"Back"

~30. Rész~
*Jimin szemszöge*

Kb fél óra múlva már "késznek" tudhattam magam...
Rámaggatták a legelőször felpróbált fekete nadrágot, és inget, majd felszereltek rám kb 5 kg gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, meg fülbevalót..
-Kész..-mosolygott Taehyung.
-Milyen lett?-tolt elém egy tükröt Namjoon.
-Mi.. a....ez komolyan én vagyok?
-Segítek.. több mint valószínű...-röhögött Yoongi.
-Ezek nagyon szépek..-takartam el könnyfátyolos szemeimet..
-Ez csak természetes Jimin.. emiatt el ne sírd magad..-karoltak át.

-Mutassuk meg Hopinak, meg Kooknak is..-vetette fel az ötletet Tae.
-Rendben.-bólogattunk.

*Jungkookék szobájában*

Az említett két srác a földön fetrengett, szétszórt pizzásdobozok, és colás-üvegek között, egy-egy kormánnyal a kezükben.
-Kookain!-fogta a fejét Taehyung..
-Ha még egyszer ilyen állapotban találom a szobádat, akkor ezentúl te fizeted a takarítónőt...
-Egyrészt nem okozna gondot, másrészt ezt azért is, mert kicsesztetek velem..-vágott vissza.
-Mi az, hogy kicsesztünk veled?-nézett furcsán V.
-Úgy.. hogy Yoongi, meg Rapmon azt mondták, hogy valami idegen helyre megyünk, és engem is bealtatóztak.. közbe meg csak hozzád költöztünk...
Itt meg már saját szobám is van...-durcázott Kookie.
-Suga... mekkora gyökér vagy-hahotázott Tae.
-Mi?! Én?! Namjoon nyomta le a torkán a piát.. nem én.. őt szidd...
-Node.. mindegy.. most nem azért jöttünk..-csapta ösze a tenyereit Yoongi, majd betolt a szobába..
-Ezt nézzétek...

*Yoongi szemszöge*

Megfogtam Chimet a vállánál fogva, majd betoltam a szoba közepébe.
-Hogy tetszik?
A fiúk reakciója hatalmas volt..
Hobi kiejtette a játékot a kezéből, és leesett állal bámulta Jimint.
Jungkook meg félrenyelt..
-Ez.. Jimin?-kelt fel a helyéről?
-Hallo Park..te vagy az? - lépett a pirosodó arcú fiú mellé.
-Nagyon szép lett..Ügyesek vagytok srácok..-vigyorgott, majd lepacsizott V-vel.
-Ha nem vigyáztok rá, akkor egy este gerincre vágom..-támasztotta az állát egy kézzel, a törökülésben ülő Hope.
Erre viszont Jimin belemarkolt a ruhám ujjába, majd fal fehér arccal keresett búvóhelyet.
-Csak vicceltem...-kacagott fel.
-Szar humorod van..-tért vissza az élet ChimChim orcáiba.
-Még egy beszólás, és nyakonváglak...Kis taknyos...-mérte végig undorodva Jimint, aki lassan beállhat kaméleonnak, a színváltozásai miatt..

Mi mind ismertük már J-Hope-ot annyira, hogy ne foglalkozzunk a hirtelen hangulatingadozásaival, mivel már rég megtanultuk, hogy ilyenkor csak játszik, vagy az "ellenfél" reakcióját tanulmányozza, és így is fejleszt az alakításain.
Ő alapjáraton egy kedves srác, de ha fontos dologról van szó, akkor pillanatok alatt megkomolyodik..
Kár, hogy ezzel Jimin nem volt tisztában..
-B..bocsánat..-dadogott, a tőle már jól megszokott hajlongás közben.
De Hoseok nem kímélte... ugyanazzal a semleges tekintettel, és tiszteletet parancsoló testtartással sétált, a legyökerezett lábú srác elé..
Mivel jóval magasabb volt nála, ezért lehajolt, majd két ujjával felemelte az állát.
-Ne hajlongj annyit, mert megfájdul a hátad..-mosolygott, majd megszorongatta szegényt.
Miután kellőképpen megropogtatta áldozatát, Kook kíséretében lement az udvarra.
-Szerintem én is megyek.. még lenne valami elintéznivalóm..-mutogatott Tae, majd elsietett..
-Én is megyek...félbehagytam egy filmet..-intett Namjoon, de Jimin visszatartotta.
-Hyung!
-Igen?-fordult vissza.
-Mégegyszer köszönöm a segítségedet..Ha Taehyung szúrta volna ki a fülemet, akkor nem hiszem, hogy ilyen vidám lennék-mosolygott, majd meghajolt, de amint ezt megtette, a gerince egy hatalmasat roppant..
-Áuu..-kapott a fájó ponthoz..
-Hobinak igaza volt..-forgatta a szemeit Namjoon..
-Fel tudsz egyenesedni?-lépett hozzá közelebb.
-Persze Hyung.. hagyd csak..-dőlt hátra, hogy kinyújtsa magát, ám ekkor csontjai egy ennél is hangosabb reccsenéssel adták tudtára, hogy ezt bizony nem kellett volna..
-Basszus...-zárta össze szorosan a szemeit, miközben megmozdulni próbált.

