~8. Rész~

*Yoongi szemszöge*
Éppen, hogy hazaértünk, én már ruhástól vetettem bele magam az ágyamba.
-Én ma már sehova nem vagyok hajlandó menni.- fújtam ki egy nagy adag levegőt, majd lehunytam a szemeimet.
Már majdnem elaludtam, mikor hirtelen Namjoon hangja rántott vissza a valóságba.
-Yoongi... mégis, hogy fogsz neki mindent elmondani?
-Meg nem tudom. -néztem komoran magam elé..
-Akkor találj ki valamit gyorsan, mert ő nem olyan mint mi.. sőt... kifejezetten más..
-Épp ezen akarok változtatni azzal, hogy....
Mondatomba az előszobában levő telefon hangos csöngése rondított bele.
-Mégis ki a fészkes fene hívná Jimint hajnalok hajnalán? -tettem fel hangosan a kérdésemet, amit csak gondolatnak szántam.
Hangos gondolatomra egy vállrándítás volt a felelet Namjoon részéről.
-Én tudjam? Vedd fel.- huppant le a kanapéra, majd kezébe vette a telefonját.
Megforgattam a szemem, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Haló?

Jimin hangját meghallva, villámként rohantam kifelé a házból, amit kisebb fáziskéséssel Namjoon is követett.

*Jimin szemszöge*

-Nocsak, nocsak.. kit látnak szemeim? -hangja gúnyosan csengett, szája szélében pedig gyilkos mosoly húzódott.
-Mit akartok itt... Kai?- köptem oda érzelemmentes hanggal, hiszen ki nem állhattam a volt osztályomat.. főleg ezeket itt.. ezt a 12 seggfejet...
Ahol csak tudták, megkeserítettek az életemet, ami..., hát...enélkül is elég zavaros lenne.. főleg most..
-Mi?.. Mi csak játszani egy kicsit.. Igaz srácok? -lökte oldalba az egyik "bandatagot", azzal a már jól ismert tekintettel..
-Akkor játszatok máshol, mert épp dolgozok.. most pedig ha megbocsátasz..- kerültem volna ki, de természetesen colos barátai azon nyomban sort alkottak elöttem, majd a másodperc tört része alatt vettek körbe.
-Nem méssz te innen sehova...-röhögött, majd biccentett egyet a két mellette allónak.
-Xiumin.. Tao...
Az említett személyek lassan felém közelítettek, amitől még én magam sem tudom, hogy pontosan miért, de hátrálni kezdtem.
Ám "szökésemben" egy kemény valami akadályozott.. Pontosabban a mögöttem álló mellkasa..
A Xiuminnek, és Tahónak, vagy Taonak nevezett 2 "személyi testőrséget" alakító srác pillanatok alatt fogták le a szabad végtagjaimat.
-Kai...-sóhajtottam egyet lemondóan.. úgyis mindegy volt próbálkoznom..
-Mire jó ez? Miért utálsz ennyire? Mit vétettem?
-Megszülettél.. -érkezett a válasz, ezzel együtt pedig egy ütés a gyomromba.. majd egy újabb az arcom közepébe..
-Tehetek én róla?.. Ha? -ingerülten próbáltam kiszabadulni a szorításból, amit egy ezúttal gyomorszájra célzott erőteljes rúgás hiúsított meg.
-Nézzétek már!-horkant fel ismét a "bandavezér"
-Szökni próbál..
-Én a helyedben befognám Kai...Milyen ember az, aki egy nála kisebbet, minimum tízszeres túlerővel akar megverni?.. majd én elmondom..
-Gyáva....-emeltem ki az utolsó szót, miközben tekintetemet szemeire vezettem, amiben meglepettség, és harag tükröződött..
-És még van bőr a pofádon?
-Kai!. Majd én megtáncoltatom.. -Lépett elő egy srác, aki nem abba az osztályba járt..
Francba.. ez meg az a hülye évfolyamtársam...ezt jól elcsesztem..
Ez a nunchakus gyerek.
Akkor nem is 12-en vannak, hanem többen..
-Csak nyugodtan The8... De aztán nehogy kinyírd.. mert egy körre még nekünk is kéne..
-Vettem...főnök..

