingatta Yurie a fejét.
- Akkor időszerű megtanulnia, hogy felesleges ez a mértékű elzárkózottság.- mondta és elindult Miyo hálószobája felé.

Odaérve halkan köhintett. Semmi reakció.
- Szabad bemennem? -kérdezte kicsit hangosabban.
- Igen. -felelte Miyo alig hallhatóan. Benyitva látta meg, hogy a lány teljesen kisírta a szemét. Yurie nem hazudott az állapotról.
- Beszélni szeretnék veled.
- Biztos azt mondod meg, hogy Kudou kidob a lakásból. -súgta beletörődéssel.
- Már nem azért, de miért tenne ilyet?
- Mert hasznavehetetlen vagyok.
- Ilyet senki nem mondott.
- Pedig ez az igazság. Mióta anyám meghalt, azóta a családom szemétként kezel.
- Ha gondolod, nekem elmondhatod. -mondta Mineta és leült mellé. Óvatosan megsimogatta az oldalát. Megpróbált minél pozitívabb kisugárzást adni magából. Ez be is vált, mivel Miyo elkezdte mesélni életét. Kiskorában meghalt az anyja. Az apja, Shinichi a gyász legkisebb jelét sem mutatva házasodott össze egy másik nővel. Miután megtörtént a Gift tesztelése és ott derült ki, hogy semmiféle látnoki képessége nincsen, bezárták a pincébe. Aztán nemcsak rabszolgasorba vették, hanem emellé úgy beszéltek róla, mintha kolonc lenne. Kaya és mostohaanyja, Kanoko pedig fizikai és szellemi kínzásoknak vetették alá. Mineta megfogta a karját, mire Miyo a nyakába borult.
- És most még a házasságomat is megkeverték és a halálomat akarják. -súgta és újabb sírásban tört ki. Szőlőpofa átérezte a fájdalmát. A szülei őt is elhagyták, mikor kiderült róla, hogy törpeségben szenved és emellé nem az ő Quirkjüket örökölte. Azóta árvaházban nevelkedett.
- Ha ez így is van, akkor ráfáztak. Kudou nem gonosz, hanem bizalmatlan. Viszont szeret téged.
- Akkor nem bánt volna velem így.
- Az én esetemben is hasonló volt. Egyszercsak az udvarára teleportáltam és a legelső dolga az volt, hogy felkoncoljon. Aztán amikor tisztáztam a helyzetet, akkor már nagyon jól bánt velem. Igaz, hogy szolga vagyok, de a lényeg változatlan.
Miyo nagy nehezen megnyugodott és felült.
- Te tényleg nagyszerű ember vagy, ahogy Yurie is. -hálálkodott és teljesen meghajolt, de Mineta hamar felültette.
- Erre semmi szükség, mert még elpirulok. -nevette el magát.
- Kudou tényleg szerelmes belém? -kérdezte reménykedve.
- Biztosan. A kocsijába lopóztam és kioktattam. Tudom, hogy ez tilos, de ha csak így nyílik fel a szeme, akkor legyen. Nekem nincsen vesztenivalóm, emiatt blöfföltem azzal kapcsolatban, hogy veled házasodok össze. Erre teljesen elpirult, szóval tényleg lassan beléd fog szeretni. Viszont, titok titokért elvet követek. Elmondtad az életed történetét, cserébe tudok mesélni arról, hogy hogyan kerültem ide.
- Szívesen meghallgatom. -jelentette ki Miyo mosollyal az arcán. Mineta belefogott elmagyarázni nagy vonalakban a saját idejéről és arról, hogy jutott a múltba. A lány teljesen hitetlenül nézett rá, de egyre inkább elhitte eme furcsa történetet.
- Tudom, hogy bizarr, amit most mondok, mintha csak most találnám ki. -fejezte be a mondandóját zavartan.
- Én simán el tudom hinni. Elvégre, ilyen furcsa hajviseletet még életemben nem láttam.
- Amúgy, kihez akartak hozzáadni?
- Tatsuishi Kouji. Biztos nem ismered, de az egyetlen olyan ember volt, aki nem szemétként kezelt.
Szőlőpofának leesett, hogy kiről beszél. Hiszen vele és Kayával találkozott.
- Te atyaúristen! Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy kinek volt ez a felcserélés nagyobb kibaszás. Neked vagy annak a szerencsétlen Koujinak?
- Öhm... nem tudom.
- De most komolyan? Milyen bűnt követett el, hogy ehhez a boszorkányhoz adták hozzá?
