~21. Rész~

*Taehyung szemszöge*

-Miről akarsz beszélgetni Hyung?-pillantott rám értetlen fejet vágva.
-Sokmindenről...-néztem éjjfekete szemeibe.

-Megérkeztünk..-mutattam egy kivilágított kis kiülőre, a kert közepén.
-Ez gyönyörű.-tátotta el száját.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog... azért hoztalak ide- mutattam a hangulatos kisház felé.
-Bemehetünk?- nézett fel rám csillogó szemekkel.
-Persze. Menj csak...Fél perc, és követlek..-biccentettem, majd elindultam a másik irányba.
Jimin, abban a pillanatban amint befejeztem a mondatomat, elkezdett nevetve az építményhez futni.. akár egy kisgyerek..

Jaj Yoongi...nehéz feladatot adtál nekem...Egy ilyen gyermeteg kisfiúból harcost faragni... nagyobb erőfeszítés lesz, mint gondoltam... de nembaj.. szeretem a kihívásokat... és még soha nem hátráltam meg...Most sem lesz máshogy. Ezt bizton állíthatom.

Ezekkel a gondolatokkal indultam Jimin után.

-Nos? Felfedezted a terepet?
-Igen....De Hyung... ezt miért miért mutattad meg nekem?
-Mert láttam rajtad, hogy szeretsz kint lenni.. és mivel meg szeretnék beszélni veled pár dolgot, ezért jobbnak láttam idekinnt...itt nyugodtabb..
-Ahogy mondod..És mi lenne az a valami, amiről beszélni szeretnél?- kémlelte arcomat kíváncsi tekintetével.
-Rólad...
Ezzel az egyetlen szóval képes voltam megváltoztatni...Arcáról legörbült a mosoly, helyét átvette a csalódottság, a félelem, és a sebezhetőség.
-Tudhattam volna...-hajtotta le a fejét, majd lassan felállt, és visszaindult a házba.
Utána siettem, majd megmarkoltam a csuklóját.
-Jimin.. várj..
-Hagyj!..-rántotta el a kezét,és futni kezdett..
Gyorsan szedte rövid lábacskáit, de nem elég fürgén ahoz, hogy engem lehagyjon..
Egy ideig hagytam, had meneküljön, úgyis elfárad, ám 10 perc kergetőzés után meguntam, majd pólójánál fogva visszarántottam, és lelöktem a legközelebbi padhoz.
-Most meg mi bajod van?-kérdeztem idegesebben, ám reakciója meglepett.
Felpattant a helyéről, majd szikrákat szóró tekintettel nyitotta szóra a száját.
-Azt mondtam, hogy hagyj békén! Ennyire nehéz a felfogásod? Te is ugyan olyan vagy, mint az összes többi.. kedvesnek mutatod magad, majd kiszedsz belőlem pár olyan dolgot, amivel csak árthatsz nekem... És miután elérted a célod belémrúgsz... pont ugyan olyan vagy..
SEMMIVEL SEM JOBB!!-ordította le a fejemet, amitől valljuk be meglepődtem... Ez a gyerek tud ilyet is?!.. Máskor fejét-farkát behúzva lapít, most meg... nem értem ezt a srácot... de addig nem nyugszom, amíg meg nem fejtem...
Amint leesett neki, hogy mit mondott, és meglátta mérges tekintetemet, két kezét a szája elé emelte..
-H..hyung..é..én nem úgy értettem...-hátrált meg egy picit.
-Mit mondtál?-nyúltam könnyes arca után.
-Ne szórakozz velem Hyung!-ütötte le kezemet.
-Nem szórakozok...-Ragadtam meg a vállánál fogva, majd szoros ölelésbe vontam.
-Jegyezd meg Jimin...Tőlem nem kell félned.. én nem csaplak be...-simogattam meg a feje tetejét, amire belebújt a mellkasomba..
Aranyos, hogy ennyire alacsony...
-B..biztos?
-Amennyire itt állok...-Adtam puszit hajába.
-De miért akartál rólam beszélni?
-Csak meg akarlak ismerni..-rántottam vállat.

Ezután leültünk,es a csillagokat kezdtük kémlelni, közben pedig be nem állt a szánk..
Nevetgéltünk, szórakoztunk, beszélgettünk.
-Hyung..-dörzsölgette szemeit Jimin
-Igen?
-Nagyon álmos vagyok... nem mehetünk be?
-De... már késő van...
Mivel láttam, hogy mindjárt idealszik, felemeltem, majd a karomban vittem a hálójába.

Még a lépcsőig sem értem fel, de már hallottam az egyenletes szuszogását.
Szegényem... tényleg nagyon elfáradt..

Lassan, óvatosan fektettem be a párnák közé, majd homlokon csókoltam, és elhagytam helységet...

"Park Jimin...
Egy nagyon különleges ember.. látszatra egy átlagos srác, de belülről egy kiszámíthatatlan személyiség.
Egyszer kedves, és könnyen megnyílik, másszor érzékeny, és a saját árnyékától is megijed, de akár mennyit bántják, mindig képes őszintén mosolyogni..
A hirtelen indulatai, a forrófejűsége, és az érzelmei teszik azzá, ami..
Olyan, mint egy szál fehér rózsa..
Ha kívülről nézed, olyan, mint az összes többi.
Ha közelebb méssz hozzá, meglátod a különbséget.
Ha megpróbálod leszakítani, akkor megszúr.
Ha nem törődsz vele, akkor körbenövi a gaz, és elhervad.
De ha gondozod, és időt fordítasz a tanulmányozására, akkor rájössz, hogy sokkal gyönyörűbb, mint akármelyik másik, az egész kertben..
Nincs egész Koreában még egy olyan ember, aki ilyen tiszta érzésekkel rendelkezne... Még maga sem tudja, hogy milyen erő lakozik benne..
Egy olyan dolog, ami nincs meg mindenkiben..az, ami a legátlagosabb, mégis a legfontosabb. Egy érzés, amely magasabb színvonalra emeli az emberi mivoltot.
Az őszinte szeretet...."

================================
Yellowsztok!!
Köszi, hogy elolvastátok!!!
Úristeeeeen!!! 600 megtekintésnél járunk😱😱😱😵😵😵😱😱😱😱😱😱😱😱💓💓❤❤❤❤❤💕💕💕💕💕💕
Nagyon köszönöm... meg sem érdemlem...
Szép napot, és jó pihenést!!!!
Heeellooooo!!!!!🍫🍥🍪🍤🎎🙏❤😂😁✌🤗❤😇😏😄