Eltelt hat nap. Mineta és Miyo sebei majdnem begyógyultak. Ennek Mineta örült a legjobban, mivel ismét elkezdhetett edzeni. Kudou a közeli erdő egy részét gyakorló tereppé alakította. Azon a napon később ment be dolgozni, hogy megmutassa Minetának reggeli után. Az egész céltáblákból, akadálypályából és különböző magasságú faházakból állt, amik az ugrálást és a ragasztógolyókkal való tapadás gyakorlását segítették elő.
- Örülsz neki? -kérdezte Kudou mosolyogva, mikor Mineta a saját szemével látta az ajándékot.
- Ez atomkirály. Pont olyan boldog vagyok, mint a One Piece rajongó, amikor bejelentették a mangájuk lezárását.
- Nem tudom mi az, de biztos hosszú lehetett.
- Ne is mond. Mindenki azt hitte, hogy mire véget ér, kolonizálni fogjuk a Marsot.
- Gondoltam még valamire amúgy.- mondta és pár lépést tett hátra, majd kihúzta a kardját. -Felavatjuk ezt a helyet egy párbajjal.
- Te most szórakozol velem? -kérdezte Mineta hitetlen nevetéssel. -Minden olvasó tudja a végeredményét. Feltörlöd velem az erdőt.
- Honnan lenne viszonyítási alapod, ha nem abból, hogy megpróbálsz velem megküzdeni? -kérdezte.
- Szóval emiatt nem az egyenruhádba vagy? Mindenképp ne kapjon ragaszógolyót. Na jó, különben a közönséget is szórakoztatni kell valahogyan. És most nem az olvasókra gondolok.
- Miről beszélsz? -kérdezte zavarodottan és oldalra nézett. Mineta nem hazudott. Miyo, Godou, Kazushi, Hana, Yurie és még egy idegen is ott volt. Jól öltözött, elegáns, szemüveges, merev testtartása pedig mintha vonalzóval lett volna kimérve. Szemével fél percig Miyot nézte, de utána Kudoura szegeződött.
- Bocsáss meg a hirtelen megjelenésünkért. -mondta meghajlással. -Noha tudtuk, hogy késni fog, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy epekedve várjuk a cselédjével való harcot.
- Ki vagy te? -kérdezte Mineta gyanakodva.
- A nevem Arata Tsuruki. A Különleges Erőknek szállít a cégem ellátmányokat.
- Ez igaz. -előzte meg Kudou a kérdést. -Viszont nem kértem közönséget.
- Engem nem zavar. -vonta meg a vállát Mineta, majd bemelegítette a karját. -Akkor, mit is takar a párbajunk?
- Első vérig megy. Ha sikerül eltalálnod a ragasztógolyókkal vagy sikerül megütnöd, akkor te nyertél. Viszont, ha én talállak el bármi módon vesztettél.
- Értem. Akkor hölgyeim és uraim! Tegyék meg a téteket!
Erre nem történt semmi. Nem készültek pénzbeli fogadásra. Ha igen, mind Kudora tennék a téteket. Pártatlan bíróként viszont Kazushi jelentkezett. Közéjük állt fél percre.
- Mindkét fél készen áll a párbajra?
- Igen.
- Igen.
- Akkor kezdhetitek!

Kazushi félreugrott, ráadásul pont jókor. Mineta egyetlen percet sem vesztegetve három golyót hajított Kudou felé. Azt kikerülte és válaszképp villámnyalábokat lőtt ki. Ezzel viszont semmire nem ment, mivel gyors oldalra ugrással kerülte ki. Innen már látható volt, hogy a közönséget mindenképp ki fogják kerülni. Mineta gyorsan felugrott, de rögtön kerülgetnie kellett Kudout, aki kardjával próbálta eltalálni. Ám egy 108 centis, gyorsan ugrándozó valakit szinte lehetetlen volt eltalálnia. Mineta levett két ragasztógolyót. Tervei szerint a kardot leragasztja és egy harmadikkal a férfi lábát vagy kezét találja el. Amikor Kudou le akart sújtani, akkor dobta a kardra a két golyót, ami a földhöz ragasztotta, mikor kikerülte. A harmadikat terv szerint eldobta, ám Kudou villámnyalábja találta el, amitől húsz métert repült.
- Megnyertem a harcot. -mondta Kudou tényszerűen, de mosollyal. Kazushi ellenben más végeredményt mondott.
- Döntetlen!
