~25. Rész~

*Jimin szemszöge*

Minden...olyan...homályos..
Lassan nyitogatni próbáltam a szemeimet, de.. nem nagyon sikerült..
Mi történt? Hol vagyok?..
Ám..ekkor lepörgött bennem az az este...
Yoongi.. lelőtt...
-VÁRJ... MI?-tértem magamhoz hirtelen, majd a mellkasomat kezdtem tapogatni..
-Mi ez az egész?-néztem be értetlenül a pólóm alá...
M..meghaltam?-temettem arcomat kezeim közé..
-Nem..az nem  lehet..-folytak ki az 1. könnycseppjeim.
-Jimin...-hallottam meg egy kedves, lágy hangot.
-H...hyung?-kapkodtam a fejem a sötétségben.
-M..mi történt? H...hol vagyok?
-ChimChim....-hallottam meg nevemet újra..
Mintha a hangom nem jutott volna el hozzá..
-Hyung.. én vagyok...-próbáltam két lábra állni.
Miért vagyok itt?.... És hol van az az "itt"...
-Hahó....
-Hyung.. ne játssz velem...-hajtottam le a fejem.
Este.. majdnem agyonvert.. és akkor most úgy beszél, mintha... mintha meg akarna óvni mindentől...
Miért csinálja ezt?.. Mire jó ez neki?
-Hallasz?...-szelte át a feszült némaságot újabb kérdése.
-Park Ji Min-szólított meg valaki, közvetlenül magam elött..
Ez most más... ez nem Yoongi..
D..de akkor ki?
Hirtelenjében léptem egyet hátra.. majd még egyet..
Idegesített a sötétség.. nem láttam semmit..
Hyungom hangját is már csak a távolból hallottam..
Hátráltam volna még szívesen, de valami megállított.. pontosan valaki...
Valaki mellkasa..
Ugrottam egy hatalmasat, majd tettem egy fordulatot, így a nagyon gyér fényben, végre megpillanthattam támadómat.
Fejét lehajtva tartotta, így arcát nem láthattam...
-K..ki vagy?..-hátráltam volna meg ismét, ám ebben egy fal parancsolt megálljt..
De... ez eddig itt sem volt..
A feltehetőleg srác, közelebb lépett egy lépéssel, mire én teljesen az abban a pillanatban odateleportált falnak szorultam, kétségbeesetten tapogatva azt, hátha találok rajta valami kiutat.. vagy akármit...
-Naaa... ne félj annyira..-kuncogott fel, majd bal kezével az arcom felé nyúlt.
-Nem foglak bántani...-emelte rám tekintetét, méllyen a szemembe nézve..
"Piros...nem is egészen.. inkább narancssárga..."
Vontam le a következtetést a szemszínéről.
V..várj.. m..mi??? NARANCSSÁRGA??!
A fényesen csillogó szempárban ravasszágot véltem felfedezni..
-H...hol a pokolban vagyok?!-kérdeztem indulatosan, ám hangom meg-meg remegett.
-Naa...vigyázz, hogy mit mondasz-simított végig mutatóujjával elösször arcélemen, majd nyakamon, ezutan kacsintott, mire szemei felizzottak.
-K..ki vagy te?
-Majd késöbb..-húzta el a száját.
-Tudod...-gondolkodott el.
-Nem kéne mindig a saját fejed után menned..
-E..ezt hogy értsem?-döntöttem oldalra a fejemet, kicsit sem palástolva értetlenségem.
-Vedd észre a környezetedet..-sóhajtott egy nagyot.
-Szerinted... Yoongi... képes lenne erre?
-M..mire?
-Erre..-húzta lejjebb a pólómat, amin egy hatalmas lőtt seb tátongott... Pontosan a szívemnél..
Ijedtemben odaszorítottam a kezemet, de nem fájt.. nem éreztem fájdalmat.. mikor újra megnéztem, akkor már ott sem volt.
-Nos?
-N..nem tudom.. Igen? Hiszen.. este..-
Mondatomba, az elöttem álló röhögése rondított bele..
-Jaj Jimin..-húzta mosolyra ajkait.
Az a száj.. ismerős.. de nem tudom, hogy kié..
-Ezt most.. hogy értsem?-döbbentem le.
-Ahogy akarod...majd rájössz...
-D..de...
-Legyél figyelmes, és hallgass..  Hallgass az olyan emberekre, akik jót akarnak neked... tudod...aki látszatra a legnemtörődömebb, a legflegmább, és a legnagyképűbb, az az, aki a legtöbb figyelmét fordítja rád...
-Yoongi....-suttogtam a semmibe bámulva..
-Úgy bizony...-bólogatott.
-Ezeket az embereket soha, de soha ne áruld el, és soha ne akarj nekik rosszat... ha őket hátbaszúrod... akkor az egész életednek búcsút mondhatsz, mert nem lesz soha, de soha többet senkid...- nyomatékosította minden szavát.. főleg a "soha"-t...

Mondatai az agyamba égtek..féltem..nem is... Rettegtem..

...Kihasználtak...
...Lealacsonyítottak...
...Megaláztak..
...Megvertek...
...Kiközösítettek...
...Eldobtak...

Nem akartam ezeket ismét átélni...
Nem akartam, hogy újra fájjon.
Nem akartam megint egyedül lenni.. Nem akartam szabad préda lenni... Nem akartam egy utolsó alacsony kis nyomorék lenni..

Vagy....ha még az is vagyok... vágytok arra, hogy valaki legyen mellettem, akivel együtt harcolhatok...aki kitart velem a végsőkig...
Yoongi...

-Becsüld meg...-rakta szívemre a kezem, az övével együtt..
-Tiszteld..-suttogta.
-Értékes...vele sokkal több vagy.. Ő szeret téged...
Erre csak bólogatni tudtam, mivel könnyeim marták a nyelőcsövemet.

-Most pedig ideje indulnod..-húzott magához szorosan.
Kb 2 perces ölelésünket én szakítottam meg, egy kérdéssel.
-De... ki vagy te?
Lassan elvált tőlem, majd végigmért.
Megfogta vállaimat, és mindent tudóan, tekintetünket összekapcsolva mondta ki az utolsó mondatát, mielött mindent elnyelt volna a halálos sötétség.
-Én te vagyok.....

"Minden embernek van... aki eldobja magától, annak is megmarad...Ez az a dolog, ami valakinek ajándék, egyeseknek végzetes átok...Az életed befolyásolója, egy rajtd uralkodó démon
A lelkiismereted......"

"Park Jimin... mardj erős..."

================================
Yellowsztok!!

Az előző rész depis lett, ez meg fura... xD de nem baj...
Remélem, hogy tetszett!!
Ha igen, és igényled a következő részt is a sztoriból, akkor bátran csillagozz, vagy kommentelj!!
Szép napot!!
Heeeelllloooooo!!!!!🤗😂🙂😘😎😊😉😅😄😃🤣😁😀😷😇😈🤡🤠👻❤🍪🍫🍥🍤❤💓💕💞💓☺