~50. Rész~

"Csend volt.. egyrészt azért, mert nem mertem megszólalni, másrészt mivel belém fojtotta a szót.

-Ha jó leszel, talán nem fog fájni.-najó... nálam most telt be az a bizonyos pohár..

-Szállj le rólam, de kurva gyorsan!-kapálóztam, mint valami idegbeteg.

-Kinek képzeled magad? He? Nem vagyok a játékszered! Ha szórakozni akarsz valakivel, akkor a játszópajtásaid ott vannak a másik szobában.. Most pedig takarodj vissza a helyedre te mocskos buzi!.-kiabáltam, de ezzel csak a halálos ítéletemet írtam alá.

-Igazán?-emelte fel a hangját.

-Igazán...

Pofáztam volna még szívesen, de ekkor hirtelen felhúzta a pólómat, és valahogy odacsomózta az ágytámlához, ezzel engem is ott tartva.

"Ha értetlenkedsz, akkor kikötöz" visszhangzott Taeyang mondata a fejemben.

A szobában uralkodó sötétségnek köszönhetően semmit nem láttam, és nagyban korlátozott a pofámba nyomódó párna is.

-Ha nem oldozod ki ezt a szart fél percen belül...-vettem fenyegetőre.

-Akkor... esküszöm, hogy...-mondatomat, egy a bőrömnek csapódó valami szakította félbe.

-Túl nagy a szád..-vágott rám kettőt... majd még ötöt...

Beállt a csend.. már csak szadista szobatársám ideges szuszogása, és az én szipogásom jelentették az egyetlen hangforrást.

-Befejezted? Vagy kérsz még?-húzta végig övét a hátamon.

Kérdésére csak halkan felnyüszítettem, ugyanis képtelen lettem volna kibírni még egy olyan ütést.

-Idősebb vagyok, tapasztaltabb vagyok, rangosabb vagyok...

-Kegyetlen vagy..-suttogtam, de rögtön összehúztam magam, mikor keze újból meglendült.

-Ne bánts...-gömbölyödtem össze.

-Veled ez így nem fog menni-sóhajtott, majd egy húzással eloldozta a csuklómat, én meg, mint a rakéta, úgy ugrottam ki mellőle, de megbotlottam, úgyhogy a vállamat jól bevágtam az agytámlába.

Amíg én a sérülésemmel voltam elfoglalva, addig ő a hátam mögé lopódzott, majd fél karral átfogta mellkasom, a másikkal pedig végig simította az azóta már bedagadt, égő sebhelyeket.

-Milyen kis érzékeny...-kuncogott libabőrös hátam láttán..

-GD...-próbáltam eltolni magamtól, már a sírógörcs küszöbén állva..

-Én ezt nagyon nem akarom...-kezdtem már lassan remegni a feszültségtől.

De ő, minta meg sem hallotta volna, hajolt rá a nyakamra.

-Nem fogod megbánni...
Lehellete csikizte a nyakamat, de szavai megrémítettek.

-K...kérlek..-folytak ki első könnycseppjeim, miközben vállam      
meg-megrándult.

-Rendben..-sóhajtott lemondóan.

-De..-húzott magához közelebb.

-Egy dolgot jól jegyezz meg...-tért vissza a fölényes, magabiztos stílushoz.
-Szerencsés vagy..Eddig még soha.. senkinél nem tettem ilyet... ne élj vele vissza, vagy különben nagyon, de nagyon megjárod... Világos?- puszilta meg a fülemet.

-I..igen..

-Rendben..-söpörte ki hajamat a szememből.

-Akkor jó éjszakát-csókolt homlokon, majd befeküdt a saját ágyába.

-J..jóéjt..-vánszorogtam be én is a párnáim közé... de álom nem jött a szememre..

A sebeim fájtak...a lelkemet újból összetörték..Ismét megaláztak..
Nem akartam, hogy ez megint megismétlődjön.. oly sokadjára..

Féltem..."