~51. Rész~

-No...-sétált be a mosdóba Taeyang, és a másik két jómadár is.

-Ezt nézzétek...-rántotta fel a pólómat T.O.P, engem a hideg falnak nyomva.

-Ne...-Toltam el magamtól, majd háttal nekipréselődtem a csempének.

-Azért nem volt semmi, ahogy kiabáltál vele...-bólogatott Daesung.

-De..-csapott a lila vállamra T.O.P.

-Ő még mindig idősebb nálad...-"masszírozta" azt az egy pontot.

-De hát.....

-Nem ismered..-vágott a szavamba Taeyang.

-Nem tudod, hogy milyen..

-Rohadt nagy mázlid volt.-sóhajtott Seungri...

-Örülhetsz, hogy a folytonos visszapofázásaid miatt is, amit a legjobban utál.. csak ennyit kaptál..

-De...akkor ti.. mind...

-Igen.. láttuk, és hallottuk.. most pedig..-fordított vissza az egyikük.

-Banyek....ezen még a lyukasztás is látszik..-bökött a gerincem melletti pontra Daesung.

-Szálljatok már le rólam..-löktem arréb az összeset...

-Kik vagytok ti? Miért pont én? Mit vétettem? Miért?-csúsztam le a fal vonalán.
-Én ezt nem akarom. Tisztában vagyok a következményekkel... de Jimin nem ér ennyit...

Egy.. kettő... három.. négy...
A könnyeim zápotként hullottak... Nem akartam ismét átvenni a szerencsétlen, sebezhető nyomorék helyét...
Nem akartam tovább hazudni...
Nem akartam ötük szolgája lenni...
Nem akartam semmi mást,
Csak hazamenni a családomhoz...

-Dehogy vagy tisztában...-ölelt át Daesung.

-Ne sírj...-szorított magához, míg meg nem nyugodtam.

Ölelése jól esett...Akármennyire is volt idegen... kerestem benne azt a dolgot, amibe még kapaszkodhatok... az utolsó reményt... bármit...
Magam sem tudom, hogy miért, de maga a gondolat, hogy jobb lesz.. erősebb volt mindennél..
Így hát kétségbeesetten kapaszkodtam hyungom ruhájába, míg azt nem éreztem, hogy biztonságban vagyok..

-Idefigyelj...-hunyta le a szemét egy pillanatra...

-Szerintem ezt ne itt beszéljük meg...-köhintett T.O.P...

-Jogos..-segített fel a földről.

-Menjünk ki..-intett Taeyang, majd megindult.
.
.
.

Felérve T.O.P-ék háloszobájába, az állam a padlót súrolta..

-Wow... de szép..-néztem körbe.

-Mint egy kisgyerek..-súgta oda Taeyang a szobatársának, mikor már kb 5 perce a szobát vizsgálgattam.

Tettem egy gyors fordulatot, és négy karba tett kezű, ravaszul mosolygó hyungot pillantottam meg.

-Bo..bocsánat...-vakartam a tarkómat zavaromban..

Ők csak fejrázva leültek az egyik ágy szélére, majd intettek, hogy én is foglaljak helyet velük szemben.

-Szóval.. Miért is akartál te pontosan Jimin nyomára akadni?

-Már mondtam.. hogy megbosszuljam, hogy....

-Az igazi okot kérdeztem...-ült át mellém T.O.P, majd fél kezével átkarolta a nyakamat.

-D..de ez az i..igazi...

-Figyelj..-vett egy mély levegőt.

-Azt, hogy nem mondtál igazat... azt a kezdetektől fogva mindenki tudta.
Úgyhogy már csak az a kérdéses, hogy mi a valós indok...

"Most mit mondjak?.. Ha bevallok mindent, akkor nagy valószínűséggel itt helyben kinyiffantanak...de.. ha azt a hazúgságot kitalálták, akkor..."

-A..azért.... m..mert..

-Az igazat..-mondta vészjósló hanglejtéssel.

"Nekem lőttek.... most már biztosan..jobb lesz, ha gyorsan gondolatbn bocsánatot kérek mindenkitől, és elmormolom az utolsó imámat..."

-Mert valahogy tudatni akartam vele, hogy egy utolsó nyomorék voltam, és m..mindent megbántam...-daráltam le egy szuszra, hogy minél elöbb túllegyek a dolgon, és köszönthessem rokonaimat a pokolban...

Ő csak halkan kifújta a levegőt, majd közelebb hajolt hozzám...

Remegve szorítottam össze a szemeimet, a legrosszabbra számítva..
De T.O.P csak kuncogott...

"Most mit fog csinálni?.. Élve megnyúz, vagy addig üt, amíg ki nem lehelem a lelkem? Netalántán szitává lő? Félek..."

-Tudtam.. Tudtam, hogy GD-nek megint igaza lesz..-túrt bele a hajamba.

-Azon az estén, amikor elmentünk tőled... G-Dragon már a kocsiban megmondta, hogy miért mondtad azt, amit...

-Kai...-rakta kezét a combomra Daesung, keserűen mosolyogva.

-Hyung.. M..mi lesz most velem?-néztem rá félve.

-Miért? Mit hittél? Mit fogunk veled csinálni?-húzta fel a szemöldökét Taeyang...

-Ha erre gondoltál...egyikünknek sem áll szándékában kinyírni...

-De... térjünk rá a fontosabb dolgokra...-csapta össze tenyereit Daesung.

-Neked ugyebár van egy kistestvéred...egy anyád, meg egy apád..

-Igen..-bólogattam..
-De... miért kérdezed?-kaptam a tekintetemet faggatóm felé.

Az csak összenézett T.O.P-val, de az istenért sem szólalt volna meg..

-Nézd kai...-köhintett zavartan Seungri..

-Te nem azért vagy itt, amiért te gondolod....

-Kérlek beszeljetek úgy, hogy azt én is értsem....-néztem most már kétsegbeesetten.

Ekkor T.O.P az ingje zsebébe nyúlt, és kivett egy kis zacskót...

Ahoz nem kellettek szavak....