~28. Rész~

*Yoongi szemszöge*

Jól felcsesztek az agyamat.... ez a két hülye... sosem gondolkodik tisztán...legalábbis ilyen helyzetekben nem..
Idegességemben észre sem vettem, hogy egyre gyorsabban kapkodom a lábaimat, és már-már futok...
Nem érdekelt...jelen pillanatban nem izgatott semmi más, csak az, hogy egyedül legyek egy kicsit, és kiszellőztessem a fejem..
Úgy érzem, hogy megfojt ez az egész...

*Jimin szemszöge*

Már lassan 3 órája szobroztam az ágyamon pityeregve... ami azt jelenti, hogy elmúlt este 7...
A nap lassan lement, és a madarak, és nappali állatok helyét átvették az éjszaka aktív, ijesztőbb előlények.

Nem mertem kimenni a szobámból... féltem, hogy Taehyung, és Namjoon Hyung bántanának...Nagyon haragudhattak rám.. bele sem merek gondolni, hogy mennyire...

Már régóta nem ettem semmit, ezért a gyomrom hatalmas kordulással adta tudtomra, hogy ideje lenne mégiscsak kivánszorogni abból a kényelmet nyújtó fekvő alkalmatosságból, mert itt fogok éhendögleni..

Ezt félredobva terültem el a puha matracon, majd betakaróztam...
Ha nem koncentrálok rá, akkor nem érzem, hogy éhes vagyok... legalábbis azt gondoltam... De sajnos van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez most így nem nagyon fog összejönni.
Magzatpózban próbáltam elaludni, de az agyam zakatolt, a hasam görcsölt, a szemeim pedig fájtak a sok sírástól, úgyhogy az alvás gondolatát is hanyagolnom kellett..
Úgyhogy csak értelmesen bámultam ki a fejemből, és a mellettem levő falat tanulmányoztam, amit a lemenő nap fénye pirosas-narancssárgára festett..
Ám ezt a gyönyörű képet, kettő hírtelen feltűnt, nem odaillő alak tette tönkre..
-Jimin...
A szívem a torkomban dobogott, amint meghallottam Namjoon Hyung hangját...
Kipattantam a párnák közül, majd az elöbb érkezett személyek felé fordulva mélyen meghajoltam.
-H..hyung?
Erre a kettő szótlanul megindult felém.. a föld felé tartott fejüket ijesztően lepte el az árnyék...
Mint valami horror filmben..
Azt pedig mondanom sem kell, hogy úgy remegtem, mint a nyárfalevél.

Mikor teljesen elém értek, megálltak, és egy szó nélkül meredtek rám..
-H..hyung...-görnyedtem be, a falhoz tapadva.
-É...én.. t..tényleg. m...megbántam...-potyogtak a könnyeim..
-Ejj ejj Jimin...-sóhajott Namjoon, majd a vállamra rakta kezét, amitől mégjobban összehúztam magam..
Lassan lehajolt hozzám, amire szorosan összezártam a szemeimet, és a számat.
Meg fognak ölni...

-Megijesztettél minket... Többet ilyet ne csinálj... rendben?-mondta kedves hangon Hyungom, amire kipattantak a szemeim, és egy magabiztosságot, és kedvességet árasztó szempár nézett vissza rám.

-R..rendben..-bólintottam egy aprót.
-A pofonért meg ne haragudj...a fáradtság beszélt belőlem..
-Úgyszint'.. -intett Tae is.

Leültünk az ágyra, majd beszélgetni kezdtünk.. az iskolámról... a munkámról... meg mindenféle más témákról.
-Amúgy.. bocs, hogy megkérdem...-kezdte Taehyung.
-De neked csak ilyen márkátlan, kinyújtott, meg széthordott ruháid vannak?
-Háááát....-vakartam meg a tarkómat.
-Igen..-sütöttem le szemeimet...
-Sebaj... nekem van egy csomó, amiket  már rég kinőttem.. a felét nem is hordtam.. úgyhogy holnap felpróbálod őket...
-De Hyung...-gyűrögettem a pólóm ujját.
-Nincs semmi de...
-De..
-Mondom...-mosolygott ravaszul..
-okés...-jelent meg az én ajkaim között is, a már rég látott félmosoly..

-Most pedig aludj...-vette le az ágyról a takarót Namjoon.
-Holnap hosszú napunk lesz..
Bólintottam, majd egy gyors búcsúölelés, és egy "jó éjszakát" után. Beműtöttem magam a paplan alá.
-De hyung..-szóltam vissza, mikor már  az ajtóban álltak.
-Hol van Hoseok, és Jungkook Hyung?
Tae egy halk kuncogás után felelt..
-Az a kettő még mindig.. alszik...egyszer már voltak lennnt kajáért, akkor meg elkerültétek egymást..
Mondta, majd elhagyták a helyiséget.

***

Már majdnem aludtam, mikor az ajtóm ismét kinyílt..
Nem volt annyi se fizikai, se lelki erőm, hogy megnézzem, hogy ki az..
Fél perc múlva lépteket hallottam az ágyamhoz közeledni, majd a matrac besüppedése adott következtetést arra, hogy az illető befeküdt mellém..
Pár másodperc múlva egy ismerős illat lengte körbe a szobát...
Yoongi.....

"Minden ember képes megbocsátani.. még ha nem is mutatja ki, az idő múlásával kivétel nélkül mindenkinek megenyhül a szíve, és átérzi a másik helyzetét..."

"Park Jimin..Bocsáss meg..."
================================
Yellowsztok!!
Ez egy kicsit unalmasabb rész lett, de a következő majd remélem kárpótol benneteket..
Találkozunk a kövi raészben!!
Kellemes tavaszi szünetet mindenkinek!!!!
Heeellloooooo!!🍫🍪🍤🍥🎎😀😁😂🤣😄😊😘😗🤗🙂🙏❤💞☺

(Nyugodj békében Seo Min Woo...❤😢😭😢)