~59. Rész~

-Hey bro!-vertem az ajtót már lassan 6 perce.

-Hahó!-nyitottam rá a kilincsre, és majdnem elsírtam magam, amikor kinyílt..

-Én meg itt szerencsetlenkedtem... jólvan Minghao..-dörmögtem a nem létező bajszom alatt.

-Kai!-estem át a küszöbön.

Hol van ez a szerencsétlen?- Mikor múltkor agyonlőve jött haza nem kicsit ijedtem meg... most meg nincs sehol... A legutóbb azt mondta, hogy Jiminnel akar beszélni és hogy életbevágóan fontos... de ahogy tudom ők elköltöztek valamerre.. lehet hogy Kai tudja hova, és hozzá ment?... Aish... nem tudom...
De hol lehet ez a szerencsétlen?-túrtam a hajamba.
.
.
.
Átkutattam a lakás minden retkes pontját, de csak nem volt sehun...
A telefont sem vette fel.

Jobb ötlet híján felcsörgettem pár haveromat. Hátha náluk csövezik..

-Meva'-"köszönt" bele egy másnaposan csengő álmos hang.

-Nem tudod hogy hol van Kai?

-Várjá'-vett egy mély levegőt és fogadni mertem volna, hogy körbenézett a hálószobájában.

-Itt nincs.-vonta le a következtetést

-Kössz Yeolo-nyomtam ki a kábult Chanyeolt, majd nekiálltam zaklatni a többi állatkerti szökevényt is.

Kb negyed óra múlva fájó szívvel nyugtázhattam, hogy ezek megint buliban voltak, mert némelyiknél a telefonon keresztül is éreztem a piaszagot..

Tehát Kai sehol...

Már éppen elsiettem volna, mikor a küszöbnél hirtelen megtorpantam.

-Ez meg mi?-vizsgálgattam a kis papircetlit, aminek a hátoldalára egy elmosódott talán cím volt írva

"DAEGU, PARK U. 9"

Az meg hol a nénikém térdprotézisében van?-gondolkodtam, aztán mikor rájöttem, a falba vertem a fejem..

-Daegu két rohadt napnyira van innen....-hüledeztem..

De mit keresne ott?...Lehet, hogy valami baja esett...(?)-méláztam..

Hosszas töprengés után arra jutottam, hogy öszepakolom a cuccaimat, motorra ülök és elmegyek utána...

-Aztán ha szórakozott velem.... akkor kiherélem..-csaptam be magam mögött az ajtót.

.
.
.

*1 órával ez után*

-A cuccaim készen vannak, teló zsebre töltve, tartalék akksik meg a motor teletankolva. Akkor go..-írtam be a GPS-be az úticélomat, és őszintén szólva nem lepődtem meg azon, hogy két nap, 1 óra és 5 percet írt ki.....
De... nem azzal a 65 perccel volt a gond... értitek...

*hajnali fél 1 körül*

A legközelebbi tankolót és motelt kb 20 percnyire írja ez a szar... úgyhogy ott megállok, mert egyrészt semmi kedvem tolni abban a háralevő 1 napban a motort, másrészt pedig mert még fél óra, és én idehugyozok...

Mikor megérkeztem, egy igazi 80as évek beli "szállodában" éreztem magam. Azon gondolkodtam, hogy csak lecsapom a pénzt a bárpultra, leakasztok egy kulcsot, oszt viszontlátás... de nem..

10 percig molesztáltam a csengőt, mire betotyogott a kopasz pingvin, és útbaigazított.

- 40000 won lesz.. (IGEN ÁTVÁLTPTTAM KOREAI PÉNZRE MERT RENGSTEGEN ELKÜLDTETEK ANYÁMBA 😘 amúgy 10 won kb 2-3 ft.. ugye? Javítsatok ki ha tévedek pls)

-Smucig...-morogtam a bajszom alatt miközben a bukszámban katattam.

Kifizettem a pasast... (mármint a szobát.. )majd felmenzem aludni, hogy másnap újult erővel lássak neki az utamnak.

*másnap*

Az ébresztőm hangos csörömpölése cseszte ketté a gyönyörű álmomat... Ideje felkelni, levonszolni a seggemet, feltankolni a járgányt, meg magamat, és elhúzni innen..-futottam végig a teendőimet.

