~61. Rész~

A nap lassan felkelt, bevilágítva ezzel Jiminék szobáját, mivel csak ők voltak olyan hülyék, hogy nem húzták le a rolót este...

-Jó reggelt-ásított egy hatalmasat the8, mikor észrevette, hogy Jimin is mozgolódik.

-Jó...-köszönt volna a másik is, ám a röhögés beléfojtotta a szót.

-Mivan?-fordult hátra Minghao meglepetten, és remélte, hogy nem ő a nevedtség tárgya.

Jimin csak a tükör felé mutatott.

-Anyád...-lapította le mind a két kezével haját a kínai, mikor a tükörbe nézve meglátta, hogy minden hajszála égnek állt.

-Nagyon vicces...-bökte oldalba a még mindig kacarászó Jimint, ám ekkor neki is szemet szúrt valami.

-Hyung....-nyelt egyet..

-Ha már az álló dolgoknál kartunk....én igazán nem akarok beleszólni...deee...-mutatott le, egyenesen Jimin alsonadrágjára.

-Jézusom...-takargatta magát.

-Ne nézzél már!!!-csapta hátba a kíváncsiskodó kínait.

-Menjél mosakodni-röhögött immáron The8.

-Valóban nagyon vicces...-morgott az idősebb.

******************

-Szépjóreggelt!-érkeztek meg a kajáldához, hogy átbeszéljék az aznapi teendőket.

-Szépnek nem szép és jónak sem igazán mondható, de reggelt..-morgott kook.

-Valami baj van Hyung?- pislogott The8.

-Azon kívül, hogy itt vagy?-horkant fel RM.

-Tegnap este valami nekirepült a szobám ablakának, kompletten kitörve vele az üveget...-túrt idegesen a hajába.

-Úgyhogy az éjszaka közepén át kellett cuccolnom Taehyunghoz...-fogta a fejét.

-Miért pont hozzá?-kuncogott Jin

-Hogy legyen mit kérdezned...amugy azért mert Hobihoz a f*szom se akart.. kell a francnak, hogy megerőszakoljon a tekintetével amíg alszok-kortyolt bele a kávéjába.

-Most nézd meg hogy néz...-mutogatott.

-Erről beszéltem..-röhögött, Hobi mérges fejét látva.

-Na és milyen volt az iccaka Dönyócéknál? Beparkoltál Jiminnek?-lökte oldalba V a meglepődött Minghaot.

-Hagyjad... a kínaiaknak úgysincs akkora... a lányoknak meg főleg..-Röhögött Rapmon.

-Tapasztalat?-szállt be a játékba Jin is, mire Hobi nem bírta tovább, és a szájában levő sprite kétharmadát Jungkook pofájába köpte.

-Bazdmeg Hopi! Ez ragad!-morgott Kook.

-Fejezzétek már be-fogta a fejét Jimin, és készült teljesen elsüllyedni szégyenében.

-Jobb lesz, ha megszokod...-mosolygott V.

-Tudod.. vagy megszoksz, vagy megszöksz-törölgette a száját hopi.

-Mivel téged lehetetlenség megszokni, ezért az utóbbi-tárta szét karjait, majd kezébe kapta az itallapot.

-Tényleg... mit mondott Yoongi? Mi legyen The8-tel?-húzta fel fél szemöldökét RM.

-Ő nem mondott semmit...ez az én ügyem..azaz a mi ügyünk.-Nyelt egyet Taehyung.

-Az igazat megvallva el nem mehet, mert nincs kizárva az, hogy köpne valakinek, vagy az, hogy akár erőszakkal kiszednének belőle valamit a riválisaink.-fűzte össze ujjait.

-Ha itt van, akkor meg lehet, hogy tud segíteni...mivel egyike azoknak akik ismerik Kai-t...

Miközben ők tárgyaltak, Minghaot valami teljesen más foglalta le, ami Hopinak szemet is szúrt.

Kínai asztaltársuk megrögzötten nézte az asztalterítőt, amit már fakóra dörzsölt két kezével.

J-hope feltartotta  karját, hogy mindenki figyeljen rá, majd kacsintott egyet.

