~44. Rész~

Félig oldalra döntött fejjel, hitetlenkedve fújtam ki a tüdőmbe rekedt levegőt, majd lassan két lábra álltam.
Térdeim hangos roppanással jelezték, hogy ez nem volt eddigi ötleteim legjobbja, de nem baj..

Cipőm halkan kopogott a poros fapadlón, ahogy egyre inkább közeledtem, a földön szitkozódó áldozatom felé.

-Mit tegyek veled?-tettem fel költői kérdésem, amire már nagyonis jól tudtam a választ... Túlságosan is jól..

-Engedj el.. te mocskos kis senki...-rántott egyet a kezén, hátha úgy szabadul... De ezen csak vigyorogni tudtam..

-Milyen kis tudatlan..-kuncogtam fel.

-Főnök? Átrendezhetem?..-nézett fel rám szadista fejjel zöld hajú barátom.

Intettem, ezzel jelezve, hogy most én oldom meg a problémát.
Majd talán késöbb átengedem neki...
De az nem most lesz...
Most csak megmutatom, hogy pontosan hová is való..

-Tudod te egyáltalán, hogy kivel beszélsz?- simítottam végig sötét hajfürtjein.

-Ne érj hozzám!-próbalkozott tovább..

Ennek rossz vége lesz..

-Ejj-ejj...-sóhajtottam gondterhelten.

-Ne szájhősködj, különben sokkal fájdalmasabb lesz..

-Na azt befigyelem.. hogy majd te elintézel..-forgatta meg a szemeit
-Bár..-húzta el a száját.
-Ha rádnézek tényleg rosszul leszek.
Úgyhogy lehet benne valami..-horkant fel.

Najó... azét a pofátlanságnak is van határa..

Megunva haszontalan próbálkozásait, gondoltam egyet, és helyet foglaltam a hátán, pontosabban a csípőjén, majd rákacsintottam az őt lefogó 2 haveromra, amit a földre szorított természetesen nem láthatott..

A kettő értette a célzásomat, úgyhogy elengedték szerencsétlent, teljesen átadva őt nekem.

-H..héé!! Takarodsz le rólam, de azonnal?!!-kiáltott fel nem is kicsit ijedten.

Most megvagy..

Szemeimbe ravasz csillogás költözött, számat perverz mosolyra húztam.
Testemet átjárta a világ egyik legjobb érzése.... a fölény.
Élveztem, hogy játszhatok, hogy kedvem szerint bánhatok vele..

Amint gyengült a szorítás a kezén, kapva az alkalmon rögtön kapálózni kezdett, de ez sem tartott sokáig, ugyanis ebben is megakadályoztam..

Karjait feje mellé szorítottam, majd megemelkedtem egy kicsit, hogy a füléhez juthassak..

-Na miaz?-suttogtam rekedtes, mély hangomon.
-Most már nem vagy olyan nagymenő mi, Kai?-adtam egy puszit a füle mögé.

-Ho...honnan?-fagyott le egy pár pillanatra.

Azt eddig is tudtam, hogy vannak érzékeny emberek.. de.. ez vicces lesz..
Ő is csak az a fajta, aki adja a nagymenőt, hogy ő akárkit elintéz.. Aztán egyedül még a cipőjét sem képes bekötni...

-Mindent tudok rólad..-simítottam végig az oldalán.
-A legkisebb dolgoktól a legnagyobbakig.. mindent..-leheltem az utolsó szót.

-Úgyhogy elvárom a tiszteletet..Világos?

Felrántotta a vállait, hogy takarja a nyakát, amivel egyidőben felhúzódott az ingje is..

Az igen.. ennyi sebet még én sem csinálok...

-Hát ezek?-nyúltam be pólója alá.
-Csak nem rossz kisfiú voltál?- hajoltam vissza a fejéhez.

-E..engedj el.. k..kérlek..-próbálta összehúzni magát, miközben hangja meg-megremegett.

-Nocsak.. csak nem félsz? Tőlem nem kell...Én nem csinálok veled semmi rosszat..-löktem meg a csípőmet, amitől halkan felnyüszített..

-N..neh..-feszültek be az izmai.

-Miaz? Mit ne?- játszottam a hülyét, miközben újra megmozdultam.

-Ezt..-nyomta a földbe a fejét.

-Jaa.. hogy ezt.- emeltem ki a szót, miközben folyamatosan ringatóztam a csílőjén.

-Cs..csak.. m.mondd el, h..hogy m.mit akarsz..-remegett.

Mint akinek halál félelme van.. Ha ennyitől kikészül, akkor nem lehet valami erős típus..

Már csak azért is húztam az agyát...

-Tudod..- dőltem vissza a füléhez..
-Csak egy szívességet szeretnék kérni..

-B..beszéljük m..meg..-vágta rá szinte azonnal.

-Okos kisfiú..-simítottam végig a gerincén..

Sohasem fogom megunni...

-Cs..csak e..elötte mondd meg, hogy k..ki vagy, é..és sz..szállj le r..rólam..k..kérlek..

Minden erőmet összeszedve megszorítottam a kezét, majd a lehető legközelebb hajolva hozzá, a fülébe duruzsoltam azt a pár szót, ami képes volt megváltoztatni a hozzáállását..

-T.O.P vagyok...maffiavezér/bérgyilkos... ahogy tetszik...