Már a tankolást is majdnem elvégeztem, mikor odajött hozzám egy középkorú férfi.

-Van tüzed?-mért végig.

-Honnan varázsoljak neked tündérkém?-forgattam ki a zsebeimet, mire morogva arrébbment..

-Csóró köcsög... cigarettát vesz, de nem marad egy maréknyi aprója zsebvillámra..-Röhögtem, majd felpattantam a drágaszágomra, és útba vettem a célt... vagy célba vettem az utat.. mindegy..

*Este fél 12 után*

Kétszer megálltam kajálni de már megint kezdtem megéhezni... franc a beles formámba...-morogtam.

10 perc...-mondta hangosan MRS GPS mire eljártam saját örömtáncomat a motoron ülve. Azonban ez nem tartott sokáig.

Megérkezett a célállomáshoz- szólalt meg ismét, nem viccelek, a konkrét semmi közepén.
Csak egy rohadt nagy erdőt láttam, meg bokrokat...

A mai modern technika olyan mint a migánsok..... ergo nem ismer határokat... erre elvezet az isten háta mögé...komolyan mondom lehidalok..-dühöngtem szerintem jogosan, mivel lehet hogy elcsesztem 2 napot a semmire.

Akkor keressünk egy szállodát..

Hatalmas szerencsémre találtam egy 2 csillagos kis panziószerűséget, ahol meghúzhattam magam.

Másnap reggel kajálás nélkül indultam vissza az erdőhöz, hogy találjak valamit, amin elindulhatok..

Pár perc elteltével megpillantottam egy nem annyira észrevehető, kitaposott utat.

Mentem rajta, végtelenségnek tűnő percekig, mígnem egy hatalmas palotaszerűséghez értem.

-Aztakurva..-esett le az állam, majd miután kigyönyörködtem magam azon gondolkodtam, hogy vajon hogy mászok be ebbe a rohadt nagy "házba".
Vagy egyáltalán hogy kérek útbaigazítást... nem is biztos, hogy jó helyen járok, vagy hogy nem követek el máris birtokháborítást.

Hát akkor.... migránsszimulátor..... átmászok a kerítésen-döntöttem el, majd keresni kezdtem a kerítést amin átmászhatok..

Mi lenne, ha odaállítanék, hogy: "cső.. a haveromhoz jöttem... amúgy anyád hogy van?".. nincs olyan ember aki ne lőne le....

Gondolatmenetemből egy hangos kiáltás rántott vissza a valóságba

-Kezeket fel! Ki vagy?-vett körbe minimum 10, maszkos, fegyveres őrszerűség.

-Héhéhéhé-emeltem fel a kezeimet.

-Eltévedtem... nem tudom, hogy hol vagyok! Le ne lőjenek az isten áldja meg magukat!- kapkodtam a tekintetem az emberek között.

-Akkor ezesetben velünk jössz.-lökött meg egyikük,miközben a másikuk megbilincselte a kezem.

-Hová?- fordultam hátra, mire a mögöttem álló a lábaim elé lőtt.

-Egyenesen előre.-mordult rám, mire teljesen összezavatodtam...

10 perce még egy ösvényen kóricálva kerestem a barátomat, most meg megkötözve visznek valahova.

-Ide üljél le..-nyomtak le egy székre, egy üresnek tűnő szobában.

-Miért vagy, itt?-nyitottak ki egy könyvet.

-Hol van az az itt?-néztem ismét szét a teremben.

Az őr szemrebbenés nélkül tartotta felém a kibiztosított stukkerét, majd rám se nézve folytatta.

-Miért. Vagy. Itt?-tagolta szavakra a mondatot, mintha egy 4 éves lettem volna.

-A barátomat és egy ismerősömet keresem.-rántottam vállat kissé feszülten.

-Neve?

-Nekem vagy nekik?-döntöttem oldalra a fejemet, mire a maszkos ipse meghúzta a ravaszt, mire a golyó a fülem mellett elsüvítve csapódott a falba.

-Anyád...-néztem rá kikerekedett szemekkel, nem éppen a legudvariassabban megnyilvánulva.

-Neked. Te humorzsák. Melegen ajánlom, hogy ne szájalj sokat, mert a következő lövésem lehet, hogy nem megy majd mellé.