Miyo halkan felnevetett erre. Mineta örült annak, hogy felvidította a lányt. Bár ezen a ponton nem meglepő, de valamiért céljának érezte, hogy Kudout és Miyot összehozza. Viszont, még fokozni akarta a dolgot.
- Mármint, nem a családodat akarom megsérteni, de Shakespeare se irt akkora katasztrófát, amilyen a húgod.
Yurie az ajtónál végighallgatta az egészet.
- Igazi úriember vagy, ifjú segédem. -mondta magának mosolyogva.

Este Kudou hazaért. Miyo már a bejáratnál várta meghajolva.
- Isten hozta, Kudou. Sajnálom, hogy reggel csalódnia kellett bennem.
- Csak akkor sajnálkozz, vagy kérjél bocsánatot, ha azt komolyan gondolod. -felelte vissza.
- Értem. Innentől fogva Yurie fogja az ételeket készíteni, ha úgy kívánja.
- Az igazsághoz hozzátartozik, hogy éhes lettem. Megvan még a reggeli?
- Nem, de vacsorát főztem. Ha kell, akkor...
- Abból kérnék szépen.
Kudou ezekután az étkezőbe ment. Miyo nem sokkal később felszolgálta a vacsorát. Mineta a közelben figyelte az eseményeket. Remélte, hogy nem torkollik akkora balhéba, amilyen a reggeli volt. Szerencsére nem ez következett be. Első falat lenyelése után szólalt meg.
- Ez nagyon finom.
- Köszönöm a dicséretet, Kudou. -hajolt meg Miyo, immáron mosolyogva.
- Innentől fogva te fogod elkészíteni az ételeket Yuriével közösen. Most pedig menj pihenni.
- Értettem. Jó éjszakát.
- Neked is.
Miyo felállt és kiment az étkezőből. Kint már kiszúrta Minetát, aki pacsira emelte a kezét. A lány először nem értette, hogy mit szeretne, de leesett neki és finoman a tenyerét megütötte. Amint viszont bement a szobájába, Kudou hangja szűrődött ki az étkezőből.
- Tudom jól, hogy ott vagy, Mineta és hallgatózol. Beszédem van veled.
Szőlőpofa szó nélkül bement és leült a férfi mellé.
- Elismerem, hogy igazad volt azzal kapcsolatban, hogy nagyon elvetettem a sulykot. Miyo tényleg nagyon szorgalmas és jószívű. Bocsánatot kérek tőled is.
- Semmi baj. Én megmondtam, neked, de szerencsére hamar leesett a tantusz. Ez most a legfontosabb.
- De ha már ló túloldala... hallottam, hogy te is átlépted a határt, amikor találkoztál Saimori Kayával.
- Azzal az egocentrikus némberrel szemben nem nehéz. -jegyezte meg, mire Kudou felemelte a kezét azzal a céllal, hogy álljon le.
- Elhiszem, hogy a te idődben nem sokat számított, de itt nem köthetsz bele egy nemesi család lányába. Egyelőre elsimítottam a dolgot, de megkérlek rá, hogy ne csinálj még egyszer ilyet.
- Felfogtam. -mondta Mineta, de az arcán látható volt a visszafojtott nevetés. -Egy kérdés: Az számít, ha elbotlik egy banánhéjon és pont kolbászevésem közben belecsúszik a késembe körülbelül tizenkét alkalommal?
Erre a férfi is elmosolyodott, de eszébe jutott azzal kapcsolatban még egy dolog.
- Egy másik részlet felett sem hunyhatok szemet.
- Mégpedig?
- Kaya arról panaszkodott a szüleinek, hogy valami ragacsot dobtál a gettájára, amitől az odaragadt és elszakadt az egész.
- Ha megkapom a fizetést, akkor megkapja azt az istenverte fapapucsát. -sóhajtotta.
- Nem azért említettem. Az a ragacs a te műved?
- Igen. Nekem ez a Quirkom. -mutatott a fejére. -Ezek ragasztógolyók, amik megragadnak minden felületen. Elég sokat tudok már kockázat nélkül leszedni. Viszont, ha átlépem a határt, akkor vérezni kezd a fejem.
- Ez nagyon furcsa képesség. Legalább magyarázza ezt a taréjt a hajad helyén. Viszont nagyon jó.
Mineta felnevetett, majd jó éjszakát kívánt Kudounak. Senki nem dicsérte a Quirkjét.