Erre a társulat Arata kivételével ledöbbent.
- Hogyan? -kérdezte Godou hangosan. -Hiszen az utolsó támadás során Kudou telibe találta Minetát.
- Ez igaz. Ellenben nézzétek meg a mellkasát. Ott van a ragasztógolyó.
Kudou magára nézve látta, hogy ez teljesen igaz. A lila golyó valóba ott feszített. Arata mondta ki a konklúziót.
- Mindkét támadás egy időben talált. Emiatt döntetlen a végeredmény.
- Váratlan végkifejlet, de nem vitatkozok. -nevetett Mineta és Kudou felé nyújtotta a kezét. -Szép volt.
- Tőled is.
Gyors kézfogás után a társulat felé fordult.
- Átöltözök és akkor tárgyalhatunk.
- Csak nyugodtan használja ki az idejét. -mondta Arata udvariasan. -Úgyis a leendő feleségére voltam kíváncsi. Ám a tény, hogy ennyire erős embere van, még engem is lenyűgöz.
- Ez teljesen igaz. Szinte káprázatos. Ráadásul a Giftje is igencsak furcsa. -állapította meg Kazushi, mikor közelebbről megnézte az egyik mellément golyót.
- Köszönöm a bókot. -hajolt meg Mineta a mondata végén.
- Viszont hagyjuk magára az edzésben.
- Vele maradok egy kicsit, ha nem baj. -mondta Miyo meghajolva.
- Rendben. Mi viszont akkor a lakásban intézzük el a papírokat.
A társaság Miyo kivételével mind visszaindultak a Kudou rezidenciába. Itt még Minetának feltűnt, hogy Arata valamiért megfordult egy kicsit megbámulni Miyot, ám amikor felé fordult, azonnal meghajolva távozott Kudou után. Egy kicsit furcsa megmozdulás, de csak megvonta a vállát. Végül aztán ebédig edzett. Ezalatt csak annyi történt, hogy Miyo figyelte, Kudou pedig hivatali papírmunkákat intézett.

Másnap megjöttek a hivatalos eljegyzési papírok. A személy, aki elhozta eléggé rideg volt, de tény, hogy nem sok vizet zavart. Amint aláírták a papírt (Amin Yurie és Hana neve szerepelt, mint tanúk.), ünnepi hangulat járta át a ház falait. Ennek okán a két nő hatalmas adag mochit és különleges Golden Tips Imperial teát vásárolt.
- Immáron már nem Saimori Miyo a neved, hanem Mrs. Kudou. -mondta örömtelien Hana.
- Igen. -felelte Miyo és átkarolta Kudout.
- Én mondjuk egy valamit hiányolok. -jelentette ki Mineta, miután beleivott a teájába. A férfi ránézett.
- Mire gondolsz? Kitöltöttük az eljegyzési papírokat.
- Igaz, de a csók lemaradt.
Ekkor mindkettejük feje teljesen elvörösödött, de a lányok felélénkültek.
- Igaza van a fiatal barátunknak. -kuncogott Yurie, de Kudou nem volt ezért az ötletért elragadtatva.
- Miért kéne megcsókolnom?
- Mivel nem jelent többet, mint érdeklődés az emeleten, hogy a földszint kiadó-e? -bölcselkedett Mineta, ami miatt Miyo kis hiján kiköpte a teát, amit készült meginni.
- Azért nem kéne ilyen disznó megjegyzéseket tenned!
- Csak vicceltem a kijelentéssel. Tényleg nem azt kérem, hogy csináljátok olyan keményen, hogy az egész lakás zengjen tőle. Viszont lássuk be a tényeket: Felnőttek vagytok és lassan a házasság kapujában. A csók, idebent bőven belefér. Plusz, a hölgyek, az olvasók és jómagam nevében is mondhatom, hogy erre a pillanatra várunk.
- Nem fogunk mindenki előtt csókolózni! -kiáltotta teljes hangerejéből Kudou.
- Jól van. Kapcsold ki a Caps Lockodat. -legyintett Mineta, majd sóhajtás után folytatta. -Akkor legalább szájra puszi legyen. Ebben megegyezhetünk?
Yurie és Kana biztatással támogatta Mineta ötletét. Kudou még egyetlen ütőkártyát tartogatott ennek elhárítására. Miyo felé nézett és kezével felemelte arcát.
- Nem kell megtenned, ha nem szeretnéd.
