~53. Rész~

Minden zavaros volt...
Nem tudtam tisztán gondolkodni..
Nem mertem tisztán gondolkodni..
Vagy Jimin, vagy a családom..

Ebben a helyzetben mindenki a családját választaná, akármennyire is gyötri a bűntudat...

Legelőször én is ezt tettem.. Abban a szent pillanatban, amint kimondták, a családom mellett álltam... Aztán feltevődött bennem a kérdés.
Helyes az, amit teszek?

Hogyne lenne...
Egy ember... vagy három... egy volt barát, vagy egy család..
Logikus, és ésszerű..  ezért olyan nehéz...

A szobából kisétálva, utam a kertbe vezetett..
Leültem egy padra, és átgondoltam a további életemet...

Féltem...Döntenem kellett..Emberek sorsa volt a kezemben..

Csak ültem, és gondolkodtam.. Mást úgysem tehettem..

-Menj innen! Ezt a padot már korábban kinéztem magamnak..-morgott GD.

-Jézus...-ugrottam egy hatalmasat, kiszakadva álomvilágomból.

-Nem. Csak én...-röhögött fel.
-Na menj innen, amíg szépen mondom..-hessegetett a kezével.

-Hy..-mondtam volna, de inkább elharaptam a szó végét..

Az eközben már az ülő alkalmatosságon gubbasztó fél sértődötten kapta felém a fejét.

-Mire vársz még?-nézett végig rajtam, undorral az arcán.

-Csak hallgass végig... kérlek..-fújtam ki a levegőt, ami még a tüdőmben rekedt.

-Mit akarsz?-döntötte oldalra fejét, semmi érdeklődést nem mutatva.

Ponosan én sem tudtam.. Hirtelen ötlet volt..

-Egy utolsó balfék voltam..-szorultak ökölbe a kezeim.

-Nem vettem figyelembe semmit..
Nem vettem észre azt, hogy te csak segíteni akartál.. hogy figyeltél rám.. annak ellenére, hogy nem mondtad ki... -könnyeim már marták a nyelőcsővemet, úgyhogy muszáj volt nyelnem egyet.

-Nem láttam semmit..Még azt sem háláltam meg, hogy megmentettél...Pedig nagy valószínűséggel az életemet köszönhetem neked...-A szavak csak úgy jöttek ki belőlem.. nem gondolkodtam.. nem próbáltam mindennek az ésszerű oldalát keresni... csak mentem a szívem után.. Ez tűnt a legjobb megoldásnak..

-Kérlek ne haragudj rám..-hajtottam le a fejem.

-Nem akarok még több gondot okozni..se a többieknek, sem pedig neked..-lábadt könnybe a szemem.

-Csak..-dörzsöltem a piros szemeimet.

-Ez..ez nagyon nehéz..-temettem kezembe az arcom.

Egy pillanatig úgy éreztem, hogy teljesen elvesztem...
Hogy semmim nem maradt..
Hogy egyedül maradtam, és nincs senkim.

Aztán két ölelő kar hirtelen megváltoztatta ezt az érzést.

GD magához húzott, majd a hajamat, és a hátamat simogatva próbált megnyugtatni.

Ott, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs szükségem semmi másra.. Hogy mindenem megvan..
Testemet egy eddig ismeretlen melegség járta át, amitől egy kicsit jobban lettem.

-Ne sírj...-ütögette meg játékosan a hátamat.

-Mit csináljak? Hogy döntsek? Mi lenne a legjobb?-bújtam mégjobban őrangyalom mellkasába.

-Ezt ne tőlem kérdezd... Ezt te érzed.. Csak menj a szíved után, és ne foglalkozz a többi dologgal..például azzal, hogy "Mi lenne a legjobb"
Legjobb megoldás soha nincs... Van jó, és rossz.. Tökéletes soha nem volt, most sincs, és nem is lesz..-tekergette a hajamat.

-Köszönöm...-sóhajtottam.

-Figyelj Kai...-gondolkodott el..

-Az életben mindig lesznek kihívások, és olyan döntések, amiket nem lehet egykönnyen meghozni.. Az a sors fintora... Az egyik nap Isten is melletted áll, a mási nap pedig már a pokol sem kívánna..-kuncogott..

-Fura vagy-vontam le a következtetéseket..

-Ilyen "munka" mellett vagy hívő...

-Az életben nem az a fontos, hogy hol vagy, ki nevel, vagy mit hoz a holnap...
Az a lényeges, hogy te mit akarsz kezdeni magaddal, és a jövőddel. érted?-kopogtatta meg a fejem.

-Értem..

-Úgyhogy minden problémát még véletelenül se úgy próbálj megoldani, hogy logikusan gondolkozol, és mindenkinek a legjobbat akarod majd.. Olyan döntés a világon még nem volt, ami mindenkinek kedvezet volna..
Azt meg tudod változtatni, hogy kinek legyen jobb, és kinek rosszabb, de a tökéletesre nem tudsz mindig törekedni...

-Mióta vagy ilyen bölcs?-húztam fel a szemöldökömet, majd visszaültem a helyemre.

-Ez nem bölcsesség, hanem személyes tapasztalat.-hunyta le a szemét egy pillanatra.

-Tapasztalat?- néztem értetlenül.

-Hasznos dolog... Tanulj meg veszteni, és majd megérted..

-Ne függj az emberektől, és mások döntéseitől... Ne legyél az utolsó... küzdj!....Játszd ki a legbonyolultabb feladatokat is!  Láss a dolgok mögé, és ne törj meg egy pillanatnyi veszteség miatt!- kelt fel a helyéről.

-Ha az élet ad két választási lehetőséget...-fordult vissza.

-Röhögj a képébe, és szaladj a harmadik úton...-kacsintott, majd elsétált..

Abban a pillanatban megértettem...
Mintha megérintett volna valami.. egy lökéshullám szerűen söpört végig rajtam..
Tudtam, hogy mit kell tennem, hogy mi a helyes.

Döntöttem....