Visszatérve a jelenre Ashido beszámolt az osztálytársainak és Aizawának a helyzet állásáról. A két srác kétkedve fogadta a dolgot. Még azt is felvetették, hogy álmodta, hiszen napok óta nem aludt rendesen. A tanárjuk viszont messze nem volt ennyire szkeptikus.
- Teljesen összeáll a kép. Az ellenfelünk eléggé bizarr volt. Hiába vagyok a Hős szakmában annyira régen, elképesztően idegennek és félelmetesnek hatott. Továbbá, teljesen felszívódott, miközben könyörgött a mesterének.
- Emellé Mineta eltűnésére is magyarázatot ad. -mondta fellelkesülten Ashido. Örült annak, hogy valaki elsőre hisz neki.
- Én még akkoris azt mondom, hogy a doki egy kurva szemfényvesztő! Időutazás márpedig egyáltalán nincsen! -kiabálta Bakugo, de Kirishima sem akarta az oldalát fogni.
- Akkor tudsz adni bármilyen más magyarázatot adni arra, hogy Mineta szempillantás alatt eltűnt a föld színéről?
- Attól tartok, hogy ezt a mostani tudományos szemszögből nem tudjuk megmagyarázni. -morogta Aizawa. Ő sem aludt szőlőpofa eltűnése óta. -Mióta a Quirkok megjelentek, azóta a tudomány keményen lemaradt bizonyos szemszögekből.
- Ez még rendben is van, de a doki azt mondta, hogy hatalmas energia kell az időgép rendes kinyitásához. -mondta Kirishima, mire Ashido elővett egy jegyzetet. Este még emlékezett a táblára felírt képletre.
- Igen. És már tudom is, hogy mik. Bizintérium és karbonádium magas hőn való összekeverése. Ez egy nagyon veszélyes folyamat, de az abból származó maghasadás hatalmas energia felszabadulással jár.
- Akkor az öreg kurvára meg van veszve!
- Bakugonak igaza van. -bólintott Aizawa. -Azt nem ok nélkül tiltották be az első kísérleteknél. Nagyon instabil és túl gyorsan lezajlik a folyamata. Emiatt az energiacellák rekordidő alatt mennek tönkre. Egyetlen hiba csúszik a gépezetbe és az abból keletkezett robbanás a teljes I -Szigetet Atlantisz sorsára viszi. Emellé, teljes Japán elektromos hálózatát is kisüti.
- Viszont más választás nincsen. -jelentette ki Kirishima, de Bakugo akkor sem akart kötélnek állni.
- Egyáltalán miért kell megmentenünk, ha azt sem tudjuk, hogy még életben van?
- Mire gondolsz?
- Rendben van. Tegyük fel, hogy tényleg 1905-ben ragadt...
- Így is van. Befogtuk a mobiljának a jelét. -szakította meg Ashido.
- Akkor te meg a pofádat fogd be és ne szakíts félbe! -reagálta le kiabálva, de aztán morgósabb hangon folytatta. -Mi van, ha már meghalt, de a mobilja épen megmaradt?
- Biztosra kell mennünk és folytatnunk a kísérletezést.
- Persze, csak az ára az, hogy elsüllyesztünk egy szigetet és Japánt a kőkorszak szintjére taszítjuk.
Aizawa köhintett.
- Igazad van, de egyvalamit elfelejtettél. Egy igazi hős sosem hagyja hátra a társát. Elhiszem, hogy a kockázat túl nagy, de fordított esetben Mineta habozás nélkül a megmentésedre sietne.
Ezen a ponton Bakugonak be kellett látnia, hogy kifogyott az ellenérvekből.
- Oké! Ti nyertetek! De ha meghalunk, akkor megöllek titeket!
Ezzel biztossá vált az, hogy az időgépet meg kell építeni. Ám ez már alapból életük legveszélyesebb döntése volt.

A napok szálltak és hetekké alakultak. Kudou viselkedésében észrevehető volt a javulás. Immáron picit pozitívabban állt Miyohoz. A lány is most már valamennyivel jobb hangulatban volt és az egészségi állapotán látható volt. Mineta ennek tudott örülni a legjobban. Ám nem felejtette el azt, amivel saját magát megbízta: Kivizsgál a Saimori családról mindent, amit lehet. Kudou még adott neki extra segítséget is dokumentumok formájában. Emellett a szóbeszédeket is próbálta elkapni, mindahányszor Yurie helyett ment el a piacra bevásárolni. Az eredményeket péntek este mondta el Kudounak. A teraszon ültek, ahol a telihold fénye vetült rájuk.
- Hát, nem éppen szívderítő eredményeket sikerült hoznom. -kezdte és belekortyolt a szakéba.
