~9. Rész~

*Yoongi szemszöge*

Eszeveszett tempóban sprinteltem a benzinkút felé, figyelmen kívül hagyva mindent, és mindenkit, aki az utamba került.
-Ho..va megyünkh Yoongih- loholt utánam Namjoon.
-A benzinkúthoz... Jiminnel történt valami..-daráltam le, majd gyorsabbra vettem a tempót.

Kb 3-4 perc után megpillantottam az elöbb említett helyet.
De nem láttam senkit..
Berontottam, és szonnal szemet szúrt egy kéz a földön, pontosan a pult mögött.
Közelebb sétáltam, majd megpillantottam Jimint, a saját vérében fekve.
A ruhái szakadtan, az életet biztosító folyadéktól vörösen tapadtak megkínzott testére.
Amilyen óvatosan csak tudtam felemeltem, majd menyasszonyfogásba rohantam vele egyenesen haza.

Namjoont idő közben előre küldtem, hogy mire hazaérek készítsen elő kötszert, fertőtlenítőszert, hidegvizet, meg az összes tiszta rongyot, ami csak a házban van..

Pár perc után már a házban tudhattuk magunkat.
Jimint lefektettem az ágyára, majd az alsóján kívül minden ruhadarabjától megszabadítottam.
Szegényt jól elintézték... néztem végig meggyötört lényén.
Ha megtalálom azt aki ezt tette vele.... akkor minimum a 4-szeresét adom neki vissza....
A hideg vízzel letöröltem a vért a sebekről, majd lefertőtlenítettem, és óvatosan bekötöttem őket egyesével, majd átöltöztettem.
Már éppen a szemetet pakolt el, mikor Jimin légzése hirtelen felgyorsult.
-Kai... ne... én nem...-mondta, miközben sírt...
Rosszat álmodik....
Óvatosan elkezdtem löködni, hátha arra felkel, de ötletem nem jött be
-Jimin...-simítottam végig arcélén.
Ám ekkor nem várt dolgot művelt...
Meglendítette bekötözött karját, és felpofozott....

*Jimin szemszöge*

Mindenhol őt láttam.. Az undorító röhögése.. a kegyetlen szavai visszhangoztak a fejemben.. Minden egyes ütése... mély sebet hagyott bennem.. Hogy miért?.. Mert a barátom volt...
De csak volt..
Minden jól ment.. sokat bandáztunk, de amikor Kai barátnője féltékeny lett rám, amiért állítólag a pasija többet lógott velem, mint vele, ezért a szeme elött mászott rám, és úgy tett, mintha együtt lennénk.. és ugyebár Kai sem az a srác, aki az eszéről lenne híres, (jó nem azt mondom, hogy hülye, csak logikátlan, és enged a csábításnak.. meg egy kicsit lassú a felfogása.. esetenként..) ezért finoman fogalmazva megharagudott rám.. amire persze a csaj még rágett egypár lapáttal, és eljátszotta, hogy akkor dob engem, amiért nem mondtam el Kainak, hogy mi a "helyzet"...
De ez mát a múlt...

Egy sötét helyen tértem magamhoz.. nem éreztem semmit.. se fájdalmat, se  haragot... se fáradtságot... semmit..  ám hirtelen elöttem termett életem megkeserítője..
Csak bámult, és nem mozdult..
Fölényes, bosszúvágytól izzó tekintete már-már  perzselte a bőrömet..
Ajkai közt, mint mindig, most is helyet foglalt a gyilkos mosolya..
Hirtelen kitárta karjait, ezzel egy ölelésre bíztatva.
Majd a következő pillanatban, csak annyit vettem észre, hogy elöttem magasodik...
Mégis mi ez?.....
-Hogy tehetted Jimin?..Hogy voltál képes elárulni?..-gyűltek könnyek elködösült szemeibe...
-Kai... én nem...-pityeredtem el én is...
Majd ujjaival végigsimított arcélemen..
-Jimin..
Abban a pillanatban megindult a kezem, és felpofoztam..
Ám ekkor tudatosult bennem.. az a hang.. az elöbbi mondat... nem Kai-é.
Majd lassan nyitogatni kezdtem a szemeim, és Kai helyett, egy lenéző, dühös tekintetű Yoongit pillantottam meg.

Arcán pedig a tenyerem nyomát..
-H...hyun..Hyung... -tértem végre magamhoz..
-Így kell meghálálni, ha valaki megmenti az életedet? -mondta már-már kiabálva, miközben közelebb sétált, amitől autómatikusan hátráltam, míg a hátamnak nyomódó hideg fal meg nem akadályozott.
-Chh...-legyintett egyet, majd a faajtó becsapásával a szomszéd utcában levő süket idős úrnak is tudtára adta, hogy kiment a szobámból..
Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek..

*Yoongi szemszöge*
És akkor én vagyok a bunkó?...
Kattogott az agyam, miközben a fürdő felé vettem az irányt...
Felhívtam Jungkookot, hogy szóljon a főnökének, hogy Jimin elájult a munkahelyen, és estére rakjanak be valaki mást... mivel otthagytuk a kutat üresen, és hogy a "látogatását" egy nappal késöbbre tegye...
Jungkooknak is csak ennyit kell tudnia.. a többi már csak rám tartozik.

