~36. Rész~
*Jimin szemszöge*

-T..tessék?- kerekedtek el a szemeim.
-Jól hallottad..-lökött el magától.
-Elvetted tőlem Namjoont... ezért drágán megfizetsz.

Nem ért hozzám... nem bántott... csak nézett...mégis ezzel okozta a legtöbb fájdalmat...

A köhögés, lassan fulladozásba ment át, miközben lábaim is felmondták a szolgálatot.
-Yoongi!!-ordítottam minden erőmből, amire csak egy halk nevetés volt a válasz.
-A szobám hangszigetelt..-mosolygott idegbetegen.
-Egyetlenegy hang sem megy se ki, se be...-mutogatott a kezével..

A látásom elhomályosult, végtagjaim legyengültek, és a fejem tetejétől, a lábujjaimig, mindenem égett..A könnyeim záporként hullottak....
Tehetetlen voltam...

-Na idefigyelj...-kelt fel ülőhelyéről unott fejjel.
-Beadom neked az ellenszert... egy feltétellel...-húzott fel a talajról..
Kérdőn néztem rá, ugyanis a fájdalomtól, és a félelemtől, nameg a rengeteg vértől a számban, nem tudtam megszólalni.
-Egyszer mondom csak el... jól figyelj..-feszítette hátra a fejem, hogy belefúrja tekintetét az enyémbe.

-Be kell tartanod pár szabályt...
-Egy: Azt teszed, amit mondok
-Kettő: A tiszteletet megtartod, nem szemtelenkedsz velem.
-Három:- itt olyan erősen szorított rá a nyakamra, hogy a lábaim már nem érték a földet... ergo a karjaiban lógtam.
-Nem. Méssz. Namjoon. Közelébe.-nyomatékosította minden szavát, majd a liluló fejemet meglátva, hirtelen elengedett, amitől összeestem.

-M..miért csinálod ezt?-suttogtam magam elé.
-Mit ártottam én neked?-szorítottam a kezemet a szúró mellkasomra.
-Azz hiszed, hogy csak úgy kisajátíthatsz akárkit?-hajolt le hozzám.
-Ezt most hogy értsem?-emeltem rá a tekintetem.
-Ne játszd a hülyét Jimin...A vaknak is feltűnik, hogy érzel valamit Namjoon iránt..
-Érzek....-gondolkodtam el, amire felkapott a földről, és orrbavágott.
-És akkor még van pofád tettetni az ártatlant?-üvöltött az arcomba, majd gyomron térdelt.
-HYUNG!-löktem el magamtól, megelégelve a szűk látókörűségét.
-Hallgas végig...-kezdtem volna bele, de ismét megszédültem, a légcsövemet pedig elzárta a sok vér.
-Meg..megmagyarázom... cs...csak.. add...add..a..-hörögtem, a földön fekve.

Minden egybemosódott... a világ lassan kezdett eltűnni... a hangok eltompultak, a képek összefolytak...
Már csak a saját szívverésemet hallottam dübörögni a fülemben, ami egyre lassabb, aztán végül megadta magát...

A valóságba egy éles fájdalom rántott vissza, ami azt jelezte, hogy Jin a nyakamba szúrta a tűt...

Mintha álomból keltettek volna.. a szemem kipattant, és egy mély lélekzettel próbáltam megtelíteni oxigénnel a tüdőmet..
A végtagjaim bizseregtek, ahogy a szer szétáradt az ereimben.

Egy utolsó köhögéssel juttattam ki egy zsebkendőbe a még a számban levő piros folyadékot, majd lassan, de biztosan kitisztult a fejem..

-Akkor beszélj..-intett flegmán Jin.
-Inkább te..-mi volt ez az egész? Normális vagy egyáltalán? Mire volt ez jó? És mi köze van ehez Namjoonnak?
-Ne merd a szádra venni a nevét..-sziszegett zárt fogakkal..
-Hogy értetted azt, hogy elvettem tőled?-tártam szét karjaimat
-A szó szoros értelmében...-köpte oda idegesen, amire nekem leesett...

-H..hyung... te féltékeny vagy..-mosolyodtam el.
-Tudod ki a féltékeny-forgatta meg a szemeit.
-De az vagy...képes lettél volna megölni, csak mert azt mondtam, hogy érzek iránta valamit, és még nem is mondtam, hogy mit, de te rögtön a legrosszabbra gondoltál..-nevettem el magam, de Jin nem így gondolta, ugyanis felpattant az ülő alkalmatosságról, és az arcomba nyomta a fegyverét.
-Mit érzel? Ha? Mondd el, vagy átlyukasztom a koponyádat!-kiabált kétségbeesetten..