- Állok elébe. -bólintott Kudou.
- Akkor csökkenő sorrendben kezdem. Saimori Shiniji a nép által csak „zsugori fasztorlasz." névvel illetik. Tény, hogy akkora vagyonra tesz szert, mint a szolgák és a farmerek két év alatt sem, de ebből egyetlen yent sem ad vissza.
- Ebben semmi meglepő nincs. Elvégre, nem sokat keres, hanem keveset költ. Emiatt gazdag.
- Ezzel egyetértek. -jegyezte meg Mineta és töltött magának még egy szakét. -Viszont, az igaz, amit Miyo mondott nekem egyszer. Nem szorult belé semmiféle érzelem a kapzsiságon és a saját családjának titulusán kívül. Mondjuk, ez mind a hármukra igaz.
- Róla ennyi bőven elég. Folytasd a többivel.
- Sejtettem, hogy a szaftosabb rész érdekel. Kanokoról sincs semelyik boltosnak jó véleménye. Sértődékeny, beképzelt és házsártos. Egyik alkalommal felborította az egyik zöldséges standját, mindezt azért, mert a kókuszt nem akarta 200 Yenért odaadni. Hiába erősködött az eladó, hogy nagyon drága export cikk. Ráadásul... nem tudom, mi ez az éves piknik a gazdagok között?
- Puszta fényűzés. A nemes családok ezzel próbálnak meg egymás fölé kerekedni. -felelte Kudou undorodva.
- Rossz emlékek?
- Gyerekként állandóan elmentünk oda a családdal. Nem akarok belemenni részletesen, de elég annyi, hogy már tíz éve kerülöm, mint a kolerát. De mire akarsz kilyukadni?
- A lényeg az, hogy erre Miyot egyetlen alkalomra se vitték el, csak Kaya jelent meg. Betegséget nevezték meg főbb okának, de amikor a részletekről akarták Kanokót kérdezni, akkor a minimum, hogy pofán vágta az illetőt. Persze, csak ha alacsonyabb helyen állt a társadalmi ranglétrában, máskülönben terelni próbálta a témát. Emellett a felszolgáló személyzettel is úgy bánik, mint a használt mosogatóronggyal. Amikor Miyot bezárták a pincébe, az egyik felszolgáló, Hana szót emelt ellene. Ki nem találod, hogy mi lett a vége?
- Kirúgták. -morogta Kudou és fél percre úgy tűnt, hogy a szakés csészét mindjárt a saját kezével töri el. Ám sikerült lenyugtatnia magát és letette. -És Kayáról mit tudtál meg?
- Ez a legszebb. Mármint a szó negatív értelmében.
Mineta megállt a mondandójában. Felállt és rátámaszkodott a korlátra. Kicsit behorpasztotta a fejét a pia, emiatt az érzelmei is szélsőségesre váltottak. Ezt próbálta visszafogni.
- Ennyire rossz lenne?
- Szerinted? -kérdezte kiakadva. -Kombináld össze a két baromarc összes rossz tulajdonságát és ennek elbaszott végeredményeként kapod ezt a... ribancot. -felelte és rácsapott a korlátra. Kudou nem látta ennyire dühösnek. -A legbeképzeltebb, elkényeztetett és Miyo legtöbb sebét tőle szerezte. Már most legszívesebben egy belevágnák az egyik ragasztógolyómat az arcába úgy, hogy a fogai felrepülnének a nem létező agyába. Mi a képzel magáról bazdmeg? Ezt az istennőt, aki nála milliárdszor jobb így bántani? Ha ő lenne az utolsó nő a földön, akkor inkább buzi lennék! Tudod mit? Már most elmegyek a kúriájukba és hamuvá égetem.
- Nyugi Mineta. -reagálta le Kudou és leültette a földre. Le kellett nyugtatnia valahogyan. -Értettem, mire akarsz kilyukadni. Remek munkát végeztél, de innentől bízd csak rám.
Mineta hagyta, hogy a férfi leültesse. Ám tovább beszélt.
- Viszont tudod miért támogatom azt, hogy te és Miyo összeházasodjatok?
- Ne beszélj többet a Saimori... Miért? -kérdezte meglepődve. Nem készült fel arra, hogy hirtelen témát fog váltani.