Miután ezt megbeszéltem, gyorsan lezuhanyoztam, és mentem aludni..
Namjoon már javában húzta a lóbőrt, amikor beléptem a szobába..
Igen.. megengedtem neki, hogy itt aludjon, de azt mondtam, hogy igaz, hogy 2 személyes az ágy.. de én nem vagyok hajlandó vele aludni.. ígyhát a földre kényszerül... de mivel az ágy legszélén kuporgott, gondolom nem fogta fel, hogy miről pofáztam..
-Aish.. ez a nagy gyerek.. -fújtam ki egy nagy adag levegőt, majd befeküdtem az ágy másik végébe, és hagytam, hogy végre elnyomjon az álom.

*Délben*

*Yoongi szemszöge*

Mikor megszólalt az ébresztőm.. úgy éreztem magam, mint egy nagy rakás.. hadnemondjamki...

Lassan nyitogattam a szemeimet, majd kómás fejjel felültem az ágyon.. illetve.. csak felültem volna.. ha Namjoon nem tehénkedett volna rajtam..
Belemarkoltam a hajába, amitől felkelt, majd a reggeli, rekedtes hangomon, vészjósló hanglejtéssel a fülébe sutogtam.
-Ha nem szállsz le rólam most azonnal, akkor olyat teszek, ami nagyon.. de nagyon fájni fog..
Hangomra összerezzent, és a lehető leggyorsabban teljesítette az "utasításomat"
-Aludhatok még egy fél órát? Kérlek Hyung...!
Nem szokott Hyungnak hívni.. csak akkor, ha valami nagyon fontos neki..
-Aludj..-tudtam le ennyivel, majd kikászálódtam az ágyamból, és kinyitottam az ajtót, ám ekkor kajaszag csapta meg az orromat..

Immáron teljesen felébredve a konyhába sétáltam, ahol egy kötszerbe csomagolt Jimin ügyködött, de amint észrevette, hogy az ajtóban állok lefagyott.
Lassan odasétáltam mellé, majd tudomást sem véve róla öntöttem magamnak a frissen lefőzött kávéból, amit cukor, vagy tej nélkül azonnal lehúztam.
Épp indultam volna vissza ám meghallottam Jimin gyenge, félénk hangját
-H..Hyung..
Tettem egy fordulatot, majd végigmértem.
-Mivan?
Már éppen készültem volna valami lenézőt mondani, de a cselekedete belém fojtotta a szót..
Derékszögbe hajolt meg nekem, majd remegve szóra nyitotta száját.
-Én.. na..nagyon s..sajnálom a tegnapit. H..hyung..-hebegte.
Hümmögtem egyet, majd lassan elé sétáltam, ám nem volt hajlandó felegyenesedni, csak összeszorította a szemeit
-K..kérlek n..ne h..haragudj r..rám..-engedte szabadjára könnyeit.
-Egyenesedj fel..-szóltam ridegen.
Szó nélkül tette amit kértem, de a szemembe még mindig nem nézett.
-Miért remegsz?-tettem fel neki a kérdést, amit még a hülye is tudott, de az ő szájából akartam hallani a választ..
Hát azt várhattam...
-Félsz?
Búlintott.
-Tőlem?-tettem vállára a kezem.
Kis hezitálás után megismételte az előző cselekedetét.
Elmosolyodtam, és egy pillanat alatt rántottam ki egy kést a tartójából, majd az említett tárgyat Jimin torkának szegeztem, miközben a falnak nyomtam, tartva a szemkontaktust.
-Akkor jól figyelj most rám..-hajoltam közelebb hozzá.
-Szerinted...foglak én most bántani téged?-enyhült meg hangom egy kicsit..
-Nem...-adtam választ saját kérdésemre..
-És amíg ez így van, addig nincs jogod félni tőlem..Világos?
Hevesen bólogatott, de szíve majd' kiszakadt a mellkasából.
Kicsit túllőttem a célon...
-Helyes-mondtam, majd elengedtem, és megsimogattam a fejét.
A kést visszaraktam a helyére, a bögrét meg a mosogatóba.
-Ez az enyém? -utaltam a 2 tányér tojásrántotta egyikére.
-Igen. Remélem ízleni fog..-húzta halvány mosolyra ajkait.
Bólintottam, majd leültünk enni..

A "reggeli" befejeztével indultam volna mosakodni, és átöltözni, na meg ugye "felkelteni" Namjoont minkor Jimin ismét megállított.
-Hyung..
-Igen?
-Köszönöm...

================================
Yellowsztok!!

Megérkezett a kövi rész.
Bocsi ha kicsit ratyi lett..
Hamarosan jön a többi, és ez a sztori folytatása is, csak időhiány miatt csúsznak a részek..
De igyekszem bepótolni!!!!!!!!!
Szép napot!!
Heelloooo!!!!😁😂😊😙🤗❤💕🍪🍤🍥🍫🎎