-Xu Minghao.-forgattam meg a szemem.

-A barátaid neve?-körmölt tovább.

-Kim Jongin és Park Jimin.-feleltem, ám amint az utolsó név elhagyta a számat, az összes terminátornak öltöztetett szerencsecsomag rám kapta a fejét, és a "szerencsétlen eltévedt tini hülyegyerek" helyett valami teljesen más szálka lettem a szemükben.

-Honnan van az információd?-rángatott fel egyikük.

-Mivan?-ráncoltam a szemöldökeimet.

-Mocskos kém...-vágott orrba.

-Ezek szerint Jimin itt van?-néztem rájuk.

-Ki bérelt fel? Milyen céllal?-ragadott torkon az elöttem álló.

Kezdtem beparázni... nem tudtam, hogy miről beszélnek, de kezdzem sejteni, hogy belekeveredtem valami olyanba, amibe nem kellett volna.

-Én csak a barátomat akarom megtalálni.. leszarom a többit.. hagyjanak már-kapálóztam.

-Azt majd meglátjuk...-nézett gyilkos tekimtettel a szemembe.

-Hívjátok ide a főnököt.. mondjátok meg neki, hogy behatolót kaptunk el a kertben..

"Kertben?...jaaaa hogy az a 100 hektáros terület a kert volt?... ezer bocsánat..."

*10 perc múlva*

*Taehyung szemszöge*

Amint megkaptam a fülest, miszerint elfogtak a közelben egy "kémet" azonnal lesiettem.

-Hol van?- neztem szét a szobában, majd megláttam egy székhez bilincselt fiatal srácot.

-Ő az.-rúgott bele a székbe.

-Hagyjatok magunkra...mindenki..-mutattam az ajtó felé, mire mind a 12-en kisiettek, majd bezárták az ajtót.

-Nos, húztam mellé egy széket.

-Miért vagy itt?-mértem végig.

-Azt most már én is szeretném tudni...-horkant fel.

-Én csak a hülye haveromat akartam megmeresni...-rántott vállat nemtörődöm módján.

-Hogy hívják a haverodat?

-Kai..

-És Jiminnel mi van?-ráncoltam a szemöldököm.

-Ismerem... ő is ismeri... van egy elintézetlen ügyük.. állítólag...-nézte a talajt.

-Milyen ügy?

-Barkobázol még, vagy elengedsz végre?-mutatott kezeire és lábaira.

-Ne szemtelenkedj Minghao..-figyelmeztettem.

-Figyelj... én sem tudom... vágod?-nézett fel rám, mint akinek elege van.

-Honnan ismerted a birtokomat?-kulcsoltam össze kezeimet a térdemen.

-Ismerni?-kacagott.

-Fél órát kóricáltam mire megtaláltam a házikódat...

-Honnan ismered a birtokomat?-tettem fel mégegyszer a kérdést, hiszen nem voltam hajlandó elhinni, hogy csak random felment netre aztán megtalálta ezt a helyet.... sehogy nem illett össze...

-Itt van Jimin vagy Kai, vagy nincs itt? Mert ha nincs akkor ne húzd az időmet...

Kész vagyok... Itt ül elöttem lekötözve, és akkor neki áll feljebb...
Muszáj lesz valahogy szórabírnom.. már tudom is hogyan...
A jól bevált módszerrel...

-Jólvan..-sétáltam mellé.

Fél perc alatt eloldoztam a bilincseit, majd megvártam míg felállt.

-Kö..-fordult volna meg, ám amint rámnézett izomból orrbavágtam, amire elterült a földön és a fejéhez kapott..

-Utolsó esély.... kinek az embere vagy?-sétáltam lassan mellé.

-Anyámé...-röhögött a földön fekve.

Pedig én megadtam a lehetőséget...Rendben Minghao... Ha ezt akarod, legyen így.

*negyed óra múlva*

*The8*

A saját véremben fekve "vártam" a további ütéseket.

-Hajlandó vagy együttműködni velem?-guggolt le hozzám, majd két ujjával megemelte a fejem.

-Annyira látszik, hogy a pénzed és az IQ szinted között fordított arányosság van...-köhögtem..

-Minél több pénz, annál kevesebb ész.-próbáltam feltápászkodni, ám újra belémrúgott.