- Pedig én is szeretném. -motyogta Miyo és immáron fixen a férfi szemébe nézett. -Szeretlek, Kudou.
- Én is. -súgta vissza és azonnal összeért az ajkuk. A társaság tapsban tört ki. Mineta az olvasó felé fordult.
- Nincs is ennél felemelőbb érzés, nem igaz?

Aznap délutánra várták Miyo etikai oktatóját. Mineta emlékezett rá, hogy mestere nővére lesz az. Erre elképzelte Kudout mellekkel, amiért az edzése végén hangos nevetésbe tört ki. Legnagyobb meglepetésére az említett nővér egy csinos és természete alapján pozitív személynek lehetett leírni az első kanyarból. Yurie nyitott neki ajtót, mire összeölelkeztek.
- Drága öreg barátnőm. Ezer éve nem láttalak!
- Hazuki! Annyira örülök, hogy eljöttél. Fáradj beljebb.
Mineta közvetlenül mögöttük volt. A nő megfordult, mire meghajolt.
- Üdvözlöm, asszonyom. A nevem Minoru Mineta.
Ekkor jött az, amire cseppet sem volt felkészülve. Hazuki ugyanis lehajolt hozzá és összenyomta az arcát.
- Ez nagyon aranyos. Emlékeztetsz azokra a babákra, amikkel gyerekként játszottam.
- Örülök neki, de mindjárt elzsibbad az arcom! Enged el.
Szentül hitte ezen a ponton, hogy megteszi, de ekkor felkapta és megölelte, majd jól meg is szorította. Kudou is kijött megnézni, hogy miért áll még a nővére az ajtóban.
- Annyira cuki vagy. Hadd adjak neked egy jó szoros ölelést.
- Nővérem! Engedd el Minetát. Mindjárt a szuszt is kiszorítod belőle.
Ezzel csak azt érte el, hogy a szorítás alábbhagyott. Immáron tudott levegőt kapni.
- Nem tudom elhinni, hogy ennyire aranyos cselédet tartasz és nem ölelgeted.
- Én meg azt nem hittem el eddig, hogy a bordáim át tudják lyukasztani a tüdőmet. Lám, mindennap tanul az ember valamit. -szúrta közbe Mineta köhögések közepette.
- Bocsáss meg nekem. Remélem, nincs harag. -kacsintott hozzá.
- Nem vagyok az a haragtartó típus. Csak szokatlan, hogy valaki ilyen erősen ölel. -nevetett fel, mire kapott két puszit arcának mindkét felére, majd a lába ismét talajt fogott.
- Nos, öcskös. Mutasd meg a jövendőbeli menyasszonyodat. -mondta mosolyogva.
- A nappaliban várunk téged.
Hazuki nem zavartatta magát. Levéve a cipőjét rögtön papucsba bújt és bement. Mineta követte őket, figyelve a nő reakcióját. Ugyanis sejtette, hogy imádni fogja Miyot. Ez be is vált, mert mire odaért, addigra simogatta az arcát.
- Nagyon csinos vagy. Mintha valami tündérmeséből lépett volna elő.
- Köszönöm a bókot. Asszonyom is nagyon szép. -motyogta Miyo teljesen elvörösödve.
- Jaj, hagyd a formaságokat. Szólíts Hazukinak.
Kudou teljesen elképedve nézte a helyzetet.
- Mindig is ilyen volt? -kérdezte Mineta, mikor Kudou kimonójának ujja szélét meghúzta.
- Igen. Ám most rá tudott duplázni. -felelte, miközben az arcát fogta.
- Tudod mit, öcskös? Elrabolom Miyot és Minetát. Megtartom magamnak, mivel annyira aranyosak.
- De Hazuki!
- Csak viccelek. Na jó, csak Miyo esetében.
- Sajnálom, de Kudou mellett a helyem. -mondta Mineta meghajolva.
- Tényleg csak viccelek. -nevetett fel, majd nyújtózott egyet és Miyo felé fordult. -Akkor térjünk rá arra, amiért itt vagyok. Közel három hónapunk van kitanítani téged az igazi nők etikai rendjére. Ha nem gond, akkor kicsit kettesben leszek Miyoval.
- Természetesen. -felelte Kudou. -A szobája balra a második ajtó.
- Az nem annak javasolt, aki a pokolra kíván jutni? -kérdezte Mineta felvont szemöldökkel.
- Miről beszélsz?