-Gyere-kapta fel Rapmon Chimet, majd a szobájába sietett.
-1 órát kérek-sóhajtott
-Ne gyere be, akármit is hallasz.- fordult vissz felém az ajtóból, majd becsukta az orrom elött, és kulcsra zárta azt...

*Namjoon szemszöge*

Miután elfordítottam a kulcsot a zárban, Jimin ijedten kapta felém a fejét.. legalábbis amennyire tudta a fájdalomtól..
-H..Hyung...M..miért..
-Shhh.. ne erőltesd meg magad..-sétáltam lassan mellé.
Az ágy oldalánál megálltam, majd le akartam venni az ingjét, de hirtelen rámarkolt a csuklómra.
-M...mit cs..csinálsz?-remegett meg a hangja egy-két helyen.
-Segítek..-húztam még feljebb az anyagot, amit kétségbeesetten próbált ellenezni...
-Hyung.. én ezt nem akarom.. Engedj el!-pityeredett el.
Most mit izél itt? Hiszen csak... ja! persze...csak úgy behoztam, és kulcsra zártam az ajtót.. azt nem tisztáztam, hogy pontosan mit fogok csinálni vele...Szegény meg gondolom egy picit másra gondolt..

-Figyelj Jimin..-húztam egy széket az ágy mellé..
-Én nem akarok veled csinálni semmi rosszat...-sóhajtottam.
-Mivel gondolom elfeküdted a hátadat,... ezért egy kicsit kilazítom az izmaidat...tehát megmaszírozlak..
És mielött megkérdeznéd, hogy miért zártam be az ajtót...
Azért, mert nem szeretem, ha zavarnak..
-Miért zavarnának?
-Mert ez neméppen egy fájdalommentes folyamat.. legalábbis nem mindenkinél..és azért valljuk be, hogyha sikítasz egyet, vagy nemtudom... én kinézem Yoongiból, hogy beront, és hülyére ver...
-Jogos..-kuncogott fel..
-Akkor szabad?-néztem rá választ váróan.
Bátortalanul ugyan, de bólintott.
-Rendben..de ígérd meg, hogyha nagyon fáj valami, akkor azonnal szólsz..
-Rendben-nyomta fejét a párnámba...

Lehúzva az inget, rögtön szemet szúrt valami.
Egy hosszú, a gerince vonalán végigfutó mély vágásból származó sebhely..
És még több... de az az egy az, ami a legjobban látszik.
Az egyébként makulátlan bőrét egy-két ilyen rondaság csúfítja el...
Lassan végighúztam az ujjam a hegen amitől ugrott egyet.
-Fáj?
-H..hideg..-lett libabőrös egy pillanat alatt..
Milyen kis érzékeny...
Gondolatomon elmosolyodtam, ugyanis ő tényleg olyan kis ártatlan, mint amilyennek elsőre látszik..

Lassan, pontról pontra nyomkodtam végig a bordáit, majd a lapockáját, és a gerincét is..
-Ez most egy picit fájni fog..-fogtam meg a kezét, majd egy határozott mozdulattal kiropogtattam.
Ezt megismételtem a máskkal is, ezután pedig bekentem a hátát az egyik legjobb izomlazító krémemmel.
-Ez egy kicsit éget majd...-kentem szét az egész felületen.
-De utána sokkal jobb lesz..

Már kb háromnegyed órája gyűrögethettem a hátát, mikor arra lettem figyelmes, hogy egyenletesen szuszog.
Elaludt...örültem a fejemnek, ugyanis az csakis azt jelentheti, hogy jó munát végeztem.
Lassan betakartam, majd kinyitottam az ajtót, és elmentem Yoongihoz..
Még beszélnem kell vele..

"Nagyon sok ember beleesik abba a hatalmas hibába, hogy a külső alapján ítél meg mindent, és mindenkit... És ezeket az "elítélt" személyeket bezárják..bezárják egy ördögi körbe...
Akiről megmondták, hogy más.. azt már senki nem fogja egyenrangúként tisztelni..az ilyeneken marad, egy úgynevezett szégyenbélyeg..
Hiába kapálózol...onnan már nincs menekvés..
Őket életük végéig szekálni fogják...
Pedig a legtöbbjüknek csak szeretetre lenne szüksége.. egy olyan emberre, aki meghallgatja őket.. akiben megbízhatnak.. aki vigyáz rájuk.., és elfogadja őket."

"Park Jimin... mi itt vagyunk neked"

================================
Yellowsztok!!
Köszi, hogy elolvastátok!!
Kellemes húsvétot, és sok locsolót kívánok mindenkinek... ha addig nem találkoznánk.
De aztán az április 1 se maradjon el..
Ha akarjátok, írjátok meg kommentbe, hogy kit, mivel, és hogyan szivattok/szivattatok/szivatnátok meg..👿👿😈😈😏🤔

Szép napot mindenkinek!!
Heeellloooo!!!😀😁😂🤣🍫🍤🍪🍥❤❤😈👿🎎🙏💕❤💓💖💗💞😍😘😅😙😶😏🤗😄😋😎🙄🤔🙂☺

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top