- Mert tudom, hogy ti ketten egymásnak vagytok teremtve. Mindig megérzem az ilyet. Te lehet, hogy nemes vagy, de legbelül nagy szíved van. Honnan tudom? Onnét, hogy egy ilyen eldobott vesztest, mint én befogadtál, mint egy barátot. Ez a lány... frászt! Istennő pedig megérdemli a boldogságot, amit tőled kaphat. Eddig tanuló hősként nem tűztem ki magamnak semmiféle célt, de most már van. Össze akarlak hozni titeket. Miyot pedig saját kezemmel fogom megvédeni! Mégha ezért az életem a tét!
Kudou elpirult erre. Mineta alig tudta nyitva tartani a szemét, mivel a pia már rendesen megvágta. Ám tovább folytatta.
- Miyoval a közös vonásunk, hogy keményen megszopatott minket az élet. Persze, a család által. Csak én árva vagyok, mert a szüleim...
Még a mondatát se fejezte be, amikor bealudt. A férfi próbálta felrázni, ám felhagyott vele. Lassan felvette és a szobájába sétált vele. Nagyon furcsa volt látni Minetától ezt a viselkedést. Általában mosolygós, folyton viccelődik és örömmel vállal el bármilyen munkát. Ez viszont 180 fokos fordulat lett a piától. Kijöttek a valós érzelmei? Mikor befektette futonjába, akkor elhatározta, hogy szőlőpofa innentől fogva egyetlen csepp piát sem fog kapni. Jobb így mindenkinek.

Reggel Mineta olyan fejfájással ébredt, mintha a fején vágtak volna szét egy betontömböt. A konyhába ment, ahol Miyo éppen csinálta a reggelit.
- Reggelt. -morogta és belemártotta a fejét a hideg vizes vödörbe.
- Neked is, Mineta. Jól vagy? -kérdezte aggódva, fél percre felnézve a halból. Mikor a feje kiemelkedett, zihált.
- Másnapos vagyok. Kudou tegnap megkínált szakéval, miközben beszéltünk és elvetettem a sulykot.
Miyo erre nem felelt, csak egy törülközővel megtörölte az arcát.
- Köszi. -hálálkodott mosolyogva. -Elfelejtettem, hogy nem nagyon bírom a piát. A legutóbb, mikor tényleg berúgtam... hát nem lett jó végeredménye.
- Mi történt? -kérdezte kíváncsian, miközben folytatta a főzést.
- Valami előadásra mentem el és azelőtt ittam. Nos, az előadás eleinte abból állt, hogy egy férfi énekelte: Add ide a kulcsot. Erre egy lány azt válaszolta szintúgy énekelve: Nem adom. Ezt hallgattam tíz percig, majd közbekiabáltam: Add már neki oda azt a kurva kulcsot és kezdődjék már az a kibaszott előadás! Emiatt lettem kitiltva a színházból.
Miyo felnevetett, majd levette a halat a tányérról. Aztán a következőt rakta a serpenyőbe.
- Azért remélem, hogy tegnap nem műveltél olyan dolgot, amiért Kudou kitegyen a lakásból.
- Semmi olyan nem történt. -mondta mosolyogva. -Sokkal inkább egyvalamire esküdtem fel. Részegen nem igazán szabadna ilyet, de ezt most józanul is megteszem.
Mindkét kezével megfogta Miyo bal kezét és enyhén megszorította.
- Megígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy te és Kudou mindenképp összeházasodjatok. Továbbá arra, hogy a testi és lelki megerősödésedet elősegítsem. Ezért ha kell, az életemet is feláldozom.
Miyo arca teljesen vörös lett. Nem is tudott megszólalni, csak félretette a serpenyőt és átölelte.
- Köszönöm. Úgy érzem, hogy egy igaz barátot szereztem.
- Én itt leszek neked, történjék bármi. -motyogta Mineta. Legbelül tényleg boldog volt. Ám valaki köhintett. Kudou volt az. Biztos nemrég kelhetett.
- Ugye nem zavarok?
Erre mindketten felugrottak és gyorsan meghajoltak.
- Jó Reggelt!
- Nektek is. -viszonozta mosolyogva, majd bement és Minetához leguggolt. Az remegett, mint a kocsonya. -Egyetlen dolgot jegyzek meg feléd.
- Mi lenne az?
Szünet következett be. Miyo attól rettegett, hogy a férfi azt hiszi, hogy itt romantikáztak. Azonban legnagyobb meglepetésére elmosolyodott és megcsipkedte Mineta arcát.
- Tőlem egyetlenegy korty piát nem fogsz kapni.
Erre felnevetett és megvakarta a tarkóját.
- Hát igen. Kiment a fejemből, hogy nagyon könnyen berúgok.