- Semmi különös. -legyintett, majd figyelte, amint a két nő elvonul. -A nővéred mindig is ennyire ragaszkodó természetű volt?
- Túlzás nélkül. Imád ismerkedni és mindenkivel szemben túlzottan barátságos. Viszont most menj el fürödni. Nagyon le vagy izzadva. -adta ki Kudou a parancsot.
- Értettem, mester. -hajolt meg mosolyogva.

Mineta a fürdésből visszatérve látta, hogy Kudou Miyo szobája előtt toporog. Alibi gyanánt könyv volt a kezében. A szituáció eléggé bizarr volt, ismerve a férfi szokását.
- Hát te mit keresel itt? -kérdezte, mire annyira megijedt, hogy majdnem elejtette a könyvet. -Hallgatózni próbálsz?
- Nem, dehogyis. -felelte elvörösödve, mire Mineta elvigyorodott.
- Pedig semmi okod sincs rá. Biztos női dolgokról beszélgetnek.
- Mikről?
- Tudod, sminkek, ruhák meg ehhez hasonlók. A nővéred meg nem harap, úgyhogy értelmetlen szoronganod.
- Igaz, de...
Ekkor kinyílt Miyo szobájának ajtaja. A lány arcán szolid smink volt, ami még jobban kiemelte természetes szépségét és főleg a mandulavágású szemeit.
- Hogy tetszik? -kérdezte, mire mindkét férfi elpirult. Hazuki kinézett és elvigyorodott.
- Tudtam, hogy ez el fogja csavarni a fejeteket. Nemhiába vagyok a legprofibb a sminkben. A tiedet is megcsináljam, baba? -kérdezte Minetától.
- Nem kell. Smink nélkül is ronda vagyok. Ha meg azt rám adod, az olyan lenne, mint mikor Quasimodo tanulná a hátúszást!
Erre Miyo elkuncogta magát. Hazuki ellenben megdögönyözte Mineta arcát.
- Nem vagy te ronda. Bár olyan sima lenne az arcom, mint neked.
- Miért mondja ezt? Miért mondja ezt? Hiszen nagyon csinos vagy és nem látok egyetlen darab ráncot sem. -motyogta vissza, mire át lett ölelve.
- És még ért a nőkhöz is. Nem csoda, hogy Kudou a szolgálatában tart.
- Nem az dönti el nálam a cseléd felvételt, hogy a cselédem meg tudja-e hódítani a női szíveket. -jegyezte meg türelmetlenül Kudou.
- Tudom jól. „Mindenki annyit ér, amennyit tetteivel bizonyít." Mindig is ezt mondogattad. Viszont térjünk vissza a tárgyra. Miyo! Mennyire ismered a virágokat?
- Semennyire.
- Akkor menjünk ki a kertbe és megtanítalak erre-arra.

A kert szokásosan pompázott az elegáns és szép növényeivel. Mineta figyelmét kiszúrta a vörös pókliliom. Azonnal a néző felé fordult.
- Ezt élből felismerem. „Ha animében, mangában látod első pillanatban, akkor az kemény cucc, vazze." virág.
Ezt senki nem hallotta meg. Hazuki éppen a rózsákról tartott egy kis előadást, mikor Miyoban felmerült egy kérdés.
- Milyen volt Kudou kiskorában?
Erre az említett személy azonnal felállt.
- Azt már nem!
- Most miért? Annyira nem volt ciki történeted. -kuncogott Hazuki. -Különben is, természetes kíváncsiság a jövendőbelid részéről, hogy kicsiként milyen voltál.
- Én ebbe akkor se megyek bele!
- Pedig ez elkerülhetetlen, mester. -vonta meg a vállát Mineta és odament a társasághoz. -Ám jószívű leszek. Mesélek én is valami kiskoromról cserébe. Megegyezhetünk?
Kudou arcára minimális zavar jött ki. Nem szerette, amikor a nővére felemlegeti a múltat, de kíváncsisága Mineta felől már azért nyomott a latba.
- Jó. Legyen.
- Szemmel láthatólag a kicsi cseléded remekül sakkban tud tartani. -nevette el magát Hazuki, majd nosztalgikus sóhajtással folytatta. -A drága kisöcsém sosem volt mindig ennyire hidegvérű. Emlékszek arra, amikor először próbált lovagolni. Annyira félt, hogy mikor az apja felültette, olyan lett, mint a kőszobor. Utána elkezdett sírni, mondván mindjárt ledobja magáról és agyontapossa. Akkor tudja legyőzni a félelmét, amikor az ölemben ülve mentünk két napig. Aztán a végére megtanult lovagolni.