A többiek átengedték neki a terepet, és hagyták, hogy Hobijuk kiélje magát egy kicsit.

-Igazad van Tae..-csapott az asztalra két kezével, visszarázva Minghaot a való életbe.

-El nem engedhetjük, mivel ki tudja kinek adna fel minket-nézegette a körmét Namjoon.

-De személy szerint én meg se tartanám...-rántott vállat Jin.

-Csak lenne és lassítana minket...-szállt be Jungkook is.

The8 tudta, hogy róla beszélnek ezért próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát.

-Legjobb lenne, ha fejbelőném-vette elő fekete pisztolyát Hobi, majd egy pszichopata vigyor kíséretében felnézett az előtte ülőre.

-T..tessék-markolt mind a két kezével a szék karfáira.

-Tiéd a megtiszteltetés...-intett RM, mire The8 kirúgta maga alól a széket.

Hopi szemrebbenés nélkül biztosította ki a szerkezetet, majd halál nyugodtan szólalt meg.

-Nem ajánlom, hogy megmozdulj...

Mint mindig, most is tökéletesen színészkedett. Jimin, aki szintén figyelt és tudta, hogy mi is történik, kezébe temetett arccal ült a helyén, és várta, hogy a többiek mit hoznak ki a történetből. Nem tett semmit.
Így utólag lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet...

-Ülj vissza-parancsolt rá Taehyung, majd ő is felfedte hajszínével megegyező fegyverét.

...The8 hezitált... fejében bekapcsolt a vészjelző és csak azt tudta, hogy el akart tűnni onnan.

-Mondtam valamit-húzta meg a ravaszt V, mire a golyó Minghao haját súrolva csapódott bele az étkező falába.

-Akarod, hogy a következő pár centivel arrébb menjen?-döntötte oldalra játékosan a fejét, a kínai megdermedt testét látva.

A mandulaszemű egész testében reszketve, remegő ajkakkal zuhant vissza ülőhelyére.

-Nagyszerű-húzta félmosolyra ajkait Hopi, majd ezúttal ő döntött ülőhelye elhagyása mellett.

Lassú, kimért léptekkel kerülte meg az asztalt, amit The8 félelemtől csillogó szemekkel és ökölbe szorított kézzel kísért végig.

Egészen addig bámulta, míg mögé nem ért.

Amint Hopi a háta mögé lépett, a fiatalabb előrefordult és lehajtott fejjel kapkodta ideges tekintetét.

-Ilyenkor általában meg szoktam kérdezni....-túrt az előtte ülő hajába Hoseok, mire az rémülten rántotta fel vállait.

-Hoogy....-hajolt közelebb füléhez.

-Akarnak-e mondani valamit az utolsó szó jogán..-súgta rekedt hangján, majd a tarkójához fogta a hideg fémszerkezetet.

Néma csend volt.

Hoseok ujja a ravaszra vándorolt, mire The8 összeszorította szemeit. Magában könyörgött azért, hogy ez csak valami álom legyen.

-Semmi?-rakta vállára a kezét választ váróan.

-Rendben..-rántott vállat, majd minden előjel nélkül meghúzta a ravaszt.

A fegyver elsült, pillanatokkal késöbb Minghao vörös vére pirosra festette az asztalt.

-Hupsz...-emelte szája elé kezét J-Hope, a meglepődöttség szikráját sem mutatva, ám amint elengedte, a fiatalabb élettelenül hanyatlott le a székből, egyenesen az étkezőasztalra.

A halálos csend ismét magába zárta a helyiséget. Taehyungék kitágult szemmel figyelték a holttestet. Csak Jimin került erősen sokkos állapotba.

-M..MIT CSINÁLTÁL?-Markolt mindkét kezével saját hajkoronájába, majd egy hangos levegővétel után a sokktól remegő kezébe temette könnyes arcát.

-M..minghao...-csuklott el a hangja, majd az említett felé nyúlt.

-Minghao kérlek kelj fel...-szipogott, majd löködni kezdte.

De ő csak feküdt tovább....élettelenül.

*****************************************

Park__SungGi 😊😊