-Fogd már fel, ha agyonversz se fogok többet tudni... de ezek után azt is csak Jiminnek vagyok hajlandó elmondani.-nyögtem fel fájdalmamban.

-Igazán?- húzot fel a földről, majd a homlokomnak nyomta piros pisztolyát.

-Tudot...-mért végig.

-Nem a semmiért vagyok kíváncsi ezekre a dolgokra..-húzta le a pisztolycsövet a nyakamig amitől kezdtem ténylegesen berezelni.

-Jimin belekeveredett egy nagyon sötét ügybe.. és ezek szerint lehet, hogy a barátocskád is.-színlelt gondolkodást.

-Szóval..-folytatta volna, ám ekkor kopogtak.

-Uram.. itt vannak az akták..-hozott be egy köteg papírt az egyik őr, majd mindet a fogvatartómnak adta.

Miután a fószer kiment, a vörös hajú visszatért hozzám a köteg papírral.

-Ismerősek?-mutatott egy képet.... a családomról és a srácokról.

Kikaptam a képet a kezéből, majd gyilkos tekintettel meredtem az elöttem állóra.

-Az ő életükről döntesz most...-rántott vállat úgy, mint ahogy percekkel ezelött én.

-Rohadék!-löktem rajta egyet.
-Ha akármi bajuk lesz...

-Az miattad lesz..-fejezte be a mondatot elöttem..

-Nem akartam, hogy ez így legyen, de nem hagytál más megoldást.-húzta el a száját.

-Tessék itt van..-nyomtam a kezébe a kis papírfecnit a címmel.

-A barátom házában találtam... mivel amikor utoljára találkoztam vele nagyon zavart volt, azt hittem, hogy akkor ide jött, csak elejthette indulás elött.-daráltam le egy szuszra.

-Nem ismerlek se téged, sem pedig senki mást... ennyit tudok... a barátomat akarom megtalálni... csak mivel ő Jimin miatt ment el, rákérdeztem, hogy itt van-e.. hátha szerencsétlen tud valamit amit én nem. De ezt már elmondtam minimum kétszer...
Most boldog vagy?-tártam szét a karjaimat.

*Taehyung szemszöge*

A család és a barátok fontos dolog az ember életében.. ezért nem hittem, hogy kockáztatott volna, de nem bíztam benne 100%-ig... olyan hihetetlen az egész történet..

Kifújtam a levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal a falnak nyomtam szerencsétlent.

- Nem teljesen, de hiszek neked és nem nyírlak ki..-súgtam a fülébe.

-De ha megtudom, hogy egy kis dologban is akár.. de hazudtál nekem..- itt vártam egy kicsit, majd felvettem vele a szemkontaktust.

-Végignézetem veled a családod és a barátaid halálát...-böktem mellkason, miközben csak a szemére fókuszáltam.

-Világosan beszéltem?- töröltem le a vércseppet szája sarkából.

Csak hevesen bólogatott, mivel a hirtelen sokktól nem hiszem, hogy akármilyen hang el tudta volna hagyni a száját.

-Nem hallom-túrtam bele hajába.

-I..igen..-nyelt egy hatalmasat.

-Akkor-támaszkodtam meg feje mellett, majd visszahajoltam a füléhez.

-Ehhez tartsd magad...-csúsztattam zsebébe a kis papírcetlit, majd adtam egy puszit nyaka oldalára, és már épp kiment volna a helyiségből, mikor bátortalanul ugyan, de megszólalt.

-V..várj..-köszörült torkot.

-J..jiminnel.. beszélhetek?-nézett könyörgőn szemeimbe.

-Még meggondolom..-mértem végig utoljára, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

"Az értelem csodákra képes"
Az erőszak Mindenre...

************************************
Sziasztok!

Az a helyzet, hogy az utóbbi időben nagyon eltűntem, amiért nem győzök majd elnézést kérni... nyakamban volt minden.. se ichletem se időm sem pedig energiám nem volt írni...
Nem akarok kifogásokat keresni...
De ne haragudjatok.. igyekezek ezentúl részt publikálni...
Ha egyáltalán van még valaki itt, akit érdekel a kis irományom.

Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien támogattok!
Nagyon de nagyon sokat jelent!

Szép napot és éppen aktuális napszakot.

Yellowsztok!!