- Ez nagyon aranyos. -jegyzete meg Miyo mosolyogva. -Legalább te tudsz lovagolni, nem úgy mint én.
- Ezen ne aggódj. Majd meg fog tanítani rá. Csak nehogy lefejeld a padlót. -vágta rá Mineta, mire Kudou megrángatta a fülét.
- Most nem úszod meg a disznó megjegyzésedet, Mineta!- morogta, de hamar elengedte. Nem akarta a lányok előtt megbüntetni komolyan. Hazuki kicsit csúnyán nézett a testvérére, de Miyo nem értette, mire akart barátja utalni. Ám ezen hamar túllendült.
- Most viszont te jössz. Mesélj valamit gyerekkorodból.
Ezen elgondolkodott kicsit. Hiszen nem akarta lehangolni a társaságot. Végül megszólalt.
- Emlékszek arra, amikor még az árvaházban nevelkedtem. Katolikus egyház pénzelte, így muszáj voltam az imákon részt venni minden alkalommal. Az imát vezető papnak viszont volt egy furcsa szokása. Mindig a reverendájába rejtette kezeit és köztünk járva folyton hajolgatott. Eleinte ezt az isten felé való tiszteletnek tudtam be, de hamar rájöttem a csalásra. Ugyanis, a kiesett aprókat szedte fel és rakta el magának. Egyik alkalommal megtréfáltam és aranyszínű festékkel fújtam le az egyik kiálló padlódarabot. Majd annak közelébe ülve vártam a hatást. A kapzsi pap az istentisztelet alatt tíz percig próbálta felvenni azt, amiről azt hitte, hogy ingyen pénzt. Sajnos hangos röhögés tört már ki belőlem, amikor láttam az ideges fejét. Képzelhetitek, hogy kegyetlen büntetésben részesített.
Hazuki hangosan felnevetett, Miyo és az időközben megérkezett Hana kuncogott. Kudou is elmosolyodott. Aztán visszatértek az etikai órák mibenlétére. Ezek az akkori női sztenderdeket képviselte. Mire ezzel végeztek, addigra eljött a vacsoraidő. Miyonak ellenben itt volt egy furcsa kérése.
- Mineta! Megkérhetlek valamire?
- Persze. -felelte meghajlással.
- Kudou és te annyira műveltek vagytok. Nem szeretnék ezen a téren lemaradni. És tudom, hogy az edzéseid kiteszik a napjaid egy részét, a másikat meg a házimunka. Viszont, nem tudnál beavatni az alapvető műveltségbe?
- Mármint könyvek, színdarabok meg ehhez hasonlók?
- Igen.
- Biztos, hogy nem fogod magad túlvállalni? Mármint ezek az etikai órák mellé pluszt is a válladra veszel. Szó se róla, díjazom az elszántságodat.
- Természetesen.
Kudou hallgatta a beszélgetést, miközben leült a nappaliban. Végül ő adta meg az utolsó szót.
- Nem bánom. Viszont van egy könyv, amit ha a kezébe nyomsz, akkor kitekerem a nyakadat. Ugye tudod, melyikre gondolok?
- Őszintén megmondva nem ismerem a könyvespolcodat. Úgy érdekes lenne tudni.
- Majd meglátod, melyik az.
- Akkor dugd el, ha biztosra akarsz menni. -vonta meg a vállát. -Nekem viszont mennem kell. A vacsorába besegítek.

Éjfél körül Japán egyik eldugottabb szegletében emberek egy csoportja menetelt az erdő sűrűjébe. Olyan szertartást kellett végrehajtani, ami komplex varázslatok garmadájából állt. Okkal, mert a sírt, amit szellemi síkon meg kellett erősíteni legalább 3000 Grotesquiert tartott vissza attól, hogy kiszabadulva hatalmas pusztulást, legrosszabb esetben a Japánban élő összes ember halálát okozhatja. Ám nem kellett félteni ezeket az embereket. A császár 20 legerősebb papja, akiket gyerekkoruk óta nevelnek arra, hogy ezeket az extrém veszélyes helyeket zárják el. Lassan meg is érkeztek az említett részhez. Egy a külvilág által egyáltalán nem látott temető, amit vastag köteleken lévő papírpecsétek vesznek körül. Évente kellett ezt a helyet megerősíteni, mert még elzárva is lehet innen sikolyokat és embertől teljesen idegen hangokat hallani. A legközelebbi lakott rész legalább 20 kilométerre található és az ottani lakosok is messze kerülik. Ide temették el az egyik legnagyobb háború halottjait és azok lelkükben haraggal és gyűlölettel nem távoztak a túlvilágra.
