!!!ELNÉZÉST A NAGY KIHAGYÁSÉRT!!!

~57. Rész~

Reggel. Egy újabb zsaniális nap. Ismét egy kihívás. Még egy csodálatos reggel....Egy újabb adag kib*szott hátfájás...

Az ébresztőm hangos csörömpölése kiverte az álmot a szememből, megadva a kezdőlöketet a mai 24 órához...

Ráérősen, slattyogtam át a fürdőbe, ahol egy gyorsabb zuhany, és/vagy hajmosás után felöltöztem, és fekete selyemingem, és szintén fekete szűkszárú farmeremhez meglepő módon választottam egy fekete tornacipőt, majd magamra aggattam pár ékszert, és a még vizes hajtincseimmel szórakozva kaptam fel a bőröndömet, amit a személyzet már tegnap este a szobámba hozott.

-Csakhogy végre...-mosolygott Namjoon, majd egy szigorúan csak férfias ölelésben részesített, a többi taggal együtt.

-Kinek a temetésére készülsz?-mért végig Jungkook...

-Még eldöntöm...-igazítottam meg az inggalléromat.

-Ide nézz Yoongi..-nyomott a kezembe egy Samsung okostelefont.
[Igen, ez itt a reklám helye volt.... xD]

-Megbuzeráltam egy kicsit... rátelepítettem pár adatblokkolót.. egy kicsi ezt.. egy kicsi azt...-gondolkodott.

-Szóval a lényeg az, hogy ezt a telefont lenyomozni lehetetlen.. nem tudják majd, hogy ki használja, miért, mire, mikor, hol, és hogyan...
Nem lehet letölteni róla semmi adatot...
Telefonálásra, üzenetküldésre és videóhívásra is képes...
Akármit tudsz rajta csinálni..
Jó.. a kenyérpirítást már nem vállalom be.. deee...-kuncogott.

-Vedd úgy, hogy egy teljesen átlagos teló, csak bomba biztos biztonsági rendszerrel rendelkezik..-csúsztatta a kezembe.
.
.
.
Elővettem a slusszkulcsomat, majd a bepakolás után visszafordultam a srácokhoz..

-Hiányozni fogsz Hyung...-karolt át Hopi, majd öszekócolta a hajamat..

-Megfojtalak..-röhögtem.

Csak álltunk, és néztük egymást, még fel percig, és mindegyikük úgy bámult, mintha minimum a saját kivégzésemre mentem volna..

-Srácok...ilyet csinaltam már... máskor is...mi a szent szar van veletek??

Volt egy olyan érzésem, hogy csak Jimint várták... De az most nen tudott érdekelni..

-Akkor majd 1 hét múlva..-intettem, és beszálltam a kocsimba.

Lehúztam a tetőt, és már épp a gázpedálra tapostam volna, hogy minél elöbb elhúzhassak, ennek köszönhetően elöbb érjek majd haza, mikor kinyílt a bejárati ajtó, és egy beesett, könnyes szemű, vérző orrú, sántító Jimin sietett ki rajta, mackós pólóban, és egy nyuszis pizsomanadrágban. Mezítláb...

Lenézően mértem végig a visszapillantótükörből, amit észre is vett, és ennek hatására szeméből egy újabb adag könny indult útnak.

-Namjoon... adj már neki egy zsebkendőt, és ne csak bámuld... hogy a jó ég áldjon meg..-verte hátba Jin.

Ezen csak mosolyogtam, de kissé megilletődt, mikor Jungkook rám kapta a fejét, és két pillantással érzékeltette, hogyha most el merek indulni, akkor valószínűleg utánam megy, és letépi a tökömet...

"Ajj Yoongi.. egyszer az életben dobd el az egódat..."

Élesen fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt, miközben vonallá préselt ajkakkal szálltam ki a kányelmet nyújtó bőrülésből, majd megindultam Jimin felé.

Ö az orrát törölgette, és Jinnel váltott két szót, ám mikor már csak egy lépés távolságra voltam tőle, lefagyott.

Át akartam szelni azt a fél méter távolságot köztünkn de meghátrált.

A harmadik ilyen próbálkozásánál meguntam a játékot. Lökve rajta egyet, az ajtónak szorítottam, majd fejemet kissé oldalra döntve vártam a válaszokat a bennem feltett kérdéseimre.

-H..Hyung..-fókuszált az ingem gallérjára.

Ez is csak Jimin lehet... Ha tudatosul benne, hogy valamit rosszul csinált, esetleg bűntudata van, vagy fél, akkor soha nem veszi fel a szemkontaktust..

-É..én..-dadogott, miközben a kis kezét gyűrögetve leszegte a fejét.

Fapofát erőltettem az arcomra, majd pár szóval próbáltam lenyugtatni a minden mozdulatomtól
meg-megrezzenő Mochimat.

-Jimin..-búgtam a fülébe.

-Nézz rám..-kuncogtam el a végét, de hangomban akkor is volt egyfajta parancsolás.

Mikor rámkapta a kíváncsiságtól, és néhol még a könnyektől csillogó szemét... mindent megbocsátottam neki..

-Remélem nem haragszol rám..-húztam keserű félmosolyra ajkaim.

-Dehogy Hyung....-bújt bele a mellkasomba, egy kisebb fáziskéséssel.

-És..-hökkent meg egy kicsit.

-U..ugye te se?-pislogott kettőt, majd mellkason bökött.

-Hiányozni fogsz, manó...-adtam egy puszit a homlokára, amivel szerintem világossá vált a válaszom.

-Ja igen..-döntöttem össze homlokom az övével.

-Az enyém nagyobb-kacsintottam perverzen, mire arcát ellepte a pír, és csaknem 5 másodperc után a füle is vörös árnyalatban díszelgett.

-De én most megyek-részesítettem egy búcsú ölelésben, majd faképnél hagytam a lefagyott nézőközönséget, beszálltam a kocsimba, és tenyleg elindultam.

Az 5 bálám szamara továbbra is csak állt egyhelyben, míg Jimin integetett, amin mosolyognom kellett...

Jimin...Ha tudtad, ha nem.. a szemedben láttam, hogy nagyon velem akartál jönni... de nem vihettelek magammal...
Maradj a srácokkal!

Itthon, velük biztonságban leszel...