~37. Rész~
*Jin szemszöge*

Reggel a szokottnál korábban keltem, de ha már ilyenkor fennt vagyok, akkor csinálok reggelit Jiminnek... ennyit megérdemel.. még mindig ég a pofám, ha visszagondolok a tegnap estére...
Hogy lehettem ennyire elvakult?...

A sütőhöz siettem, (ilyenkor áldom Taehyungot, hogy egy ilyan szobát adott nekem, ahol van egy kisebb "konyharész" is..
-Palacsinta!...-csettintettem, majd nekiálltam..

-JIN!! AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT, VAGY BETÖRÖM!!-hallottam meg Yoongi hangját, aki mondjuk ki, hogy nem volt szelíd, és nőies...

"Mivan?.. Nem fizettem villanyszámlát?"- indultam, hogy elfordítsam a kulcsot a zárban, ám amint ez megtörtént Suga szó szerint rámrontott, majd a földre lökött.

-Hol van?-ordított, a fegyverét a fejemnek szegezve.

-Mi?- ijedtem meg nem is kicsit.

-Ne szórakozz velem, mert kicsinállak!- sziszegett, szorosan összezárt állkapoccsal.

-Még mindig nem értelek..

-Jimin eltűnt... ha csináltál vele akármit is, akkor én...-szitkozódását, egy ajtónyitódás, és egy karikás szemű, összekócolt hajú Chim szakította félbe.

-Mi a baj Hyung? Rosszat tettem? Miért kiabálsz? És mi ez az egész?-törölgette a szemeit.

-Hát te miért vagy itt?-fordult egész testével a még fél lábbal az álmok földjén levő fiúhoz.

-Jin Hyunggal beszélgettem az este, csak elment az idő, és itt aludtam..-vett egy mély levegőt.

-Sajnálom, hogyha gondot okoztam..-hajlongott, lesütött szemekkel..

-Ígérem, többször nem fordul elő.

-Te...-csóválta a fejét Yoongi, majd visszafordult felém.

-Bocs-mondtuk egyszerre, amitől mindkettőnkből megkönnyebbült kacagás tört fel.

-Kibékültetek?- segített fel a földről.

-Mi igen, de szerintem nektek kettőtöknek is ki kéne...-mutatott ránk Jimin.

-Gyere ide bro..-sóhajtottam, majd átkaroltam.

-Ne makacskodj annyit... a haverjaid vagyunk... nem a hülye alkalmazottjaid..-veregetett vállba.

-Te meg tanulj meg bízni...-mosolyogtam a szemébe.

-Szegény gyereket nem hagyod levegőt venni..-mutattam a mellettem toporgó törpére.

-Úgy lesz..-bólintott, majd elengedett.

-Többiek?-kérdeztem, miközben próbáltam megmenteni, az egy picurkát odakozmált palacsintámat.

-Én is kapok Hyung?-nézte csillogó szemekkel ahogy munkálkodok, miközben gyomra egy hatalmas kordulással adta tudatomra, hogy igenis éhes..

-Az összes a tiéd lesz..-mutattam a nagy tányér finomságra.

-De köcsög vagy Jin..- kulcsolta össze mellkasa elött a kezeit Suga.

-Jah, hogy te is kérnél...-tettettem meglepettséget.

-Jah, igen..-horkant fel

-Majd ha válaszoltál a kérdésemre...-mosolyogtam ravaszul, egy pillanatra sem nézve fel a sütés-főzésből.

-Milyen kérdés?

-Hol. Vannak. A. Többiek?- Tagoltam szavakra, hátha így majd befogja az agya, ám mielött válaszolhatott volna, az említett banda csődült be az ajtómon.

-Végszóra srácok.-vigyorgott Yoongi is.

-Mi van velünnk, Jin?- érdeklődött Namjoon.

-Ja.. semmi... Csak mielött ti is engem keresnétek, a "Most golyót kapsz" szöveggel, és letámadnátok, gyorsan elmondom, hogy kibékültem Jiminnel.

-Jóvan Jin..-kócolta össze a hajam RM
-Tudsz te, ha akarsz...