Miyo visszatért a főzéshez. Ha Kudou is fent van, nem érdemes megváratni a reggelivel senkit sem.

Nem ez volt a nap első meglepetése. Reggeli során Kudou megkérte Miyot, hogy menjenek el sétálni a városba. Yurie Miyonak segédkezett az előkészületben, Mineta meg Kudounak. A férfi izgatott volt.
- Nocsak. Ezt az oldaladat is lehet látni. -jegyezte meg Mineta.
- Persze, hogy az vagyok. Sosem mentem el még lánnyal bárhova.
- Első komolyabb randi?
- Mi az a randi? -kérdezte vissza.
- Biztos van itteni megfelelője. Mikor egy férfi és egy nő elmennek valahová, hogy közelebbről megismerjék egymást.
- Értem. Amúgy igen.
- Eddig egyetlen kérőd se jutott el idáig?
- Egy-kettő, de hamar katasztrófába fulladt.
Mineta gondolkodott egy kicsit. Segíteni akart, de itt teljesen tanácstalan volt.
- A helyzet az, hogy én sosem voltam nővel, legfeljebb a tanárnővel az állatkertben és az osztálykirándulás alkalmával. Viszont, tudok néhány elhagyatott részt, ahol közelebbről megismerheted Miyo testét...
Eddig tudta mondani, mert Kudo a tenyere élével kobakon csapta.
- Nem a perverz hülyeségeidre vagyok kíváncsi! Pláne nem akkor, amikor egy olyan lánynak akarok boldogságot adni, aki eddig azt az érzést nem igazán ismerte.
Yurie benyitott a szobába.
- Kudou mester! Miyo kint várakozik.
- Értem és megyek. Viszont még mindig tanácstalan vagyok. Mit kell tegyek ahhoz, hogy Miyot erősebbé tegyem?
- Erre egyszerű a válasz. Úgy, hogy a lehető legtöbb boldogságot adod neki. -felelte, mire Mineta helyeslően bólintott.
- Igen. Mivel akkor tudni fogja, hogy valaki tartja érte a hátát.
- Rendben. Akkor én mentem.
- Sok sikert, Kudou mester. -mondták mindketten meghajolva, mikor elindult a kijárat felé. Mineta is felkelt és nyújtózott.
- Akkor meg én folytatom a munkát. Yurie! Adhatod a következő feladatot.

A város csak egy kicsit volt forgalmasabb az átlagnál. Miyot ugyanúgy lenyűgözte a látvány és a nyugalom, mint Minetát. Nem is csoda, hogy megállt csodálni a boltokat. Kudou, akinek feltűnt, hogy senki nem sétál mellette, hátranézett.
- Élvezed a hangulatot?
- Bocsánat, hogy megálltam. -motyogta Miyo.
- Semmi gond. Nyugodtan nézz körbe. -reagálta le és visszasétált hozzá. -Én is szeretem ezt a helyet és az abból áradó csendet. Szóval nem foglak leteremteni, ha ezt csinálod.
- Nekem sosem volt alkalmam a lakáson kívül sétálni. Tudom, hogy csak púp vagyok a...
Erre Kudou megsimogatta a fejét.
- Ahogy mondtam, semmi baj nem történt. Továbbá, nem akarok hallani efféle nonszensz kijelentéseket. Én hívtalak meg téged elsősorban. -köhintett a mondata végén, majd folytatta. -Nyugodtan kijöhetsz akármikor, csak ez legyen nálad.
Kudou elővett egy szerencsét hozó talizmánt, ami valójában védőburoknak felelt meg. Bárki, aki meg akarja támadni a viselőjét, ugyanakkora erejű visszalökést kap. Miyot meglepte a férfi kedvessége. Átvette és elrakta.
- Köszönöm szépen.- mondta hálálkodva.
- Igazán nincsmit. Menjünk vásárolni. Persze, ha nincs kifogásod ellene.
- Rendben.
A boltok sorban kínálták a minőségibbnél minőségibb termékeiket. A választék is színes volt a kimonóktól kezdve a gyerekjátékokig mindent lehetett kapni. Kudounak ez okozta a legnagyobb fejfájást. Mit vegyen Miyonak? Olyasmi kell neki, amitől igazán boldog lesz. Aztán, eszébe jutott, amit Mineta említett a lánnyal kapcsolatban. Mégpedig, a kimonója vadiúj volt, amikor ide jött (meg emlegetett valami olyasmit, hogy nem Pervollal mosott, de ebből egy kukkot sem értett.). Úgyhogy a legközelebbi ruhaüzletbe mentek el. A kirakatnál álló bámészkodók ellenére odabent a tulajon, Mayán kívül senki nem tartózkodott. Annak függvényében teljesen logikus, hogy az egyik legdrágább üzletnek tartják.