-Hyung..-toltam el a kezét..
-Nem vagyok szerelmes Namjoon Hyungba csak felnézek rá, és megbízom benne, mert nagyon sokat sagített nekem. Megmentette az életemet..-lábadt könnybe a szemem, visszaemlékezve arra az éjszakára.
-Biztos?-lágyult meg egy picit a hangja, de a kételkedés, és a félelem még mindig hallható volt.

-Az életemre esküszöm..

Egy szó nélkül sétált mellém, majd a hajamat megmarkolva fordított szembe magával
-Ezt korábban is mondhattad volna?.. Nagyon szégyellem magam..-hajtotta le a fejét.
-Ne tedd.-öleltem magamhoz szorosan
-Nem haragszom..-simogattam meg a hátát.
-Azt hiszem hatalmasat tévedtem Jimin...-nézett le rám mosolyogva
-Benned tényleg több szeretet, és megbocsátás van, mint gondoltam...
Ilyen tiszta érzelmekkel rendelkező emberrel még nem találkoztam..

-Namjoon tudja?-kérdeztem pár perc csend után.
-Nem hiszem..Az óvoda óta legjobb barátok vagyunk, de szerintem ő máshogy érez..-hajtotta le a fejét.
-Úgy gondolod, hogy ő nem...-sütöttem le a szememet a mondat befejezte elött
-Nem meleg?-emelte ki a szót Jin.
-I..igen.. az.. kössz..-tettem úgy mintha elfelejtettem volna  hogy mit is akartam mondani.

-Nem hiszem, hogy az lenne.. de nem tudhatom biztosan..Csak reménykedek-nézett kifelé az ablakon, mint akit elvarázsoltak.
-Kiderítsem neked?
-Komolyan megtennéd?
-Egy barátért mindent..-húztam mosolyra kiszáradt ajkaim.
-B..barát?-akadt torkán a szó.
-Rosszat mondtam?
-Te képes vagy barátnak hívni azok után?-mutatott a vérfoltos pólómra, és a kéznyomos, lila nyakamra.
-Nem tehettél róla.. az indulatok, és az érzelmek beszéltek belőled..-legyintettem.
-Nos akkor? Segítsek?
-Ha megteszed, akkor nagyon megköszönöm..-mért végig hálásan.

-Szerintem én lassan indulok..-néztem a faliórára, ami éjfélt mutatott.
-Nem alszol itt?-tette fel a kérdést, amire nem számítottam..
-Hát..ő..nemtudom...de biztos, hogy te is nyugodtan szeretnél pihenni... úgyhogy nem zavarnék..
-Van egy vendégszobám..-mutatott az egyik ajtóra.
-Ne kóvájogj ilyen későn már...-nézett rám boci szemekkel.
-Rendben...-adtam be a derekam
-A pólódat meg kimosom, és adok helyette egy másikat alváshoz..-vett ki a szekrényéből egy nálam 10szer nagyobb felsőt.
-Hyung..-néztem furcsán..
-Ugye tudod, hogy nekem az hálóingnek is nagy?-mutattam a kezében levő anyagra.
-Nemá.. ez a legkisebb.. Tehetek én róla, hogy széles vállam van?
-Jó lesz.. add ide..-vettem át, majd egy ölelés, után bementem a vendégszobába.

-Jimin!-szólt vissza Jin a küszöbről
-Igen Hyung?
-Jó éjszakát.-mosolygott, majd bezárta a szoba ajtaját...

"Még akkor is, ha sarokba szorítanak, és 1% esélyed van a túlélésre, akkor is kapálózz bátran, hiszen 100%-ig semmi sem biztos... csak a halál..és az is a maga ideében... ha van esély, akármily kevés is, ne add fel..."

"mindig vannak kiskapuk, csak meg kell találni, a hozzájuk tartozó kulcsokat"

"Park Jimin..Sok szerencsét..."
================================
Yellowsztok!!!
Köszi, hogy elolvastátok!!
Szépséges napot mindenkinek!!
Heeeeeellllloooooo!!!!!!!🙏🎎❤🍪🍥🍤🍫😈😇👿😷🙃🤗😙😗😂😍😶😀😁😊❤🙂☺