Levakarhatatlan, fölényes mosolya, még mindig ott virított arcán.. pont úgy, mint ahogy a legutóbb... azaz kb 1 és fél éve..
Mikor az iskolában bemutatót tartott a fegyverével.. rajtam...
Azt sohasem felejtem el.. akárhogy védekeztem, minden ütése betalált..
Attól az izétől azóta jobban félek, mint akármi mástól.. talán csak a pisztolyok vetekednek vele.. vagy még azok se..
Sajnos ezúttal se tévedtem.. az a lánccal összekötött 2 fém bot, mint mindig, most is ott virított a kezében
Amint megláttam lefagytam..
Az említett ember egyre közelebb sétált hozzám, majd egy lépés távolságra tőlem megállt, és gúnyosan végigmért.
"Nem elég, hogy kb kétszer magasabb, és ötször izmosabb nálam.. neem.. még az a sz*r is nála van..."
Lassan lehajolt hozám, majd a hideg fémet végighúzta a felsértett arcbőrömön, miközben reakciómat tanulmányozta..
A hideg érintésre elrántorram a fejem, amit egy győztes mosollyal díjazott...
-Tehát emlékszel...és pont úgy félsz, mint akkor.. ha nem jobban...
Teste, arca, és tekintete egyhelyben maradt, de a keze hirtelen meglendült, és nunchakujával erős ütést mért a bordáim közé.
Összegörnyedtem, arcom pedig fájdalmas grimaszba torzult..
-És ugyanolyan gyenge vagy... -toldotta meg az előző mondatot.
-Rohadék..vicsorogtam rá összezárt fogsorral.
-És még nagypofájú is mellé...
Arcán undor tükröződött, majd "megajándékozott" pár újabb sebbel.
Először mellkasomat sorozta meg, majd nyakonvágott.
-Elég lesz... a végén még elájul.. -vágott "ijedt" fejet Kai, majd intett a srácnak, hogy mehet a helyére.
-De még bele sem kezdtem...-hisztizett The8 majd visszatraplolt a sorba.
-Ejj..ejj... Jimin.. meg mindig nem tanultad meg, hogy a nagyobbat tisztelni kell?
-Szálljatok. Le. Rólam. -tagoltam szavanként a mondazom, hátha úgy felfogja a sok pihentagyú, de sajnos ebben az esetben sem jártam sikerrel..
-Mer mi lesz ha nem? -fordította oldalra a fejét.
-Akkor nagyon megbánod...
-Na már fenyegetőzik is.. ez aranyos.. szólt valamelyik a tömegből
-Mit mondtál? -hajolt közelebb Kai
-Dögölj meg! Köptem a szemei közé, majd ha nem fognak le, szerintem nekiesek...
-Majd ebből tanulsz...-mondta, majd gyomron térdelt.
Egyre több ütése talált be, én pedig a 30. után kezdtem megsüketülni
A fejem zúgott, orromból, es számból patakokban folyt a vér, a testem minden részét kékes-lilás foltok lepték..
Még utoljára fejberúgott, ami megadta a kegyelemdöfést..
zsákként dőltem a földre, és már csak tompán hallottam, ahogy  röhötnek rajtam.
Majd otthagytak..

Kb 5 perce feküdhettem ott, mikor erőt vettem magamon, és próbáltam felállni, de még a négykézlábra allás is nehézséget okozott..
A házfal melletti polcokba kapaszkozva próbáltam elkúszni a pénztárig, hogy felhívjam az egyetlen telefont, ami a házamban van, hogy Yoongi eljöjjön értem, vagy hívja a mentőket. Mondanom sem kellett, hogy mindent ledöntöttem, és kívülről úgy nézhettem ki, mint valamelyik zombi a Walking Dead című filmből..
Minden passzolt...
Tárcsáztam a számot, amit 3-4 csörgés után fel is vettek, majd utolsó erőmmel beleszóltam erőtlen, hörkéshez hasonló hangomon.
-Haló?
-H..hyung.. se..segíts...

Majd elnyelt a sötétség.

================================
Yellowsztok!!
Köszi, hogy elolvastad :)
Hamarosan jövök a kövi résszel
Szép napot😊
Heelloooo!!!🍥🍤🍪🍫🎎🌹🌷🥀😊☺