- Megérkeztünk. -jelentette ki a bagázs vezetője szűkszavúan, majd a többiek felé fordult. -Foglaljátok el a helyeteket és kezdjük meg a záró varázslatot. Minél hamarabb végzünk, annál hamarabb mehetünk innét.
Azok csak bólintottak, majd a temető kijelölt pontjaihoz mentek. A terület közepén egy hatalmas szikladarab foglalt helyet. Azon vérrel jelek voltak rávésve, amit kántálással, tiszta sóval és szakéval kellett megerősíteni. Negyed óra előkészület után kezdték meg a szertartást. Monoton kántálás hangjai hallatszottak, miközben a sót és a szakét fokozatosa köré öntötték. A két szétlocsolt anyag egyből elkezdett valami megmagyarázhatatlanra reagálni. A só elfeketedett, míg a szaké meggyulladt. Próbálnak kiszabadulni és nem sok kellett nekik. A papok kántálásai még hangosabbak lettek. Ám az egyikük kivette a kimonójába rejtett kést és azonnal a szertartást vezető papnak rontott. Mivel nem készült fel a támadásra, a fegyver hamar átvágta a torkát. A többiek ekkor realizálták, hogy áruló van köztük. Ám hiába próbáltak volna bármit ellene tenni, az összes só és szaké teljesen eltűnt, a kövön pedig a jelek felizzottak, végül megrepedtek. A föld egyszer csak elkezdett remegni. A sírókból pedig feltűntek a Grosterquierek, amik deformált emberszerű alakkal és félelmetes hangjukkal mindenkiben félelmet ébresztettek. Ha nem is a kinézetük, a számukat látva történt, mivel mindent betakartak. A papoknak szinte esélyük sem volt, gyorsan gyors, de fájdalmas halált haltak. Csak az áruló maradt életben, akit szemmel láthatólag felismertek. Az csak felemelte a kezét.
- Testvéreim! Kiszabadítottalak titeket abból a börtönből, amit az élők csináltak körétek! Dicsőn adtátok fizikai testeteket a hazátokért és ezzel jutalmaztak a túlvilágon! Ez tisztességes szerintetek?! Erre csak dühös üvöltések voltak a válaszok.
- Helyes! A mesterem a mai nappal úgy határozott, hogy a szabadság nevében azt csinálhattok, amit akartok! Gyilkoljatok, pusztítsatok és ne hagyjatok szemtanúkat! Induljatok, testvéreim!
A Grotesquiereknek nem kellett többször mondani, azonnal szerteszéledtek a szélrózsa minden irányába. Mikorra már egy sem maradt, megfordult. Egy vénember állt mögötte, akinek vörös tekintete végig figyelte őt.
- Hát megtörtént, mester. -hajolt meg az idegen előtt. -Elkezdődött az Apokalipszis!
- Helyes. Viszont tudják, hogy kik a főbb célpontjaink?
- Természetesen. Kudou Kiyoka és Saimori Miyo.
- Rendben van. Most viszont tűnjünk el innét.
A két férfi szó szerint elteleportált egy ismeretlen helyre. A sikertelen szertartást már csak a papok hullái és a szétrombolt temető mutatta.

Időközben egy ismeretlen, de hatalmas kúriában Arata a teraszon ülve mélyedt bele a gondolataiba. Mögötte egy öregember lehunyt szemekkel meditált.
- Megtörtént, unokám. -mondta ki és kinyitva szemeit ült fel.
- Ahogy sejtettem, nagyapa. A császár lassan felfedi valós tervét. Ez azt jelenti, hogy...
- Saimori Miyo élete veszélyben van. Ideje megtenni a mi lépésünket.
- Igen. Az Usuba vér öröksége lassan feléled benne. Csak mi tudjuk megtanítani ezt az erőt kordában tartani. Holnaptól be fogjuk bizonyítani, hogy Kudou alkalmatlan Miyo megvédésére.
Az öreg ember meghajolt és távozott. Arata elmosolyodva nézte a kertet. Hasonlóan a császárhoz ők is mesterkedtek valamiben.