- Nocsak, Mr. Kudou. Mennyire csinos leányzót fogtál ki magadnak. -mondta a tulaj egy mosollyal egybekötött meghajlással. Mindketten elpirultak.
- Jó napot, asszonyom. Szeretnék Miyonak egy új kimonót vásárolni.
- Természetesen. Fáradjanak velem.
- Ha nem gond, akkor én szeretnék körbenézni. -motyogta Miyo, mire Kudou elmosolyodott.
- Rendben.- mondta és a tulajjal együtt ment be a mintákhoz, majd leült.
- Tudtam, hogy egy nap megtalálod a tökéletes feleséget. -kuncogott Maya és körbenézett, hogy mi lenne ideális Miyora.
- Egyelőre még nincs erről szó.
- Ha emlékezetem nem csal, akkor ez az első eset, amikor egy csinos lány társaságában látlak.
- Nem amiatt jöttem ide, hogy dicsekedjek vele. -jegyezte meg vörös fejjel Kudou, miközben a szeme megakadt a Sakura mintás kimonón. -Pusztán az az egyetlenegy kimonója van. Azt szeretném, hogy ezáltal még szebb legyen.
Gondolatai ezen a ponton elvesztek az általa kiszemelt ruhán. Legbelül elképzelte, hogy Miyo ebben hogy néz ki a cseresznye fa virágzása közben. Emiatt elsőre nem hallotta meg Maya szólítását.
- Mr. Kudou! Mr. Kudou!
- Sajnálom, elkalandoztam. Hogy nézne ki ez a kimonó Miyon?
- Látom egyből a legjobb ötletemet találtad el. A világos színek tökéletesen kiemelik a szemét.
- Teljes mértékben igaza van. Ebből az anyagból szeretnék.
- Tökéletes mázlija van. Éppen nemrég készült el egy és ha azt felpróbálva ráillik, akkor készen is vagyunk.
- Rendben van.
- Van itt még egy dolog. Egy percet kérek.
Maya elindult a hátsó részhez. Mire visszajött, egy doboz volt nála.
- Az micsoda?
- Fésű. Tegnap jött ide az egyik szolgád. Mineta néven mutatkozott be.
Kudou ezen meglepődött. Igaz, nemrég kapta meg a szolgálataiért a fizetését, de rögtön ez az első, amire költ? A dobozt kinyitva az fogadta, amit Maya mondott. Ellenben a lehető legdíszesebb darab, amit látott.
- És ezt Miyonak akarja adni?
- Én is ezt kérdeztem meg tőle, de erre annyit mondott, hogy arra az esetre akarja megvenni, ha esetleg semmi ötleted nincs ajándék terén. Nagyon rendes és aranyos, annyit meg kell hagyni.
- Igen. Mindig is ilyen.
Kudou hátrahívta Miyot és felpróbáltatta vele az elkészült ruhadarabot. Úgy látszik a szerencse velük volt, mert tökéletesen ráillett. Kifizették és távozni készültek. A férfi addig elrakta a Mineta által vett fésűt. Maya még annyit mondott Kudou felé kimenetel előtt, hogy vigyázzon arra a drágakőre, aki mellette van. Ő csak bólintott, mikor kimentek az üzletből.

Következő megállójuk egy édesség bolt, ahol jégrémet vettek mindenféle gyümölccsel gazdagítva.
- Ízlik? -kérdezte Kudou, amikor Miyo megkóstolta.
- Igen. -felelte halkan.
- Nagyon ritkán látlak mosolyogni. Igazából, szeretném látni milyen az, amikor teljes szívedből csinálod.
- Nem tudok erre reagálni. Nagyon sajnálom.
- Felesleges. Ugyanis...
Kudou picit megakadt a mondatában. Szíve a torkában dobogott, ám amint egy mély levegőt vett, folytatta.
- Úgy tervezem, hogy mi tényleg össze fogunk házasodni.
- Össze fogunk házasodni?
- Igen. Továbbá, azt szeretném, hogyha az őszinte énedet mutatnád ki ahelyett, hogy folyton bocsánatot kérnél és elfojtanád gondolataidat.
