Sziasztok!
Ezt még gyorsan leírom az elejére, aztán hagylak titeket olvasni.. hiszen nagyon megvárattam mindenkit..😳😶

A nyári szünet miatt nem publikáltam a sztorim folytatását, mivel át kellett gondolnom ezt az egészet. Magát a történetet.. az eseményeket. A szereplőket.. mindent.. úgy voltam vele, hogy pontosabban ki kell dolgoznom az egészet, hogy ebből egy kerek történetet tudjak majd írni..

Szóval.. mostantól már nekiállok és újult erővel nekivágok :)
Remélem azért maradtak páran akik szeretnék, hogy folytassam az irományom.
(Ne féljetek kommentelni! Onnan tudom, hogy mennyit kell még fejlődnöm❤)

Szóval.

Csapjunk a lecsóba!
Jó olvasást!
Remélem, hogy nem haragszotok... annyira.. 😶
================================
~58. Rész~

*Jimin szemszöge*

Elment... "Jajj Yoongi... vigyázz magadra..."

-Jimin... ez...ez mi volt?- hitetlenkedett Namjoon.

-Semmi hyung...-nevettem el magam, értetlen fejét látva.

-Jimin...ti..ti együtt vagytok?- húzta fel a szemöldökét Jungkook.

-Persze Hyung...-bólogattam..

-Az esküvő jövő év február 30.-án lesz.. én pedig terhes vagyok..-csaptam a homlokomra.

-Ejj ejj...Dzsángkúkot beoltották...-röhögött Hope..

-Ne is Reménykedj...-kacsintott Kook..

-Najó... ebből elég volt..-sóhajtott Tae..

-Megyek, aztán felkeltem azt a ... mit is mondott Suga?-torpant meg.

-Ja igen!-csettintett.

-A "Dönyócot"...

-Mi meg addig menjünk kajálni..-tapsolt Hobi.

-Chh.. bélpoklos..-dünnyögött RM.

-Majd gyere Tae!- intettek a többiek, majd megindultunk befelé.

...

-Hallod Jimin...-csámcsogott Jin.

-Még meg sem dícsértem a fasza sötétítőfüggönyödet...-mutatott a pizsamámra.

-Te köcsög..-csapta hátba a mustáros képű Namjoon.

-Hyung...-raktam le a kést meg a villát.

-2 kérdés.- emeltem fel a mutatóujjam.

-Először is... ti mennyit ittatok tegnap este? mert ahogy nézem még mindig be vagytok állva..-kuncogtam.

-Másodszor pedig.-komolyodtam meg.

-Ki....a világ melyik pontján, ki volt az az idióta, aki azt mondta nektek, hogy a virslit késsel, meg villával kell enni?!-mutattam az elöttem virító porcelántányérra, a benne levő 2 darab virslire.. és az ezüstevőeszközökre.

-Ti meghibbantatok?-néztem végig rajtuk, de mikor láttam a kérdőjelet a szemükben, inkább befogtam..

-Végülis... itt még a vizet is kristálypohárból kell inni... úgyhogy nem szóltam..-forgattam meg a szemem.

-Figyu... ha nem kell megeszem..-bökött oldalba Jungkook.

-Oké tessék-raktam át az evőeszközöket a tányérjára.

-Te tudod..-álltam neki kézzel.

Édes jó istenem... hová kerültem?!....

*Taehyung szemszöge*

Kissé iparkodva szedtem a fokokat, ugyanis én is kezdtem megéhezni.

A folyosóhoz érve már távolról hallottam valaki, azaz The8 kiáltásait, ami miatt mégjobban megszaporáztam a lépteimet.

-Valaki oldozzon már el!.. Heloo!!... Hát ilyen nincs.- kiabált.

Az ajtó elé érve tisztán kivehető volt minden egyes szó, amit a nagy erőlködés közepette váltottak ki belőle az indulatok, de úgy voltam vele, hogy még egy fél percet várok, és csak akkor megyek be, ha már kiröhögtem magam..

Fapofát erőltettem az arcomra, és elfordítottam a kulcsot a zárban.

A szobában enyhe félhomály uralkodott, és a roló résein át beszűrődő fény miatt látni lehetett a levegőben szálló port, amit a srác kavart fészkolódás közben.
Az ágyról lerúgta a lepedőt, a takarót. Ami fennt maradt, az a 4 párna, ami a bokáját, a fejét és a csuklóját tartották.

Vizes haja néhol rátapadt piroskás arcára, az ingje pedig gyűrötten, félig meddig takarta a néhol eléggé lila felsőtestét.

Mellkasa gyors fel-le mozgásából következtetni lehetett a kimerültségére, ám mikor mepillantott, megfagyott. Az egész lényével együtt.

Bal keze az ágy bal feléhez, míg bal lába az ágy végének jobb feléhez volt bilincselve. Ejj Yoongi... nem is te lettél volna..

Mikor beléptem a szobába, először mintha kicsit megnyugodott volna, ám mikor végigmért, és tekintete megállt az arcomon. Na azt nem fogom egykönnyen elfelejteni.

-T..te...-húzódott az ágy legszélére.

-Igen.. én..-mosolyodtam el, majd kulcsra zártam magam mögött az ajtót.

Minél közelebb kerültem hozzá, annál kétségbeesettebben próbálta kiráncigálni magát a fémbilincsből, ami néhol már teljesen kidörzsölte a csuklókát, és a bokáját.

Lassan felhúztam a rolót, mivel már kezdte zavarni a szemem a sötét, majd miután megvilágosítottam a helyzetet, megálltam az ágy mellett.

-Mit csináljak én veled?-húztam el a számat.

-Gyere ide, és eressz el!-nézett kihívóan a szemembe, de amikor tettem felé 1 lépést összerezzent.

...Szájhős...

-Most meg mit nézel?- vitte feljebb hangszínét, mikor már kb fél perce bambulhattam.

-Ugye nem vagy buzi? -húzta fel fél szemöldökét, miközben kíváncsian méregetett.

-Én?-húztam ravaszkás mosolyra ajkaim.

-Hát..-húztam végig két ujjam a matracon, miközben lassan közelítettem felé.

-Ne gyere közelebb! M..menj innen!-rázta hevesen a fejét, miközben eszeveszettül próbált kiszabadulni a bilincsek fogságából.

-Most miaz?... csak nem félsz?... Tőlem?.. Ejj... Igazán nem kell..-vigyorogtam betegesen.

.........