-Kajaaaaa!!-kiabált fel Kook, meg Hopi.

-Jellemző... Ti ketten mindig a gyomrotok után mentek...-forgattam meg a szemeimet, majd rácsaptam Kook kezeire.

-Nemmésszonnan!

-Há' de az palacsinta... PALACSINTA, ember...

-Látom.. és Jiminé..-emeltem fel fenyegetően a mutatóujjamat, mire Kook, az említett felé fordult, egy 1000000 wattos mosollyal.

-Meg se próbáld..-sóhajtottam..
-Ha akár egyet is mersz kunyizni, akkor lerepegtem a füleidet..

-Jóvanna..- vágta le magát az egyik székemre.
-Akkor majd várok.
-Helyes..-zártam le a gázt, elosztva a palacsintákat, hogy mindenkinek pontosan ugyanannyi jusson, kivéve Chimnek, akinek kettővel többet pakoltam a tányérjára.

-Juharszirup, fahéj, kakaópor, cukor, nutella...-raktam az asztal közepére, majd elégedetten néztem, ahogy mindenki nekilát.

-Te Jin..-intett Yoongi, furcsa csillogással a szemében.

-Kóstold már meg, hogy finom-e...-röhögött, amire mindenkinek leesett a valódi ok, és teleszájjal vihorásztak.

-A tiédbe direkt raktam valamit drága Suga...
Úgyhogy most két hétig egyhuzamban fogsz hányva f*sni, vagy f*sva hányni... a sorrendet kedved szerint választhatod...
Na tömd a fejedet, vagy beleültetlek a serpenyőnyélbe..-töröltem meg a kezemet.

*kaja után*
*Yoongi szemszöge*

10 perc aktív pihenés után, (ami annyit takar, hogy a HopeKook páros kergették egymást, az értelmesek, azaz mi pedig beszélgettünk, míg Jin elmosogatott) úgy gondoltuk, hogy kimegyünk a medencékhez, és úszunk/hülyülünk/vízilabdázunk/belefojtjuk egymást a vízbe....

Már az előszobában jártunk, mikor Sebastian megállított minket.

-Uraim..-lépett elénk, egy dobozt szorongatva.

-Igen?-fordult vissza Tae.

-Takarítás közben az egyik alkalmazott, talált egy régi, rossz cipősdobozt- mutatta fel az emlegetett tárgyat.
-Engedelmével kidob...-mondta volna még szivesen a magáét, ha a dühös Jimin, ki nem kapja a kezei közül.

-Kidobni? Maga megzakkant? Mégis mit képzel? A magáé, hogy csak úgy ki akarja szórni?-szorította magához, mintha az élete múlna rajta.

Ám mikor észrevette a csodálkozó tekintetünket, lehajtott fejjel lépett párat hátrébb.

-Ne haragudjon... Túlreagáltam...-intézett egy tiszteletteljes meghajlást Sebastian felé, majd a hátam mögé bújt.

-Felvihetem a szobámba?-nézett fel rám, tartva a válaszomtól.

-Persze.. megvárlak..-simítottam buksijára.

Egy köszönöm után felrohant az emeletre, majd eltűnt a sarkon.

-Miért olyan fontos neki az az
ütött-kopott valami?- tanakodott V

-Nemtom...-legyintett Hope..

"Nagyon sok ember nem képes észrevenni, a külsőségeken túl levő értékeket...
Szegény srácoknak még egy röpke ideig le sem esett, hogy nem a kis papírdoboz volt az, amit Jimin oly annyira félt kiadni a kezei közül, és a selejtbe hajítani.."

"A múlt alapozza meg a jelent, és az arra épülő jövőt....De ha a múltatban ragadsz, a jelened szertefoszlik, a jövőddel együtt"

"Park Jimin,...ne gondolkodj a múlton...élj a mának"
================================
Yellowsztok!!
Köszi, hogy elolvastátok!!
Találkozunk legközelebb!!!
Heeeelllooooo!!!!!🎎🙏🍤🍥🍪🍫❤❤😊🤗😁😂😀😶😁🤗🙂☺