Miyo letette a kanalat és elfordította a fejét. Örült, hogy valaki törődött vele, de legbelül nem volt képes egyetlen dolgon felülkerekedni. Azon a tényen, hogy semmiféle Giftje nincsen. Emiatt keverte össze a családja a házassági sorrendet. Megették a fagyijukat és folytatták a programjukat. Ám hiába az öröm, akkoris csak az járt a fejében, hogy nem lesz ebből házasság. Amint Kudou valamilyen úton-módon kideríti, hogy semmi ereje nincsen, vége a boldogságnak. Addigis, ki akarta élvezni a vele való időt. Napnyugtakor értek csak vissza a kúria környékére. Kudou szeme viszont megakadt a közeli fákon. Miyo is meglátta, mikor követte a példáját. Mineta ugyanis pont akkor edzett. Kicsit elhanyagolta és mivel éppen volt szabadideje, ezért most kezdte el. Itt látták meg, hogy egyébként nagyon agilis és jó mászó. Plusz, a ragasztógolyói által tökéletesen meg tud bárhol kapaszkodni. Éppen fejjel lefelé lógott, amikor kiszúrta őket. Azonnal lement a fáról és eléjük rohant.
- Hogy sikerült a randitok? -kérdezte vigyorogva.
- Remekül. -felelte Kudou, majd Miyo felé fordult. -Be tudnál menni a lakásba? Szeretnék szót váltani Minetával.
- Értettem. -felelte Miyo és elindult. Mikor megbizonyosodott arról, hogy négyszemközt maradtak, akkor vette elő a fésűt.
- Ez a te ötleted volt?
- Részben. Yurie kiszúrta, hogy Miyonak az egyetlen fésűje van, de az teljesen tönkre van menve. Én meg tegnapelőtt kaptam tőled fizetést, ezért gondoltam, hogyha elmész randizni és nem jut eszedbe semmiféle szívhez szóló ajándék, akkor ebbe be tudok segíteni.
- Köszönöm. Este átadom neki.
- Nincsmit. Amúgy, elfelejtetem kérdezni, mivel tegnap lerészegedtem. Mire jutottál a belsős informátor által?
- Tényleg. Erről én is kicsit megfeledkeztem. A lényeg, hogy Saimori Miyonak semmiféle Giftje nincsen.
- Ezt elmondta nekem. Fél neked elmondani, de ennek is el kell jönnie.
- Továbbá, az anyja vér szerinti Usuba. Ezen meglepődtem.
- Miért? -kérdezte Mineta a fejét vakarva.
- Az Usuba család a legerősebb és legtitokzatosabb família, akiket valaha hallásból ismerek. A lényeg, hogy az anyja neve Saimori Sumi. Sajnos betegségben elhunyt, mikor Miyo még kicsi volt.
- És a fasztorlasz apja rögtön házasodott. -fejezte be Mineta és ökölbe szorította a kezét. -Ha eddig nem is, most már a végsőkig fogom magamat hajtani azért, hogy Miyo ismét boldog legyen.
Kudou elmosolyodott és megfogta Mineta vállát.
- Helyesen beszéltél. Most pedig indulj és mosakodj le. Amiért segítettél, most első lehetsz a fürdésnél.
- Köszönöm és kihasználom a lehetőséget. -mondta és meghajolt. Kudou csak mosolyogva fogadta és fejében összeállt a következő lépés: Meglátogatja a Saimori családot és ultimátumot fog eléjük tenni.

Vacsora után Kudou letette Miyo szobájának ajtaja elé a fésűt. Mineta pont akkor ért vissza a fürdésből, amikor a lány észrevéve az ajándékot a nappalihoz rohant. Kudou éppen könyvet olvasott.
- Ez...
- Ez is az ajándékom a mai napra. Használd, ahogyan csak szeretnéd.
- Köszönöm. Életem végéig becsülni fogom ezt az ajándékot.
Mineta besurrant mellette és ránézett. Teljes szívéből mosolygott. Ez mindkét férfiban mérhetetlen boldogságot indított el.
- Ahogy mondtam, Kudou. Titeket még az isten is egymásnak teremtett. -jegyezte meg vigyorogva.
- Igen.
Ekkor Mineta finoman meglökte Miyot Kudou felé.
- Mit csinálsz? -kérdezte a férfi gyanakodva.
- Fogjátok meg egymás kezét. Ha szabad ennyit kérnem.
Mosolyogva tettek eleget a kérésnek, mire Mineta bal kezét tette rá.
- Innentől amíg éltek, a ti pártotokat fogom fogni. Nem lesz gát vagy törvény, ami ebben megállíthat. Ha kell az életemet adom érte.